Új Dunántúli Napló, 1990. július (1. évfolyam, 88-118. szám)

1990-07-02 / 89. szám

1990. július 2., hétfő a j Dunántúli napló 7 Nincs béke a TÁSI tájékán Az egyéni érdekeket „ápoló" hatalomátmentés tovább folytatódik A múlt hétfői „TÁSI"-s cikk adta meg a lökést levelemhez. A sportért, azon belül a kézi­labdázásért ragadtam tollat, nem sértődöttségből, mint at­létaedző kollégámról írta a lap. Egyenesen gusztustalan­nak tartom a havi szerződés­kötés-rendszert, különösen egy eredményesen dolgozó edző esetében. Jómagam is hosszú évekig eredményesen dolgoz­tam az intézményben, de or­szágos bajnokságok, NB l-es sportolok kinevelése is kevés volt azok után, hogy véle­ményt nyilvánítottam o kísér­let ellen. (A privilegizált lab­darúgás kivételével a sport­ági képzés 13 éves korban kezdődött.) A világ más, a sportban is meghatározó nagyhatalmainál 9—10 éves gyermekéket ismer­tetnek a sportágak rejtelmei­vel. Az iskola kiválasztó köz­ponttá vált ahelyett, hogy az utánpótlás bázisává alakult volna. Az iskolából kevés él­sportra alkalmas gyermek ke­rült ki, holott a cél ez lett volna. A centralizálással, en­nek hátrányait nem kell ecse­telni, tönkretette a város diák­sportját. A város más iskolái, miután a legtehetségesebbe­ket- kiemelték tőlük (sajnos, nem megfelelő körülmények között), egyfajta ..nemtörő­döm” hangulattal állnak a diókversenyekhez. ,,A múlt hibás gyakorlatát nem áll módunkban tovább folytatni” címszóval kirúgtak a TASI-ból (5 évig nem a saját nevemen volt szerződésem az egyesülettel). Belátom, egy ekkora cégnek még az ered­ményesség érdekében sem szabad támadási felületet nyújtani, de azt már kevésbé, hogy vezetőik csupán az erő­sebb kutya nemi élethez való jogával továbbra is folytat­hatják nem kevésbé szobály- talon üzelmeiket. Igazgatóhe­lyettesként, módszertani veze­tőként saját maguk főnöke­ként. munkaidőben, edzőként tevékenykedve teremtenek a többi edző kolléga számára kivédhetetlen hátrányt. A levélre biztos jön válasz­levél, de az a tényeken nem fog változtatni: a kísérleti időben kevés élsportra alkal­mas gyerek került ki az isko­lából. Pl. a PVSK-kosarasok litvánokkal, a PMSC férfi ké­zilabdázók a komlói utánpót­lásból erősítik I. osztályú csa­pataikat. összegzésként: egy ekkora városban az utánpótlást nem egy TÁSI-nak, hanem a város összes iskolájának kell adnia, a képzés színtere pedig az egyesületek kell hogy legye­nek, PVSK,' Hunor, PBTC, PEAC, PMSC stb. Azon pedig alaposan gondolkodjanak el szülők, testnevelők, sportveze­tők, hogy ez a cég megér- demli-e a bizalmat egy újabb kísérletre. Tóth János edző Ideje lenne már... „Ideje lenne már, ha el­ülne a vihar, és a teljesít­ményekről lehetne többet beszélni, nem pedig az el­lentétekről." — írja H. L. az Új DN sportrovatában „Diktatórikus módszerek a TÁSI-ban?” című Írása vé­gén. Úgy gondolom, hogy az újságíró kívánsága csak óhaj marad, ha figyelmen kívül hagyjuk a körülöttünk zajló eseményeket, elfeled­kezünk közelmúltunk fényei­ről, és nem tudunk felraj­zolni biztató jövőképet. Tényleg, kinek jó, ha unos untalan azt rögzítjük, hogy nem tudunk dűlőre jutni sem erkölcsi, sem szakmai kérdésekben? Valóban nincs mód arra, hogy a jó telje­sítményekről beszéljünk? Va­jon mi gátolta például az Új DN-t abban, hogy a cikkben szereplő Gelencsér Andrásról leírja: magyar vá­logatott keret sportoló volt, akinek tanítványai harmadik éve nyerik a megyei jó ta­nuló — jó sportoló versenyt. (A TÁSI-ban nem az edző válogatja ki tanítványait, hanem úgy osztják be a gyerekeket atlétának, kézi­labdázónak, vívónak stb.). A szóban forgó cikk megje* lenése előtti héten olvashat­tuk a Népsportban: „Első­sorban a 400-asok tűntek ki. Gelencsér András tanítvá­nya, a 15. életévét október­ben betöltő pécsi Szabó Pé­ter a vágtaváltóban is baj­nokságot nyert.” „Szabó 400 méteren 51.70 mp-el új or­szágos korosztályos csúcsot futott." Nagyon megoszlot­tak a győzelmek, csak a pé­csi TÁSI szerzett két baj­nokságot" — írják a Nép­sport 1990. június 20-i szá­mában „Jól mutatkozott be a legfiatalabb utánpótlás" címszó alatt. Nagyon ké­rem, hogy itt ne vágják ket­té írásomat, mert ebben a tükörben teszem fel a kér­dést, hgy akkor mi a baj. ezzel a Gelencsér András­sal? Mi volt a baj Tóth Já­nossal? Miért „furcsa fiúk” a TÁSI-ban a Danka Sán­dorok, Somorácz Dénesek? Miért szaladt el ebből a körből Máté János, Peti Csaba? Kedves Olvasó! A felsoroltak olyan peda­gógus-edzők, akik képesek maguk körül elszánt, tenni- akaró, célért küzdő kis gyer­mektársaságot kialakítani, okik életük végéig elraktá­rozhatják a tanultakat, hogy aztán a nehéz órákban elő­vehessél önbizalom, mint tartós motiváció. Tetszenek tudni, milyen pokolian nehéz do­log ma ezt kialakítani a lé­lekölő, önbizalomtörő, egyre direktebb módon az okta­tás hatékonyságára koncent­ráló iskolák, a sikertelenség szenzációjára éhes médeák árnyékában? Ezek körül a szakemberek körül magok jöttek létre. Nevelési mű­helyek. Ideje lenne már ab­bahagyni ezek lerombolá­sát! A felülről jövő tiltó szó ezt teszi. „Munkafegyelem kibúvói" - írja Fenyves Alajos. Azt gondolom, hogy a Testne­velési Általános és Sportis­kola igazgatója nagyon nagy zavarban van. Olyasmi történik körülötte, aminek nem érti a lényegét. Kap­kod. „Személyeskedő kérdé­sekkel nem kívánok foglal­kozni” — írja, mivel Gelen­csér András neveket említ. Ugyanakkor úgy kezdi az Új DN-hez írt levelét, hogy az edzők által javasolt „19 életév betöltéséig folyó fel­készítés szakmai és pedagó­giai előnyeivel természete­sen mi is egyetértünk, a megvalósítás elvetésének oka az 1988 januárjában (ekkor kérték az edzők az önálló szakmai műhelyek ki­alakításának lehetőségeit, amit akkor elvetettek, most viszont — ezek szerint — meg akarják valósítani) fennálló körülményekben és lehetőségekben keresendő." Ezt tehát nem személyek vetették el akkor? Nem a művelődési osztály vezetője, sportosztály-hivatal vezetője, nem az Állami If­júsági és Sporthivatal Ver­senysport-utánpótlás Főosz­tály vezetője döntött így? Tehát nem ezeket a sze­mélyeket vádolja szépen kö­rülírva Fenyves Alajos? Ak­kor kit? Most még ő is, ők is a helyükön vannak. Mitől változott meg a véleményük? Netán más volt akkor és most a gyerekek érdeke? Netán léteztek magasabb szempontok, ahol a hivata­los jelenlét fontosabb a ne­velési értéknél? Gelencsér András és ta­nítványai teljesítményét már bejegyezték a kiemelkedő eredmények rovatba, a jegy­zőkönyvekben és a szülők, gyerekek szívébe. Ideje len­ne már. . . Murai János elnök, Becsületes Játék Alapítvány, 7632 Pécs, Németh L u. 24. | Ilim SPOHTMliSIHI Labdarúgás. A PMSC nem- válogatottja, 16.30. Bőrgyári zetközi serdülőtornájo, Postás- pálya: Orient Rijeka-PMSC, pálya: FK Vojvodina-Baranya 16.30. Keszler Mátyás, Galgáczi István és a Suzuki Swift 1300 GTI Keszler Mátyás és Galgáczi István Együtt a régi-új ralipáros Heidelberg—Pécsvárad-összefogós Magyar bajnokság és Suzuki Kupa A siker a szponzorokon is múlik . . . Keszler Mátyás neve az el­múlt években szinte összeforrt a Wartburg névvel. A Pannon Volán autóversenyzője zsinór­ban nyerte a kétüteművel a gyorsasági és ralibajnokságo­kat. összesen kilenc magyar bajnokságot sikerült begyűjte- nie. Az idén már nem a Wartburggal, hanem Suzuki 1300 GTI-vei jelent meg a versenyek rajtjánál Keszler Má­tyás. A raliversenyeken „új" arc tűnt fel a navigátor he­lyén is. Ö Galgáczi István, aki Heidelbergből „ugrik át" a magyar raliversenyekre, hogy Keszler Mátyás mellé üljön a Suzukiba. Galgáczi István egyébként nem „új fiú" a magyar autó­sportban. 1976—77-78-ban már együtt versenyzett Keszlerrel, csak akkor még a Zsiguliban Mátyás volt navigátor. Kilenc éve azután Galgáczi István át­települt az NSZK-ba . . .- Most is ott lakom, Hei- delbergben — mondja Galgó- czi István. — Hosszú évek munkájával létrehoztam egy szabadidősport centrumot, eg­zisztenciális gondjaim tehát nincsenek, szabadidőm van, és egyre jobban vágyódtam visz- sza a versenyautóba, az au­tóversenyek világába. Megbe­széltük Matyival, hogy ismét egy autóba ülünk és kipróbál­juk, mire megyünk mi ket­ten . .. Természetesen magyar licenccel versenyzek.- Miért a Suzuki mellett kö­töttek ki?- Egyrészt, szerintem jó au­tó. Ez az 1300-as GTI 100 ló­erős, az N-csoportban és ka­tegóriájában mindenképpen ütőképes. Szempont volt, hogy az NSZK-ban külön Suzuki Kupa néven rendeznek egy versenysorozatot, amin min­denképpen részt veszünk, hogy nemzetközi tapasztalatot sze­rezzünk. És az sem utolsó szempont, hogy a japán au­tók olcsóbbak, mint a német, vagy olasz márkás gépkocsik. A Suzuki eddig jól vizsgá­zott. Jelenleg a magyar rali­bajnokságban géposztályuk élén állnak. Reális a célkitű­zés: megnyerni a géposztály bajnokságát és az N-csoport­ban az első öt között végez­ni. Az autóversenyzéshez egy (vagy több) autó és két ver­senyző kevés. A sikerekhez szponzorok, támogatók is kel­lenek. Nos, kik állnak a Kesz­ler, Galgáczi páros mögött?- Fő támogatóink a Pécsi Dohánygyár és a Hungária Biztosító pécsi fiókja. Az ő se­gítségükkel reméljük, sikerül hamarosan egy autóbuszt is megvásárolnunk, ami reklám- hordozóként a szponzorokat reklámozza, nekünk pedig szin­te nélkülözhetetlen a külföldi utakon. — De ne feledkezzünk meg a szervizcsapatról sem, akik nélkül a Suzuki csak béna ka­csa lenne - és Keszler Má­tyás már sorolja is _a neveket: Gering Béla vezetésével Weisz Ernő, Láczi János és Keszler Józsel, az öcsém dolgozunk a kocsin. A dekorációt pedig a pécsváradi Csizmadia Grafikai Stúdió helyezi el az autón. Akik az autós hegyi EB pé­csi futamán ott voltak, láthat­ták Keszler Mátyást a Suzu- kival. Rajthoz áll majd a gyor­sasági bajnokság további két futamán is, a Hungaroringen és mátrai hegyiversenyen. A „főprofil" azonban a rali ma­rad. És az sem titok, hogy nem kívánnak - lehorgonyozni az 1300-as Suzuki mellett, ha­nem előre szeretnének lépni, j- De nem a Lancia felé te- kintgetünk - teszi hozzá Gal- góczi István — maradunk a japán márka mellett, talán To­yota lesz a következő . . . Legközelebb az augusztusi magyar ralifutamon láthatják az érdeklődők a Keszler—Gal- góczi—Suzuki triót a Balaton- felvidék technikás gyorsasági szakaszain. Azután következik az NSZK, a Suzuki Kupa fu­tamai. Nem fognak unatkoz­ni .. . K. P. Labdarúgó vándordíj Pepsi Cola serdülőtorna A fehér mezes Orient Rijeka 6-1-re verte az utolsó mérkőzé­sén a sötét mezes Baranya válogatottját és vitték el az Adria partjára a kupát Hétfőn délután kezdődik és szerdán délelőtt ér véget a PMSC nemzetközi serdülő lab­darúgótornája. A háromnapos viadalon a PMSC, a Baranya válogatott csapatai mellett in­dul a tornán a jugoszláviai FK Vojvodina és az Orient Ri­jeka együttese. A hagyomá­nyos (16 éven a I ulialkat fel­vonultató) tornát idén két pá­lyán bonyolítják le. A rende­zők — a Baranya Megyei Lab­darúgó Szövetség és a PMSC — gondolva az érdeklődő szur­kolókra, ezúttal nem a Pécs távoli részében lévő pályákon rendezi a tornát, hanem a Verseny utcáiban egymáshoz közel lévő bőrgyári és postás­pályákon. A kánikulai tonnának idén kimondottan a „hűsítő- és üditő"-italakat termelő üze­mek a szponzorai. Nem vélet­lenül kapta a serdülőtorna a Pepsi Cola „védjegyet", hi­szen a támogatók sorát ép­pen a Pepsi Cola GmbH ve­zeti a Fővárosi Ásványvíz- és Jég ipari Vá Hálát, a Pa nnónia Sörgyár