Dunántúli Napló, 1987. november (44. évfolyam, 301-330. szám)
1987-11-14 / 314. szám
A Dunántúli napló 1987. november 14., szombat Szlavóniai pártküldöttség Baranyában Beszélgetés Darije Papával, a delegáció vezetőjével A Horvát Kommunisták Szövetsége Eszék Községközi Választmányának küldöttsége tegncp délelőtt a Dunántúli Napló Szerkesztőségébe látogatott. A vendégeket elkísérte dr. Geisz Mihály, az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának titkára és Visegrády Tamás, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese. A küldöttséget a lap és a kiadó- vállalat munkájáról, terveiről Mitzki Ervin főszerkesztő, dr. ládi János, a Baranya Megyei Lapkiadó Vállalat igazgatója és Bodó László, a párt- alapszervezet titkára tájékoz- * tatta. A szerkesztőségben tett látogatás során Darije Papa, a Horvát Kommunisták Szövetsége Eszék Községközi Választmánya Elnökségének elnöke a rögtönzött sajtótájékoztatón a következőkben foglalta össze küldöttségük baranyai tartózkodásának tapasztalatait: — Igen gazdag programot szerveztek küldöttségünk számára a Baranya Megyei Párt- bizottság vezetői. A velük folytatott tárgyalásaink is nagyon tartalmas eszmecserékké sikeredtek. Ezek során kölcsönösen megállapíthattuk, hogy nézeteink nagyon sok kérdésben azonosak, vagy meglehetősen közeliek egymáshoz. Mindkét fél érdekelt ez együttműködés fejlesztésében, s ez az érdeke felsőbb pártszerveinknek is. Megegyeztünk abban, hogy a pártszervek közti együttműködést az érvényes keretmegállapodásunk alapján folytatjuk tovább, viszont a gazdasági együttműködést szeretnénk élénkebbé fejleszteni. A volumenében az utóbbi években visszaesett kishatármenti áruforgalom útjából minden erőnkkel igyekszünk elhárító ni az akadályokat. Hasznos tapasztalataink közé soroljuk a Szék- és Kárpitosipari Vállalat Mohácsi Gyárában és a HUNOR Kesztyű- és Bőrruházati Vállalat pécsi gyáraiban látottakat. Az volt a benyomásunk, hogy ezekben a gyárakban európai színvonalú termelés folyik, gazdálkodásuk stabil, szolid beruházásaik, terveik a műszaki-technikai fejlesztést célozták meg. — Volt olyan téma, amit megkülönböztetett figyelemmel kisértek látogatásuk során? — Az úgynevezett „nagypolitika" mellett inkább a gyakorlati kérdéseket tanulmányoztuk, s azt kértük, hogy a gazdaság kapjon nagyobb hangsúlyt tárgyalásaink, programjaink során. Különösen a termelési kooperációk és a kereskedelmi kapcsolatok további fejlesztésének lehetőségeit vizsgáltuk. A Gazdasági Kamara Dél-dunántúli Bizottságának székházában baranyai vállalatvezetőkkel találkozva számos kooperációs lehetőségre kaptunk konkrét javaslatot, amelyeket tovább adunk az illetékes gazdasági szerveinknek. Elsősorban a mező- gazdaság és az élelmiszerfeldolgozó ipar, valamint az építő- és építőanyag-ipar területén mutatkoznak újabb kooperációk lehetőségei. — Baranyai tárgyalásaik során jelentős súllyal szerepelt a témák között az idegenforgalom közös fejlesztése. Mire lehet ezt alapozni, milyen feltételek szükségesek hozzá? — Baranya és Szlavónia olyan természeti értékekkel, érdekességekkel rendelkezik, amelyek iránt nagy az érdeklődés a tőkés turisták körében. A hagyományos turizmus mellett olyan speciális formák iránt fokozódik az érdeklődés, mint a gyógyturiz- mus, horgász-, vadász-, lovaglóturizmus, a madármegfigyelés. Olyan igény is felmerült, hogy foto-szafarit szerveznének a térségünkbe. A turisták érdeklődésének felkeltésében, igényeik kiszolgálásában az eddiginél többre jutnánk összefogással. Ennek feltételeit mindkét fél képes megteremteni és megfelelő, hasznos egyezségre lehet jutni. Ehhez jó néhány cégnek kell az együttműködésbe bekapcsolódnia; mindenekelőtt a szállodahálózatoknak, a közlekedési vállalatoknak - mondotta a beszélgetés végén Darije Papa. A szlavóniai küldöttség kora délután Hazautaztában megállt Harkányban, hogy a fürdő vállalatnál a nagyközség idegenforgalmáról tájékozódjon. Itt fogadta a vendégeket Illés István, az MSZMP Siklós Városi Bizottságának első titkára. Dunai Imre Rz Országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának ülése Pénteken a Parlamentben ülést tartott az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága Bognár Józsel akadémikusnak, a testület elnökének vezetésével. Az ülésen részt vett Cservenka Ferencné, az Or- száqayűlés alelnöke, s megjelentek a Minisztertanács parlamenti titkárságának képviselői is. A napirendnek megfelelően a bizottság tagjait Maróthy László, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke tájékoztatta az 1988. évi népgazdasági terv kidolgozásáról. A tájékoztatót követő vitában felszólalt többek között Horváth Lajos, a bizottság titkára, Baranya megye képviselője is. A képviselők kérdéseire, felvetéseire Maróthy László, valamint az Országos Tervhivatal és a Pénzügyminisztérium más vezető képviselői válaszoltak. Kritikus pont a magánlakás-építés Jovore új helyen a pécsi Malév-iroda öt hónapja működik Pécsett a Malév Dél-dunántúli Területi Igazgatósága - egyelőre ideiglenes helyen. Az iroda négy megyében — Baranya, Tolna, Somogy és Zala — végzi üzletszerzői tevékenységét, így egyáltalán nem meglepő, hogy csütörtökön Pécsett, a Hunyor Szállóba invitálták tapasztalatcserére e megyék nagyobb vállalatainak képviselőit. Mint dr. Farkas Tibornak, az igazgatóság vezetőjének tájékoztatójából kiderült. alapszolgáltatásuk repülőgépjegyek eladása a világ bármely országába és járatára, de foglalkoznak légi társasutak szervezésével, repülőgépes teherszállításra üzletkötéssel. Az eddigi nem túl hosszú idő bebizonyította, hogy az iroda létesítésével kapcsolatos elképzelés helyénvaló volt: a lakosság, a vállalatok, intézmények egyre nagyobb számban veszik igénybe az igazgatóság szolgáltatásait. Az öt hónap alatt mintegy 1300 repülőjegyet értékesítettek, 16 millió forint értékben adtak el jegyet. Az utazni szándékozóknak nagy előny, hogy az iroda ösz- szeköttetésben áll a Gabriel II. számitógépes helyfoglalási rendszerrel. Mit jelent ez a gyakorlatban? Amennyiben az utas a 12 611-es számú telexen. vagy a 24-420-as telefonszámon megrendeli a jegyet. úgy az iroda egy percen belül biztosítani képes az adott légitársaság - nem csupán a Malév — kívánt járatára a helyet. Az iroda remek üzleti érzékére vall, hogy amennyiben több jegyet rendelnek meg tőlük, ezeket helybe viszik. Említést érdemel, hogy ma reggeltől számítva a századik egyéni utasuk egy tetszés szerinti Malév-járatra ingyenes jegyet kap. Gondként merül fel, hogy a kiküldöttek külkereskedelmi vállalatokon keresztül utaznak, s a cég ragaszkodik ahhoz, hogy a jegyet ott vegyék meg. Elhangzott, hogy ilyen megkötéseket nem tehetnek, de ha mégis, lehetőség van a jegy pécsi irodában való átvételére. Dr. Farkas Tibor azt is elmondta, hogy a jelenlegi ideiglenes helyükről jövőre elköltöznek. Megállapodást kötöttek a Baranyaker Vállalattal, melynek értelmében 1988 nyarának elejétől a Széchenyi tér 16. szám alatti, jelenleg ajándékboltként működő helyiségbe költöznek, ahol egy reprezentatív, a Maiévhez méltó irodát alakítanak ki. Roszprim N. Tegnap reggel plenáris üléssel folytatódott Pécsett, az Apáczai Nevelési Központban a környezetkultúrával foglalkozó II. nemzetközi építészeti és nevelési konferencia. Többek között angol, finn és svéd előadók beszéltek arról, hogy náluk milyen módszereket alkalmaznak a környezetkultúra oktatására. Egy angol előadóhármas például a gloucesteri egyetem által különböző iskolai korosztályok körében folytatott ilyen irányú nevelés módszereiről és eredményeiről számolt be diafelvételektől