Dunántúli Napló, 1986. április (43. évfolyam, 89-118. szám)

1986-04-12 / 100. szám

Térségi településpolítilca a középpontban Interjú Borsos Jánossal, az MSZMP Mohács Városi Bizottságának első titkárával Interjúsorozatunkban a városi pártbizottságok el­ső titkárai szóinak a 7. ötéves terv előkészítésé­ről, ez évi megalapozásá­ról. Ez alkalommal Borsos Jánost, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Mohács Városi Bizottságának eiső titkárát kérdeztük a város és környékének ötéves perspektívájáról.- Milyen alapról indul Mo­hács és térsége az új terv­időszak elején? — A térség mezőgazdasága dinamikusan fejlődött az előző ötéves tervidőszakban: a ter­melőszövetkezetek 150 százalék­ra emelték termelési értéküket, negyvenkét százalékos nyere­ségtöbblet mellett. A Bólyi Me­zőgazdasági Kombinát ennél is kiemelkedőbb eredményt ért el, nyereségét öt év alatt 61 száza­lékkal növelte. Ipari üzemeinkre inkább a szintentartás a jellem­ző, noha tervcélkitüzéseiket tel­jesítették. Ezen belül jelentős. Hegy exportjuk negyven szá­zalékkal nőtt. De nem kielégítő még az ipari üzemek kezde­ményezőkészsége, vállalkozási bátorsága, alkalmazkodó­képessége, és van javítanivaló a költséggazdálkodás terüle­tén is. Minden gazdálkodó egysé­günk foglalkozik a 7. ötéves terv készítésével, ma még "főképpen az elvek, koncepciók összeállí­tásának szintjén. A pártszerve­zetek szorgalmazzák, hogy al­ternatív elképzelések szülesse­nek meg: számba véve a piaci helyzet lehetséges változásait, úgy kell tervezni, hon« legyen elképzelés dinamikusabb s legyen mérsékeltebb fejlődésre is - olyanra, melynek végrehaj­tására változó körülmények kö­zött is reális lehetőség van. Mindegyik vállalatunk számba veszi az exportlehetőségeket, és arra törekszik, hogy az ex­portbővülés feladatait meg­alapozza. A tervidőszak első éve, azaz 1986 jól kezdődött, de az első negyedév adatai még nem tük­rözhetik az éves exportcélkitűzé­seknek való megfelelést. Más mutatókban már jobb az egye­zés a terv és a tényleges tel­jesítés között. S ez fontos is, hiszen ez az év szinte megha­tározója annak, hogy miképpen sikerül a VII. ötéves tervidő­szak. Bár nem teljesen zavar­talan az indulás, némely he­lyen anyaghiány, másutt, mint például a téglaiparban, keres­lethiány tapasztalható.- Melyek azok a főbb kon­cepciók, amelyek jellemzik Mohácsnak és térségének ötéves tervét? — Ezek természetesen a kong­resszusi határozatokból és a kormányprogramból adódnak számunkra is. Legfőbb felada­tunk, hogy továbbra is járuljunk hozzá a népgazdaság egyen­súlyi helyzetének javításához. Ehhez szükséges a technikai­technológiai korszerűsítés. Erre vannak is elgondolások, még ha a szükséges feltételek nem is biztosítottak mindenütt. Leg­nagyobb exportőreink, így a Te- maforg, a Szék- és Kárpitos- ipari Vállalat, a Híradástechni­kai Vállalat, továbbá az Ön­tödei Vállalat és a Selyemgyár jelentősebb fejlesztést hajtottak, illetve hajtanak végre, vannak elképzelések a Farostlemez- gyárban is, ennek viszont még nem tisztázottak a finanszírozó- si lehetőségei. Legtöbb üze­münknél az exportjövedelme­zőséggel nem voltak gondok, de feladatuk, hogy még gaz­daságosabbá tegyék kiszállí­tásaikat, elérhető áremeléssel, illetve költségmegtakarítással. Gondot okoz, 4iogy a térség­ben sok a gyáregység. Ezek önálló tervet nem készítenek, éves tervüket is csak negyedév után igazolja vissza