Dunántúli Napló, 1989. április (46. évfolyam, 90-118. szám)
1989-04-02 / 91. szám
1989. április 2., vasárnap Dunántúli napló Z K1T()IHI,T ETETITEK Április Negyediké Érdemrend Pálffy Norbert Munka Érdemrend arany fokozata Botz Lajos Amikor helyet foglaltunk e9ymással szemben, gondolni sem mertem volna rá, hogy beszélgetőpartnerem a a közeljövőben nyugdíjba vonul, fiatalos külseje, energikus mozdulatai, nyugodt arca mind-mind valódi korát hazudtolta meg. Pedig Pálfty Norbert, a Mecseki Ércbányászati Vállalat Ércdúsító üzem gépészeti üzemegységének főmechanikusa már 1956 óta dolgozik a vállalatnál.- Érdekesen alakult ez a dolog, én ugyanis erdésznek készültem annak idején, azonban apám szakmája — ő bo- nyalakatos volt a nógrádi bányákban - nem bizonyult elég jó ajánlólevélnek ahhoz a szakmához. így a négy polgá- fi elvégzése után mint gumivulkanizáló inas szereztem segédlevelet. Már a Diósgyőri Gépgyárban dolgoztam esztergályosként, amikor 1949 tavaszán egy javaslat útján kerültem a Miskolci Műszaki Egyetem előkészítő tanfolyamára, ahonnan utam a Szovjetunióba vezetett. Itt, Dnyep- ropetrovszkban végeztem el a bányászati egyetem gépész- mérnöki szakát. A diploma megszerzése után még egy évet eltöltöttem a kisterenyei bányában, ezt követően a Nehézipari Minisztérium helyezett át Pécsre. Most már elmondhatom, hogy nem bántam meg - mesélte el pécsi pályafutásának előzményeit Pálffy Norbert. A Mecseki Ércbányászati Vállalatnál azután egyenes volt mai munkájáig vezető útja. Rövid ideig mint beruházási műszaki ellenőrként tevékenykedett, ám az Ércdúsító üzem gépészeti üzemegységéhez már a gépészeti osztályról került. Pálffy Norbert immár huszonnégy éve az üzemegység főmechanikusa, de “kedvenc területével, a karbantartással még régebb óta foglalkozik. — A karbantartás egy nagyon nehéz terület a termelő- ágazatokban, annál is inkább, mivel a munka során egy ellentmondást kell feloldaniuk a benne dolgozóknak. Ügy kell ugyanis a termefőberendezjé- sek állagát megóvni, javítani, hogy a költségráfordítások a lehető legkisebbek legyenek. Ennek ma különösen nagy jelentősége van, de azt hiszem, nemcsak a mi vállalatunk esetében. Én talgn pont a munka nehézségében találtam meg a szépségét, mert ennyi idő alatt bizony mindkettőből jutott jócskán. Itt kell viszont hozzátennem, hogy talán soha nem szeretem meg ennyire a munkámat, ha az évek során nem ilyen jó kollektívával dolgozom együtt — mondta munkájáról a kitüntetett főmechanikus. Pálffy Norbert azonban nemcsak a szakmájában állt helyt a Pécsett eltöltött 34 év alatt. Elismerést érdemel mozgalmi munkája, valamint a Gépipari Tudományos Egyesület megyei szervezetében végzett tevékenysége is.- Májusi nyugdíjba vonulásom után csak ez utóbbi tisztséget tartom meg. Ügy remélem, több időm jut családomra, a kertre, kedvenc időtöltésemre, a horgászásra. Egyébként örömmel tölt el, hogy a családból követőm is akadt, fiam vegyipari gépésztechnikusként dolgozik a vállalatnál - mondta végezetül Pálffy Norbert. K. E. A tavasz Dunaszekcsőn ii tobzódik. Botz Lajos tanácselnök vitalitással telve mesél, a kívülálló úgy látja, igen jó egészségnek örvend, hiszen alig hihető, hogy nem egészen egy éve, 1988 májusában igen komoly szívműtétet hajtottak végre rajta, egy megelőző infarktus következményeként. Idén februártól kezdett ismét dolgozni.