Új Dunántúli Napló, 1991. november (2. évfolyam, 299-328. szám)
1991-11-30 / 328. szám
1991. november 30., szombat aj Dunántúli napló 7 Nehéz helyzetben a szállodák Új üzletpolitikára van szükség Erdélyi útinapló A megőrzés könyvei Szék Egyre kevesebb külföldi érkezik, aki átmenetileg Pécsett vagy a határ menti városok, falvak szállodáiban, panzióiban töltene el egy-egy éjszakát. A Jugoszláviában kialakult helyzet miatt a forgalom jelentősen csökkent. Pécsett a Nádor, a Pannónia és a Palatínus Szálloda a HungarHotels szállodalánchoz tartozik, ami átalakult és Hungária Szálloda Rt. néven működik tovább.- Az egész szállodalánc privatizációja a jelentős adósságok miatt hiúsult meg - mondja Varga Csaba igazgató. - A hitelek kifizetése miatt eladásra kerülnek a száz szobánál kisebb és a veszteséges szállodák. Pécsett egyetlen hotelt sem értékesít az Rt., sőt megkezdődhet a Nádor szálloda felújítása is, ami több szakaszban valósul meg - folytatja Varga Csaba. - A rekonstrukciós program most kerül a részvénytársaság igazgató-tanácsa elé. Az első lépésben - a jövő év elején - a Széchenyi téri a fürdőszobás szobákat állítjuk helyre, amelyeket stílbútorokkal rendezünk be. A kávéház is eredeti szépségében várja majd a vendégeket. A tervek szerint fél év alatt minden elkészül. Ebben az évben a Palatínus Szálloda kihasználtsága hatvan fölötti, míg a Pannóniáé ötven százalékos volt. A sok rendezvény nagy szerepet játszott ebben, mert az átutazó turista forgalom visszaesett. Pécsett elsősorban Ausztriából és Németországból érkezett turistákkal sikerült pótolni a visszaesést. A Graz és Graz- kömyéki utazási irodákkal jó kapcsolatot alakítottak ki a pécsiek. Az utóbbi időben egyre nagyob szerepet kaptak a sport- programok. Elsősorban serdülő és ifi teniszezők és futballcsapatok jönnek edzőtáborozni Ausztriából, Németországból. Eddig csak a Palatínusban szálltak meg, idén már a Pannóniában is béreltek szobát. A díszburkolat miatt a Kossuth Lajos utcába nem lehet autóval behajtani. Jelenleg a Széchenyi térről a Nádor szálloda gazdasági bejáratán át visznek be mindent kézben a Palatínusba. A Kossuth Lajos utcában lakó gépkocsitulajdonosok is kapnak eseti engedélyt. A Palatínus szállodának is szüksége lenne rá. Előfordult már, hogy a mozgássérült vendég nem tudott bejönni autóval a szállodáig, csak botokkal, mert a taxi sem hajthatott be az utcába.-A legnagyobb gondot az jelenti - folytatja Varga Csaba - hogy ugyan a korábbi tanácsi vezetéssel megegyeztünk abban, hogy a Déryné utca felől a Nádor és a Pannónia egy közös gazdasági bejárót kap. Ahol ki lehetne alakítani egy parkolót, vagy lehetőség lenne akár egy kétszintes parkolóház megépítésére is. Ehhez azonban szanálni kellene épületeket, de az önkormányzatnak erre most nincs pénze. A Mecsek Tourist szállodája a Hotel Hunyor, Pécs egyik legszebb pontján fekszik. Elsősorban tranzitszálloda, a kétcsillagos kategóriába tartozik. Nemrég egy apartmann-házzal bővítették. Kétágyas és franciaágyas szobái egyaránt vannak.- Üzletpolitikánk legfőbb eleme, hogy a saját árkategóriánkban a lehető legjobbat kell adni a vendégeknek, magas színvonalon — mondja Kovács Tibor igazgató. - Már kialakult a törzsközönségünk. Igyekeztünk az épületet barátságossá, otthonossá tenni. Az idei évben több vendégünk és több rendezvényünk volt, mint tavaly. Megcéloztuk a kialakuló üzlet emberek rétegét. Egyre több kft., rt. alakul, az üzletkötőik sokat utaznak, akiknek nem mindegy, hogy hol laknak, de az sem, hogy mennyibe kerül a szállás. Már sikerült több, most alakuló vegyesvállalattal szerződést kötnünk, hogy a vendégeiket nálunk helyezzék el. A Hunyor szálloda csendes helyen van. Jó a levegő. Szép a kilátás. A szállodában megforduló vendégek kétharmad része külföldi üzletember.- Speciálisan menedzser szállodát szeretnénk csinálni a Hunyorból - folytatja Kovács Tibor. - Pécsnek jelentős gazdasági múltja van. A Bőrgyár, a Zsolnay gyár,az Ipari Zóna is sok külföldi üzletembert vonz a városba, akiknek szállás kell. A vegyes vállalatokba sok külföldi fektette be a pénzét, akik egy évben többször is ideutaznak és nem egy esetben heteket töltenek a városban. Szeretnénk faxokat, villanyírógépeket beszerezni. Külön tárgyalótermet kialakítani, és 24 órás tolmácsszolgálatot bevezetni. Decembertől már minden szobánkban lesz telefon is, amelyek crossbar hívásra is alkalmasak lesznek. Mohácson a Korona Szállodát májusban vette bérbe Szajkó József. Azóta a hotel külsőleg és belsőleg is megújult.- A jelenlegi körülmények nem kedvezőek - mondja Szajkó József. - Amikor bérbe vettem a szállodát a Baranya Megyei Vendéglátó Vállalattól, minimális alapprogrammal indultam. Első dolgom az volt, hogy felújítottam. Ahol lehetett, a minimálisra csökkentettem a költségeket. A szállodában változó, hogy hány szobában laknak. Ha nincs vendég, nem fűtünk. A személyzet létszámát is jelentősen csökkentettem. Májusban még hatvanan voltak, ma már csak harmincán. Azoknak, akik nem felelnek meg az elvárásaimnak, felmondok. Csak szakképzett embereket alkalmazok. Már több szakácsot is elküldtem, mert gazdaságtalanul főztek. Nem rendeljük meg kilószámra az élelmiszer alapanyagokat, hanem mindig csak any- nyit veszünk, amennyire szükség van. A 170 előfizetőnk közül 120 gyerek, az ő étkeztetésük a legnehezebb. Nem köny- nyű kitalálni, hogy mit szeretnek. Az előfizetéses ebéd egyébként a Koronában 60 forint helyett 54 forintba kerül. A nagy rendezvényeknél 10 százalék kedvezményt adunk. Mohácson elsősorban az átmenőforgalom volt jelenős. Sok külföldi mielőtt átlépte a határt és folytatta útját a jugoszláv vagy az olasz tengerpartra, egy éjszakát a városban töltött. A jugoszláv harcok kezdetekor még nagy volt a forgalma a Korona Szállónak.-Ahhoz, hogy talpon tudjak maradni, szükség van egy másik jól menő üzletre - folytatja Szajkó József. - A szállodán kívül van még egy csárdám Harkányban és egy italboltom Komlón. Az egyik üzlet viszi a másikat. Néhány éve a harkányi csárdával kezdtük, úgy, hogy mindent ketten csináltunk a feleségemmel. Szajkó József 1974-ben a Korona szállóban kezdett, mint tanuló. 1981-ben már voltak saját üzletei, aztán az élete másképp alakult, kénytelen volt mindent felszámolni és újrakezdeni. Úgy tartja, hogy az üzlet pénze az nem az övé, és nem is akar azonnal meggazdagodni. Minden üzeletének van ugyan egy kinevezett vezetője, de maga is számontartja, hogy hol mi történik. Jelenleg Komlón él, onnan jár naponta Mohácsra dolgozni. Sz. K. Külföldre indulni mindig öröm és izgalom is egyben. Az Erdélybe való indulásra mindez hatványozottan igaz, főleg, ha számba vesszük: valóságos missziót kell teljesíteni, könyveket szállítani apró, főként magyarok lakta falvakba. November vége már semmiképp nem nevezhető ideális kirándulóidőnek, ám egyvalamire jó: rádöbbent, hogy milyen is az ott lakók élete, mikor éppen nincsen nyár, nem zöldellnek csodás domboldalak, nincs napsütés, csak szomorú eső, sötétség, és nehéz-nehéz sár mindenütt. A pécsi Román-Magyar Baráti Társaság - mint már megírtuk - azt a nemes célt tűzte maga elé, hogy 500 darabos csoportokból álló "kiskönyvtárat" adományoz olyan picike erdélyi településeknek, ahová nemhogy magyar könyv, de még magyar látogató sem jut el sűrűn. Vöröskeresztes lobogók alatt érkezett a konvoj a román határra, ahol a budapesti román követ levelének és ránk váró barátunknak köszönhetően a rémhírekkel ellentétben nem vetették alá a szállítmányt tüzetes ellenőrzésnek, hanem hamarosan haladhattunk tovább elsőnapi úticélunk, Szamosújvár felé. A korai sötétség nem engedte, hogy megszemléljük a pompás panorámájú Királyhágót, s Kolozsváron is csak éjszakai fények mellett utaztunk át. Ennél szomorúbb volt, hogy az útközbeni falvak is teljes feketeségbe burkolóztak, ha az autók fényszórói nem világították volna meg a házakat, azt hihettük volna, lakatlan a vidék. Hogy mennyire nincs így, arra leginkább a szintén teljességgel kivilágítatlan biciklisták, a ló- és bivaly (azaz „bihalos”) fogatok emlékeztettek lépten-nyo- mon, ugyancsak megnehezítve a sofőrök dolgát. Aztán végre, már késő este Szamosújvár. A ma 22 ezres kisvárosnak érdekes története van. 1673-ban Moldvából menekülő, ám dúsgazdag katolikus örmények a császártól csengő aranyakért jóformán megvették a várost, a környező birtokokat és a közelben fekvő jobbágyfalut Gherlát (a város mai, román nevei is ez), és virágzó kereskedelmi életet hoztak létre. Gazdaságukra mi sem jellemzőbb, hogy odaérkezésük után tíz évvel már állt első templomuk, a Salamon-templom, azonban miután ezt kinőtték, 50 év hosz- szat építettek egy jóval nagyobbat, ami ma is a főtér büszkesége. Szamosújvár másik „nevezetessége” a hatalmas börtön, ahol Rózsa Sándor raboskodott, mi több, a hajdanvolt betyár itt van eltemetve. A legnagyobb feladat az volt, miképpen kerüljön kiosztásra a könyvszállítmány. Vendéglátóink - Major Melinda tanítónővel az élen - az igazi erdélyi töltöttkáposzta elfogyasztása után arra biztattak, hogy mivel a falvak 10-15 kilométeres körzetben vannak elszórva, nyugodtan vállalkozhatunk mi magunk a szállításra. így is lön. Egyvalamit azonban figyelmen kívül hagytak s hagytunk mi is. Nevezetesen a romániai útviszonyokat. Igaz, a főbb útvonalak, amiken idáig haladtunk, elég jók voltak, de amint letér róluk az ember, útnak továbbá nem nevezhető „tüneményeken” kell továbbhaladni. Szék - apró falvacska valahol 15 kilométerrel az Isten háta mögött. Román neve „Sic”, amit javításként is értlemezhe- tünk, mert Széken, a híres széki népművészet, széki táncok hazájában valóban mindenki magyar. S minden olyan mint „valaha”. Egyik útitársunk, aki kereken ötven éve, 1941-ben járt itt utoljára, kénytelen volt megállapítani: itt bizony semmi sem változott. A lányok-asszonyok ma is piros alapszínű ruhában járnak hétközben, s csak a hétvégén kékben-feketében, a férfiakon élénk kék lajbi, fejükön rizsháncsból font kalpag. Csak egyvalami egyforma rajtuk, a gumicsizma, hisz akkora sár, hogy bokáig süllyedni benne. Szombat van, de javában zajlik az élet. Sokan kenyérért igyekeznek a boltba, hasábfából ácsolt szekerek caplatnak le-föl, viszik az ökröket patkolni. A református templom előtti „szakállszárító” pádon most senki sem ücsörög az öregek közül. Az idő azonban nem bivalyszekéren utazik, egykettőre dél van. A vendéglátók szeretete ragaszkodása „kivédhetetlen”, bármennyire szilárd is határoztuk el, hogy megérkezünk, lepakoljuk a könyveket megyünk. A további állomásokon, Ordön- gősfüzesen, Dés-Cichegyen, Váralján is hasonló a menetrend: barátkozás, cujka-ivás, templomnézés. Estére végzünk, mikorra már rég Déván lenne a helyünk. Újra csak éjszakai autókázás, biciklisek, szekerek, rókák. Pedig következő házigazdáink levélben még azzal is biztattak, hogy lakodalomba megyünk. Persze ebből már semmi sem lett, majd éjfél; mire betoppanunk a parókiára, ahol már kis- híján lemondtak rólunk. Szerencsére kiderül, hogy „dévai összekötőnk”, Nemes József úgy oldotta meg a szétosztást, hogy ne nekünk kelljen ide-oda fuvaroznunk, hanem bejönnek a könyvekért az illetékesek. így marad idő a vasárnap délelőtti nagy gyalogtúrára: föl Déva várában. Sajnos az idő nem kényeztet el, de a köd csak még misztikusabbá teszi a me- redező romokat. Délben aztán lezajlik az ünnepély. Iglói Zoltán, a Társaság elnöke, az akció fő kezdeményezője egy kézfogás, ölelés kíséretében átadja a könyveket, s ezzel a küldetést teljesítettük. És sajnos itt a vége. Ahogy már az induláskor mondtuk, nem szórakozni, dolgozni jöttünk. Sietni kell vissza. Utolsó adag töltöttkáposzta, utolsó címcserék, utolsó kézrázások. A teherautó kiürült, de mindannyian feltöl- tekezünk. Erdélyben lenni mindig izgalmas, felemelő s szojorú egy kicsit. Mégis eljönni a legszomorúbb; hát jó hallani, még az autó után is kiáltják: „Visszavárjuk valamennyiüket!” Méhes Károly Vérmosó készülék próbaidőre A műtéteknél minden csepp vért visszapótol Fantasztikus készülék "dolgozik" egy ideje a pécsi traumatológiai klinikán. Ifj.dr.Pé- ley Iván magyarázza a működési elvét, aminek a lényege: segítségével nagy műtéteknél sincs szükség vérátömlesztésre, mert ez a készülék minden, a műtét során veszített vért visszaad a beteg számára. A műtéti területről a leszívott vért átmossa, speciális szűrő- berendezésével a vörös vérsejteket különválasztja a vér egyéb alkotóelemeitől, megtisztítja a műtét során belekerült idegen anyagoktól - zsírsejtektől, csontvelőtől, csontmorzsáktól stb. - s ezután az újból átmosott vörösvérsejte- ket visszaadagolja a beteg számára. Sőt! Az átvérzett műtéti textíliákból, törlő gézből és tamponokból fiziológiás oldattal kiáztatják a vért és ezt is a gépbe öntik, így ez a vér se megy veszendőbe. Gyakorlatilag nincs vérveszteség, a beteg visszakapja a saját vérét. Rendkívül nagy ennek a jelentősége. Évek óta csökken a véradók száma, egyre fogy a vérkészlet. Ugyanakkor a vér és a különböző vérkészítmények iránt egyre nagyobb a kereslet. A sebészeti szakmákban is egyre nagyobb az igény, mert mind több a súlyos sérülés, mind több a komplikált nagy műtét, ami nagyobb mennyiségű vérpótlást igényel. Ennek a készüléknek a segítségével egyáltalán nincs szükség az idegen vér felhasználására, mert a műtét során veszített vért visszapótolja, igy a konzerv vért megspórolja az olyan esetek számára, ahol nincs más megoldás, csak a vértranszfúzió. (pl. haemato- lógiai betegeknél, súlyos vér- veszteséggel járó baleseteknél stb.) A másik nagy előnye ennek a módszernek abizton- ság:ugyanis minden előírás betartása ellenére, az idegen vér adása nem mentes akockázat- tól.A készüléknek csak egy baja van: mindössze két hónap próbaidőre bocsátották a klinika rendelkezésére. Debrecenben volt a közelmúltban egy traumatológus kongresz- szus, s ott állította ki a gyártó osztrák COMESA cég. Dr Bíró Vilmosnak, a pécsi traumatológiai klinika igazgatójának és ifj.Dr. Péley Ivánnak szelíd rábeszélésére hozták el a pécsi klinikára két hónapos ingyenes kipróbálásra, ráadásul ajándékba adtak hozzá öt garnitúra egyszer használatos szűrőbetétet. A készülék 3 millió forint, de a cég kedvezménnyel, 2 millió forintért itt hagyná. Igenám, de az egyetemnek még ennyi pénze sincs. Pedig ezt az egy vérvisszapótló gépet ugyanabban az épületben három klinika használhatná nagy műtéteknél: a traumatológia, a sebészet és az orthopedia.Jó lenne megmenteni a pécsi betegek számára. Talán lennének olyan cégek, vállalkozók, akik hajlandóak lennének segíteni, az ilyen' célra felajánlott pénzeket le lehet az adóból vonni. S. Zs.
