Dunántúli Napló, 1988. február (45. évfolyam, 31-59. szám)

1988-02-29 / 59. szám

1988. február 29., hétfő Dunántúli napló 5 A föld nedvességtartalmát vizs­gálják speciális műszerekkel az állomáson Hűvösebb lesz a március eleje Hazánkban az időjárás vál­tozásait a Központi Meteoro­lógiai Intézet és az országban lévő huszonkét főállomása (a huszonharmadik most épül Ka­posváron), vaíamint négy ob­szervatóriuma figyeli. A bara­nyai adatokat a pécsi főállo­más - a Pogányi Meteoroló­giai Állomás — dolgozói jegy­zik. Ezeket óránként továbbít­ják a qyűjtőállomásokra - három ilyen található orszá­gosan - majd onnan kerülnek az adatok a Központi Előrejel­ző Intézetbe. Az időjárási ada­tok innen is továbbfutnak: Prágába, aztán az időjárással foglalkozó három világköz­pontba; Moszkvába, Washing­tonba, vagy Melbournbe. Szőcs Róbertét, a Pogányi Meteorolóqiai Állomás ügyele­tes technikusát kérdeztük, hogy óránként milyen adatokat ol­vasnak le a műszerekről. Mint mondta, figyelik a hőmérsékletet, légnyomást, szélirányt, szélsebességet. Mé­rik a csapadékot, talajnedves­séget, a párolgást, a zúzma­rát, a napfénytartamot, és a harmatpontot számolják. Vizu­álisan mérik a felhőzet meny- nyiségét, fajtáját, magassá­gát és a látástávolságot. Ezen kívül az MHSZ pogányi repte­re számára átadják megfigye­léseik eredményeit. Ezenkívül hétközben az egyéni érdeklő­dőknek adnak felvilágosítást a szombat—vasárnapra várható időjárásról. Földrengésmérő műszerük viszont nincs. Felvi­lágosítás kérhető a 666-592-es telefonszámon. Végül megtudtuk, hogy a vasárnapi prognózis szerint újabb hidegfront várható Észak-Nyugat felől csapadék­kal. Így az idei tél leghide­gebb időszaka közeledik. Most bevált a népi megfigyelés: február 25-én Jégtörő Mátyás nem talált jeget, hát hozott — 26., 27., 28-án talajmenti fagyok voltak. A március ele­je is hidegnek ígérkezik. Az utóbbi ötven év adatát össze­hasonlítva az idei év janu­ár—februárja bizonyult a ' leg­melegebbnek. Vendéglátó­tanulók versenye Vasárnap Balatonaligán megkezdődött a vendéglátó­ipari tanulók országos verse­nye. A fiatalok — szakácsok, cukrászok, felszolgálók és ven­déglátó-eladók — országos szaktekintélyekből álló zsűri előtt elméleti és gyakorlati fel­adatokat oldanak meg, s fel­készülnek egy-egy munkával a verseny végén megrendezendő gasztronómiai kiállításra is. A háromnapos verseny első hat helyezetteje soron kívül kapja meg szakmunkósbizonyít- ványát. Eletet menteni közadakozásból A nyugdíjas néni még az­nap délelőtt, hogy a felhívást meghallotta, felkereste a Pó­dium kisszövetkezetet. - Ara­nyoskáim — mondta —, bár már öreg vagyok, de segíteni szeretnék én is. Sajnos még, nem kaptam meg a nyugdíja­mat, így nem tudok most töb­bet adni, mint 50 forintot, fo­gadjátok azért el tőlem ezt is. A múlt héten pénteken reg­gel hangzott el a rádióban a felhívás. A POTE Anaesthesio- lógiaiai és Intenzív-therápiás intézetének szüksége lenne egy bizonyos életmentő mű­szerre. Ennek a beszerzésére most mád nyílna, azonban a szükséges pénz nem áll ren­delkezésre. Egy ilyen készülék ára 2 millió forint. Ezért a pécsi Pódium kisszövetkezet kezdeményezésére a tévé Ab­lak című műsor szerkesztőségé­vel közösen közadakozást in­dítottak a pénz előteremtésé­re. Felhívással fordultak válla­latokhoz, magánszemélyekhez, hoqy akinek módjában áll, támogassa a kezdeményezést. A pénzadományokat a Magyar Hitelbank Rt. Pécsi Igazgató­ságán kezelt számlára kell be­fizetni. A gyűjtés csekkszámla száma: MHB 240-70519. Pálmai Tamást, a kisszövet­kezet elnökét kérdeztük, van-e már reagálás a felhívásra? Kiderült, hogy szombat délig már 250 ezer forintot megkö­zelítő összeg került befizetés­re. A legelső a Posta Pécsi Igazgatósága volt, akik fél órával a rádiófelhívást követő­en már jelentkeztek, és 50 000 forintot ajánlottak fel. Ugyan­csak 50 ezret adott a Compu­te™ Kisszövetkezet, de az első adakozók, illetve segítséget felajánlók között volt a Kon- zum Áruház, a KISZÖV is. A kockás taxisok 5 ezer forintot fizettek be r- közös adakozás­ból - és felajánlották, hogy az ő hívó számukon a 41-444- es telefonon a nap bármelyik órájában, bárkinek felvilágosí­tást ódnak az adakozás mód­járól, a csekkszámla számáról. S. Zs. A megyei kórusok szép or­szágos sikeréről számolt be te­lefonon Károly Róbert, a KÖTA baranyai titkára. Teg­nap Budapesten adták ót az 1986—87-es művészeti évad Kóruspódium című rádiómű­soraiban legjobban szerepelt énekkaroknak a Magyar Rádió emlékplakettjét. . Az említett időszakban 121 magyar kórussal készítettek felvételt, ezek közül százat fo­gadott el a rádió zsűrije. Tegnap Kocsár Miklós rövid ünnepség keretében 31 kó­rusnak nyújtott át emlékpla­kettet, köztük hét baranyai énekkarnak. A Magyar Rádió zenei főosztályának helyettes vezetője külön is kiemelte, hogy Baranyából kapott a legtöbb kórus emlékplakettet. A Magyar Rádió emlékpla­kettjét kapták, a Kóruspódi­um című műsorban nyújtott kiemelkedő szereplésükért: a Komlói Munkáskórus (vezető: Tóth Ferenc), a Pannon Volán Bartók Béla férfikarafLakner Tamás), a Bach énekegyüttes (ilj. Dobos László), a Pécsvá- radi Áfész női kara (Tóth Gézáné), a Pécsi Afész női kara (Ivasivka Mátyás), a Pé­csi Egyetemi Kórus (Tillai Aurél), a Pécsi Mecsek Kórus (Tillai Aurél-Nagy Ernő). A díjkiosztáson három kórus adott rövid, nyilvános hangver­senyt, köztük a komlói Mun­káskórus is. Úgy tűnik, tovább folytató­dik a baranyaiak ígéretes sze­replése, hiszen szombaton és vasárnap, a pécsi Liszt Terem­ben kilenc kórus műsorát rög­zítette a budapesti rádió, kö­zülük hat baranyaiét. A két napon bemutatta programjá­nak egy részét a Pannon Vo­lán Bartók férfikara, a kisgya- láhi (Somogy megye) férfi­kórus, a Kaposvári Tanítókép­ző Főiskola Cantus Pannoni- cus vegyeskara, a pécsi Afész női kara, a Mecseki Szénbá­nyák Kodály Zoltán férfikara, a dombóvári Kapos Kórus, a Pécsi Építők madrigálkórusa, a pécsi Mecsek Kórus és a POTE vegyeskara. A felvételek további zsűrizés után a közel­jövőben a Magyar Rádió Kó­ruspódium című műsorában hallhatók majd. Magyar- jugoszláv egyezmény a Dráva hasznosítására Maróthy ' László, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, környezetvé­delmi és vízgazdálkodási miniszter vezetésével ma­gyar vízgazdálkodási dele­gáció tárgyalt február 26- 27-én Jugoszláviában, s egyezményt írtak aló Zág­rábban, a Dráva folyó magyar-jugoszláv közös szakaszának komplex