és az Állami Biztosí­tó pécsi fiókja előtt. A tor­na győztese egy évre birtok­ba veheti a vándordíját, de díjazzák a legjobb kapust, a legtöbb gólt lövő játékost, va­lamint a legsportszerübb csa­patot. A körmérkőzéses torna ma délután a következő mérkö- zésekke’l kezdődik: a bőrgyári pályán Orient Rijeka, a pos­tás-pályám az FK Vojvodina- Baranya válogatottjának talál­kozójára kerül sor. Mindkét •mérkőzés 16.30-lkor kezdődik. A keddi műsor: postás-pályán a Vojvodina—Rijeka, míg a bőrgyári pályán a PMSC—Ba­ranya válogatottja találkozó­ját láthatják 16.30-tól. A har­madik napon, szerdán délelőtt 9.30-tál a postás-pályán a Vojvodina—PMSC, míg a bőr­gyári pályán a Rijeka—Bara­nya válogatottja találkozót lát­hatják az érdeklődők. A mér­kőzések 2x40 percig tartanak, 10 perces szünettel, mérkőzé­senként 5 játékos cserélhető. A helyezések eldöntése: szer­zett pontok, pontegyenlőség esetén a gólkülönbség, több rúgott gól, valamint az egy­más . elleni eredmény dönt. Amennyiben az előzőek figye­lembevételével döntés nem lehetséges, az utolsó forduló­ban minden csapat 5—5 tizen­egyest rúg. A győztes csapa­tok mérkőzésenként 3, dön­tetlen esetén mindkét csapat 1—1 pontot kap, a vesztes csa­pat nem kap pontot. K. L. Ki nyeri a francia „to(u)rtúrát”? Ami a labdarúgóknál a vb- döntő, ami a teniszezőknél Wimbledon, az a kerékpáro­zóknál a Tour de France. A kétkeréken versenyzők 77. al­kalommal megrendezésre ke­rülő francia körversenye szom­baton a Futuroscope-i 6,5 km- es prológgal kezdődött. A hi­vatásos kerékpárosok csúcs­eseménye ezúttal 21 szakasz­ra osztva vezet keresztül az országon. A 3420 km-es össz- táv végső akkordjaként a me­zőny a hagyományoknak meg­felelően Párizsban, a Diadal­ívnél ér célba, július 22-én. Az embert próbáló minden­napi megmérettetések közül az 5. etap 302 kilométere tűnik a leg kegyetlenebb kihívásnak, de hasonlóan nagy próbaté­tel elé állítja majd az induló­kat a négy hegyiszakasz is. Az utóbbi két évtizedben négy nagy egyéniség jegyez­te a profi kerékpársport ki­emelkedő eseményét. A het­venes években a belga Eddy Merckx volt az egyeduralko­dó, akinek öt elsőségét ed­dig csak a házigazdák legen­dás versenyzője, Bemard Hi­nault tudta megismételni. Tő­le honfitársa, Laurent Fignon vette át a stafétabotot, aki két alkalommal, 1983-ban és 1984-ben tartotta otthon a trófeát. A 29 éves kopaszodó, szem­üveges Fignon tavaly emlé­kezetes párharcban, minden idők legkisebb különbségével, 8 mp-es hátránnyal maradt alul az amerikai Greg . Le- monddal szemben. A 28 éves „jenki” személyében avatták a Tour első nem európai győz­tesét, még 1986-ban. Sikeré­nek tavalyi megismétlése nem csak a hihetetlenül kis különb­ség miatt marad emlékezetes, hanem azért is, mert Lemond három éve majdnem végzetes balesetet szenvedett egy hét­végi vadászaton. A tavalyi „utolsó, drámai felvonás" mindkét főszereplő­je ott lesz idén is a mezőny­ben, bár Lemond azóta sem talál magára. A tavaszi sze­zonban csak azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy rendre a sereghajtók között ért célba. Meglepetésre Fig - nonnak sem sok bábér ter­mett idén, hiszen feladásra kényszerült a Giro d'ltalián. Kettőjükön kívül még két egy­kori győztes vág neki a Tour- nak: az ír Stephen Roche (1987) és a spanyol Pedro Delgado (1988), de a versen­gés igazi nagy esélyese ez­úttal az olasz Gianni Bugno, aki rajt—cél győzelmet aratott a Giro d’ltalián és megnyer­te a Világ Kupába tartozó Milánó—San Remo viadalt is. A 76. Tour de France mező­nyét színesítik az ezúttal elő­ször rajthoz álló szovjet és keletnémet profik, akik a kö­zelmúlt kerekes vetélkedőin egy-egy szakaszgyőzelemmel bizonyították, hogy újoncként is számolniuk kell velük.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom