Dunántúli Napló, 1989. február (46. évfolyam, 32-59. szám)

1989-02-26 / 57. szám

Belepes csak külön engedéllyel Két évig „dolgoztak” a siklósi szőlőhegyen „A jó pap holtig olvas” Látogatás a püspöki magánkönyvtárban Az emberek általában szere­tik a könyvet, érdeklődésének megfelelően ki többet, ki ke­vesebbet tart maga körül be­lőlük. E tekintetben kivételes Helyzetben van dr. Cserháti ló­lsei megyés püspük, pécsi dol­gozószobájában magánkönyv­tára mintegy kétezer kötetet számlál, ami a budapesti la­kásán található további ezer­ötszázzal egészül ki. — Már gyerekkoromban is vonzott a könyv, és talán ér­dekes, annak ellenére, hogy akkor még nem tudtam elol­vasni óikét, már az idegen­nyelvű köteteket is értéknek tekintettem — magyarázta lá­togatásunkkor a püspök úr. — A könyvek számát tekint­ve úgy tűnik, a vonzalom mindmáig megmaradt. — Valóbán. Mint minden ak­kori fiatal, éh is a pengős re­gényekkel ismerkedtem meg először. Emlékszem, gimnázi­umban gyakran ellenérzésekkel vettük kezünkbe társaimmal a kötelező olvasmányokat, de ta­nárainkat igazolta, amikor megtaláltuk a bennük rejlő bölcsességeket. Én akkor kevés regényt, inkább lírát, sok ver­set és drámát olvastam. — Mikor kezdte el gyűjteni a könyveket jelenlegi könyvtárá­ba? — Amikor teológus lettem és nyolc évre Rómába, a Német- Magyar Kollégiumba kerültem, ott láttam igazán, hogy a könyvek gyűjtése és olvasása valóságos szenvedéllyé válhat. Ott. néhány német kollégámat követve kezdtem el én is a könyvek gyűjtését. A szakiro­dalomban elsősorban a böl­cselettel és a társadalomtudo­mánnyal foglalkozó kötetek, a kereszténység lényegére mutató kutatómunkák és természetesen a klasszikusok érdekeltek a legjobban.- Körülnézve, leginkább ide­gennyelvű könyveket lehet lát­ni könyvtára polcain. — Jól látja, könyveimnek 'több mint fele német, olasz, angol vagy francia nyelven íródott. Amikor Rómába kerül­tem, mór jól beszéltem néme­tül és franciául, ott pedig ha­mar megtanultam olaszul, amit az angol követett. A nyelvtu­dásomat ma is igyekszem szin­ten tartani, ehhez naponta ol­vasni, fordítani kell. — Csak teológiai könyveket olvas? — Szó sincs róla. Könyveim közül körülbelül 300 foglalkozik kedvenc témámmal: a művé­szettel. Nagyon szeretem a művészettörténeti könyveket, a nagy művészeket bemutató monográfiákat, de természete­sen az irodalmat is.- Van kedvenc Írója? — A klasszikusok közül Dan­te műveit szeretem a legjob­ban, utána pedig talán Dosz­tojevszkij áll hozzám a legkö­zelebb.- És könyve?- A Szentírás mellett az ókori és középkori bölcsek könyveit tartom a többinél na­gyobb becsben, de a modern könyvek között is akadnak kedvenceim. Legutóbb például, amikor az amerikai nagykövet nálam járt, megkaptam tőle a iNational Geographie jubileu­mi, 100 évét fölelevenitő kiad­ványát. Azt is nogyon szere­tem.- Mennyi időt tölt naponta olvasással?- Szeretnék többet, de két óránál tovább nem jutok. En­nek is egy részét az aktuális híreket adó folyóiratok átné­zése veszi el.- Régen hosszú ideig össze­függött az egyház, a könyv- írás, az olvasás. Ez utóbbinak most milyen szerepe van az önök életében?- Ügy szokták mondani, hogy a jó pap holtig tanul. A kérdésre én úgy válaszolnék, a jó pap holtig olvas. Nekünk nagyon sok könyvet kell for­gatnunk, hogy jól végezzük a. munkánkat, de • igyekszünk ol­vasásra nevelni más embereket is. Mi lesz a sorsa az ön könyvtárának?- Már eddig is mintegy 4000 kötetet adtam át az Egyház- megyei Könyvtárnak. Valószí­nű, itteni könyveim is ezt a könyvtárat gyarapítják majd. Kaszás E. llasarnapi szakácstanőcs Hew’ Kliest Ez tipikusan az az állapot, amikor a két szék között a padlóra estünk ... Mert mikor ez az írás megjelenik, már nem lesz sváb konyha a pécsi Misina étteremben - de még nem is, a budapesti Fesztivál­ban. Mindenesetre - ahogy a Tv-torony melletti üzlet ve­zetőhelyettese, Peternai József fogalmazza, a pénteki rendez­vényük egy „szelíd edzés” volt, március 17-re, a Tavaszi Fesz­tivál egyik nyitórendezvényére, ahol a Misina stábja - más baranyai résztvevőkkel együtt —, lesz a házigazdája a buda­pesti étteremben a baranyai sváb lakodalmasnak. Ez a szelíd edzés pedig egy péntek esti svábbál volt - ter­mészetesen megfelelő konyhá­val, megfelelő rekvizítumokkal, ami utóbbi mögött az a lázas gyűjtőmunka' húzódik meg, amelynek eredményeként ere­deti sváb használati tárgyak­kal dekorálták a Misina étter­met. Itt a konyhafőnök Juhász Lászlóné, nagymamája fekedi sváb asszony. A receptek per­sze az idős nénitől származnak. Ami - mielőtt egyáltalában el­készítenénk, megkóstolnánk eze­ket az ételeket —, eleve egy­értelmű: a sváb asszonyok ta­karékosan és ügyesen főztek. Ez a receptekből is kiderül. (Az ízletességről a Misina kapcsán csak annyit: ez az étterem tan­étterem - olvasható is a falon a felhívás —, azaz mindent ta­nulók készítenek, az üzlet ve­zetői mosolygó komolysággal kérik ez miatt vendégeik szíves megértését, ám aligha mond­ható annak alapján a Misina Éjfélkor kirakták az asztálra konyhájáról: kevésbé ízletes, mint más éttermeké!)- Kezdjük akkor mindjárt egy báli „recepttel” - mond­ja Juhászné. - Régen a svá­bok között szokás volt bátyus- bált rendezni. Összejöttek az emberek, csak házaspárok, min­denki vitte magával hazulról az estére szánt élelmet, éjfélkor az összesét kirakták egy nagy asz­talra. s „keresztbekóstolták" egymás készítményeit. Hajnalig is elbeszélgettek, szórakoztak az ilyen asztalok mellett.- Van általános jellemzője a sváb konyhának? # — Talán elsősorban a taka­rékosság. És az is: igen sok aszaltgyümölcsöt fogyasztottak. Itt van példának a fekedi ré­tesleves. Hétköznapi étel volt. A leves betétjét — gyúrt tész­ta volt -, vékonyra kisodorták, túrótöltelékkel feltekerték, a hengert fakanál nyelével vág­ták ötcentis darabokra — ha késsel csinálták volna, kijön a tésztából a túró —, s vízben ki­főzték. Amíg a tészta főtt, zsírban morzsát pirítottak, só­val, borssal, pirospaprikával ízesítették, a tészta levével fel­öntötték, s egy pohárnyi tejföl­lel összekeverték. Csak néhány darab tészta került a leveses- tányérba. A többit ugyancsak pirított, dq, cukorral ízesített morzsába forgatták és tejföllel ették.- A kelt tészta is kedveit étel volt a sváb házakban.- A Hew’ Kliest - magyarul: kelt gombóc —, ugyancsak hétköznapi étel volt. Kelt tész­tát kell tehát készíteni, majd ujjnyi vastagra sodorni, lan­gyos zsírral megkenni, majd feltekerni. A hengert három egyforma darabra vágjuk, mindegyik közepére csomót kö­tünk, ezt a puha tészta meg­engedi. Régen ezeket kizsíro­zott vaslábasokba tették, ma jó a teflon is, felöntötték any- nyi nyers tejjel, hogy egy-két centire ellepje. Platnira rak- ták — ezért aki gáztűzhelyen akarja elkészíteni, feltétlenül használjon lángvédőt—, addig főzték lassú tűzön, amíg a tej elment. Utána be a sütőbe: amíg piros nem lett. Ették aszalt szilvával is, de ha sóval ízesítették a kelt tésztát, akkor babfőzelék mellé fogyasztot­ták.- Ennyi hétköznapi után, le- gyen egy ünnepi ételünk is.- A svábok rendszerint nem ettek köreteket. így az ünnepi pecsenyének nevezett ételhez sem. Bőrös malachús felszínét bekockázták, sütőben pirult, babérlevéllel, sóval, borssal fű­szerezve, borral felöntve került a renbe. Házi savanyút ettek mellé és kenyeret. M. A. „Köztiszteletben álló” betörők HaWan betörés - két- táherautányi áru - közel egymillió forint- értákben Amikor beléptünk a Siklósi Rendőrkapitányság udvarára, azt hittük, kirakodóvásárra té­vedtünk: hordók mindenféle méretben, egymásra púpozva, olajoskannák garmadával, ta­licskákban szerszámok: mű­anyag lavórokban étkészletek, fonott ballonok 25-80 litere­sig, szőlőprések, szüretelő ká­dak, üstök, kapálógépek, fű­nyírók, autógumik, , ágyneműk originált csomagban, gázpa­lackokból annyi, hogy cserete­lepet lehetne nyitni. De „rak­táron” is van még áru, dugig tömve a rendőrség most e cé- lökra hasznosított két garázsa. Az értékesebb műszaki cikke­ket még nem is láttuk, azokat külön irodában őrzik. Az itt felhalmozott árukészlet értéke - becslések szerint - egymil­lió forint körül van. A beszer­zési helyek: mintegy 50 sikló­si, szőlőhegyi présház, többek között a siklósi mezőgazdasági bolt, valamint a helyi tsz ba­romfinevelő telepe, a harkányi benzinkútnál lévő gázpalack- tároló, és autóabroncs-tároló stb. , 1987 tavaszán kezdődött a rejtélyes betöréssorozat a sik­lósi szőlőhegyen, amely a rend­őrségnek nem kevés gondot okozott. Az éjszakai figyelő­szolgálat eredménytelen ma­radt, s ugyanígy a szőlősgaz­dák által szervezett öntevékeny figyelőcsoport sem tudott be­törőt fogni. Mint később kide­rült, nyomós okokból maradt el az eredmény. A betörők ugyanis szorgos televíziónézők lévén, úgy igyekeztek napi munkájukat ellátni, hogy este nyolc órára, a tv főműsoróra hazaérkezzenek. A szőlősgaz­dák pedig álmukban sem gon­doltak arra, hogy orruknál fogva vezeti őket figyelőcso­portjuk egyik vezetője, a vá­roska köztiszteletben álló pol­gára. Lévén ő az egyik főbe­törő. Nos, furfangos pincázőink semmitől sem riadtak vissza, még a 220 Voltos áram sem állhatta útjukat. Történt egy szép napon, hogy az egyik szőlősgazda nemes bosszút es­küdött, miután pincéjét már annyiszor kifosztották, hogy szinte semmije sem maradt. Il­letve néhány márkás címkéjű italos üvege, üresen. Nos eze­ket színes vízzel megtöltötte, s elhelyezte szépen a pincéjé­ben, majd az ajtóra kiírta: Vi­gyázz, 220 Volt! De hát a be­törők csak nevettek, hogy a „Guszti" — így neveztek min­den szőlősgazdát — milyen eszes, és újra betörtek, s min­den színes vizet elvittek. Hát nem volt könnyű betö­rőink eszén túljárni, az biztos, mert mindenre készültek. így a halottak napjára is. Koszo­rúkkal. Kecskemétre úgy vitték értékesíteni a „megrendelt" Honda kapálógépet, hogy ki­választván halottak napját az érkezésre, koszorúkkal borítot­ták a csomagtartóban a gé­pet. De hát a betörő is addig jár a kútra, csapra ... A lé­nyeg, hogy egy szép januári napon fordult a kocka, és a siklósi nyomozók bizonyultak furfangosabbnak. S ha hiszik, ha nem, a pincebetörők egy rádión buktok meg, amit egy drávacsepelyi magánháziból loptak. A csarnótai orrgazda pedig - akinél megtalálták, vette a lapot s vallott. Mi mást tehetett, mivel a dráva­csepelyi látogatóba most ki­vételesen az ő barna Wart­burgjával voltak, amit ott töb­ben láttak. Két év után, idén január 17-én vették őrizetbe Siklós két körtiszteletben álló lakosát, a 60 éves Sándor Károlyt, vala­mint társát, Riczu Józsefet, to­vábbá Sándor Károly két fiát. Amint felhozzák a fogdából az őszhajú, elegáns, és na­gyon udvarias Sándor Károlyt! meglepően készséges és be­szédes:- Egyszerű volt — mondja —, nem kellett más csak spei- szer és egy ácskapocs. Én vol­tam a figyelő, az UAZ-zal megálltam a kiszemelt pincé­nél, Riczu „ajtót nyitott", s bent már kesztyűben dolgoz­tunk. Mint megtudom, Sándor Ká- rolynak van családi háza, gyü­mölcsöse, pincéje, UAZ gépko­csija, a magángazdálkodásból évi 60 ezer forint jövedelme. S tisztes, 33 éves gépkocsive­zetői múltja. Ezenkívül szibé­riai, hatéves raboskodó sónak történetét most készült megír­ni.- Két gyerekem a börtön­ben, és én is. Hatvanéves fej­jel, ilyen hülyeséget... — mondja könnyeit nyelve. Sándor Károly két fiát — 19 és 26 évesek - a mohácsi rendőrkapitányság fogdájában helyezték el. Riczu József 45 éves, három gyermek apja. Gépkezelő a szennyvíztelepen. Hétezer fo­rint a fizetése. Van szép csa­ládi háza, Trabantja, gyönyö­rű présháza, és 2700 négy­szögöl szőlője a családnak.- Ügy hallottam, ön köztisz­teletben álló ember Siklóson.- Az voltam ... - mondja a kék szemű, magas, jómegjele­nésű férfi. S ő sem kivétel, neki is könny szökik a szemé­be: '- Tudja, jön a tavasz, s most már nem lesz aki a sző­lőt megművelje . .. Hogy miért tették? Rászorul­va nem voltunk - vallották mindketten. A betörésből szár­mazó árunak csak egy részét értékesítették, a többit felhal­mozták, hogy legyen. Mert használni nemigen merték, hát­ha felismeri valamelyik szom­széd. Egyébként mindent „be­csületesen” elosztottak egymás között, még a benzinpénzt is elszámolták. Mi pedig számolhatunk, az új típusú betörővel, „a köz- tiszteletben állóval.. ." Marton Gy. Jubilálnak a mecseknádasdiak Mecseknádasdon 1953 óta, tehát 35 éve működik német nemzetiségi együttes. Fiatalok és idősebbek egyaránt részt vesznek a hagyományőrzésben. A tánckar, utánpótlás tánckar és zenekar, illetve az utánpót­lás zenekar előadásában ha­gyományőrző és szerkesztett színpadi táncokat, népzenei műsorszámot hallhat, illetve lát­hat a közönség műsoraikban. Gyakran szerepelnek, nevüket országszerte ismerik. Az orszá- /gos elbírálásban az együttes mind a néptánc, mind a ha­gyományőrző kategóriában arany minősítést szerzett. Mű­ködésük 35 éves jübileumán három alkalommal szerepel­nek. Február 26-án, vasárnap, az­az ma délután 5 órai kezdet­tel Szekszárdon; a Babits Mi­hály Művelődési Központban mutatják be jubileumi műsoru­kat. Ezt követően még két alka­lommal lépnek a közönség elé: március 3-án, pénteken este 7 órakor Pécsett, a DOZSO-bon, majd március 19-én Mecseknádasdon. vasárnapi 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom