Dunántúli Napló, 1988. december (45. évfolyam, 334-363. szám)
1988-12-08 / 341. szám
1988. december 8., csütörtök Dunántúlt napló 3 Vita a pedagógusokról és az iskoláról Szeretjük tanítványainkat Megyei közoktatási díj: Mányó Mihály Siker az oktató-nevelő munkában „A pedagógusok és a sztrájk" címmel Czuczor József. a Baranya Megyei Pedagógiai Intézet osztályvezetője írt cikket a november 23-i Dunántúli Naplóban. A pécsi Komarov Gimnázium és Szakközépiskola tantestülete értetlenül olvasta a sorokat. Nem tudjuk eldönteni, hogy értünk vagy ellenünk íródott-e ez a cikk. Van, aki azt mondja, hogy az utóbbi időben különböző újságokban megjelent Írásokból való egy-egy mondata, illusztrálva, hogy mi mindent írnak mostanában az iskoláról, pedagógusról. Hiszen olvashatunk a pedagógus társadalom évek óta tartó „munkalassító sztrájkjáról" éppúgy, mint arról, hogy a pedagógus réteg minden értelmes feladatra megnyerhető, s orról, hogy meg kell teremteni azokat a körülményeket, amelyek a legjobban vonzzák a felkészülteket. Kétértelmű ez az írás, néhány bekezdés sértő: „Az igaBiztatást várunk A cikk megjelenését követő napon a nevelők többsége felháborodott kérdéssel fordult a másikhoz: Olvastad? Mit szólsz hozzá? Forrtak az indulatok, s egymás szavába vágva tájékoztattuk azokat a kollégákat, akik kezébe nem került az írás. A kialakult vélemény egyöntetű volt: nem értünk egyet a cikk első felének megállapításával, mélységesen sértve érezzük magunkat a benne foglaltak miatt. A munkájukat becsületesen, s a nehéz körülmények ellenére lelkiismeretesen végző pedagógusok nevében kikérjük magunknak ezt a hangot! Biztos, hogy vannak olyan „kollégák" (mint ahogyan vannak munkájukat tessék-lássék végző hivatalnokok, eladók, taxisofőrök, szerelők — elnézést a nem közéjük sorolandóktól I), akik valóban csak bemennek az óráikra, de ezt nem lehet általánosítani, mint ahogyan a cikkben történt. A többség még ma is az óráira készülő, tisztességesen dolgozó, korrepetáló, szakkört . vezető, társadalmi munkában „mindenes" pedagógus, aki sokszor teherbírásán lelül is bekapcsolódik a község életébe, előadásokat szervez, versenyekre készít lel, gyakran szabad szombatjait is feláldozva. zi lassító az órára pontosan járó nagy tömeg, aki ott pasz- szív, félmondatokkal sejtet vagy teljesít valamit, amiben maga sem hisz^ .." A Pedagógiai Intézet munkatársának nyilván nagy az áttekintése, tapasztalata, de a gyakorló tanárok többsége nem vállalja ezt a sommás Ítéletet. Mindez ellenére szeretjük annyira a tanítványainkat és a szakmánkat, hogy még mindig legjobb tudásunk szerint tanítjuk a magyart, a matematikát, a biológiát, a kémiát és a szakmai tárgyakat és a többit, és adódnak alkalmak, amikor más középiskolák munkájába is betekinthetünk, s tudjuk, a többség másutt is tisztességesen dolgozik. Legszebb a cikk befejezése, amely arra szólít fel, hogy milyen legyen az iskola? Az előzmények alapján azt kérdezzük: hogyan legyen olyan? A Komarov Gimnázium tantestülete Nem kérünk a cikkben említett sajnálkozásból, ez a mai légkörben igazán nem használ a közvélemény formálásának, hanem megerősítést, biztatást, határozott kiállást várunk, üdvözöljük a dombóváriak bátorságát (s nem „fenyegetőzését”), s bízunk sikerükben, hisz a mi sikerünk, 72 ezer elkeseredett pedagógus sikere lenne! Nem szeretnénk, ha mi is hasonlatossá válnánk a máig aktuális (sajnos) nemrég látott Sőtér-darab tanítójához, akiknek zsákkal kell végigjárnia a falut, hogy behajtsa járandóságát! Hogy végre igaz legyen a Köznevelés című lap egy cikkének megjegyzése: ,,Ne a pedagógus áldozatvállalásáról beszéljünk I Teremtsenek végre olyan körülményeket, hogy ne legyen szükség áldozatra!" Hogy taníthassuk nyugodt szívvel tanítványainknak: érték a tudás, és azt erkölcsileg s végre anyagilag is megbecsülik! Biztos vagyok benne, hogy ezeket a sorokat sok iskola pedagógusai írhatták volna, sokkal többen, mint akikre a cikkben foglaltak jellemzők fennének! A Nagynyárádi Általános Iskola tantestülete, Nyulné Révfalvi Ildikó munka közösség-vezető megégett bőr, ha simogatják is, nagyon fáj. Tudomásul kell venni: magas színvonalú képzés nélkül nincs elfogadható haladás. Minél nehezebb körülményekből kell kilábalni, annál magasabb színvonalúvá kötelező emelni az oktatás színvonalát. Enélkül továbbra is csak szó marad a szándék, s elmarad a kibontakozás. Lehetőségeink végesek: és most már a tartalékaink is végesek. Nekünk már nem lila Ígéretek, magyarázkodások, hanem erős valóságok kellenek. Takarékoskodni kell. De pazarlás az, ahol a takarékosság nagyobb károkkal jár, mint haszonnal, mert a nemzet jövőjének pazarlása. Czuczor József gondolatai közül hiányolhatom a pozitív példákat, de hiszen veszély miatti aggódásból Íródott! Mór a 17. században így figyelmeztetett Apáczai Csere János: „...az iskolára olyan nagy szükség van, és olyan sokléle a haszon, mely az iskolából származik, hogy vaknak, sőt érzéktelennek kell lennie annak, aki ezt magától löl nem lógja, be nem látja." Horn Péter akadémikus az 1987-es keszthelyi tanévnyitójához mondta: „Tapasztalati tény, hogy századunkban azok az országok voltak képesek az átlagosnál jóval lendületesebben fejlődni, esetenkint történelmi léptékű hátrányt behozni, ahol a lakosság műveltségi és szakképzettségi szintjének jelentős emelése készítette elő és alapozta meg a nemzetgazdaság erősödését." A Tudományos Akadémia közgyűlésén Berend T. Ivón akadémikus bizonyította: „minden, a tudományba fektetett forint évente - a legszolidabb számítás szerint - 7 forintot eredményez. A tudomány fejlesztése tehát a legkedvezőbb beruházási területek közé tartozik." Amikor Finnországban jelentkeztek a gazdasági gondok, azonnal 20 százalékkal emelték az oktatásra fordítható juttatásokat. Adtak, nem pedig elvettek az iskolától. Tessék meggondolni, honnan indult és hol tart ma Finnország! És tessék körülnézni: mit mond és mit cselekszik ma Magyarország? Czuczor József is erről ír az iskola, az oktatás érdekében: „Miért kell harcban születnie annak, ami 10 millió magyar érdeke, amit már annyi fel- emelkedett és gazdaságilag meglehetősen gyorsan fejlődő ország példája mutat: minden, oktatásra lordított forint megsokszorozza önmagát, ez a'legjobb beruházás. Igaz, hosszú távon I" Eszméinket és azok következetes véghezvitelét ne keverjük össze egy Turner-képpel! Ne higyjük, hogy a magyar nemzetkarakter csak a „mi mindig mindenről elkésünk”. „Úgysem tehetünk semmit" mentalitás béklyóiban vergődik. Aki nem akkor akar, amikor tehet is, semmire sem megy majd akkor, ha későn akar. Tihanyi József tanár, a JPTE 1. Sz. Gyakorló Iskolája Nem tudom, Mányó Mihálynak melyik arcát látják gyakrabban a munkatársai és a tanítványai: a racionálisan gondolkodót, a megfontoltat, a szigorút vagy a meghatódat, elgyengültet, az emelkedett hangulatút. Mi'kor igazán ő? Amikor ingerülten nagyot üt a levegőbe, mondván: „nem az iskola a hibás, az intézmény- rendszer rossz: az iskola hozzászokott a külső behatároláshoz, már ha teheti, sem tud önállóan gondolkodni", vagy Okkor, amikor a gyerekekről, a diákokról beszél: „ha rosz- szul szólítod meg, rideg, támad és nem őszinte, ha megtalálod a hangot, hálás, és mindenben a partnered lesz". Mindenesetre Mányó Mihály szeret látszólag ellentétes jelzőkkel fogalmazni: „ma az iskolákban radikálisan megfontolt gazdálkodásra van szükség". Minden jellemzésében benne van, hogy „érzékeny”. És mondják róla: nehezen kezelhető. Pécsszabolcson, a Bányatelepen nőtt föl, elvégezte a műszaki egyetemet, 1955-től egyik legfiatalabb vezetője a pécsi bányának. 1971-ig dolgozott a bányánál, közben elvégezte a Miskolci Nehézipari Egyetemet, bejárt néhány hasonló üzemet Európában, de mert ötletei, javaslatai nem találkoztak a gazdasági-politikai vezetők elképzeléseivel, eljött a bányától a pécsi Vegyipari Szakközépiskola igazgatójának.- Nem hiányzott a bánya? — De. Évekig lelkibeteg voltam. Még most is felpattantam a lencsehegyi robbanás hírére, mintha mennem kellene. — És mi volt az, ami kárpótolta? — A gyerekek. Imádnivaló kedves, nyers kamaszok ezek, ha az ember ért a nyelvükön. A bányászattal nem szakadt ímeg a kapcsolata. Egyrészt hivatalból, hiszen vegyésztechnikusok mellett bányagépész-, bányavillamos technikus és bányaművelő technikust is képeznek az iskolában: a Mecseki ^Szénbányák, a MÉV, az Aknamélyítők pénzzel, szakmai tanácsokkal segítik az iskolát. Azonkívül régi barátok és kollégák ma is gyakran felkeresik ötleteikkel — tanácsot kérve. A megyei oktatási díj indoklásában az oktató-nevelő munkában elért siker szerepelt. Az iskola bővülése, gazdagodása és Mányó Mihály szakmai munkája: a bánya- művelő szak tantervi koncepciójának kidolgozása például. „Jó hátterem van a tantestületben, mondja, nélkülük mindez a siker nem lett volna." Mányó Mihály 57 éves, eddig a múltról beszélgettünk, llcérdés nélkül tér át a jövőre. — Dolgom még az iskolában: előkészíteni az utódlást, segíteni, felnevelni azokat, akik majd utánam jönnek. Én ugyanis nem értek egyet az igazgatói pályázati rendszerrel. Izgalommal, reménykedéssel figyelem a mai fiatalok út. ját, diákjaink jöyőjét, okik nehéz helyzetben vannak, mert az ígért, a felvázolt lehetőségeket a társadalom nem adta meg. Igen, mi is felelősek vagyunk ezért. Ami pedig a legszemélyesebb dolgaimat illeti: ■készülök a nyuadíira, van egy kis szőlőm a Makár-tetőn. G. T, Mit cselekszik ma Magyarországi Szinte könnyeztünk, néha bele is vakultunk sugárzó eszméinkbe, s most fennen hangoztatott „igazságaink" végén ott maradt a gyakorlat kérdőjele, üresen kongnak, ha a megvalósítás hitelesítő pecsétje hiányzik róluk. Múlhatatlan károkat, elviselhetetlen feszültségeket okoz, ha a szándék és a tett egymástól is messze lemaradva kullog egy elodázhatatlan szükség nyomában. Indulatokat kavart tantestületekben s azon kí- --vül is Czuczor József cikke: a T ermészettudományos és műszaki ki, kicsoda Egy, az USA-ban készült tanulmány szerint a világ természet- tudományi, műszaki és kulturális életét meghatározó XX. száradi száz legnagyobb egyéniség 'közül hat magyar volt. S ha már így van, a Magyarok Világszövetsége néhány éve elhatározto, hogy legalább egy alkalommal megpróbálják ezt a szellemi erőt — beleértve a külföldön élőket is — összehozni. A ,, Magyarok a világ természettudományos és műszoki haladásáért” címmel Budapesten tartott kongresszusra 1986-bon meghívták mindazokat, akik e témában érintettek. Az alkalomra az Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár dicséretes vállalkozással 'lépett elő; egy kötetbe gyűjtötte azokat a magyarokat, akik a természettudományi és műszaki életben komoly eredményeket tettek már le az asztalra. A ,,Természettudományos és műszaki ki, kicsoda” címmel megjelenő kötetben több mint háromezer név olvasható. Az első kötet háromezer példánya hamar elfogyott, így utánnyomás is szükséges volt. Most a második kötet megjelenésének közeledtéröl kaptunk hírt. Vágó Pálnét, az OMIKK értékesítési osztályvezetőjét orról kérdeztük, különbözik-e ez a már ismert első kötettől: — Szerkesztése és o megjelentetés célja változatlan. Ez a kötet lényegében az első kiegészítésének tekinthető. Már omeny- nyiben az újabb kétezer sremély bemutatása kiegészítésnek fogható fel. Ezenkívül — lévén, hogy az első könyvet példátlan gyorsasággal sikerült megjelentetnünk, abban néhány téves adatközlés is előfordult. Most módunk nyílik a helyesbítésekre. A természettudományos és műszaki ki, kicsoda számos dél-dunántúli személyiséget is bemutató második kötete november közepétől lesz kapható. Aki teheti, bővítse könyvtárát ezzel o kiadvánnyal, hiszen már af első kötetből is nem egy érdekesség kiderült. Például megtudhattuk, hogy a FfSITA-nak, az Autókonstruktőrök Nemzetközi Szövetségének magyar al elnöke van; dr. Michelberger Pál, a Budapesti Műszaki Egyetem Közieke désmérnöki Karának dékánja. Ki gondolta volna? Balog N. Akadémiai szakvélemény a radioaktív hulladéktemetőről A radioaktív hulladékok végleges elhelyezésének vizsgálatára alakított akadémiai bizottság december 20-ig összegzi eddigi tapasztalatait, majd imórcius végéig az Akadémia elnöksége elé terjeszti állásfoglalását. Ebben válaszol a testület a radioaktív hulladéktemető létesítésével kapcsolatos tudományos kérdésekre. Miként Nemecz Ernő akadémikus, a bizottság vezetője az MTI munkatársának elmondta, az MTA elnöksége néhány héttel ezelőtt hívta életre ezt a bizottságot, miután elfogadta a szociális és egészségügyi, az építésügyi és városfejlesztési miniszter, valamint az Atomerőművi Kormánybizottsá. g a elnökének erre vonatkozó felkérését. Az akadémiai állásfoglalás azéri vált szükségessé, mert a Paksi Atomerőmű négy bio' kiában keletkező kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladékok végleges elhelyezésére adott szakvélemények ellentmondóak. A Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat, a Vízügyi Tudományos Kutatóintézet, az MTA Izotópkutató Intézete, a veszprémi Vegyipari Egyetem, a Magyar Állami Eötvös Lorónd Geofizikai Intézet, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem szakembereinek megítélése szerint Öfalu térsége alkalmas a kis- és közepesek, tivitású radioaktív hulladékok végleges elhelyezésére. A független szakértők bizottsága, amelynek tagjai közt van geo. lógus, geofizikus, hidrológus, villamos- és építőmérnök, közgazdász, s amelyet a helyi tanácsi szervek kértek fel döntésük megalapozására, arra a megállapításra jutott, hogy ez a terület nem alkalmas erre a célra. Következésképpen o szakhatóság nem engedélyezte, hogy Ófalu térségében radioaktív hulladéktemetőt létesítsenek. Az akadémiai szakértő bizottság tagjai a föld-, a fizikai, a biológiai, a műszaki, a szeizmológiai, az állam- és jogtudomány, valamint a szociológia képviselői. Nem vesznék részt a bizottságban azok a szakemberek, akik korábban áttekintették a radioaktív hulladékok elhelyezésének terveit. Az alkalmi bizottság jelenleg tanulmányozza a korábban felkért szakemberek sok kötetnyi szakvéleményét csakúgy, mint Ófalu térségét a helyszínen. Vizsgálják többek között a kijelölt terület geológiai adottságait, tektonikai, hidrogeológiai viszonyait. Ezeket megismerve mondhatnak véleményt arról, hogy a jövőben — 500— 600 éven belül - az erózió lepusztíthatja-e a térség felszínét olyan mértékben, hogy a földbe temetett radioaktív hulladékok felszínre kerülnének. Az esetleges lejtőmozgásök, ■netán földrengés következményeként feltárulhatnak-e ezek a hulladékok, amelyeket speciális acélhordókba zárva, vas* betonfalú földüregekbe helyez, nének el. Amennyiben szükséges, külföldi szakemberekkel is konzultálnak majd. A független szakértői bizottság szerint ugyanis az illetékesek nem végezték el mindazokat a vizsgálatokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy számos fontos kérdésre válaszolhassanak, prognosztizálhassák a térség természeti viszonyainak alakulását. Felhívta a figyelmet, hogy a hulladék- temetőt szeizmikusán aktív területre jelölték ki, a tőle egy kilométer távolságon belül hú. zódó tektonikus övben az utóbbi néhány ezer évben intenzív kéregmozgások voltak. Az akadémiai bizottság vizsgálja azt is, hogy a hulladéktemetőnek kijelölt terület közelében található-e forrás. A független szakértői bizottság szerint a kijelölt telephelytől 300 méterre - a megengedettnél közelebb — több forrás van. A beruházások szakértői viszont azzal érvelnek, hogy ezek nem források, hanem időszakos vizek, közvetlen közelből, a talajba szivárgott csapadékból, és nem a tároló területéről származnak. A független bizottság rámutatott arra is, hogy a talajnedvesség- vizsgálatok eredményei egy- Imásnak ellentmondóak. Az egyik értékelés szerint a szivárgó víz 79 év alatt, a másik szerint 720 év alatt jut a felszínre. Az akadémiai bizottság kizárólag az e konkrét problémával összefüggő tudományos kérdésekben foglal állást, ugyanakkor jelzi: a hulladék- temető létesítésével kapcsolatos eljárás, illetve döntés államigazgatási mechanizmusa nincs kidolgozva — hangsúlyozta az akadémikus.