az anya- vállalat. Itt feladatunk, hogy állandó kapcsolatban álljunk a nagyvállalattal, tájékozódjunk elképzeléseikről, s ők a város- politikáról. Tisztázzuk a gyár­egységek nagyvállalati és vá­rosgazdálkodási szerepét. Az ipari üzemek fejlődése, jövedelemtermelő képessége te­remtheti csak meg a bővített újratermelés forrásait. Meg kell állítani tehát az utóbbi évek tapasztalható nyereségcsök­kenését, hiszen az a kereset­viszonyokat és a fejlesztést is negatívan befolyásolja. A me­zőgazdasági üzemek tervei ter­melési értékben és hozamnö­velésben is visszaigazolták a népgazdasági elképzeléseket. Óvatosabbak a nyereségterve­zésben. A következő öt évben is szeretnénk folytatni azt a dina­mikus fejlődést, mely jellem­zője volt a környéknek. Szeret­nénk biztosítani, hogy a sze­rényebb eredményt produkáló szövetkezetek is előbbre lépje­nek. A növénytermesztésben a szerkezet alig változik, új nö­vényként a lencse lép be. Min­den üzemnél szükséges a ter­melési költségek csökkentése és a gépi-technológiai fejlesz­tés. Az állattenyésztésen belül idén a sertésszám jelentősebb növelése a feladat. Mezőgaz­dasági üzemeinkben erősíteni kívánjuk a további együttmű­ködést, társulást, kooperációt.- A települések milyen fej­lődésre számíthatnak a terv­időszakban? — Ha a gazdálkodóegységek eleget tesznek a kitűzött célok­nak, az nagyban megkönnyíti a város és a községek infrastruk­turális fejlesztését is. Mindenütt nagy várakozást és odafigyelést tapasztalunk, ha lakókörnyezet­ről volt szó. Ezt bizonyították azok a demokratikus fórumok is, amelyeken a településfej­lesztési koncepciókat vitatták meg. Nagy számban hangzot­tak el vélemények, javaslatok, még ha az igények néhol na­gyobbak is, mint a lehetősé­gek. A források nem áradnak bővebben, de a legfontosab­bakra lesz elég pénz, s az élet- körülmények javulhatnak. Mo­hács 2100 millió forinttal gaz­dálkodhat a következő öt év­ben, ebből 1522 millió forint az intézmények fenntartására for­dítódik, 100 millió a felújítá­sokra és 472 millió fejlesztésre. Lakásépítésre, területelőkészí­tésre 96 milliót tervezett a ta­nács: a szándék az, hogy há­rom éven belül a nagycsalá­dosok és a fiatalok lakáshoz juthassanak. Mohács népesség- növekedéssel nem számol az öt év során, már csak azért sem, mert a környék községeinek megtartóképessége jelentősen javult már eddig is, s van a további javításra is lehetőség abból az 1417 millióból, amely számukra jut a tervidőszakban. A következő években azon­ban nő a középiskolások és a nyugdíjasok aránya, s szint­úgy emelkedik a szülőképes nők száma. Ez feladatokat jelent már ma is, s különösen a kö­vetkező években. Mohácson ezért is kell felújítani többek között a szociális otthont, tan­termeket kell építeni, községek­ben iskolákat, a városban 160 személyes kollégiumot. A fel­adatok teljesítéséhez ' jelentős társadalmi munkára is szükség lesz, erre az ad alapot, hogy tavaly is több mint ötezer fo­rintnyi társadalmi munkát vég­zett minden mohácsi; Szükséges a közlekedés, a távközlés gya­rapítása, technikai színvonalá­nak emelése, uqyancsak kell a városnak eqy 2000 köbméteres víztározó. A gáz-qerincvezeték építése idén befejeződik, meg­kezdődhet a fogyasztók rákap­csolódása, s a tervidőszakban szeretnénk befejezni a sport- csarnok építését is. A Mohács környéki községek­ben 38 új tantermet szeretnénk .kialakítani, Kölkeden és Som­berekén egy-egy nyolc tanter­mes új iskolát építeni. A köz­ségek egészséges ivóvízzel való ellátására 234 millió forint for­dítható, Boly és Lánycsók szennyvíztisztítására, • -elvezeté­sére további 110 millió. 