hasz­nosítására. Az egyezmény szerint a két ország gaz­dasági, politikai, műsza­ki érdekeit egyaránt szolgáló részletes tervet dolgoznak ki a folyó ma­gyar—jugoszláv szakaszá­nak közös hasznosítására. A Barcs-(Vízvár) alatti Dráva szakasz és a Mura folyó jövőbeni, további hasznosítására ugyancsak közös akciótervet készíte­nek. Forgalmisták szolgálatban Nincs két egyforma perc A vasúton utazó a menetje­gyért cserébe kényelmes és pbntos célbaérést, az állomá­son rokont, ismerőst váró . is pontos érkezést vár. Joggal. A „hátország" hidegen hagy­ja őket. Az a MÁV, a vasuta­sok dolga. Pedig egy-egy vo­natindulás vagy érkezés mö­gött rengeteg a munka, a gond, az idegeskedés, az in­tézkedés. A pécsi főpályaudvar vasár­nap szolgálatát teljesítő két forgalmistája, a rendelkező Detári József és a külsős Spitl Gábor segítségével be­pillanthatunk a titokzatos hát­ország egyik-ugyancsak fontos részébe. Itt, az ő közreműködé­sükkel a rendelkező asztalnál dől el a vonatszerelvények in­dítása és érkezése, a tehervo­natok összeállítása (legfonto­sabb a délutánonként a ké­nyes', romlandó árukkal induló gyorsteher) és a pécsbányai irányvonatok átmenesztése. A pécsi nagyóllomás fő profilja a személyvonatok indítása és erősítése, illetve a mentesítő vonatok összeállítása. Bibliájuk a qrafikonos menetrend, mely magában foglalja Pécsbónya- rendezőtől Dombóvárig vala­mennyi személy- és tehervo­nat minden adatát. Olyan ez, mint karmesternek a partitúra. A különféle telefonokon uta­sítanak és jelentenek (vagy ilyen bejelentéseket fogadnak), rádión utasítanak, telexen ka­pott adatok alapján állítanak össze, irányítanak szerelvénye­ket, figyelik a Domino-lntegra rendszerű berendezést (ez jel­zi vissza az állomás területén lévő be- és kijárati jelzők ál­lását), a biztosító berendezés- rajta az állomás vágányhá­lózatának modellje — segítsé­gével vezénylik, hogy a vona­tok melyik vágányra érkezhet­nek. S közben minden lénye­ges mozzanatot rögzítenek a forgalmi naplóban. A „gyen­ge” vasárnapi műszakban 28 vasutas és az egész állomás munkáját irányítják. — Nincs megállás és nincs két egyforma perc, nap, mű­szak a szolgálatunkban — mondja Detári József, össze­szokottak. Hozzászoktak a fele­lősséghez, a néha idegőrlő döntés-kényszerekhez. Túl van­nak a délelőtti csúcson. Idő­ben érkezett a szombathelyi gyors, az eszéki és a barcsi személy, és a Baranya ex­pressz. „Kifújhatják magukat?"- kérdem naivul, de megmoso­lyognak: ők tudják, hogy a vasúton sosincs holtidő. M. L. Doktoravatás Jogi doktorokat avattak szom­baton Pécsett a Janus Panno­nius Tudományegyetemen. A JPTE aulájában dr. Ivancsics Imre rektorhelyettes és dr. Szó- tóczky Mihály, az egyetem Ál­a JPTE-n lom- és Jogtudományi Karó­rak dékánja 86 nappali tago­zatos és 49 levelező tagozaton végzett hallgatónak adta át a doktori címet és a jogi diplo­mát. Elysium ? Bevallom, nem találkoz­tam Keszi Imre Elysium cí­mű regényével, amiből Szánfó Erika készítette el a pénteken látott tévéfilmet. De azóta is zavarban va­gyok, mert nem tudom, hogy én emlékszem-e rosszul, vagy tényleg másként tör­tént mindaz, amit a film úgy láttatott, ahogy. Legelőször is: valami idilli 1944-gyel szembesü­lünk, akik részesei lehettünk ama sötét esztendőnek. Saj­nos, nem volt idilli az az év, mert hiszen tavasztól ké­ső őszig zajlott Budapest fölött (is) a légiháború, amire egy halvány sziréna­szó utal csupán a filmben. Dehót ez a legkevesebb... Sokkal fontosabb, amit az esztendő fővonulatáról, a zsidóüldözésről látunk más­ként. És ezt „az igazat mondd, ne csak a valódit" jegyében sem lehet elfo­gadni. Lássuk csak! Szekeres Gyurit valamikor 44 nyarán úgy hurcolják el, ahogy az később, a nyilas­terror idején válik minden­napossá, de nem korábban. Ma már köztudott, hogy Bu­dapesten kormányzói közbe­lépéssel hiúsul meg a csend- őrpuccsal tervezett depor­Szekeresék — gyermekük­nek a történelem tényeitől idegen módon történt elhur­colása után — szemlátomást kellemes körülmények között vészelik át az apokaliptikus hónapokat, budai luxusvil­lájukban az égvilágon sen­ki nem háborgatja őket ak­kor, amikor a budapesti zsi­dókat az ún. csillagos há­kakastollasokat, akik tényle­gesen a nyilaspuccs utón jutottak szóhoz Budapes­ten.) Nyilasok? Ezt a szót is egyszer halljuk, maga a tra­gédia csupán ennyiben je­lenik meg. Ám Szekeresék idillje folytatódik, miközben egyetlen bújkálót látunk, a zsidó festőművészt. Persze létükre, mint a nem-üldö­zöttek és üldözött zsidók szerte a fővárosban. Gyuri az más! A tragé­dia az övé. Amikor megje­lenik az Elysiumnak nevezett kísérletező gyermektáborban az igazán jóságos, a buk­sira barackot nyomó, nevet­gélő, ajándékősztó SS-ek között, felsejlett a tragé­dia. S ez — tényleg meg- rendítően — be is követke­zett. így találkozik megélt és ábrázolt történelem, s a néző által megélt történe­lem nem ugyanaz a törté­nelem, mint amit a film áb­rázol. Ezt pedig sehogysem tudom megérteni. Mert pró­bálom beleélni magamat a film fiatal nézőinek a he­lyébe. A látottak után ugyan hiába is magyarázna ne­kem bármit is 1944 borzal­mairól, én csak legyinte- nék ... ' Hársfai István Nem ugyanaz a történelem tálás, miután 437 ezer vi­déki zsidó sorsa már betel­jesedett, amire egyébként van utalás a filmben: emlí­tés történik a nevezetes auschwitzi jegyzőkönyvről. „A téglagyár" — az óbudai - is csak október 15-e után vált hírhedtté: ott gyűjtötték össze a budapesti zsidók bizonyos korosztályait, főleg nőket, s onnan indították őket gyalogmenetben — ha­lálmenetben! - a „biroda­lomba". zakba zsúfolják össze, egy- egy lakásba 4-5 vagy több családot. Szekeresék számá­ra az akkori jogfosztottság — a sárga csillag viselésén kívül - abban jelentkezik, hogy a fiatalasszony ujjáról lehúzza a jegygyűrűt az egyébként jóságos csendőr­legény. (Mellesleg: a csend­őrség soha nem volt buda­pesti karhatalmi szerv, az említett és meghiúsult csend- őrpuccs tette volna azzá a vidéken már dolgukvégzett végül Szekeresék is erre kényszerülnek: egy másik budai luxusvillába költöz­nek, ahol némi géppisztoly­ropogás utón eay-kettőre megélik a felszabadulást. Miközben sok tízezer zsidót behurcoltak a pesti gettóba, sok százat pedig a Duná­ba lőttek. Ami természete­sen jelzésszerűen sem jele­nik meg a filmen. Nem tudott tehát meg­rendíteni Szekeresék sorsa, hiszen jobban éltek üldözött a Kóruspódiumon

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom