Dunántúli Napló, 1986. február (43. évfolyam, 31-58. szám)
1986-02-24 / 54. szám
1986. február 24., hétfő Dunántúli napló A világranglista első 16 helyezettje Gyulajról A XXI. század vadja Dámszarvaseladás bélés külföldre Valószínű, hogy az antik rómaiak nem így ítélték meg, s egy pillanatig sem törték azon a fejüket, hogy az ázsiai őshazájából a Földközi-tenger medencéjének körzetébe telepített dámvadakról a XX. század vadászai közül több szakember azt mondja majd: a következő évszázad vadja. Márpedig — hallottuk Gondos Gyulától, Baranya megye fővadászától — sok szakember véli így. A magyarázat: ez a kecses alakú, az őznél valamivel nagyobb, ám a magyar erdők királyánál, a gímszarvasnál jóval kisebb vad könnyen alkalmazkodik a változó környezethez, sőt, a számba jöhetőek közül a legjobban. Amiért most szót ejtünk a „lapátosokról": megkezdődött és február végéig, március elejéig folyamatosan tart Tolnában az élő dómok befogása a Gyulaji Állami Erdő- és Vadgazdaságban. Túl ezen az érdekes feladaton, van ennek egyéb figyelemre méltó vonza- ta is: jelentős bevételt biztosít a gazdaságnak. — Mintegy 600—700 élő dómot fogunk be ezekben a hetekben — hallottuk Deák Istvántól, a gazdaság igazgatójától. Várhatóan azonban valamivel kevesebbet, mint az elmúlt években. Úgy tűnik ugyanis, hogy telítődött a piac dómokkal, megcsappant az érdeklődés. Lehet ennek persze anyagi oka is. A dám ugyanis nem olcsó. Erről közelebbről is szerezhetünk adatokat, hiszen a Baranya megyében működő vadásztársaságok közül — hírt adtunk erről — a Tenkesi Kit- tenberger VT január végén telepített a kisherendi erdőben csaknem 30 dómot, bikákat, vemhes teheneket, borjakat. A szállítmány 600 000 forintba került. — Az ár persze — folytatta Deák István — változik egyedenként, nemtől is függ. Mi évek óta azonos áron adjuk a dámot, a minőségtől függően egy borjú ára 8—10 000, egy tehén 18—20 000, egy bika 20—70 000 forintba kerül. A befogás külön tudomány, bár az úgynevezett immobilizáNagy, de nem súlyos a dámbi- ka agancsa: az 1972-ben ejtett világelsőének a súlya 4,19 kilogramm volt. A képünkön látható bika 12 éves korában került terítékre. ciós eljárással történik: takarmányba keverve jut az etetőknél a dómok szervezetébe a kábító anyag, mód van így a válogatásra is. A szállításra „érett" példányokat több napig pihentetik a regenerálódás érdekében, a bikák agancsát lefűrészelik — kinő ismét tavasztól —, ládákba kerülnek az állatok, elvileg bármilyen messzire bírják a szállítást. Óriási távolságokról persze nincsen szó. A gyulaji gazdaság idén Csehszlovákiába, Jugoszláviába szállít, de elképzelhető, hogy jut magyar dám a skandináv országokba is. A befogott mennyiségnek mintegy fele jut külföldre, a többi az ország más részein működő sportvadász-társaságok területére kerül. Mert ez is az egyik cél. Gondos Gyula szerint a baranyai telepítésnek is részint az a célja, hogy változatosabb legyen a „vadászskála”, másrészt 'külföldre hatóan is növekedjék a megye vadászati vonzereje. A világranglistán első 16 dám- bikája magyar, jó ok az az előregondolkodásra, s — vélik a szakemberek — megfér a dám gímszarvassal egy területen, nem nő a telepítéssel az „erdei konkurrencia”. Mészáros A. Hetényi tavaszváró Két polcot megtöltenek azok az albumok, amelyek a Hosz- szúhetényi Népi Együttes hazai és külföldi vendégszerepléseiről készült fényképeket, újságcikkeket őrzik. 1972-ben alakult az együttes páva-körként, és azóta a népi hagyományok színessége, érdekessége, a táncosok lelkesedése, tehetsége révén számos sikeres fellépést, díjat mondhatnak maguknak a hetényiek. Jelenleg 17 pár táncol a csoportban, nyolcán 30—50 évesek, kilencen fiatalabbak: bányászok, gyári munkások, pedagógusok, középiskolás, szakmunkásképzős diákok. A zenekar 11 tagú, Kaszás János vezetésével vasárnap délutá- nonkint próbálnak. Legközelebb március 16-án Komlón lépnek fel a tavaly kiváló címet nyert tánccsoportok és kórusok társaságában, között, mégpedig Hetényi vigasságok című műsorukkal, amellyel az elmúlt években sok helyütt jártak; tavaly Goriziában is ezzel szerezték meg az első helyet. Július elején a szövetkezeti néptáncfesztiválra utaznak Ba- latonfüredre és Siófokra: új műsorukat, a Hetényi tavaszvárót, amely a farsangtól hús- vétig tartó népszokásokat gyűjtötte össze, itt mutatják be. A nyáron Münsterből érkeznek vendégek Hosszúheténybe: egy negyventagú mandolinzenekar most adja vissza a baranyaiak tavalyi látogatását. A közeli hetek eseménye, hogy a zenekar a Zene a múzeumban sorozatban koncertet ad Budapesten, a távolabbi tervek között pedig a pécsvá- radi leányvásár szerepel. G. T. Érdekességek, ritkaságok Árverés az éremgyűjtőknél Több mint hétszáz tétel várt gazdára azon az árverésen amelyet vasárnap délelőtt rendezett Pécsett a Magyar Éremgyűjtők Egyesületének' baranyai szervezete. Az érdeklődők már reggel 8 órától megtekinthették a felkínált görög, római, bizánci, Árpád-házi és későbbi korokból származó pénzeket. A kollekcióban nemcsak érmek voltak láthatók, hanem papírpénzek, jelvények, kitüntetések, plakettek, fantázia pénzek, hamisítványok is. A legnagyobb érdeklődés a régi idők fizetési eszközeit övezte. Az 1604-ben vert ezüst Rudolf tallér nem kelt el, 38 000 forintot kértek érte. A II. Rákóczi Ferenc által veretett ezüst pol- túra viszont 2500 helyett 4000- ért talált új gazdára. Dél felé járt az idő, mire a bemutatott tárgyak kikerülhettek a vitrinből, Az idei első árverésen mintegy 200-an fordultak meg, a többség nem üres kézzel távozott, a cserebere még közel egy órán át tartott. F. D. Töretlenül A sáros udvar végéig töredezett téglajárda vezet, az utolsó lakás előszobájából kétoldalt 'nyílik egy-egy szoba, középen kis konyha. Egyik szoba lakatlan — az öregasszony, akit keresek, kórházban* fekszik kivizsgáláson, — az albérlő lakja a másikat: Kleopátra-arcú szép, de fáradt nő, középkorú, a farmer és a fehér ingblúz karcsú termetét hangsúlyozza. Heverő, öreg tévé, a fali mosdó fölött a polcon szépítő és ápoló szerek. Szekrény, tükörfényes padlózat, szőnyeg, tiszta és finom asszonyillat. „Egyedül lakik most?" — „Igen. Havi ezerért. De rendben tartom a néni szobáját is, néha főzök rá. Tudja hogy van ez, segítek neki, amit csak tudok. Én is egyedül élek . . . Hálistennek ..." — Ez előny? — Megvagyok. Volt egy élettársam, még Pesten ... aztán belekeveredett egy ügybe, három évet kapott. Volt olyan, hogy egy hétig a visszaváltott üvegek árából éltem, amit a haverjaival szanaszét hagytak a lakásban. Én még ma sem tudom, milyen a szesznek az íze, soha de soha nem ittam, csak az üvegeket hordtam. Megvártam míg szabadul és még aznap, egy órán belül elhagytam pedig amíg ült, meglátogattam, csomagot küldtem neki, de aztán vége. Lassan tizenöt éve ennek . .. Pécs egy közép-vállalatánál dolgozik, raktári adminisztrátor: havi - négyezer, néha kevés jutalom. A szomszédék kislánya nyit be: „Margitka, itt egy cím, ma délelőtt hozták...!” Margitka bólint, elolvassa; a papírt és a pénztárcájába teszi. Azt mondja, szerencsém van, hogy egyáltalán őt is itthon találtam, mert elég gyakran elmegy hazulról délután és csak későn ér haza. Mindenféle munkát elvállal: gyereket őriz (ilyen kétszer volt), szezonban gyümölcsöt szed, szüretkor kijár Daindolba már megszokott helyekre, de legtöbbször takarít, festésmázolás után, vagy havi nagytakarításokat vállal. Van egy vállszíjas nagy táskája, abba csomagolja a munkaköpenyét, vagy kopott melegítőt, törülközőt, mosószereket, és csinosan felöltözve jelentkezik a címeken. — Hogyan fogadják? — Néha gyanakvóan. „Kint felejtik” a pénzt az asztalon, ilyen is volt már, azt hittem szétrobbanok dühömben. Egy válófélben lévő férfi lakásán dolqoztam, odaadta a kulcsot, közben valamiért hazajött a felesége és nekem támadt, azt hitte én vagyok az új asszony. Aztán volt olyan, hogy nagytakarítás után még az arcomat sem engedték megmosni a fürdőszobában. Gyönyörű négyszobás lakás volt, két délutánt dolgoztam át náluk. Kávét főz, a csésze fekete mellett két cigarettát szív el és gyújtja a harmadikat. „Barátja, barátnője nincs? Egyáltalán, hogyan él?” — Engem az élettársam és bandája annakidején annyira becsapott, hogy azóta soha senkivel nem tudok felmelegedni. Most magamért dolgozom. Lassan tizenhárom éve gyűjtöm a pénzt takarékban, hogy lakásom legyen. Saját fürdőszobám, meleg, szép otthonom. Most már sorra kerülök rövidesen, a pénzem nagyjából meg van a belépésre. Soha többé nem akarok a koszból mást kimosni. Tudja, hogy a vállalatnál még most sem sejtik ezt a kétféle életemet? Magam lábán akarok megélni. Biztos vagyok benne hogy sikerül. Rab Ferenc A hosszúhetényi együttes a pécsvárodi leányvásáron, 1984-ben Zarándokhely a komáromi híd tövében Jókai- és Lehár- emlékkiállítás Az Aranyember ruhája I42 évig ép maradt a koporsóban A híres Lehár-dalok első kottafejei Komárom csodája: 142 évig volt a föld alatt az Aranyember ruhája, finom szövete mégis legyőzte az időt. Ez a ruha a komáromi Duna-híd északi végében, a Jókai—Lehár emlék- kiállítás egyik legvonzóbb darabja. Domonkos János dúsgazdag komáromi kereskedő ugyanis ott nyugodott a város egyik régi temetőjében, hosszú 142 évig. Őróla mintázta Jókai Mór: Az aranyember című regényének főhősét, Timár Mihályt. A szlovák hatóságok 1975-ben felszámolták ezt a temetőt, de Domonkos János sírját közkívánatra felnyitották, s a ruha szinte teljesen épen takarta a csontvázat. Ezért a holttestet és a sírkövet behozták a Duna-híd északi tövében levő, s a Duna-menti Múzeumhoz tartozó épület udvarába. A sírkövön ott a felirat: elhunyt 1833-ban. Nemrég múlt tízesztendős Komárom (Komárno) város két nagy szülöttének, Jókai Mórnak és Lehár Ferencnek az.emlék- kiállítása, s eddig több mint ötvenezer látogatója volt. Nemcsak Cs. hszlovákia magyarlakta területeiről, hanem Bécsből, az Egyesült Államokiból és a történelmi Magyair- ország szinte minden tájáról tömegesen jönnek a nézők. Az egykori Rácz utca egyik házában van ez a múzeumi tárlat, s benne a magyar irodalom és a magyar színpadi zene két nagy alakjának számtalan irata, kottája, emléktárgya. Jókai sétabotja s íróasztala, ahol a kiállítás megnyitásáig összesen 23 nyelven, 450 millió példányban és 112 kiadásban megjelent regényeinek többségét írta. Legtöbben ülőgarnitúráját nézik meghatottam de méginkább Jókai édesanyjának rokkáját. A rokka surranó hangja mellett mondta az első meséket kisfiának, a későbbi nagy mesemondónak. Ott van Eperjes város köszönőlevele, hiszen Jókai, mint a magyar országgyűlés képviselője és az akkor legnépszerűbb magyar író, hatalmas gyűjtést szervezett a tűzvész pusztította Eperjes újjáépítésére. Egy sárgás fotón látható, amint 1925-ben dísz- magyarba öltözötten jönnek a Dunától északra eső, sűrűn lakott, magyar nemzetiségű falvakból a parasztok, Jókai egykori választóinak leszármazottai, hogy ünnepeljék a magyar regény fejedelmének századik születése napját. Aztán Lehár Ferenc... Kották, rajta a „Cigányszerelem", a „Víg özvegy" első kottafejei. Az egész világon az operaházak és az operettszínpadok ma egyik legnépszerűbb muzsikájának bölcsői ezek a kották. A kettős kiállítás a magyar- országi diákok és színművészek egyik legfontosabb csehszlovákiai kirándulócélpontja lett, ott a komáromi Duna-hid északi tövében. A Jókai-emlékkiállitás egy része Földessy Dénes