14 új szolqálati lakás épül a közsé­gekben, javítva a pedagógusok és az orvosok letelepedését. A kezdeti lépések már meg­történtek " a város- és község- politikai együttműködésben, fel­adatunk, hogy a térségi szem­léletet segítsük formálni. Pártbi­zottságunk, a pártszervezetek élenjárói e szemlélet alakításá­nak, mint ahogy mozgatói vol­tak a hatodik ötéves tervidő­szaknak is. A .pártszervezetek feladata ma- is a térség gazda­sági életének ellenőrzése, irá­nyítása, a településpolitika ala­kítása, most pedig a tervek megszületésének segítése és a feladatokra való mozgósítás. A VI. ötéves terv elemzése alap­ján pártbizottságunk április vé­gén tárgyalja meg a VII. ötéves tervkoncepciót, határozza meg véglegesen legfőbb teendőin­ket. B. L. A tavalyi évben 140 millió forint értékű áru készült tőkés exportra a Temaforg mohácsi gyárában. Elhunyt Martyn Ferenc Pécsett 87 éves korában elhunyt Martyn Ferenc festőmű­vész, Kossuth-dijas Kiváló művész, Pécs város díszpolgára. Hosszantartó, súlyos betegség után április 10-én este, pé­csi otthonában érte a halál. Végakarata szerint a nyilvá­nosság mellőzésével Pécsett helyezik végső nyugalomra. Művelődési Minisztérium A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja a Magyar Képző- és. Iparművészek Szövetsége Baranya Megye Tanácsa Pécs Megyei Város Tanácsa Janus Pannonius Múzeum Martyn Ferenc Somogy megyében, Kaposváron szü­letett 1899. június 10-én. Gyermekként került Pécsre, középiskoláit már itt végez­te és utazásaiból később is mindig ide tért haza. Ahhoz ő nemzedékhez tartozott, melynek életpá­lyája két világháborútól volt terhes. Rippl-Rónai József házában töltött, viszonylag szerencsés gyermekkora még le sem zárult, már megérin­tette az I. világháború. Ami­kor beiratkozott a Képző- művészeti Főiskolára,' már mögötte volt az olaszországi frontszolgá'lata. A Horthy- rendszer politikai elnyomá­sa idején a kibontakozást Párizsban kereste. 15 évig élt Franciaországban. Pécs- csel ez időben is szoros kap­csolatot tartott fenn. Részt vett a Pécsi Képzőművészek és Műbarátok Társasága munkájában, szerepelt kiál­lításaikon. Nyaranta haza­térve Pécsett képzőművésze­ti szabadiskolát vefeetett. Itthoni művésztársait, bará­tait a kortárs európai kép­zőművészet áramába vonta. A második világháború után végleg Pécsett telepe­dett meg. Az alkotómunka műhelyét számára mindvé­gig városunk jelentette. Legfőbb alkotásai itt készül­tek, s végső céljuk: a kö­zönséggel való találkozá­suk, Martyn Ferenc kívánsá­ga szerint és nagylelkű ado­mánya révén ebben a vá­rosban valósult meg méltó módon. Martyn Ferenc Pécs kul­turális fejlődéséért végzett több évtizedes munkássága széles területet fogott ' át. Az elsők között szervezte 1945-ben a Művészeti Dol­gozók Szabad Szakszerveze­tét, a munkás szabadisko­lát, a bányász szakköröket, az ismeretterjesztő előadá­sok sorozatát. Ugyanígy lett az elsők között, 1950-ben városa bizalmából tanács­tag és ezt a tisztét fárad­hatatlan gondossággal' töl­tötte be több cikluson át. Évtizedekig szervezte a Dél- Dunántúl képzőművészeti életét, vezette a városi ta­nács művelődési albizottsá­gát, miközben számos jelen­tős kiállításra, köztéri szo­bor elhelyezésére, utca el­nevezésére volt nap mint nap gondja amellett, hogy a Képzőművész Szövetség országos választmányában is tisztet töltött be. Mint alkotóművész, a ha­zai képzőművészet élvonalé­ba tartozott, azok közé emelkedett, akik a nemzet­közi megméretésben is kor­szakunk legjobbjai. Folya­matos közéleti tevékenysége mellett olyan képzőművésze­ti életművet hozott litre, amely a legmagasabb álla­mi elismerésekre érdemesí­tette. 1962-ben elnyerte a Munkácsy-díjat, 1970-ben az Érdemes Művész kitünte­tést, 1973-ban a Kossuth- díjat. 1978-ban Kiváló Mű­vész kitüntetést kapott, 1979-ben Pécs Város Dísz­polgára lett. A Munka Ér­demrend arany fokozatával két ízben. 1969-ben és 1974-ben tüntették ki. 1934- ben a Magyar Népköztársa­ság Zászlórendje kitüntetés­ben részesült. Martyn Ferenc elismeré­seit mindenkor hallatlan szerénységgel s úgy fogad­ta, mint akinek további al­kotómunkájával, a társada­lom iránti fokozott elkötele­zettséggel kell viszonoznia. Társadalmi aktiyitása és mű­vészi munkássága gazdag és hosszú élete folyamán mindig együtt és egyértel­műen nyilvánult meg. Példa erre a mindenkori haladást szolgáló magatartása és politikus tartalmú művei, amelyek megalkotásában nem ismert félelmet vagy gátló korlátokat. Kimeríthetetlen gazdagsá­gú képzelőerővel, fáradha­tatlan munkabírással meg­áldott alkotó -volt, aki a művészi mesterséget, a szak­mai tudást tartotta munkás­sága alapjának. Halála városunk közéletének és a magyar képzőművészetnek nagy, pótolhatatlan veszte­sége. Mozgásszervi munka- bizottság a PAB-on A Pécsi Akadémiai Bizott­ság legnépesebb csoportja, a klinikai szakbizottság me'lett több munkabizottság dolgozik, amelyek száma a közelmúltban ismét megnövekedett. Megala­kult a mozgásszervi munkabi­zottság is, amely a megszokot­tól eltérően nem egy szűkebb szakterület tudósait fogja ösz- sze, hanem több tudományág képviselőinek teremt közös fó­rumot. Hiányt pótol ez a tudomá­nyos fórum. Igyekszik a közös kutatómunkába bevonni mind­azokat a tudományágakat, amelyek a mozgásszervi beteg­ségekkel foglalkoznak, mint a traumatológia, orthopédia, reu­matológia, rehabilitáció, illetve a társterületek szakembereit, mint a gyóavtorna, fizikothe- rápia Dr. Forgon Mihály pro­fesszor, a munkabizottság el­nöke — titkárának dr. Keszthe­lyi Bélát, a harkányi Gyógyfür­dő Kórház igazgató főorvosát választották — fogalmazta meg a mozgásszervi munkabizottság céljait. Feladatuknak tekintik minden olyan betegség klinikai kutatását, amely a mozgásszer­veket lényegesen érinti. Tudo­mányos rendezvényeiken sze­retnék a szakmákat közelebb hozni eqymáshoz. A nagyfokú specializálódással — említette a professzor - szűkül a tudó­sok látóköre. A szaktudomá­nyokon belül is egyre több ön­álló részterület válik ki, mint az orthopédián belül a prote- tika, a mikrosebészeti techni­ka avönvörű eredményeket pro­dukál, de a mikrosebész lá­tóköre'már nem tudja átfogni a traumatológia egészét. A kö­zös kutatómunkában megis­merhetik egymás eredményeit a szakterületek. A munkabizottság céljait-fel- adatait reprezentálja első ren­dezvénye: a tervek szerint még idén jelentkeznek egy szimpo- zionnal, amelyet az amputál­tak problémakörének szentel­nek. G. HÉTVÉGE 3. i \M ^ |£ V^> f xí, ki """« Ül »*.*»*» Korszerű lakások épültek a Felszabadulás • lakótelepen. Lauter László felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom