Dunántúli Napló, 1987. október (44. évfolyam, 270-300. szám)

1987-10-26 / 295. szám

1987. október 26., hétfő DiinQntuli napló 5 Ellis Horwood kiállítása Budapesten Ruhára vagy könyvre költsük valutánkat? Az oly fontos műszaki kép­zés számára országos jelen­tőségű esemény volt az el­múlt héten: a ,.Studium" akadémiai könyvesboltban megnyílt Ellis Horwood an­gol könyvkiadó kiállítása. Ez a bolt a budapesti Váci ut­cában van, mely utca néhány éve ugyanúgy az ország ki­rakatává lett, mint a háború előtt is az volt. Ellis Horwood úr a világ könyvpiacán mű­szaki-tudományos köteteiről híres: a műszaki és teimé- szettudomónyok legfrissebb eredményeit gyorsan és igé­nyes szerzők tollából adja ki. Szoros kapcsolatban dol­gozik az Akadémiai Könyv­kiadóval is, ezt több közös kiadású könyv fémjelzi, s a megnyitóra Ellis Horwood is eljött. A kiállításon a magyar műszaki értelmiség gazdag tudományos és gyakorlati is­meretanyagot láthatott, ele­gáns könyvekbe írva-kötve. Olyan fontos ismereteket, amelyekből Magyarország számára a sok is kevés len­ne. Éppen ezért az ünnepélyes megnyitón érdeklődtünk: a műszakilag is megújulni szándékozó országunk szá­mára milyen mértékben sze­rezhetünk be minél gyorsab­ban az oly fontos „áruból”, a modern műszaki ismere­tekből. Beck Éva, a Kultúra Könyvterjesztő Vállalat ^kultu­rális igazgatója'szerint az erre a célra rendelkezésre álló keményvaluta-összeget eddig még nem csökkentet­ték. Ezért nagyon időszerű gondolat; ismét meg kelle­ne fontolni, hogy az ország keményvaluta-készletéből mire mennyit költünk. Hi­szen bizonyos aránytalansá­gok még mindig láthatók: még mindig viszonylag több pénz jut a behozatalban di­vatos tőkés ruhaneműre, vagy az ugyanonnét szárma­zó italra, mint a ruha, ital árának megtermelésére, s az ahhoz szükséges szellemi behozatalra. Kell persze ne­künk is az elegancia, ruhá­ban, italban. Az ugyancsak jó pénzt hozó idegenforga­lomnak az európai áruvá­laszték szintén igénye. De előbb a kabát, aztán a gomb. Aránylag még több keményvalutát kellene fordí­tani az alapokra, s majd ab­ból nőhet ki az épület. Nem ártana tovább árnyalni a vámjogszabályokat, s vala­miképpen elősegíteni a mű­szaki könyvek behozatalát, így Ellis Horwood és ter­mészettudományi-műszaki könyvkiállítása inkább az igényünket növelte, s még nem a modern műszaki tu­dományok tömeges terjeszté­sét. De ez is kellett: az újabb felkiáltójel! Földessy D. Zárszámadás Pécsújhegyen Befejezték a földgázprogramot Ez a program egyértelműen a pécsújhegyiek sikere. Az el­múlt négy évben napról, nap­ra, méterről méterre küzdöt­tek azért, hogy 550 családhoz végül is eljuttassák a föld­gázt. A város hátrányos hely­zetűnek mondott lakóterülete nagyot lépett a komfortos vá­rosrész felé. A napokban zárszámadást tartott az építő közösség. Saj­nos, csak 17-en képviselték a több mint félszáz családot. A többségük valóban élvezi már a kényelmesebb fűtést, valószínűleg feledte a sok bosszúságot, jó lett volna ha osztoznak a sikerben is. Lusz Miklósnak, az építőkö­zösség elnökének beszámoló­jából kitűnt, óriási erőpróba volt ez a közösséanek. A négy év alatt, mert 1983-ban szer­vezték az első társulásokat, többször módosítottak tervet, hadakoztak a kivitelezőkkel a téli nyitott árkok miatt, s volt, hoqy elfogyott a pénzük is. Mégis okosan aazdálkodtak. annak ellenére, hogy a várt részvételi aránynál keveseb­ben az első ütemben az érde­keltek 76, a másodikban mindössze 54 százaléka vett részt a társulásban. A közös­ség jóváhagyásával azonban az első ütemben megmaradt pénzből tudtak indulni a kö­vetkező utcákban is. Végül a program befejezé­sével maradt az építő közös­ségnek 439 564 forintja. Dön­töttek arról, hogy ebből a pénzből segítik azokat a Fá­tyol utcai családokat, akiknél annak idején nem készült el a bekötő vezeték. S felajánlot­tak egy tiszteletdíjat az építő- közijsség elnökének, mert meg­győződhettek arról, hogy Lusz Miklós áldozatvállalása nélkül nem élvezhetnék a sikereket. A pénz többi részét felosztják, a társulások részvételének ará­nyában, ugyanis azok, akik az első ütemben építették ki a vezetéket, 15 ezer forintot fi­zettek családonként, a többi utcában már 20 ezer forintra volt szükség. Nem merült fel. hogy eset­leg a megmaradt pénzt tar- talékoliák a következő tervek­re. holott készül a lakóterü­let az ivóvíz, és a szennyvíz vezetés megoldására. G. M. Terrortámadás Kuwait ban Sértetlenek a magyar manökenek Szombaton a késő esti órák­ban ismeretlen tettesek fel­robbantották Kuvait város re­pülőterének egyik szárnyát, ahol a 'PAN-AM amerikai légi- társaság irodája volt. A rob­bantás következtében a szom­szédos épületek is megsérül­tek. A súlyos bűncselekmény idején szállt le a repülőtérre Rózsa Tünde divattervező ve­zette magyar manöken cso­port. A Magyar Rádió tegnap reggel közölte a robbantás hírét. Rossz feltevések terjed­tek el, ezért felhívtuk a ma­nökenek kuvaiti szállodáját. Megtudtuk, a magyarok közül senkinek sem esett baja. így sértetlen Pataki Agnes, vala­mint a pécsi származású Föl­dessy Dalma, aki jelenleg a bécsi Wolfgang Schwarz divat­ügynökség manökenje. Tám László két díjat nyert műsorával Az arcok maszkká, a gondolatok emlékké változnak, s a lélek járja a maga útját a földön­túli világban... A fesztivál fődíjas Eifert Já nos—Jung Zseni; A visszapergetett idő cimű produkció egy felvétele. Szép pécsi siker a diaporáma fesztiválon Gálaműsorral és a díjak ki­osztásával zárult tegnap dél­előtt az Ifjúsági Házban a IV. Pécsi Nemzetközi Diaporáma Fesztivál. Az ünnepi hangula­tot muzsikájával az Ifjúsági Ház vonószenekara teremtette meg, műsoruk után Brand- stötter György, a Baranya Me- kyei Tanács művelődési osztá­lyának helyettes vezetője, a fesztivál zsűrijének tagja érté­kelte röviden a háromnapos nemzetközi diaporáma sereg­szemle bemutatóit. Bár ebben az évben a fesz­tivál színvonala elmaradt a korábbi hasonló rendezvénye­kétől, most is akadt azért né­hány kiemelkedő produkció. Harminchat pályázó közül ti­zenkét szerző műsorát mutat­ták be a fesztiválon, amelyből öt érdemelt ki valamilyen dí­jat. A fesztivál fődíját az Eifert Janos-Jung Zseni szerző­párosnak adta át tegnap Brandstötter György. A vissza­pergetett idő című munká­jukért. Fesztivál Plakett díjat kapott A. Klumper Hollandiá­ból, Jacques és Pierett Muller Franciaországból, valamint a pécsi Tám László. A Foto cí­mű szaklap tiszteletdíját a csehszlovák Miloslav Vondrejc kapta, míg a Magyar Fotómű­vészek Szövetsékének díját a szegedi Szabó András érde­melte ki munkájával. A közön­ség szavazatai alapján a kö­zönségdíjat a Fesztivál Plaket­tel már díjazott, A magyarok nyilaitól .. . című Tám László produkció nyerte el. A díjkiosztó ünnepség után a gála a díjnyertes művek ve­títésével folytatódott, ezt Fried­rich Foster nyugatnémet fotó­művész lézer-diaporáma be­mutatója követte. K. E. Elégtelen Dobozízű macskanyelv, csípős csípmentes almapaprika, pe­nészízű limonádé, és más ap­róbb szörnyűségek szerepelnek a Baranya Megyei Állategész­ségügyi és Élelmiszer Ellenőrző Állomás szokásos havi gyorsje­lentésében, melyből közreadjuk tallózásunkat Dobozízű, kissé állott volt a Budapesti Édesipari Vállalat Duna Csokolódégyárának 10 dekás macskanyelv tejcsokolá­déja, melynek íze így alig em­lékeztetett a csokoládéra. Gondatlanság történt, amiért a gyártót figyelmeztették. Csipmentesként tüntette fel ecetes csemege almapaprikáját a lánycsóki Vitai Savanyúság­készítő gmk, ezzel szemben a paprika csípős ízű volt. A vető­magnál történt a keveredés, ez okozta a minőségi hibát. A gyártót figyelmeztették. A penészre emlékeztető ízű volt a Pannonvin Borgazdasági Kombinát 1 literes Márka limo­nádé üdítője, melyet így a for­galomtól eltiltottak, a felelősök ellen pedig fegyelmi eljárást javasoltak. A jelzettnél keve­sebb szénsavat tartalmazott a szentendrei Promontorvin 2 de- cis Márka meggy üdítője. Ez esetben is fegyelmit javasoltak. Az állomás ellenőrei az el­múlt időszakban végzett átfogó vizsgálataik alapján bizonyít­ványt állítottak ki a kenyérről. Megállapítható, a megyében előállított sütőipari termékek minősége — a problémák el­lenére is — összességében ja­vult, ami elsősorban a Bara­nya Megyei Sütőipari Vállalat­nál vehető észre. Kevesebb a kifogásolható tétel, a belső el­lenőrzésre a korábbinál na­gyobb gondot fordítanak. Ja­vultak a gyártás feltételei: a mohácsi üzem korszerűsítési munkái befejeződtek, felújítot­ták a bólyi sütőüzemet, az új szigetvári kenyérgyár beindulá­sától pedig a feltételek további javulása várható. Változatlanul gond viszont, hogy a sütödék a házi jellegű kenyereknél a szabvány által előírt — csök­kentett — fajlagos térfoaatot nem tudják tartani. Különösen áll ez a magánkisiparra. így például igencsak töppedtnek, érzékszervileg is kifogásolható­nak találtatott Csemez Károly mázaszászvári kisiparos 1 ki­lós házi kenyere, melyről a cím­ke is hiányzott. A minőségi hi­ba oka: a műszaki feltételek hiánya, hibás alapanyag fel­használása, munkafolyamat el­mulasztása. Figyelmeztetés ment. M. Z. Bezárt mecseki a Vidámpark Tegnap alig százan látogattak el az Állatkertbe. A szezon­ban vasárnap volt a Vidám­park utolsó nyitva tartási nap­ja - háromszázötvenen váltot­tak belépőt, hogy játszanak a játékokkal. Életképek... Már egyszer jártam itt — véletlenül betévedtünk Fe­nyőházi Ernő pincéjébe — s akkor megállapodtunk, hogy egy hosszabb csevegésre összejövünk, mondjuk két héten belül, és most nyolc év utón ismét itt vagyunk. A körülmények annyit változ­tak, hogy a Bárány út jobb oldalán elvétve ha akadt egy-egy épület, még belát­ható volt a kis völgy, amely a keskeny út alatt húzódik fölfele. Most szép présházak, s még több erkélyes, barna és fehér családi házak épül­tek az út mentén. Dr. Fenyő­házi Ernő présházának bejá­rata egy szintben van az út­tal, jó hűs, boltozatos pince, fölötte kis szoba, amelyhez kívülről vezet fel néhány lép­cső. öreg — talán hatvan— nyolcvanéves ház — bent sem változott semmi, ami új, az az olajkályha, amely most békésen ontja a meleget. A falakon cseréptányérok, szőt­tesek, meg egy barna, hajlott ívű handzsár-féle, nyél nél­kül lóg a falon. Az aszta­lon gyönyörű paradicsomok, zöldpaprikák a tálban, meg aztán zsírpapírba rejtett cso­magocskák, fölvágottak, saj­tok, egyebek. — Úgy van ez, hogy ha az ember meglát egy bordás poharat, mór éhes... — mondja. „Meg szomjas . ..” - teszem hozzá gondolatban, de hát nem kell itt célozgat­ni, már önti is a kis kanosá­ból a bort, ami erről az alig száz négyszöaölnyi szőlőből „termett”. Koccintunk, le­hajtjuk, Ernő rámnéz — a pincésgazdák érdeklődő pil­lantásával : — Na, milyen? — kérdezi kíváncsian. — . . . ? — válaszolom ne­ki. Pestről került le Pécsre, még 1952-ben, és 1980-ban vonult nyugdíjba, a Baranya —Tolna Megyei Tégla- és Cserépiari Vállalat (megőrjí­tenek ezek a hosszú vállalati nevek) gazdasági igazgató- helyetteseként. Jókedélyű — és minden fölösleges kilótól mentes — karcsú férfi. Most ugyan nem nagyon lelkesedik azért, hogy „bekerüljön” az újságba, azt mondja, semmi különös nem történt az életé­ben ...........Még táppénzt sem v ettem fel soha, csupán egy­szer voltam beteg néhány napig”. — Mi az a kardszerű, bar­na a falon? — kérdem. — Kard a fenét! Kubai szentjános-kenyér, körülbelül hatvan centi hosszú. Amig rendezgetjük az asz­talt, meg a tányérokat, egy­szer csak megjegyzi: — A Föld nagy és gyönyö­rű . .. — Aha . . . biztosan — vá­laszolom bizonytalanul. A pénzügyi szakember (és jogász) átvált valamiféle lírai hangulatra. Tényleg tudhat­ja, milyen a „Föld", hiszen bejárta a világot. Csak a távoli állomásokat említem: Kuba, aztán Moszkva, Haba­rovszk, Nahodka (Vlagyivosz­tok közelében), aztán Mon­gólia, Japán, tavaly pedig Kina . . ., hogy mást ne mondjak. Egy kötegnyi pros­pektus és megannyi fénykép- felvétel. Fehér nadrágban, világoskék garbóban támasz­kodik a hajó korlátjának, a Japán-tengeren. Aztán Kuba, pálmafák, Kína zölden és sok virággal ... „A japánok rendkívül udvariasak, ha ke­restem valami nevezetességet a japán kisvárosban, elkh- sértek a kívánt helyre . . ." — Hogy jutottál ki a nagy­világba? — Turistaként, többnyire társas szervezésben. Három évig gyűjtöm a pénzt, aztán indulok. Néha fárasztó, az idegen szokások, éghajlatok, változó időzónák miatt, de hát az ember addig utazzon, amíg fiatal, nem igaz? — ne­veti el magát. — Egy japán fiatalemberrel még kint Kíná­ban ismerkedtem meg, s ta­valy itt járt Ausztriában és Pesten, a címem alapján egyszercsak megjelent itt nálunk. Nagyon megörültünk egymásnak. — Budapesti vagy, gondo­lom, nehezen szoktad meg Pécset, mégis csak kisvá­ros. . . — Egyáltalán nem. Jól ér­zem magam, már végérvé­nyesen pécsi vagyok. A fiam és a menyem is itt él, villa­mosmérnökök és a Műszaki Főiskolán tanítanak, Klári lá­nyom viszont Pestre költözött évekkel ezelőtt, de férje ré­vén ő is sokáig kint élt kül­szolgálatban, külföldön. Aztán ez a kis szőlőskert is külön világ. Azt mondja, évekkel ezelőtt a régi szőlő­szomszédok úgy jöttek össze, hogy a nyakukban lógó úttö­rősíppal fütyölték össze egy­mást. Ez régebben volt, a síp talán már meg sincs. — Úgy szerepelsz a tele­fonkönyvben, mint fogorvos. Nem is tudtam, hogy . . . Derül, legyint: — Az előző lakó orvos volt, és a posta tévedésből kinevezett engem is fogász­nak, az új telefonkönyv­ben . . . Foghúzásra azért nem vállalkoznék . . . Rab Rerenc „A Föld nagy és gyönyörű..."

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom