Dunántúli Napló, 1986. október (43. évfolyam, 270-300. szám)

1986-10-04 / 273. szám

;■:; i;-yv.'y:r§S .,„,^,, r,i..^^r :'■'■■ Saiftöfűrum o ttoifif^M>agii<iiiMDi-ti ^ Hogyan kívánják javítani a bányászok helyzetét? Mi történt Mexikóban? - Milyen az idei termés? - Miből telik egyeseknek? Az alábbiakban válogatást adunk közre a bányásznapi sajtófórumon föltett kérdések­ből és az elhangzott válaszok­ból. Mint ismeretes, Faluvégi Lajos, az MSZMP KB tagja, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, Lakatos Ernő, az MSZMP KB osztályvezetője, Borbély Gábor, az MSZMP KB tagja, a Népszabadság főszerkesztő­je, Lukács János, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizott­ság első titkára, Hajdú János, a Televízió, A HÉT műsorának főszerkesztője és Király Ferenc, a (Népsport főszerkesztője fog­lalt helyet az emelvényen. — Mekkora a Baranya megye mezőgazdaságának aszály okozta vesztesége? Lukács János: — Az aszálykár felmérése még tart. Vannak azonban te­rületek, amelyek már most is biztonsággal becsülhetők. Ha 1985-höz viszonyítunk, akkor 50 000 tonnával termett keve­sebb kalászos, ha 1984-hez, egy magas bázishoz, amikor rekord volt Baranyában is, ak­kor 100 000 tonnával marad­tunk el. A múlt évihez képest hozzávetőleg 200 millió forin­tos az árbevétel kiesés. Ezzel együtt Baranyában a mező- gazdaságban mi jó terméssel számolhatunk. A szakemberek azt mondják, hogy a kukorica- termés végeredménye a beta­karításkor 7-essel kezdődik: tehát 7 tonna fölött számít­hatunk a megye 80 000 hek­táros átlagában. — Régóta ígérik, hogy a bányá­szok helyzetét javítják ? Ideje lenne vonzóvá tenni ezt a szakmát, mert lassan nem lesz, aki lemenjen a bányába. Faluvégi Lajos: — A kormány a közelmúlt­ban hozott határozatot az egész magyar szénbányászat jövőjéről, amelynek ez a lé­nyege, hogy a szénbányászat­ra, a szénre a jövő évszázad elejére is számítunk. A szén jelentősége a magyar energia- háztartásban nem csökken, sőt, ha a termelés minőségét javítani tudjuk, még nőni is fog. Miképpen szeretnénk javí­tani a mai körülményeket? Mindenekelőtt helyre kell ál­lítani, vagy legalábbis közelí­teni kell azokhoz a bérará­nyokhoz, amelyek egy évtized­del ezelőtt álltak fönn a bá­nyászbérek, elsősorban a köz­vetlen termelésben dolgozók bére és a magyar ipari átlag­bérek között. Idén béremelést is hajtottunk végre, bár ez nem éri el még azt a szintet, ahová el akarunk jutni. A bá­nyász szakszervezet javaslatá­ra kidolgozása alatt áll egy jára­dékrendszer, amelynek az a lényege, hogy két évtized munka után' az átlagkereset és a háromévi hűségjutalom figyelembevételével járadékot 'kopnának bányászok függet­lenül attól, hogy folytatják-e a munkát a bányában avagy máshol. Ez nagy anyagi és létbiztonságot is jelent majd azok számára, akik hosszabb időt töltenek ezen a területen. És végezetül: a bányamunka megkönnyítését új beruházással is segíteni kívánjuk. Mindezek, a bérpolitikától a műszaki fej­lesztésig a VII. ötéves terv programjai között szerepelnek.