kísérten, érdekes volt látni, hogyan ismerkednek egészen egyszerű eszközök segítségével a kisiskolások a településtervezéssel. épülettipusokkal és -költségekkel. A program szerint délután ismét szekcióülések voltak, s azokon 13 előadás hangzott el; a környezetkultúrával foglalkozó szekcióban di. Bach- mann Zoltán „Kontinuitás és megújulás Pécs építészeti kultúrájában" címmel tartott vetítettképes előadást. Az építészeti kultúra problémáival foglalkozó szekció egyik előadásának a címe ez volt: „A ma- gánlakás-épités a környezet- kultúra kritikus pontja". Az előadó, Simon Mariann építész, akadémiai ösztöndíjasként a Budapesti Műszaki Egyetem építészettörténeti-elméleti intézetének a munkatársa. Vele beszélgettünk erről két idézetre hivatkozva. Aczél György elgondolkodtatónak mondta, hogy „nálunk jóval gazdagabb országok jómódú lakosságának sem jut az eszébe a közmorállal ellentétes, utcaképeket megbontó épületeket építeni", Jantner Antal szerint pedig az épülő házak egy része nem az esztétikai igényességet, hanem az anyagi jólétet tükrözi. Joggal látja tehát a szakember kritikus pontnak a magánlakás-építést a környezetkultúrában. Miért? — Az 50-es évek első felében szinte ugyanazokért bírálták a magánépítőket, mint napjainkban: a rossz anyag, szerkezet, szakmunka, a nem kielégítő szakhatósági munka és a tervezés. Időközben persze sok minden változott, de a lényeg — úgy látszik — nem. Elmarasztalták az építtető ízlését, kulturáltságát is. A megoldást abban látom, hogy szigorúbban kellene venni a szabályozást, szigorítani a tervezői jogosultságot és kiterjeszteni a képzést valami módon a szakhatóságon és a tervezőn kívül az építtetőre, a használóra is. Bár nem igazán a használó jó vagy rossz ízlése határozza meq, milyen lesz egy ház. Ez többnyire valamilyen alku eredményeként jön létre, megjelennek rajta az építészeti divatok utóhullámai - pl. egy divatos építész formáinak az ismételgetése úgy, hogy ezek egyre kevésbé vannak a helyükön. Miközben a házakat esztétikai alkotásként nézzük, nem figyelünk a használóra, aki elsősorban a gyakorlati oldalát látja: elérhető árú házban szeretne élni, ami otthonosságot ad neki. Tehát arra kellene figyelnünk, hogy mennyire szolgálja a ház, a lakás az embert mint cselekvő, természeti és szellemi lényt. Ehhez tudatos együttműködésre van szükség használó és építész között, s az utóbbi részéről különösen fontos a megértés. H. I. Ülést tartott Pécs Város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága (Folytatás az 1. oldalról) építését — a meszesi lakás- építési terület biztosítása érdekében —, illetve azt, hogy Pécsszabolcs, András-aknai tervezett külfejtési terület által érintett gyermekintézmény fenntartási költségeiben a Szénbányák részt vállal. Tárgyalta a végrehajtó bizottság Pécs és környéke ivó- vízellátásának helyzetét is. A szakemberektől kapott tájékoztatás után úgy döntött a testület, hogy a megyeszékhely és környéke megbízható ivóvízellátása, a vízbázis kapacitásának növelése, a rendelkezésre álló mennyiség ésszerű fel- használása érdekében már a jövő évben konkrétumokat tartalmazó, a térség gondjait hosszú időre előre megoldó programot kell kidolgozni. Szó esett arról is: megmagyarázhatatlanul magas nálunk a fajlagos vízfogyasztás, naponta és lakosonként 380 liter (ez az NSZK-ban lényegesen kevesebb). Szükséges lehet ezért a normán felüli vízfoqvasztás komolyabb szankcionálására. A véqrehaitó bizottság több szempontot is mérleqelve tárgyalt a belváros és pereme parkolási lehetőségeiről, arról: milyen módon, eszközökkel lehetne a parkolási szokásokat akként megváltoztatni, hogy az autósok ne a belváros szívében hagyják gépkocsijaikat. A döntés: 1988. január 1-jétől több lesz a fizetőparkoló — jelenleg ezeken 265 gépkocsi fér el —, s differenciáltan emelik a díjakat. Minél mesz- szebb teszi le valaki a kocsit, annál kisebb lesz az óránkénti parkolási díj. A legmagasabb a Széchenyi téren — 20 forint óránként —, táguló gyűrűben 15, 10 forint, illetve ingyenes. A parkolási dijak emelése másodsorban az ebből eredő bevételek növelését célozza. Megfontolandónak mondta a testület: lehetővé tenni a fizetőparkolók bérbeadását, akár magánszemélyeknek is. Cél a magasabb díjtételek bevezetése mellett a parkolók kulturáltabbá tétele, illetve e területek közlekedési rendjének biztosítása is. Mészáros Attila Közös szemétdombon? FILMJEGYZET Olykor rákényszerül az ember, hogy nevén nevezzen dolgokat: vannak konkrét esetek, cmikor felesleges a tetszés-nemtetszés kinyilvánítása több kevesebb esztétikai, morális vagy ideológiai körítéssel. A Beverly Hills-i zsaru című amerikai film egyszerűen kultúrszemét — ilyesformán szemétdombon lenne a helye. Márpedig a mi moziaink is vetítik. Ezek után már csak az a kérdés, hogy mit keres a mi szemétdombunkon ez a szemét? A kérdés persze felesleges: a kultúrának nemcsak értékei válnak az emberiség közkincsévé; országhatárokat nem ismerve elárasztják az egész földgolyót a szellem rombolására alkalmas „szellemi" termékek. Bár ez sem ilyen egyszerű. Kis népek örökös panasza, így a miénk is, hogy a világ érdemtelenül nem ismeri kultúrájának még csak a legjavát sem. Aztán azért sem egyszerű a dolog, mert határok azért léteznek. Például egy velünk szomszédos ország szinte csak azon magyar filmeket vásárolja meg széles körű forgalmazásra, amiből az derül ki, hogy a magyarok ilyenek, meg olyanok, csak éppen nem hősök, nem becsületesek, nem jóra törekvők. Aztán meg azért sem egyszerű a dolog, mert olykor hiába szeretnénk nekünk való értéket például filmben megvásárolni, ha ily- oly okok miatt nem adják el azokat nekünk. Aztán még azért sem egyszerű a dolog, mert a világon mindenütt az a helyzet, hogy száz mozielőadásból 80—90-en amerikai filmet vetítenek, meglehet a világ filmgyártásában ugyan jelentős az amerikai hányad, úgy húsz százalék körüli, de még minőségileg sem indokolt ez az arány. Kulturálisan meg még inkább nefn. A magyar sajtó talán még visszafogottabb is ebben a tekintetben: francia, olasz, spanyol vagy svéd kollégáink gyakortabban és élesebben kelnek ki az amerikai fogyasztói kultúra szennyáradata ellen, mint mi. Igaz, hogy nem több sikerrel. De tiltakoznak. Mi kevésbé, s talán azon megfontolásból, hogy ne öntsünk olajat a tűzre, ne veszélyeztessük kritikusi olvasottságunkat, vélt tekintélyünket. Mert hisz tudnivaló, a közönség szereti az amerikai filmeket, s már azt is zokon veszi, ha nem dicsérjük valamennyit. Azt viszont meg nem bocsátaná, ha azzal traktál- nónk minduntalan, hogy az amerikai filmek túlnyomó része csak azért készül és terjesztődik, hogy az egész világgal elhitessen és elfogyasz- tasson hamis értékrendeket, hogy seqítsen hozzájárulni a nemzeti kultúrák elsorvadásához. Félünk ennek kimondásától, mert sokan valami ötvenes évekbeli stílust és hangnemet rónának ránk. Pedig hát az is igazság, hogy vannak több koron át tartó igazságok. Ha 1953. január elsején azt írta a Szabad Nép, hogy ma, 1953. január elseje van, méq nincs okunk ebben kételkedni csak őzért, mert 1953-ban írta azt. S ugyanígy létezik egy amerikai kultúrimperializmus is. De míg akkor „balos" megfontolásból ezen örv alatt az amerikai kultúra értékeit is száműztük, ma liberális hangulatunkban, még a fegyvert is letesszük hódításai előtt. Bodó L. A konferencia keretében az ember környezetkultúráját a csecsemőkortól a felnőttkorig bemutató kiállítás nyílt tegnap az ANK aulájában. A kiállítást Csorna Gyula, az OPI főigazgató-helyettese nyitotta meg. Nemzetközi konferencia a környezetkultúráról
