Új Dunántúli Napló, 1991. október (2. évfolyam, 269-298. szám)
1991-10-05 / 273. szám
IO aj Dunántúli napló 1991. október 5., szombat „S ők élni lógnak...’' Akik az aradi vértanúk közül kimaradtak Minden év október 6-ón kegyeletes megemlékezéssel szólunk arról az aradi tizenháromról, akik közül négyet lőpor és golyó általi halálra, kilencet pedig bitófán való kivégzésre Ítélt a rendkívüli haditörvényszék. A nép szívében él a vértanúk emléke, de legtöbbször csak az aradi 13-ról szólnak a cikkek, az emlékbeszédek. Pedig Aradon nem 13-an szenvedtek vértanúhalált. Még október 6-a előtt a rendkívüli haditörvényszék Ormai (Auffenberg) Norbertét kötél általi halálra ítélte. Aradon 1849. augusztus 24-én végezték ki. A két nappal korábban felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint Ormai Norbert a csehországi Dobranyban született, kétéves kora óta Magyarországon élt, a szabadságharcban az I. magyar vadászezred ezredese volt. Előzőleg részt vett a galíciai forradalomban, s ezért 14 évi, vasban eltöltendő várfogságra ítélték. Kegyelmet kapván, a szabadságharcban Kossuth maga mellé vette parancsőrtisztnek, majd szárnysegédnek. Vadász szabadcsapatot is szervezett, de Pankotán elfogták. Franz Pott hóhér aug 24-én jelentette a halálos ítélet végrehajtását. 36 éves volt. Ö a tizennegyedik aradi vértanú. Még a nevét sem tudták pontosan: Kazinszky Emil felkelőfőnököt írtak a jegyzőkönyvbe. Ö bátran diktálta adatait: Széphalmi Kazinczy Lajos, 29 éves, református vallásé, nőtlen. 1846- ban főhadnagy, de később kilépett a hadseregből. A szabadságharc alatt had- testsegédtiszt lett Ivánka ezredes hadtestében. Részt vett a pákozdi, a schwechati csatában, Győrben zászlóaljat szervezett, közben őrnaggyá, majd ezredessé nevezik ki. Élen jár a tápió- bicskei, az isaszegi, a váci, a nagysallói, komáromi csatában, Buda ostromában. Több, mellette szóló érv ellenére is a rendkívüli haditörvényszék megállapította: ,,a felségsértő lázadást min den módon támogatta, és ezzel kapcsolatban semmi érdembenit mentségére felhozni nem tud", ezért a törzshadbíró „alázatos büntetési javaslattal" felségsértés büntette miatt Kazinczy Lajos vádlottat lőpor és golyó általi halálra ítéli „Arad várában 1849. október 23-án a kegyelmezési jog fenntartásával". Aki megkegyelmezhetett volna, maga a hóhér volt, s ezért „báró Haynau cs kir. táborszernagy és had sereg-főparancsnok őnagy méltósága parancsára" 1849 október 25-én reggel 7 óra kor Arad várában végrehaj tották az ítéletet. A nagy nyelvújító, Kazinczy Ferenc vértanú fia atyja sírja mellett nyugoszik Széphalmon. Ó a tizenötödik aradi vértanú. Akinek huszárszázadáról Petőfi ragyonó verset irt. aki a legszánandóbb aradi vértanú: Lenkev János tábornok. Azért kerülte e! a bitófát, mert az aradi börtönben megőrült. Amikor bátyjának hosszú utániórással sikerült őt a börtönben meglátogatni, egész lényében 'megborzadt, mert a cellában egy rongyos, üres szalmazsákon a hidegtől ősz szezsugorodott, meztelen embert talált vérző mély sebbel. „Egy kényúr kutyaólja palotának mondható e nemes keblű hazafi s nemrég egyik tábornokunk lakához képest." Végül még megjegyzi Lerrkey Károly: „Sebesülten, minden ápolás nélküli halt meg február 7-én 1850-ben, és az aradi temetőbe én temettettem el. Béke hamvaira!" Lenkey János földi maradványai azonban nem maradtak aradi földben: 1936-ban szülővárosa, Eger hazahozatto. Ö a tizenhatodik aradi vértanú. Valamennyi aradi vértanú emlékét megörökítette Palá- gyi Lajos szép verse: S ők élni fognak, élni inindörökkon. Szent lesz, örökké szent a sirgödör . . Az igét, melyért éltet áldozának, Szívébe írták az egész hazának. Utódtól fogja hű utód tanulni, Hogyan kell élni, s hogy lehet meghalni. Dr. Tóth István A sasok semmiről sem tehetnek Az ellibbenő nyár lágymeleg, aranyló legyintéssel visz- szaintett. Mosolya ott csillan az apró hullámokon, az idén oly szokatlanul zöld mezők harmatcsepptől felfénylő fűszálain, a bogárzizegős csendben. Mögöttem a kölkedi Nagyrét, előttem a Duna, túlsó partján a Szúnyog-sziget. Legszívesebben leülnék, s innen el nem mozdulnék. A távcsővel babrálok. Szemben, a homokpadon kárókatona szárítja széttárt szárnyait, ide-oda totyog, mintha fontos, fülbe- súgóan titkos mondanivalója lenne a két tőkésrécének, az éles napfényben hófehér begyeiket ragyogtató sirályok, ,ak. •Se A néhány hónappal ezelőtti magas víz mindenütt itthagyta a nyomát. A kocsi sértődötten-, földre döntötték a fákat, a tölgyeket elhordták, de a kivágott füzekkel nem tudtak mit kezdeni: itt hevernek a földön, derekuk méternél is vastagabb volt. Dobosi Tamásnak, a Déldunántúli Természetvédelmi Igazgatóság felügyelőjének a szíveszerelme Béda-Karapancsa. — Az én gyermekem! — mondja ez a lelkes és becsületes fiatalember, akinek markáns vonásokat mélyített arcára a természetvédelemért folytatott harc, a bürokrácia buktatói, a területtulajdonosok közömbössége, a hiábavalóság oly gyakori pofonja. A gyermeke, mert annak idején a Béda-Korapancsa levédését ő verekedte ki — ám alighogy a végére ért, az ismert átszervezések eredményeként a Kiszen, vagy egyáltalában nem művelhető területekről van szó. Ez a művelési ág megváltoztatását eredményezi, ami pedig a jelenlegi jogszabályok szerint földjáradék-köteles. Erre pedig a természetvédelemnek nincsen pénze . . . Később, amikor már a Külső- Bédán siklik a ladik, s a hoj- dani Duna-ág partján annak idején horgásztanya címén épült, de jókora hétvégi házak - sőt: vállalati üdülő — sorát nézzük, a bürokrácia megint előkerül.- Jó, ho horgásztanya, akkor maradjon. De itt egyik sem az! Következésképpen le kellene valamennyit bontatni. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha ezt a természetvédelem a maga költségén végezteti el, s kártérítést is fizet az épület gazdájának! Ez márHangulatos táj Béda-Karapancsán csóválja a hátsó felét: ahol korábban porszáraz volt - éveken át - a Nagyrétet átszelő földút, most minduntalan mély pocsolyákat kerülgetünk. A föld még nem itta el a vizet, a mélyedésekbe visszavarázsolt egy, már végképp eltűntnek hitt világot: a mozdulatlan nádszálak meg-meg- rebbenő tükörképét, az apró tavacskák szélén merengő re- pedt-törzsű füzeket, a békák örökké hangos népét, a rájuk leső szürkegémek szobrait.- Most szólj hozzá! — riaszt fel Tamás. Kiszállít az autóból, s mutatja: tavasszal az utolsó pillanatban sikerült közbelépniük, hogy a bédai tájvédelmi körzetben lévő, a Nagyrétet szegélyező két méltóságos tölgyfacsoport közül az egyiket, s a még megmaradt, évszázados füzek közül néhá nyat megmenthessenek. Jöttek a Stihl-fürészes emberek - a tsz-töl voltak, mondja Tamás kunsági Nemzeti Park kezelésébe került. Onnan meg mesz- sze volt — s ha a gazda nincs, a préda szabad . hol kezdjük De hát ezt a ... — . . . területbejárást — segít ki Tamás. A Belső-Béda rogy- gyant stégjeinél? A Külsö-Bé- dát a Dunától elválasztó töltésnél? A Gabriella-sziget melletti kőgátnál? Vagy a Nagyrét sivító fűrészekkel megölt, történelmet látott fűzfáinál? Maradjunk az előbb már célzott bürokráciánál? — Ha az igazgatóság le akar védeni egy értékes területrészt — mondja Tamás —, akkor gyakorlatilag nem tehet semmit. . . Ennek oka pedig: a levédés esetén legtöbbször ki kell vonni néhány hektárt a mezőgazdasági művelés alól. Ennek egyébként a gyakorlatban nincs jelentősége, mert neheFotó: Mészáros Attila már vicces! — teszi hozzá Tamás. Meglehetősen fanyar mosolyra készteti az embert . . . Mindez azért kapott komolyabb fajsúlyt, mert ez év január 1-jétől ismét visszakerült a Dél-dunántúli Igazgatóság kezelésébe Béda-Karapancsa. Bé- da az „innenső", Karapancsa a Duna túlsó felére eső része a Tájvédelmi Körzetnek.) Tudni kell azt is: minősítést jelent a „téká” - a szakemberek szó- használatában szerepel így a tájvédelmi körzet -: több, mint a természetvédelmi terület, kevesebb, mint a Nemzeti Park. A rang elvileg fokozottabb védelmet, felügyeletet takar. Csakhát éppen ebben az esetben az a bizonyos két év, a távoli gazda végül is a gazdátlanságot eredményezte. A terület felügyelete pedig egy3- nesen siralmas. Amiben persze szerepe van azoknak is, akik erre élnek és gazdálkodnak: aligha lehet azt mondani, hogy legfontosabb szempontjaik között a tájvédelmi körzet eredeti - vagy csak a jelenlegi — állapotának megőrzése szerepel. Béda-Karapancsa területe mintegy 5500 hektár, ebből 2000 körül van a Kölked mögötti részen. Erre a 2000 hektárra csak most sikerült munkába állítani egy természetvédelmi őrt, akinek mindent látnia kellene. Képtelenség. Ez nem lenne baj, ha helyette mások — mindenki — ugyancsak érdekének, kötelességének érezné a szépséges terület megóvását. — Kis lépések, talán ... — ingatja a fejét Tamás, s beszámol arról, hogy a Bajai Vízügyi Igazgatóság az utóbbi időben segítőkész és jó partner, de a változást érzik a Mecseki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság gondolkodásában és szerencsére most már a gyakorlatában is.- Persze — teszi hozzá -, ha például a Külső-Béda felső részénél lévő — ahonnan valamikor kilépett ez a meder az anyafolyóból — töltést átvágnák, megoldható lenne a holtág állandó vízutánpótlása, azzal együtt, hogy az alsó végén egy zsilipet működtethetnénk, amivel a vízszintet is szabályozni lehetne - akkor itt tökéletes eredeti állapotot tudnánk biztosítani. Ami a zsilipet illeti, lehet, meglesz, de a töltés átvágása nehéz ügy. Mindenesetre az előbbivel az árvizek vizét megőrizhetnénk a Külső-Bédában. Most nem. Az a keskeny kis csatorna, amelyik az összeköttetést biztosítja a Dunával, éppen hogy csordogál: kismerülésű ladikunk is megfeneklik, az evező mélyen süllyed a puha iszapba. * Ott, ahonnan már visszahúzódott a víz, vaddisznókondák nyomai szántják a mély talajt. Alapos munkát végeznek éjszakánként, hant hant hátán, szobányi területeket túrnak fel. Tamás egyre a Szúnyog-sziget felé figyel, néha-néha a távcsövet is szeme elé emeli. Fészkel ezen a környéken egy rétisgspór. Mondanom sem kell, nagyon ritkák. Minden évben rendbehozzák a fészküket - ám ötödik esztendeje nem költenek. Valami mindig megzavarja őket, erre nagyon érzékenyek. Akár jelképnek is felfoghatnám: mindent előkészítenek a következő nemzedéknek — a végeredmény nulla. Pedig ezek a szárnyaló madarak semmiről sem tehet nek . . . Mészáros Attila Mindennapi médiánkat... Miközben médiabotrányoktól hangosak a honi nappalok, a nagyközönség, úgy is. mint „választó" polgár, a médiafogyasztásban is a privatizálásra szavaz. A harsány politikai és még harsányabb reklámműsorok dömpingjétől menekülve a közönség az intimebb műfajokhoz pártol. A reklámozó cégek és a Magyar Televízió éppen ezt - a fejlett piaci világmédiában már jól bevált, de a közszolgálati televíziókban törvénnyel korlátozott - receptet alkalmazza, amikor a főműsoridőben, minden türelmet szakítópróbára tevő 15-20 perces reklámidővel nyitja-zárja például a Magyarországon is legnézettebb Dallast. (75 százalékos nézettség, 6 millió néző.) A Mogyar Gallup Intézetben végzett közönségvizsgálat szerint ilyen pénteki estéken a képernyő előtt menekülés közben érnek tetten 5—5 és fél millió révénéző felnőtt magyart. Alkalmas műsort kínál visszahúzódásra a hazai szórakoztató tévés terméket preferáló közönség számára a Szeszélyes évszakok (5,6 millió néző), ,,Ez az" (5,2 millió néző), de néhány hónap top-listáján azoknak számára a mindennapi tájékozódást is pótolva helyet kap még a hazai szappan- opera, a Szomszédok is. (5 millió néző). A politikai műsorok közönségének tábora 30 százalék körül mozog. Igaz, ez a tájékozódó 2 és fél, három millió felnőtt magyar állampolgár viszonylag hűségesen kitart a péntek esti Panoráma mellett (34-36 százalékos nézettség). Kevésbé hűséges a vasárnap esti Héthez, közülük félmillió elcsábul a kettesre, ha nézhetőbb műsoít talál. (25-35 százalékos nézettség). A tetszési indexben meglévő különbség azonban már a megvalósult műsoroknak szol. Ez a Panorámánál a 4es, 5-öa iskolai osztályzatoknak megfelelő 82—83 pont, a Hét esetében a 3-as, 4-es osztályzatokból előálló 76—78 pontos átlagot jelent. Az egyes Híradót 20-30 százalékos nézettségnek megfelelő, durván másfél millió — két és fél millió között ingadozó számú néző üli végig, szinte mindig attól függően hogy mi megy a kettesen. De mára már a Parlamenti Napló és a Napzárta előtt műsoraik nézettsége rendre 3 százalék alatt marod, ami azt a 100- 300 ezer embert jelenti, aki tehetetlen állapota miatt, vagy speciális értelmiségi, szakmai (esetleg politikai) ártalomból adódóan nézi a közvetítéseket A politikától való elfordulás vagy viszolygás jelzésértékű megnyilvánulásaként értékelhetjük, hogy június 30-án az országosnak szánt örömünnep: ,,A magyar szabadság napja" mindössze 13 százaléknyi, vagyis egymillió felnőttet tudott képernyő elé parancsolni a TV 1-en, a Tv2 ünnepi harangszóját 7 százalék, (600 ezer), a Budapesti búcsúját pedig 5 száralék (400 ezer) néző látta. A tévénézők igényeit negligáló televízió a késői órákban esetenként a műholdas adások felé tereli a nézőt, mint tette ezt május 23-án, csütörtökön a tévénézők 8 százalékával, június 30-án vasárnap 6 százalékával. Máskor, főleg a délutáni órákban, a tévénézőket rádióhallgatókká transzponálja. így történt ez a junius 24—30-ig tartó héten, amikor a heti tévézésre fordított idő az előző két hónap heti 15 órás átlagához képest 13 óra 51 percre csökkent, mialatt a Magyar Rádió műsorainak hallgatása másfél órával nőtt az előző negyedévben mért müsorhéthez képest, és ezen a héten elérte a 17 és fél órát. A rádió népszerűségéért a Petőfi adó dicsérhető, ezen belül is olyan műsoroké, mint a hétfő délutáni, kívánságműsort tartalmazó „Kettőtől ötig", ami rádiós rekordnak számító 24 százaléknyi, azaz csaknem kétmillió hallgatót jelent. Miközben az információs és szolgáltató funkciójú Reggeli krónikák leghallgatottabb félórája is csak hétfőn éri el a 19 százalékot, de általában 16 százalék alatt marad, a Déli krónika csúcshallgatottsága 20 százalék, az Esti krónikáé 12, a Jó ebédhez szól a nóta 20 százalékos közönséget mondhat magáénak. A Vasárnapi újság ellenzéki múltja utáni ügyes profilváltással szinte semmit nem vesztett tavalyi 21 százalékos közönségéből, továbbra is 1 millió 600 ezer hallgatót jelenk) 20 százalékos táborral dicsekedhet, ami még a Szabó csalod 17 százalékát és felülmúlja. A 168 óra hagyományosan 3 százalékkal alacsonyabb hallgatottsága is megmaradt. Nem tudni, vigasz-e a 168 óra — Vasárnapi újságtól nyilván eltérő közönség réteget jelentő- 17 százaléknyi táborának, hogy a 168 óra tetszési indexe 88 pontos a Vasárnapi Újság 83 pontjával szemben, és míg a diplomások 31 százaléka tartozik a 168 óra közönsége közé, addig a Vasárnapi Üjság hallgatói közé „csak" 25 százalékuk. HT Press