- Miért nem magyarázzák meq jobban, hogy mi a gmk, a kisvál­lalkozások haszna és ezek hogyan egyeztethetők össze korábbi elveink­kel? Lakatos Ernő: — A tőkés világ leegyszerű­síti propagandájában Magyar- ország kezelését. Azt mondja, hogy ami jó, az kapitalista, ami rossz, az szocialista. Ha Magyarország prosperál, nem tud más magyarázatot adni Magyarország körülményeire, mint hogy azt mondja: kapi­talista módszereket alkalmaz. De a vállalkozások, gazda­sági munkaközösségek neifi' kapitalista módszerek! Ezekre őzért van szükség, mert csu­pán a nagyipar, vagy a kö­zépvállalatok egy ország la­kosságának szükségleteit kép­telenek teljes mértékben ki­elégíteni. Amikor bennünket „elemez­nek”, gyakran olyan szférákat is ideszámítanak, amelyek nem tartoznak a magánszféra körébe. Például a háztáji gaz­dálkodást. A háztáji csak a szocialista nagyüzem ösztönző támogatásával képes megélni. A szocialista nagyüzem nél­kül a háztáji gazdaságok egy napig sem élnének meg. Megjegyzem: Magyarország nemzeti jövedelmét vizsgálva a magánszféra nem éri el je­lenleg az 5 százalékot. Tudni kell azt is, hogy egyes szocia­lista országokban ezek a szá­mok jóval magasabbak. Mi az ami miatt a kérés fölmerült? Azért mert ezeken a területeken, mint minden új­nál, keletkezhetnek torzulások, vadhajtások. Valóban többet kellene ilyesféle kérdésekről beszélnünk, hogy mindenki jól értse, hiszen ezek alapvetően a lakossági szolgáltatásokat javítják. — A képviselők megválasztásuk előtt egy sereg ígéretet tettek Ba­ranyában is. Számon kérik tőlük ezeket? Borbély Gábor: — A választási csatában na­gyon sok ígéret, sőt néhány helyen ígérgetés is elhangzott. Számon kérni ezek megvalósí­tását azoknak a joga, akik az adott választókörzetben a képviselőre voksoltak és sza­vazatukkal országgyűlési kép­viselővé választották. Termé­szetes, hogy a képviselők első­rangú feladata a törvényalko­tás, a hozott törvények végre­hajtásának folyamatos ellen­őrzése. Ezért az ígéretekkel csínján kell bánni. A képvise­lő ugyanis nem rendelkezik önálló pénzeszközökkel. Nem lenne jó, ha lokális érdekeket országos érdekek elé helyezne csak azért, mert a választási csatában erre ő ígéretet tett. Minden jogos igény érvényesí­téséért a képviselőnek ki kell állnia, és gondolom, hogy ezt a kiállást mindenhol meg­felelőképpen méltányolják is. — Mi történt Mexikóban, ahol ön a magyar csapat sajtófőnöke volt? Tulajdonképpen volt doppingolás és doppingszer? Király Ferenc: — Már három világbajnok­ságon lehettem a magyar vá- lógatott sajtófőnöke. Vélemé­nyem szerint a magyar labda­rúgó-válogatottunk nem volt olyan rossz, mint amit a szovjetek ellen mutatott, de nem is volt olyan jó, mint hittük. Volt-e doppingszer? Doppingszer nem volt. Már csak azért sem le­hetett, mert a FIFA, nagyon szigorú doppingvizsgálatot rendelt el minden mérkőzés után. Abból nem lehetett ki­bújni, 40 dopping volt a lis­tán, akit elkaptak, azt azon­nal felfüggesztették. Viszont nem vagyok meggyőződve, hogy nem volt ajzószer. Nem dopping, ajzószer, lehetett. Er­ről közszájon forog egy tör­ténet.' Amikor a szovjet mécs­esén Détári odaszólt a 20. percben a Sallainak, hogy te Pici, te látod a szovjet kaput? . Azt mondja, látom, csak mo­zog. Ez tréfa, de kérdem, hogy tud lebénulni 13 ember egy­szerre? Valami orvosi hiba le­hetett.- Mely országok kértek kártérítést Csernobilért a Szovjetuniótól? Hajdú János: — Ez a politikai gondolat néhány nyugat-európai kor­mányban merült fel. Mára ki­derült, hogy ebből a szovjet kormánnyal szemben igénye­ket támasztó kampányból semmi nem lett. Ennek a ma­gyarázatát abban keresném, hogy a Szovjetunió kormánya a balesetet, követő első napok, tájékoztatás-politikai rövidzár­lata után rendkívül nyitott és messzemenő tájékoztatást nyúj­tott a világ országainak és szakembereinek. Hogy a jö- ^vőben hogyan sikerül ezt majd megoldani, hogyan lehet a károkat ténylegesen megálla­pítani, és az emberiségnek sikerül-e létrehoznia egy olyan közös alapot (ez látszik az ésszerűnek), amely fedezné a. terheket, ez napjaink kérdése. De nagyon komolyan dolgoz­nak egy olyan nemzetközi ma­gatartási szabályzat gyűjtemé­nyen, amely az ilyen esetekre mérvadó és kötelező lesz az aláíró országok számára. — Hány csalód kaphat az idén állami bérlakást Pécsett? Lukács János: — Hozzávetőlegesen négy­száz. — Igaz-e, hogy újra bezárnak bá­nyákat, és ha igaz, akkor miért? Faluvégi Lajos: — A szénbányászat jövőjé­ről, szóló kormányhatározatban egyértelműen bennefoglaltatik, hogy 14—16 bányaüzemet nem bezárunk és ez nagyon lénye­ges, hanem az eredeti elkép­zeléssel szemben gyorsabban leművelünk. Ezeket a bányá­kat nagyon gazdaságtalanul tudjuk működtetni, ezek ter­melnek a legdrágábban, és ezeket nem lehet a jövőben sem megfelelően gépesíteni. Ez lényeges különbség az egy évtizeddel ezelőtti magatartás­hoz képest. — Munkás-paraszt Hatalomért .ki­tüntetésem van és 4000 forint a havi nyugdijam. Méltányosnak tart­ja ezt 32 évi munka után? Lakatos Ernő: — A párt Illetékes szervei, majd a párt javaslatára a kormány foglalkozott ezzel a kérdéssel. Természetes, hogy a szocialista rendszernek gon­doskodnia 'kell azokról, akik a legnehezebb időkben életü­ket is veszélyeztetve felléptek a munkáshatalom megvédésé­ért. Az intézkedés lényege az, hogy a Munkás-paraszt Hata­lomért kitüntetésben részesül­tek nyugdíjkiegészítésben fog­nak részesülni. Az intézkedésre a kormány megadta az inten­ciókat és ennek végrehajtása folyamatban van. — Hogy fognak Magyarországon bíboros érseket választani? Borbély Gábor: — Mint ismeretes a Lékai püspök úr halálával az esz­tergomi érseki szék megürese. dett. Ennek betöltése van most napirenden. Hagyomány, hogy aki az esztergomi érseki szék­ben ül, az egyben prímásként első az egyenlők között. A bí­borosság egy más kategória. Az tulajdonképpen egy testü­let a pápa mellett. A bíborosi kinevezés egy külön aktus ‘kell, hogy legyen. Magyarországon az érseki helyek betöltését a Vatikán és a magyar kormány közti 1957-es megállapodás szabályozza. Ennek szellemé­ben folyik az előkészítés és születik a döntés. 1964 óta a Vatikán is elismerte az Elnöki Tanácsnak azt a jogát, hogy előzetes egyetértése kell az érseki kinevezésekhez. Jelen­leg tehát folyik a Vatikánban is a hagyományos káderelő­készítő munka, és ha ehhez az Elnöki Tanács megadja az előzetes hozzájárulását, akkor a pápa ki fogja nevezni az új esztergomi érseket. — Vizsgálja-e valaki, hogy miből telik egyeseknek a Mecsek-oldalban a luxusépítkezésekre? Lukács János: — Ilyen kérdést nem vizs­gál senki sem Baranyában, de úgy tudom az országban sem. Aki törvénybeütköző cse­lekedetet hajt végre, termé­szetesen tarthat attól, hogy elszámoltatják. De hogy vala­ki házat vagy villát épít a Mecsek-oldalban vagy bárhol, önmagában azt a kérdést nem vizsgálja senki. (A fórum további kérdéseire jövő szombati számunkban térünk vissza). A zegzugos utcákon mindig akad látnivaló Éjfél — a Pannon Volán ezüstkék autóbusza megmoc­can és lassan elindul a tanár­képző kar bejáratától jó 1700 kilométeres 'kisázsiai útjára. Pécs és a törökországi Kü- ta'hya 1982 szeptembere óta testvérvárosok. A közös nyilat­kozat értelmében 'kölcsönös lá- togptásokat szerveznek, kiemelt figyelemmel gondoskodnak az egymás területén lévő emlé­kekről, elősegítik a kulturális, csereprogramokat és az ide­genforgalom fellendülését. Az évenként megrendezendő kü­tahyai Fajansz Fesztiválra két éve a Mecsek, tavaly a lKI- SZÖV, most pedig a Baranya táncegyüttes utazott a testvér- városba . . . Török nézőközönség egy szabadtéri fellépésen Pécsiek Kütahyéban Estére értünk Szvilengrádba. Ez a bolgár város fekszik leg­közelebb a török 'határhoz. Reggel hatkor indulunk tovább, az -első török város Edirne. Méltóságteljes mecsetek, ‘ka­vargó nyüzsgés az utcákon. A nap izzítja az autóbuszt, só­hajtva nézegetjük a Márvány­tengert. Isztambulban nem ál­lunk meg, nem merjük meg­kockáztatni az esti utazást. A Boszporuszon átívelő híd le­nyűgöző, kattognak a fényké­pezőgépek, búcsúra lendül a kezünk: viszlát, Európa! A szerpentinek egyre csak fölfelé ívelnek. Kopár hegyek köpött kanyargunk és kilomé­terről kilométerre számoljuk, mennyit kell még 'kibírnunk. Az első, Kütahyát jelző táb­lát megtapsoljuk. Aztán egy­szeresek kék lő hegylánc alján megjelenik a város. Fekvésé­ben hasonlít Pécshez. Határá­ban ipartelepek. Az út egyene­sen a főtérre vezet, ahol Kü- tahya szimbóluma, egy ötméte- res kerámia szökőkút vízsuga­rai fogadnak. A tér egyik oldalán a tarto­mányi kormányzóság épülete, egykori görög, római kultúra emlékei ma is láthatók. A várat például a bizánciak építették. Romjai között a körpanorámát nyújtó forgó éttermet létesítet­tek, s most népszerű idegen- forgalmi látványosság. És a ré­gi belvárosban ott van a 'ba­zár, apró zegzugos utcáin min­dig akad látnivaló. * A Imeleg negyven fokos, mégsem tűnik forrónak, az ala­csony páratartalom miatt elvi­selhető. Az esték meg kelleme­sen hűvösek.’. Szívesen bólin­tunk az ajánlatra, ihogy men­jünk el fürödni. A várostól nincs messze az ilicai termál­fürdő. Az egyik fürdő csak női, a másik közös, de egyetlen fe­hérszemélyt sem látni. A régi 'hagyományok továbbélnek az öltözködésben is. A fiatalok közül is sokan hordják a bő bugyogót, a salvart, de az üz­letekben a legújabb amerikai és európai divatot kínálják, csakúgy, mint a tv-reklámok- ban. Szeiídebb változatukkal az utcákon is találkozunk, Könnyűzenéjük telítve népze­nei motívumokkal. Az ünnepélyes megnyitón táncol az együttes Fotó: Szönyi János. előtte Kemal Atatürk szobra, a másikon a városi tanács. A vá­rosi tanácson kitartóan várt minket Ihsan Tuníoglu, a kü- tayhai újságírószövetség elnö­ke, az idegenforgalmi-kulturá- I is-sajtó h i va ta I vezetője, aki egyhetes ott-tartózkodásunk alatt programjaink fő szerve­zője volt. Már járt Pécsett és az első közös vacsorán öröm­mel sorolta ismerőseit. Ö is, akár csak a többi vendéglá­tónk, meg a járókelők kedve­lik a magyarokat. Majariz? — léptek mellénk az utcákon és sokáig rázogatták a kezünket. Kütahya messzeföldön ismert kerámíaiparáról, amelynek kezdete a szeldzsuk-korig nyú­lik vissza. Az ősi motívumokat és a jellegzetes kékes színt máig megőrizték. A számas szép mecset közül a legszebb az Ulu-dzsámi. Tőle már csak néhány méter a pél­dásan felújított és berendezett Kossuth-ház, ahol a szabad­ságharc vezetője 1850 áprilisá­tól 1851 szeptemberéig lakott. A ház előtt pécsi pirogránit eozinból a Magyarok kútja. A városban jelenleg 150 000 ember él. Története az i. e. második évezredig nyúlik visz- sza. A szeldzsuk törökök XI- XII. században foglalták el. Az Egyik fontos ünnepük ma is a fiúgyermekek férfivá avató rítusa. Egy este előbb indul­tunk vissza a szállásunkra. Az út túloldaláról elektromos gi­tárhoz hasonló ritmusos zene hívogatott. Megálltunk a kerí­tés mellett bámészkodni. Az udvaron férfiak táncoltak pénz­zel a szájukban, középütt áll­dogált a díszes palástot viselő kisfiú. Kisvártatva kifutott a házigazda és szívélyesen invi­tált a vendégek körébe. A cu­korgyárban dolgozik, amelynek szállásán az első héten mi is laktunk. Kilencéves fia avató­ünnepségét tartották, ezért a másnapig is eltartó nagy ví- gadozás. Az udvar sarkában a héttagú zenekar, dobot pattog­tatva és a gitárhoz hasonló sazt pengetve. Minket, nőket egy hosszúkás faépületbe, az úgynevezett asszonyházba kí­sértek. Rengeteg fiatalabb és idősebb nő ült egymás mellett és a magnóból harsogó zenére hárman táncoltak. Mint kide­rült, a szájban tattott pénz egy nagy nylonzacskóba és onnan az ünnepelt gyerek szüleihez került. Az automata fényképe­zőgép sűrűn villogott. Majd európai szokásainkra tekintet­tel visszaengedtek az udvarba a férfiakhoz, egy-egy Tuborg sört nyomva a markunkba. A küldöttséget fogadta Ib­rahim Sahin, Kütahya kor­mányzója és Nuri Bozbay, a vá­ros polgármester-helyettese is. A beszélgetés középpontjában a testvérvárosi kapcsolatok fej­lesztése állt. Mi magyarról an­golra fordítgattunk, ők törökről angolra. A törökök közül sokon beszélnek, ha csak alapfokon is, angolul. 'Két speciális angol középiskolába járó fiú és két fiatal kütahyai újságíró volt a segítségünkre. Az újságírókkal a helyi új­ságírószövetség székházában találkoztunk. Kütahyóban há­rom napilap jelenik meg. Meg­néztem a kis nyomdát, ahol a sarokban 'letakarva egy régi tí­pusú offset gép foglalt helyet. Újjáépítik, s jövőre már ezzel a géppel készülnek a lapok. Huszonöt újságíró tagja a kütahyai érdekvédelmi szerve­zetnek, baloldaliak, jobbolda­liak, vallási lapok munkatársai, Törökországban ezernél több napilap jelenik meg, ezek többsége tartományi, városi új­ság. A nagy napi- és hetilapo­kat, magazinokat Isztambulban és Ankarában szerkesztik. A Fajansz Fesztivál színhelye a vásártéri 'kisszínpad volt. A török együttesek Isztambulból, ünyéből, Bursaból és Kütahya- ból érkeztek. Külföldről idén csak a pécsi táncegyüttest hív­ták meg. Közönség minden este szép szómmal összejött, s amint felhangzottak a kalocsai tánc első dallamai, elkezdtek ütemesen tapsolni. Egy-egy bo­nyolultabb, bravúrosabb lépést külön is észrevették és öröm­kitöréssel üdvözöltek. Vidáko- vics Antal, az együttes vezetője jól szerkesztett, tömör és mu­tatós programot állított össze. A közönség soraiban ülő kis­gyerekek is élvezettel figyelték a műsort, az első sorokból nem egyszer még táncra is perdül­tek. Az Isztambuli Egyetem zene­kara jobbára klasszikus török zenét játszott költői szövegeket tolmácsolva. Bartók Béla gyűj­teményéből is előadtak egy improvizációt. A táncuk légies, minden mozdulat jelentéssel bír. A bursaiak csakúgy, mint az isztambuliak többször jártok külföldön. A fesztivál nyitónap­ján a menettáncban a Bárá­nyosok a 'Fekete-tenger part­járól jött ünyeiekkel együtt vo­nultak a város főterére. Az együttes a gazdagok régi vise­letét választatta öltözetül. Er­ről nem hiányozhat a vastag lánc a férfiak mellén vagy o pénzzel díszített női fejdísz. A kütahyai „zeybekek" (harco­sok) együttese három-négy­száz évvel, ezelőtti oszmán ze­nére táncolnak, élet- és harci képeket megelevenítve a törö­kök akkori mindennapjaiból. Két hét Törökországban, Kü­tahyában - kicsit megismertük a testvérvárost, bebarangoltuk a környéket, ettük a specialitá­sokat, a zöldséges, padlizsá- nos, húsos-ételt, a mézzel dú­sított süteményt. Több török szót megtanultunk és ízlelget­tük hasonló szavainkat. Haza­fele a buszban megkérdeztem a táncosoktól: nem találták túl hosszúnak az utat? Ők egyön­tetűen nemmel válaszoltak, na­gyon jól érezték magukat és szívesen mennének újra Kü- tahyába. Barlahidai Andrea HÉTVÉGE 7.

Next

/
Oldalképek
Tartalom