- Én már 1958-ban idekerültem a dunaszekcsői tanácsra vb-titkárnak, és 1963. január 1-jétől vagyok a község tanácselnöke. A társközségünk Bár. Sajnos - folytatja Botz Lajos - Dunaszekcsőt sem kerülte el az a sors, ami általában a magyar falvakat, hogy fogyóban a lakosság. Akkor, '63-ban 3300 lakosa volt Szekcsőnek, most 2600. Egyharmaddal több a halálozás, mint a születés és ugyancsak fogyasztotta a lakosságot a helyi munkaalkalom hiánya miatti elköltözés. Bár a tsz meghatározó a falu életében, ő a fő munkaaa'dó, de nem mindenki tud ott elhelyezkedni. Így aztán veszekedtem is, amikor egy központi döntés kapcsán fel akarták számolni a szekszárdi ruhaüzem itteni varrodáját, ami 150 asszonynak adott - és ad - munkát és a cementüzemet. Szerencsére mindkettő maradt.- Mert, ha dolgozni kellett, vagy kell valamiért a szek- csőieknek - de a társ bánoknak sem jelenthetett ez soha problémát -, mindig részt vettek benne. Társadalmi munkában újítottuk fel a kul- túrházat. Szép lett, de akkor azt mondták az emberek: hogy jöjjünk ide sáros lábbal? Nincs járda. Akkor azt mondtam nekik: adunk anyagot, szerszámot, megcsináljátok? Voltak, akik leintettek, nem fognak jönni társadalmi munkában dolqozni. Szerencsére nem a kétkedőknek lett igazuk, annyiak jöttek, hogy csak na. Mind részt akart venni. Dunaszekcsőn és Bárban is ma már mindenütt van szilárd burkolatú járda. A vízvezetéket is Így építettük. Hatvanháromban még csak hat kilométeres vezetéke volt a falunak, most 24 kilométer. Minden utcában bent van és a házak 80 százalékába be is vezették. Csak a szakmai munkához adott segítséget a vízmű, a többit a falu lakossága végezte. Szinte mindenki részt vett a munkában, árkot ásott orvos, iskolaigazgató és jómagam is. Bárban az úttest burkolata mindenütt szilárd, Dunaszekcsőn az utak mindössze 5 százalékában (nagyon szűk, girbe-gurba, alápincézett utcák ezek) nincs szilárd burkolat.- Mondhatom, hogy a község ellátottsága is megfelelő. A község központjában lévő ófész-boltban sok minden megkapható, a falu két végén lévő boltban is az alapszükségleti cikkek megtalálhatók. (Persze, azért időnként van kívánnivaló, ezért éri is sok kritika a boltosokat.) Színvonalas a Halászcsárda étterme, s nyílt egy nagyon kulturált söröző. Jól működik a kultúrház, van könyvtárunk . . . . . . s itt a Duna és gyönyörű környezete - de ezt már a sorok írója teszi hozzá, s arra gondol, Dunaszekcsönek, Bárnak jövője van, hiszen az idegenfoigclom nem hiába fedezte fel. S. Zs. Munka Érdemrend arany fokozata Rótt Antal Munka Érdemrend ezüst fokozata Vojnics Dános Rótt Antal portréját nem lehet megrajzolni anélkül, hogy ne essen szó a véméndi termelőszövetkezetről. Már csak ezért sem, mert idén április elsején volt harminc éve, hogy 0 gazdaság élére került, s ahogy ő fogalmazott, ,,az élelem összefonódott az itteni emberekkel, a tsz-szel, örömeink, gondjaink is közösek voltak". Az elnöki irodában a falon lévő okleveleket nézegetve megkérdeztem, hányszor lett kiváló termelőszövetkezet a véméndi. A válasz meglepett: egyszer. — Soha nem törekedtünk arte, hogy kifelé a szebbik arcunkat mutogassuk. Nekem az volt oz elvem, hogy a tisztességes munkánk eredményeként a lehetőségek szerint minél jobban boldoguljunk. A kapcsolatokat elsősorban a dolgozóinkkal ápoltam, akik számára mindig nyitva volt az ajtóm. S mintha az élet bizonyi- tani akarná az elmondottakat, egy idős férfi lép a szobába. Elpanaszolja, hogy a tsz tehenei kiszabadultak és összetaposták a kertjét. Az elnök telefonál, kiküld valakit a kár megállapítására. ~ Azt hiszem, ezt másképpen nem is lehet csinálni, itt mindenkinek éreznie kell. hogy e9yüvé tartozunk, az ő gondii1' a miénk is. Rótt Antal tizennégy évesen napszámba járt. A legtöbbet és legszívesebben o 9°*daság munkájáról mesél. ~ Mostoha területen gazdál- l<0dunk, így elsősorban oz ál- kitenyésztésre speciolizálód- tunk. Ehhez sikerült kialakítanunk a megfelelő feltételeket és olyan bázist hoztunk létre, amely jól prosperál. Amire igazán büszke vagyok, hogy az elmúlt harminc évben soha nem volt veszteséges a termelőszövetkezetünk. Egyszer - 1972-ben — éltünk át egy krízist: a túlzott beruházásoknak köszönhetően alaphiányosak lettünk volna, ám a tagság a zsebébe nyúlt, és összejött a hiányzó hárommillió forint. Megmentettük önmagunkat. . . Ma 300 millió forint a vagyonunk, dolgozóink keresete tavaly meghaladta a 100 000 forintot. S ehhez jön még mindenkinek a háztájiból származó jövedelme. A háztájit mi okkor is szorgalmaztuk, amikor még nem volt divat. . . A véméndi tsz elnöke elégedetten megy nyugdíjba, hisz mint mondta, a lehetőségekkel mindig igyekeztek élni, s nem is eredménytelenül.- Mi nem panaszkodtunk, hanem dolgoztunk! R. N. Évek óta nem láttam Vojnics Jánost, a Bányászati Ak- namélyitő Vállalat komlói robbantásvezetőjét. Utoljára a Kossuth-aknai torony robbantásakor találkoztunk. Akkor a határozott, szigorú utasításaival hívta fel magára a figyelmet . . . s több kiló trotil vagy pakszit - pontosan már nem emlékszem mivel döntötték le azt a hatalmas vasszerkezetet — nem játékszer. Most viszont nemcsak az tűnik fel, hogy Vojnics János időközben bajuszt növesztett, hanem az is, hogy nagyon lefogyott.- Mi történt veled?- Volt egy gyomormütétem tavaly júniusban. Nincs étvágyam, nem tudok enni és most is vannak kisebb fájdalmaim. Sokat dolgoztam, sokat idegeskedtem, s talán dz életmódomon is előbb kellett volna változtatnom. Majd egy évtizede, hogy ismerjük egymást. Innen a közvetlenebb hangnem. Vojnics János 48 éves. De még 18 sem volt, amikor elkezdte a munkát a bányában:- Eljöttem a bátyámhoz látogatóba, megtetszett Komló, így aztán itt maradtam. 1958. augusztus 13-án kezdtem a bányában dolgozni és mivel senki sem kételkedett benne, hogy igazat mondok, leszáll- hattam. A születésnapom előtt három hónappal azonban kiderült a turpisság és ezt oz időt kénytelen voltam Zobá- kon, napszinten eltölteni.- Mi történt később?- Először csillés lettem, aztán segédvájár, majd vájár. Elvégeztem a Bányaipari Technikumot, ezt követően lettem robbantásvezető. Az aknomé- lyitők nagy családja segített, hogy ember és kiváltképp, hogy jó szakember váljék belőlem. A gazdasági munka mellett mindig volt valamilyen társadalmi feladatom is. Hét évig KISZ-titkár voltam, most pedig már kilencedik éve dolgozom, mint alapszervezeti párttitkár. Vojnics Jánost mindenki ismeri és tiszteli a vállalatnál. Pedig amolyan zsörtölödős ember, aki sohasem hagyta szó nélkül, ha nem úgy mentek a dolgok, ahogy kellett volna. Igaz, nemcsak véleménye volt, észrevételeket tett. de semmilyen munkától sem riadt vissza.