Dunántúli Napló, 1987. november (44. évfolyam, 301-330. szám)
1987-11-18 / 318. szám
1987. november 18., szerda Dunántúli napló 3 Visszapillantva Nyári színházról, késó' ősszel — de talán nem későn... Szokatlan időpontban szólunk a Pécsi Nyári Színházról; Nincs szoros értelmű „apro- pójc'\ mégis úgy érzem, szükséges. Két okból: Nemrég Baranya közművelődési szkafelügyelőinek tanácskozásán — hivatalos fölkérésre — elemzően áttekinthettem a legutóbbi nyári évad tanulsáqait. Közülük néhány, megítélésem szerint a szélesebb nyilvánosság elé kívánkozik. A másik ok: a városi tanács képviselője hozzászólásként idézte Pécs Megyei Város Tanácsa 1985. október 11-én meghozott vb-határoza- tából: „A Pécsi Nyári Színház hoz-' zon létre művészeti tanácsadó testületet a társművészetek képviselőiből, amely minden területen segítse az intézmény tartalmi munkáját. Határidő: 1986. március 1." — „Az idegenforgalmi szervek pontos táiékoztatása érdekében a színház igazgatója a jövő évi programot előző év május 31-ig adja le a felügyeleti szervnek. Határidő: 1986. május 31." A határozatnak több más pontja is van, de az intézmény működése szempontjából e kettő a leqfontosabb. Azért is eqyebek közt, mivel a Pécsi Nyári Színháznak nemhoqy tanácsadó testületé, de — évek óta — művészeti vezetője sincs. Erről később. Kiindulásképp annyit, hoav a városi tanács határozatait nem hajtották véqre. Ezt senki nem is ellenőrizte. S egyáltalán: nvuqtalanító az a naav csönd, ami az intézmény körül __ leautóhbi évadát köv etően — valahoav kialakult. Vaion. ha nem beszélünk a problémákról — akkor nincsenek? . . . Az idei program művészi értékeiben — az Úri muri kivételével — bennem legalábbis nem hagyott különösebb nyomokat. A fő műsorokra gondolok itt, mivelhoqv min- diq különbséqet tettem fő műsorok és kienészitö műsorok között. A fő műsorok az eqész n”óri oroqram qerincét ielen- tik. M'etve meghatároznák egy önálló nvári színház saját arculatát. (Ha van ilyenie . . .) A kiegészítő programokat Colklórműsorok, szórakoztató rendezvények stb.1 általában meqnyugtatónak ítélem az idei évben is mind nívójuk, mind látoqatottsáquk szempontjából. A fő műsorok közül három volt színházi. A Macbefh-ről elég hamar kiderült, hogy művészileg és nézőszámban egyaránt bukás. (Igaz, tanulságokkal . . .) A ,,La Mancha" látogatottsága kielégítő volt; a kaposváriak Úri murija pedig „tarolt" (Teltházas előadásaival, s a kívül rekedt nézők százaival.) Mondjuk 2-1. Mégsem érzem, hogy az idei nyári színház jobb lett volna a tavalyinál. Azaz — paoí- ron — van uavan (vb-határo- zatbnn is körwonalozottl koncepcióin. arcnlotn viszont egyre kevésbé. Miért? Nem tudom, hányán tették föl ezt a kérdést nvár óta. De ez nem is érdekes. Más helyett nem beszélhetek: azt mondhatom el, ahogy én látom. Előrebocsátva: abból a költ- séavetésből, amely Pécsnek rendelkezésére áll erre a célra, nem sokkal többet lehetett volna kihozni. Nem sokkal, de valamivel talán . . . Ismereteim szerint a többi nvári színház városa (s itt nem Szegedre gondolok II relatíve kedvezőbb onvaqi föltételekkel in- ditia útiára évente a maqa sorozatát voav előadását. Maavarán: több áldozatot hoz ér’“. Abból adódik ez vajon, hogy a Pécsi Nyári Színháznak, úgy tűnik, ma is több az ellenzője, ellensége, mint a barátja, vagy alapvetően más az oka — ezt nem tudom. Bizonyos azonban — intő jelként —, hogy támogató közönsége soraiból is számosán ma már külső szemlélőként, közönyösen nézik vergődését az utóbbi években. Vagy elpártoltak. Főképp mióta a Pécsi Balett nincs jelen. Illetve itt nincs jelen . . . Vagyishogy — a pécsi ellentmondások özönét gyarapítva — a Pécsi Balett ismét fölbukkant: Gyulán, a Várszínházban. Három ősbemutatóval, három nagyszerű előadáson. És nagy szívfájdalmam, hogy ezt nem láthatja a pécsi közönség. Erről mindössze annyit: nagyon nem megnyugtató, hogy az igazgatás és a művészeti irányítás feladatköre évek óta egy kézben összpontosul — a jelek szerint. Ha az utóbbi két évad profilváltási folyamatára gondolok, csak ezzel jellemezhetem: cikcakk műsorpolitika, átgondolatlanság, illetve: „amit ebből a pénzből lehet” . . . Egy-két évad még elképzelhető a közönség türelmére alapozva. Hosszú távon viszont kilátástalan, távlataiban nem járható út ez. Véqezetül: szorongva említem, mivel okot nyújthatok szándékom félremagyarázására. Az elmúlt nyári műsort átnézve fogalmazódott meg bennem, hogy vajon — a Macbeth kivételével — melyik az a produkció az összesen 9 közül, amelyik nem állta volna meq a helyét, ha a Pécsi Nyári Szinház nem önálló jogi személy, nem önálló intézmény, hanem befogadó színház, mint Sopron, Székesfehérvár, Veszprém vagy Győr stb.? S ez a kérdés, gondolom, azoknak is eszükbe jut, akik kezdettől azon törik a feiüket, hoavcn lehetne a Pécsi Nvári Színházat leírni, kipipálni, meqszüntetni, felszámolni, beolvasztani stb. Ha átmeneti időszakot is kénytelen átvészelni ez az intézmény, ez az átmentés időszakának és konvencióiénak konzekvens menvalósítása nélkül nem lehetséaes. Mi a teendő szerintem? Átgondoltabb, felelősebb műsortervezés. Megnyugtatóan betölteni a művészeti irányítás, a művészeti kontroll feladatkörét. Azt, hoqy Pécs magáénak érezze hullámvölqye nehézséqei közepette is a maga nyári színházát. Tavaly „Hiszem, ha látom" c. válaszcikkemben azt sürgettem, hogy el kellene végre dönteni, mi legyen? Vagy vegyük komolyan mindannyian, vagy tisztességesen meg kell mondani az embereknek, hogy nem megy tovább ... De ne csináljunk úgy, mintha minden rendben volna! Tiszteletteljes javaslatomat ez úton megismétlem. Wallinger Endre R. Füzesi Zsuzsa pécsi keramikus kiállítása látható a napokban a Képcsarnok pécsi Feren- czy-termében. Az épületkerámiával és díszedények készítésével foglalkozó művész egyedi és kisszériás munkáit — vázákat, kaspókat és tálakat — bemutató kiállítása november 22-ig várja a látogatókat. László Lajos: Szívhalál(ok) A szerző mondja a könyvéről: „Életem fordulatának a regénye. Vagy másoké is? Lehet, hoqy sok millió emberé? Titok. Mint ahogy a szív is az. Az emberiség történelmében a szeretet, a gyűlölet szimbóluma. Olyan szimbólum, amelynek hátterében emberek élnek, halnak. De valóság is. Igaz, öklömnyi része a testnek, mégsincs nélküle élet. E testet öltött titok igazán a cselekvésben leplezi le önmagát. S milyen izgalmas, drámai ez a fátyol fellebbentés!" Néhány éve nagy sikert aratott Magyarországon, de külföldön is egy pirostáblás könyv. A címe: Infarktus. A szerzője: László Lajos. A könyv hetek alatt elfogyott, Ausztriában egy részét lefordították német nyelvre. László Lajos nem orvosi könyvet írt, hanem -társadalomrajzot készített, a drámai témához írói tehetségéből élvezetes, olvasmányos stílust alkotott. Sajnos, tovább nőtt az infarktusban megbetegedettek száma, miközben az egész világon nagy küzdelmet folytatnak ellene, hazánkban 1985- ben már a halálokok több mint a felénél szerepeltek a szív- és érrendszeri betegségek. László Lajos szenvedélyesen kutatta az újabb térhódítás okát is, emberben, társadalomban. Eközben érte az infarktus. S akkor kezdődött a legnagyobb harc. Először az ő életéért. Mikor ezt megnyerték azért, hogy ebből a szörnyű élményből — nagy felkiáltó iejjc ént - könyv lehessen. S megszületett a SZIV- HALAL(OK). (A Szívhalál(ok) című könyv most jelent meg a Népszava Lap- és Könyvkiadó gondozásában.) Vasdiplomás orvos Hatvanöt éve végzett „A belgyógyászat az orvos- tudomány legszebb ága” Vasdiplomát vett át nemrégiben dr. Hetényi Margit orvos, a Pécsi Orvostudományi Egyetemen. Budapesten él, pályáját is ott kezdte. 1922-ben doktorált, először az Aponyi poliklinikán dolgozott, belgyógyászként. — A legszebb ága az orvos- tudománynak a belgyógyászat, ha újra kellene választanom, újra ezt választanám - bólint egyet nyomatékképpen dr. Hetényi Margit. Aprótermetű, törékeny asszony, aki, mint mondja, ma is érdeklődik a belgyógyászat, az orvostudomány fejlődése iránt. Nem lát jól, ezért a gyerekei olvassák föl a szak- irodalmat. Mindig orvosnak készült. Elmosolyodik. Verekedés gyerek volt, de a kiporoltakat, ha kellett, be is kötözte. Még érettségi előtt, 1915-ben jelentkezett önkéntes ápolónőnek, éjszakai ügyeleteket vállalt. Több szakvizsgát szerzett. 1950-től a budapesti Péterffy Sándor utcai rendelőintézetben majd nyugdíjba vonulásáiq, 1976-ig reu- matológusként dolgozott. 1952— 1956-ig az Egészségügyi Minisztériumba hívták. 1967-ben Érdemes orvos kitüntetést kapott.- 1917-ben, főként a háború miatt, nagyon sok nő jelentkezett az orvosi egyetemre, nem idegenkedtek a női orvosoktól, de el sem tudom képzelni, mihez fogtam volna, ha nem lehettem volna orvos - idézi föl a felvételi pillanatát dr. Hetényi Margit. De nincs sok idő a múlt lapozgatására, a vasdiploma átvételére kell igyekezni. Menetközben megkapaszkodik botjában, de amúgy fürgén lépdel: — Elmondtam, ami az újságolvasókra is tartozhat, ha érdeklődnek egy vasdiplomás iránt. Szeretném, ha minél többen érnék meg ezt a kort é* ezt a megtiszteltetést! B. A. Mecénásra talált a Baranya Big Band Egy éve még holt hírét költötték, mára azonban megint jó híreket kaptunk a Baranya Big Band-ről, amely a nyolcvanas évtized egyik legjelentősebb könnyűzenei vállalkozásának indult a megyében. A pécsi Vasutas Művelődési Otthon vállalta a mecénás szerepét, ráadásul olyan érdekes szakmai megoldás keretében, amely utat mutathat az anyagi válságban lévő amatőrmozgalom életben tartásához. Az együttes korábbi művészeti vezetője - Stark Tibor beleunt a Pest és Pécs közötti ingázásba. Érthető, hiszen annál sokkal elfoglaltabb ember, serghogy féltucat, egyébként szintén elfoglalt muzsikus örömzenéjéhez statisztáljon. Szerencsére sikerült megtartani őt mint szakmai tanácsadót: a zenekar jelenlegi Megújult együttes, megújulni kész támogatók vezetője, Schóber Tamás rendszeresen konzultál vele. A Vasutas Művelődési Otthon vállalta, hogy helyet ad a Baranya Big Band-nek, biztosítja számára a próbalehetőséget, segítséget nyújt a hangszervásárláshoz és az utazáshoz. (A tagok vasúti szabadjegyet kapnak a szereplésekre.) A művelődési ház elszállásolja a zenekar instru- álására érkezett szakembereket, propagandaanyagot készít a Big Bond számára és megszervezi a fellépéseiket. Eddig meglehetősen szokványos a képlet. Újdonsága abban van, hogy a Baranya Big Band igyekszik minél hamarabb a saját lábára állni, önfenntartóvá válni. „Ötletemberük”, Héjjá Mátyás szerint megalapozott reményük van arra, hogy áruházak, vállalatok - divatos szóval élve —, szponzorálják őket. Az egyik kiszemelt cég a Konzum Áruház. A zenekar a támogatás fejében fellépne az áruház különböző kereskedelmi rendezvényein, a vásárlási akciókon. Magyarán: fokozná a felhajtást. Ma már egyre nyilvánvalóbb, hogy álszemérmesség volna az amatőr együttesektől az ilyen lehetőségek visszautasítása. A létükről van szó. A Baranya Big Band külföldi fellépések gondolatával is foglalkozik. Vezetőjük szerint, aki nyáron Svájcban járt, a bemutatott videókazetta alapján több impresszárió érdeklődését fölkeltette az együttes. Az esetleges fellépti díjakat a vasutasok devizaszámláján kezelnék, elkülönítve a zenekar céljaira. A csapat jelenleg 13 tagból áll. Április 1 -je óta rendszeresen próbálnak. A Nyári Színház közönsége már lóthat- ta-hallhatta őket a Szeszélyes évszakok című produkcióban. Felléptek a Trapp-napon is, legutóbb pedig az Ifjúsági Házban koncerteztek. A Vasutas Művelődési Otthon vezetősége nem vár tőlük mást, mint jó muzsikát. Kár, hogy csak kevés művelődési intézmény van olyan helyzetben, hogy követhetné az újítani mindig kész vasutasok példáját. H. J. előtt Aranyóra Szép Ernőt ismét felfedezte a színpad, a film, a televízió - és szereti a közönség. Szeretetnek és féltésnek kell kísérnie Aranyóra című kamaradarabjának boldogtalanjait is. A három fiatalt, akinek muszáj elzüllenie, és az apát, akinek az aranyórához, szerinte az emberi méltóságot jelképező családi ereklyéhez való ragaszkodása a világválság, a bajok, a nyomorúság idején végzetessé válik. A munkanélküli óróssegéd nem tud ellenállni és ellopja az órát, hogy ajándékot vegyen szerelmesének. Kiderül, hogy az óra tulajdonosa a lány apja, mikor a fiú ezt egy újabb óra lopásával próbálná jóvá tenni, börtönbe kerül, és a legjobb úton indul el arrafelé, hogy valóban zsebtolvaj váljék belőle. Az aranyozó szép leányában pedig egy ifjú krupié talál remek „anyagot” egy, a virágárusításnál jövedelmezőbb női foglalkozáshoz. A lány tudja, merre felé indul el. tudja, hogy nincs más választása. ezért azt mondja: „mielőtt rossz leszek, legalább egyszer szeretni aka- lok. Szeressen hát!" — kéri a krupiét, de annak esze áqában sincs ilyesmire pazarolni az időt, a pénzt, és tulajdonképpen nem is tudja, mi az, amit ez a szép leány kér tőle. Az elbukáshoz oly naqy a kísértés — a pnoa órája —, hogy o lány végül elmegy egy lókereskedővel. Ám amikor apja kezébe adja az órát, az apa meqhal, hisz tudja, mi lehetett az ára. Melodráma ez tehát a -io- vából. vagy ahogy Szép Ernő az alcímben meqadja, „felnőtt mese". Szomorú, szívfacsaró, mintha egy pesti Andersen írta volna a nagy világválság szomorú felnőttiéinek. A vál- sóa ideién, mikor az élni vágyó fiatalember útia törvényszerűen vezetett a bűnbe, mikor a családi ereklye, a naay- aoa órája elveszti eredeti értékét, már csak aranytárgyként funkcionál, és romlást hoz a kisemberre, mivel túl- sáaosan értékes doloq az env munkanélküli kezében. Az ooa méa mindig a vsaládi ereklyét látia benne. leónva is. eav boldogabb kor, a békeidők jelképét, az emberi méltóság utolsó szimbólumát. Ennek a méltósáqnak azonban többé nincs létioqosultsáqa a darab történése idején. Az is luxussá válik a szegényember és leánya számára, akárcsak az aranyóra. Szép Ernő a magyar irodalom remekművű miniatúrákat alkotó kismesterei közül való. Az Aranvóra című melodrámát a Játékszínből hozta át televízióra a rendező, Berényi Gábor. Dramaturgia Radó Gyula volt. Mivel Szép Ernő azt is tudta, milyen a ió szerep, kamaradarabja hálás feladatokat kínál mindegyik színésznek. Az apa szerepében Kun Vilmos remekelt. A két fiatalembert a méltán népszerű, tehetséges két művész, Hirtling István (a krupié) és Mácsai Pál (az órásseqédl iátszotta, a romlottsáq különböző fokozataiból tartva bemutatót. A bukásra ítélt tiszta, fiatal lány Farkas Zsuzsa volt, akire szintén csak dicsérő szavunk lehet. Már csak egy kérdés motoszkál bennem: szereti-e a mai tollforgató a pesti utca mai kisemberét úgy, ahogyan Szép Ernő szerette? G. O.
