Dunántúli Napló, 1987. július (44. évfolyam, 179-209. szám)
1987-07-25 / 203. szám
HÉTVÉGE 30. hét Kis boríték,, nagy boríték A római gladiátorok figyelhették olyan kétség és remény közt a császár hüvelykujját, mint az elmúlt napokban felvételiző diákjaink a postaládát. Lefelé vagy fölfelé fordul-e a császári hüvelykujj? Kicsi vagy nagy borítékot hoz-e a postás? A föld felé irányuló mozdulat a halált jelentette: „Recipe ferrum!" Fogadd be ai vasat. A nagy boríték azt jelenti: nincs már esély, visszaküldték a jelölt személyi anyagát. . . Meglehet, a párhuzam kissé erőltetett, hiszen nem kell abba belehalni, ha valakit nem vettek föl az egyetemre. Mégis, sokan tragédiaként élik meg az elutasítást. Nem lehet rajta csodálkozni. Egy szál érettségivel bizonytalan jövő elé néz a fiatal. Mihez kezdjen, hová forduljon? Érdemes valami hosszabb vállalkozásba kezdenie, vagy húzza ki az esztendőt a következő felvételi vizsgáig? S akkor ott van még a katonaság, jó lenne azon is mihamarabb túlesni. Gyakran elgondolkodtatott az elmúlt években: vajon miért ez a tülekedés az egyetemek, főiskolák kapuinál? Miért követnek el szülők néha még bűncselekményt is azért, hogy fiúkat-lányukat az előadótermek padjaiban tudhassák? Miért, amikor köztudottan a mélypontra süllyedt az értelmiségi pályák egy részének presztízse, amikor például a pedagógusok körében tömegesnek tekinthető a pályaelhagyás2 Csak addig fontos a diploma, amíg elérhető-elérhetetlen célként lebeg előttünk? Azután már fiókba lehet dugni és taxisofőrként élni a tudományok nagyobb dicsőségére? A túljelentkezés, a sikertelen felvételi miatt elhullajtott könny szerencsére azt jelzi: nem közömbös még az embereknek, nagyobb tudást szereznek-e vagy sem. Bármennyire csábító is a kevés tanulással ma még könnyedén elérhető nyolc—tízezer forintos jövedelem, hosszú távon csakis a nagyobb szaktudás, a nyelvismeret, a magasra tornázott általános műveltség lehet gyümölcsöző. Ennek kell gyümölcsöznie. Világszerte tért hódít a szellemi munka, nálunk sem lehel máskép. Tanulni érdemes. Lehet, hogy nem fizetődik ki azonnal (bár sokaknak mindenért kárpótlást nyújt az a szellemi kincs, amelynek birtokába jutnak), de az embert mégis csak az minősíti igazán, mennyire használja a fejét. Buzdítjuk hát szorgalomra a felvetteket, a most elutasítottaknak pedig azt kívánjuk, jövőre nagyobb sikerrel járjanak. Feladni nem szabad Festői dombok ölében bújik meg Magyaregregy. (Riportunk a 11. oldalon.) Proksza László felvétele A Magyar Közlöny 1987. június 14-i számában olvasható a szabadságról szóló rendelkezés egyik pontjának módosítása: „Az alapszabadság kétharmadát egybefüggően kell kiadni. A kollektiv szerződés — a termelési, gazdálkodási, illetve egyéb feladatok figyelembevételével — a szabadság ennél nagyobb részének egybefüggő kiadását is előírhatja. A szabadság kettőnél több részletben csak a dolgozó kérésére adható ki. A szabadság kiadásának időpontját a munkáltató határozza meg. Ennél a dolgozók kívánságára a lehetőségekhez képest figyelemmel kell lenni." * Tombolt a kánikula, mintha a nyár a késést így akarná behozni. A mennyezeten forgó ventillátorok csak a meleg levegőt kavarják, kevés a vevő és a melegtől szenvedő eladók most az egyszer talán azt mondják: szerencsére. A nyár egyébként is gyengébb forgalmú a pécsi Mecsek Áruházban, mint az év többi időszaka. A nyár a szabadságok ideje is. Vajon egy ekkora áruházban hogyan tudnak eleget tenni a rendeletben előírtaknak, a dolgozók kívánságának úgy, hogy a munkában fennakadás ne legyen? Merkl József, az áruház igazgatója most augusztus 1- jén jubilál: egy éve, hogy vezetőnek választották az áruház élére.- Nálunk az eddigi gyakorlat nagyon jól bevált - mondta —, nem volt szükség változtatásra. Az osztályvezetők dolga, hogy elkészítsék a szabadságolási tervet, azt idehozzák, és itt egyeztetjük. A kikötés csak annyi, hogy mind a két műszakban gördülékenyen menjen a munka. Egyébként úgy tudom, hogy az osztályvezetők igyekeznek az egyéni kívánságokat figyelembe venni. Még azt is, ha valaki építkezik vagy költözik, mert ilyenkor általában több részletben kérik a szabadságot, ahogy a munkával haladni tudnak. Meg kell, hogy mondjam, elsősorban a törzstagoknak és a kiváló dolgozóknak vesszük figyelembe az igényeit. A ruházati osztályon nyári uborkaszezon ide, kánikula oda, nagy a nyüzsgés. 30—40 százalékos árengedményes tex- tilvósárt rendeztek, így persze sok lett a vevő. Az osztályvezető Juhász József is újabb és újabb vég szöveteket pakol a pultra. — Mi a szabadságok beosztásánál először is a beutaló időpontját vesszük figyelembe — mondja a rövid pihenő alatt. — Ez fix pont, a többiekét ehhez igazítjuk. Két-három időpontot is megjelölünk, választhatnak a dolgozók. Kikötés annyi, hogy a létszám háromnegyed része mindig itt legyen, mert csak így biztosíthatjuk a zökkenőmentes munkát. Tóth Bélóné éppen a pénztárt adja át a váltójának. A meleg itt a divatosztólyon még jobban megrekedt, mint másutt. Tóthné 18 éve dolgozik az áruházban, a legrégebbiek egyike. — Bizony, ilyenkor nyáron nagyon össze kell fogni. Mindenki tudja, ha most neki kell a másik miatt reggeltől estig dolgoznia, azt visszakapja, ha majd ő megy el. Itt nálunk az a szokás, hogy a falra felteszünk egy jelenléti ívet, erre mindenki ráírja, mikor szeretne szabadságra menni, ezt egyeztetjük és eszerint szervezzük meg az ittmaradók munkáját. A fontos az, hogy az augusztus közepétől induló szezonvégi vásáron mindenki itt legyen. Hogy én az idén hová megyek? Jugoszláviába, a tengerpartra. Ez csereüdülés lesz, a férjem munkahelyének van megállapodása egy jugoszláv vállalattal. — Az áruháznak 162 dolgozója van — mondja az igazgató —, közülük sokan vállalati vagy szakszervezeti üdülőben töltik pihenő idejüket. A Baranyaker- nek Balatonmárián és Harkányban van üdülője és a TE- MAFORG-gal kötött csereüdültetéssel lehetőség nyílt rómaiparti üdülésre. A lehetőségek szerint mindenkit támogatunk, mert érdekünk, hogy mindenki kipihenten jöjjön vissza dolgozni. Sarok Zsuzsa Fotó: Proksza László A Mecsek Aruház divatáruosztályán lUyar es szabadság
