Új Dunántúli Napló, 1990. október (1. évfolyam, 179-208. szám)
1990-10-06 / 184. szám
1990. október 6., szombat aj Dunántúli napló 3 Felmentették a vezérigazgatói Válságban a Bázis A Bázis Dél-dunántúli Építőipari Vállalat szeptember 13-án újjáalakult 29 tagú vállalati tanácsa (vt) szeptember 20-i ülésén titkos szavazással felmentette Mischl Róbert vezérigazgatót. A térség legnagyobb állami építőipari vállalata a csőd közelébe került? A Bázis kivitelezésében épülő lakások Pécsett, a Kertvárosban o- Ont a sikeres vállalatvezetők között tartották számon. Most az új vt telmentette. Miben látja ennek okát? — kérdeztük Mischl Róbertét. — Embereink természetes .igénye, hogy legyen murika, termelési feltételek, kereset és biztonság, mégpedig folyamatosan és mindenkinek. Ezt a feladatot nem tudtam megoldani. Sőt a vállalat drámai gyorsasággal válságos helyzetbe került. Az embereiket nem az okok érdeklik elsősorban, hanem a tények. Ebben látom felmentésem alapvető okát. — Konkrétan mi okozta a vállalat válságos Jielyzetét? — Az ország helyzete. Közelebbről a beruházási piac és a térség visszaesése. A tőke- és munkahiány. A fizetőképes építési igény radikálisan csökkent és átalakult. A lehetséges vállalkozások finanszírozásához a vállalatnak saját forrása nincs, s a bankok a vállalatnak hitelt nem adnak.- Csak külső okokra vezethető vissza á probléma? — Nem. A vállalat termelő- képességét eszközei és a meglévő munkaerő-állomány is meghatározzák. A termelőeszköz-tömeg csak meghatározott feladatokra képes. Egyéb vagyonrészek bármennyire is értékesek, a hazai tőkehiány miatt nehezen értékesíthetők, és terhelik a vállalatot.- Lényeges vezetési hibák, tévedések nem fordultak elő?- Lényeges kérdésekben ma sem döntenék másként, mint ahogy korábban tettem. Számos részkérdésben azonban ma már máshogy döntenék. — Az IMS-problémát vagy a BÉV—SÁÉV-egyesülést hova sorolja?- Az IMSJkérdésben nem volt miben dönteni, ómig a problémát nem ismertük. Ez örökség. Sajnos, a következmények súlyosak. A BÉV— SÁÉV-egyesülés célja a somogyi munkahelyek és termelő- képesség megmentése, másfelől a BÉV piaci pozícióinak javítása voltak. Tény, hogy az egyesülésben rejlő lehetőségek a beruházási piac visszaesése miatt nem 'bontakozhattak ki, s ma nehezebb igazolni a döntés helyességét, mint akkor. Ennek ellenére, egyesülés nélkül a BÉV ma nem bizonyított állítás, hogy jobb helyzetben lenne, mint a Bázis. — Voltak-e tervei a vállalat jövője érdekében? — Természetesen. Megterveztük a nagyvállalat átalakítását különféle profilú társasági formáikba. Ez az egyedül járható út. Ez eddig csak részben sikerült, mert a hazai tőke hiányában nélkülözhetetlen a külföldi tőke. Sajnos, a külföldi partnerek biztonságát szolgáló lényeges jogi, gazdasági feltételek még hiányoznak. A hazai vállalkozói törekvéseknek sincs még meg a megfelelő feltételrendszere. Saját erőből létrehozott társaságokban eddig ezer dolgozónknak tudtunk munkahelyet biztosítani. A még meglévő termelő szervezeteink átalakításai 'is előkészített állapotban vannak, amelyeket ez idő szerint az Állami Vagyonügynökség nem támogat. Kár, hogy minden erőfeszítés ellenére az állami és bankintézmények érzéketlenek a megelőzhető anyagi és társadalmi veszteségek iránt, annak ellenére, hogy tudatában vannak: a feladat a vállalati erőből megoldhatatlan. — Vannak-e személyes tanulságai az események kapcsán? — Rengeteg. 'Néhány általá- nosítbatót említenék. A vállalatvezetők annál több tisztességet érdemelnének, hogy a lázas politikai kampány sodrásának legyenek kitéve a leromlott nemzetgazdasági állapot idején. Szerencsétlen, ha összekeverednek a tulajdonosi, menedzseri és érdekképviseleti funkciók. A kollektív vezetés — egyszemélyi felelősségelve, hibás gyakorlata ,nem vált be. iHa baj van, iki merre lát, menekül, vagy fedezékbe vonul — tisztelet a kivételnek. , A vt láthatóan törekszik arra, hogy világosan lássa a vállalat helyzetét és lehetőségeit. Remélem, erkölcsi ereje is lesz, ihogy a valóság ismerete és ne a közhangulat alapján döntsön sorskérdésekben. — ~On haragszik a vt-re? — Nem. Akik bizalmat szavaztak, azoknak a bizalmat, akik felmentésem mellett szavaztak, azoknak azt köszönöm meg, hogy nem köteleztek megoldhatatlan feladat teljesítésére. o A vt elnöke, Sudár Imre (a vállalat közgazdasági osztály- vezetője) a felmentés feltételezhető okairól: — A vt-tagok elé tárt adatokból egyértelművé vált, hogy mi indókolja a felmentést. — Hogy néz ki jelenleg a Bázis? — Nem állunk rosszabbul, mint ez év februárjában, a banki sorbanállásunk sem javult. — Milyen lehetőségeik vannak a bankhitelek hiányából keletkező tartozások kiegyenlítésére? — A jelenlegi szabályozás értelmében, ha a hitelezőnk állami vállalat, akkor minden megkötés nélkül átadhatunk vagyonrészt a vállalatból (részvényt, kft.-üzletrészt, gyártó- csarnokot, üdülőt, bármit), olyat, mely a tulajdonunkban van és forgalomképes, ha azt elfogadják. Ho viszont nem állami cég a hitelezőnk, akkor csak az Állami Vagyonügynökség hozzájárulásával ajánlhatunk bármilyen részt a vagyonúnkból. — A vf tehát, megvonta a további bizalmat az első számú vezetőtől, Mischl Róbert vezérigazgatótól. Ez a dolog egyik tele. De mit tűzött ki célként maga elé a vt a vállalat lehetséges talpon maradásáért? — A vt és a vállalati vezetés már korábban is szükségesnek látta, akkor erre nem kerülhetett sor — a 7 tagú válságstáb létrehozását. Ennek első lépéseként megfogalmaztuk: mi a teendőnk, hogy jovítsu'k a vállalat működőképességét. Ez q. felmérés folyik. A második lépés: az új információs rendszert kell megteremtenünk a vállalatnál. Murányi László A Pécsi Nemzeti Színház rekonstrukciója még biztos munkalehe tőség a Bázisnak Fotó: Läufer László Áldd meg Aradot! H a egy-egy főhajtással adóznék emlékük, s azon kőoszlopok előtt, amelyre nevüket felvésték, s 5 amely már csak gondos j szemlélődő számára, s csak 5 közelről olvasható, kelte- 3 nék-e feltűnést ezen a reg- ;< gélén a munkába, iskolába | sietök között itt Pécs szívé- I ben, az Aradi vértanúk útján? Hányán lennének, akik észre sem vennék? Hányán, akik futólag sajnálkoznának: „Hibbant szegény?” Hányán döbbennének rá egy ilyen gesztus láttán, hogy milyen nap van ma? S vajon hányon mennek ma jvégig ezen az úton annak tudatában Iis emléküknek is áldozva egy villanásnyi gondolattal, hogy október 6. van, az aradi vértanúk emléknapja? A mostani zaklatott, egyéni és össznépi indulatoktól túlfűtött, megoldatlan és megoldhatatlan-' gondoktól bú síto tt m i n de n na p j a i n kba n könnyen meglehet, hogy nekem sem jutott volna eszembe az évforduló, ha a közelmúltban nem éppen az Aradi vértanúk útján Damjanich kőoszlopánál kényszerülök várakozni, s e nehezen tűrt tétlenségben a vértanú nevét olvasva elmerengeni is múlttudatunkon, a sokszor idézett, s legalább annyiszor elfeledett történelmi példákon, tanulságokon. Mór az is tanulság: hányán akadtak, akik a történelmet kívánták leckéztetni, hogy példát statuáljanak az utókornak, akár évszázadokra is. S hányán olyanok csak saját históriánkban, akik akarva-aka- ratianul sorsukkal, mártíroim- sógukkal egy igaz ügy szolgálatában váltak örök jelképpé. Haynau, akit Széchenyi Istvánunk halovány vámpírnak bélyegzett, 1849 augusztusában egy levélben így írt szándékairól: „Egész I Európának példát fogok mutatni, hogyan kell bánni a 'lázadókkal, és hogyan kell rendet, nyugalmat és békességet egy évszázadra biztosítani. Nyugodt lelkiismeret- tel lövetek agyon százakat is, mert szilárd meggyőződésem, hogy ez az egyetlen mód intő példát szolgáltatni mindén jövendő forradalomnak”. ,Kell-e bizonygatni, hogy minek, kiknek mutatott példát segítőivel és feletteseivel 141 évvel ezelőtt október 6-án Aradon a magyar szabadságharc katonai vezetői megalázásnak, rneggyalázásnak is szánt kivégeztetésével? S az aradi vértanúk példája? Visszaemlékezések szerint Poeltenberg Ernő, ormikor a kivégzési gyász- ' menethez összegyűjtötték a honvédtábornokokat, végignézve társain ezt mondta:. „Szép kis deputáció megy az Úristenhez, hogy a magyarok ügyét képviselje!" Netán arra gondolt, amin az utókor is újra és újra elcsodálkozik, ha az aradi vértanúk névsorán és élet- | útján végigtekint: Aulich Lajos, Damjanich János, ■ Dessewffy Arisztid, Kiss Er- j nő, Knezic Károly, Láihner György, Lázár Vilmos, Lelni nger-Westerbu rg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác és Vécsey 'Károly. Volt közöttük magyar, magyar—örmény, német, szerb és horvát, királypárti és meggyőződései forradalmár, közepes képességű tábornok és tehetséges hadvezér, katonai vitézséggel bíró és inkább a szaktudományoknak élő, arisztokrata és polgári 'származású, dúsgazdag és szegény sorból kiemelkedett. De egyek voltak az rgaz ügy szolgálatában, az emberi tisztességben és katonai becsületben, s szinte kivétel nélkül nemcsak magyar nemzeti -vagy bármilyen nemzeti — keretek között voltak hívei és harcosai a szabadságnak, s ellenfelei a történelem kerekét gúzsba kötni szándékozó zsarnokságnak, mara- drságnak. A siralomházzá alakított börtöncellájában a szerb származású Damjanich János az utolsó éjszakán így fogalmazta meg imáját, amelyet feleségének szánt vigasztalásul, de ame.ly jellemét, gondolkodását, s alighanem vértanú társai lel- kületét is felvillantja előttünk: „Mindenség ura! Hozzád fohászkodom! Te erősítettél engem a nőmtől való elválás borzasztó óráiban, adj erőt továbbra is, hogy a kemény próbát: a becstelen, gyalázatos halált erősen és férfiasán állhassam ki. Hallgasd meg, ó, Legfőbb Jó, vágyteli kérésemet! Te vezettél, Atyám, a csatákban és ütközetekben — Te engedted, hogy azokat kiállhassam, és a Te védelmező karod segített némely kétes küzdelemből sértetlenül kilóból ni - dicsértessék a Te neved mindörökké ! Oltalmazd meg, Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől! Hajlítsd az uralkodó szívét kegyességre a hátramaradó 'bajtársak iránt, és vezéreld akaratát a népek javára! Adj erőt, ó, Atyám, az én szegény Emíliámnak, hogy beválthassa nékem adott ígéretét: hogy sorsát hité- jj nek erejével fogja elviselni. " A * Idd meg Aradot! Áldd meg a szegény, szeren- | csétlenségbe süllyedt Magyarországot! Te isme- red, ó, Uram, az én szívemet, és egyetlen lépésem • sem ismeretlen előtted : azok szerint ítélj fölöttem 'kegye- * sen, s engedj a túlvilágon kegyes elfogadást találnom. Ámen.” S ítélj felettünk is kegyesen, akik az aradi vértanúk utolsó, jelképpé magaszto- I sült lépteiről is gyakorta megfeledkezünk. Dunai Imre A rugdalt kosarak esete Beállók szombat reggel a pénztár felé kígyózó hosszú sorba, és a többi várakozóval együtt lassan araszolok előre, miközben a kosár ugyancsak húzza a karomat. Pedig nem kellene ... Egy tizenéves kamaszt figyelek magam előtt: kosara a földön, abban egy tízdekás zacskó cukor, a fiú pedig, az élet terheitől megfáradt aggastyánként rugdalja előbbre. Míg a pénztárhoz érek, láthatom, hogy a többi sorokban is vannak hasonló rugdalózók. Ragályként terjed a pécsi boltokban ez az eléggé el nem ítélhető módszer, amit nemrég egyszer már — vissz- hangtalanul! — szóvá tettem e hasábokon. Miért is berzenkedem? Hát tessék kérem csak belegondolni: az utcán felszedünk a cipőnk talpára mindenféle szennyet, pl. fertőző köpetet, amit beviszünk a boltba, ott „átadjuk" a kövezetnek, majd erre a szennyezett kövezetre rakják le egyre többen a kenyérrel és más élelmiszerekkel megrakott kosarukat, hogy kényelmesen odébbrugdossák. A szenny az alsó résekén át óhatatlanul is belekerülhet a kosarakba, az élelmiszerekre. Ugyan miért nem figyelnek fel erre a káros jelenségre az üzletek dolgozói? És miért nem figyel fel erre a Köjál? Kérem, intézkedjenek azok érdekében, akik nem akarják az ily módon is szennyezett kosarakba rakni a kenyeret, a húst... Sört vennék. A rekeszek ott sorakoznak, mindenféle sört - pécsit, kanizsait, miskolcit és budapestit - tartalmazva. Nyúlok az egyik rekeszbe, kiemelek egy üveget. Nincs rajta címke. Kiveszem a másikat, a harmadikat... Egyen sincs címke. Miféle sör lehet az üvegekben? Szalon? Gilde? Holsten?... Nem mindegy ám! A pénztáros vajon tud- ja-e, mit rejtenek a címkétlen palackok? Tudja vagy sem, én mindenesetre gyanakszom: hátha drágábbat számol, mint amit ér a béltartalom. Ezért aztán más rekeszből címkés sört veszek ki. Mindenesetre elgondolkodtató: vajon hogyan hagyhatja el az ismeretlen sörgyárat a nevenincs sör? Egyre fogyatkozó érdeklődéssel nézem a cipőkirakato- Ikat. Az árak — mint más cikkeknél is - egyre magasabbra kúsznak, hovatovább úgy, amint a feledhetetlen Tabi László énekelte meg egyedülálló gyöngyszemében a zsír árát anno 1946. Múltkor még felháborodtam azon, hogy egy kirakat így kínált amerikai sportcipőt: „Csak 4000 forint". Még hogy csak! Most meg a Kossuth Lajos utcában a „Del- ka” kirakatát nézegetem. Két- három-négy-ötezer forintos cipők kelletik ott magukat, egy nyugdíjas havi jövedelme alig több ennél, s ezek sem jobbak (de miért is lennének?) a korábbi 500-1000 forintos lábbeliknél. Próbálom kikeresni a mutatós kínálatból azt, amit a kiskeresetű kisember még megerőltetés nélkül megvehetne (minthogy a szomszéd kirakatban az asszonynak való cipők sem olcsóbbak, sőt!). Aztán felfedezek a kirakat előterében egy textil felsőrészű „szegény cipőt”: 450 forintért rös- tellkedik a dölyfös többi előtt. Hót itt tartunk, kérem. Ja és még valamit! Egy másik kirakatban bűbájos halványkék, csipkés babacipőt látok. 750 forint! És ezt szinte csak pillanatokig hordhatja a baba. • Sétálok, sétálgatok a Kossuth Lajos utcában (és sokfelé másutt), s egyre gyakrabban találkozom boltok idegennyelvű fantázianeveivel. Mintha egy magára valamit is adni akaró kereskedő kizárólag úgy tudná elképzelni tulajdon üzleti jövőjét, ha a boltjának valami külföldies nevet ad. És még az sem baj, ha a névnek az égvilágon semmi köze nincs az üzlet profiljához, a fontos csak az, hogy idegen- 'nyelvű legyen. Naiv imádon azt hihetik, hogy az idegen jobban beszédül a boltba, ha valami hangzatos idegennyelvű — de lehetőleg angol - kifejezést lát az ajtó fölött, vagy mellett. Az ilyen keresztapák, keresztanyák külföldi útjaikon vajon egyebet sem láttak, mint magyar nyelvű boltneveket, innen az a fenenagy sznobság? Ami még azt is feledtetni látszik, hogy itthon mégiscsak mi, magyarul értő vevők vagyunk otthon - és többségben. Hársfai István Boltról boltra