- Tudod, az a mi bojunk, hogy túl sok a szó, a beszéd, a magyarázat, a munka becsülete meg csak egyre fogy. Mindent csinálunk, mindent szabad, de mi lesz velünk, ha nem dolgozunk? Vojnics János persze már megtette, amit lehetett. Harminckét évet töltött kemény munkával, több mint 4000 műszakot teljesített, de azt mondja, még van néhány elintéznivaló, aztán jöhet a pihenés, a kiskert a Polánk- dülöben. F. D. Munka Érdemrend bronz fokozata Murányi Sándor * 'iái Murányi Sándor, a sellyei Agrokémia Ipari Szövetkezet személyzeti vezetője és társadalmi megbízatásként párt- titkára, egy év múlva már nyugdíjas lesz. Két dolog egyre jobbon foglalkoztatja: mi lesz vele nyugdíjasként, és mivé lettek o gyerekkori ólmai? Az egyik látszatra magánügy - ám számára ennek is éppúgy vonnak társadalmi vonatkozásai, mint a másiknak.- Nevelőapám nagyon rendes ember volt és 45-ös párttag. így nem csoda, hogy tizenhat évesen én is tagja lettem a pártnak, Csónyosz- rón, a falusi alapszervezetben. Akkor még hittem, hogy néhány éven belül itt jólét, azaz az akkori fogalmok szerint kommunizmus lesz - emlékezik, de mai ésszel már derűsen mosolyog hajdani gyermeki naivságán. Majd komolyra váltva folytatja: Ha akkor nem aprócska kis porciókban adják felülről a demokráciát, hanem úgy, ahogy azt az élet megkívánta... ma nem itt tartanánk. Ezzel a múltidézéssel kapcsolatos oz ugyancsak társadalmi gondokra visszavezethető jövő-félelme:- Épp eleget mondják a munkatársaim „Sanyi bácsi, maga ki se fogja bírni a szövetkezet nélkül". Az biztos, hogy nem lesz könnyű . .. Majd csak elfoglalom magam valami hasznossal, ha bármiben segíthetek a szövetkezetnek. vagy ott lesz a drótfonás, amit édesanyám iparán mellékfoglalkozásként már amúgy is évek óta csinálok... Csak az egészség maradjon meg és sokáig élvezzem a nyugdíjat, akár a többiek .. • Még mielőtt bárki őzt hinné, hogy Murányi Sándor megkeseredett ember, kénytelen vagyok kijelenteni: nem az. Csak világéletében ahhoz szokott, hogy reálisan mérje fel a dolgokat és ne kergessen délibábot, mint azt 16 évesen tette ifjonti lelkesedésből. Ez vitte önkéntesnek is '48-ban a néphadse- regbe, és ennek tudható be, hogy 1949-ben a Petőfi Akadémiát elvégezve politikai tisztként avatták. — A határőrségnél szolgáltam északon és itt a déli végeken. Amikor törzstiszti tanfolyamra akartak küldeni, kértem inkább a leszerelésemet . . . Végképp rájöttem, nem vagyok katonás alkat,.. Aztán már civilként voltam pártmunkás, KISZ-vezető, mojd a baranyohidvégi tsz párttitkára. A döntő változást az életemben 1970. februárja hozta. Azóta dolgozom a sely- lyei Agrokémiánál és azóta egyhuzamban vagyok ott párttitkár. Voltam gondnok is főállásban, most néhány éve személyzetis vagyok. Megszereztem a mezőgazdasági technikumi végzettséget, elvégeztem jó néhány pártiskolát és személyzetis tanfolyamot. . . A szövetkezetnél a menedzser tipusú vezető megköveteli a dolgozóktól a tanulást. Mindenki azt igyekszik jól elvégezni, ami az ő dolga és azt meg is fizetik. Aki hibát vét, annak nem veszik o fejét, de elvárják tőle. hogy a hibát helyrehozza.- Mi az ön titka, hogy mojd húsz éven át újro és újra megválasztották párttitkárnak? — Köztük élek, ismerem a véleményüket, a hangulatukat. Legtöbbre az őszinteséget becsülik, még akkor is, ha az épp nem kellemes számukra. Jó érzés, hogy köztük valóként tortának számon . . . Ősszel lemondok, de ott maradok párttagként, ha „megtűrnek" - mondja. s látni rajta, bogy ezt o „megtörést" ő sem gondolja komolyan. M. L.
