Dunántúli Napló, 1985. november (42. évfolyam, 300-328. szám)

1985-11-26 / 324. szám

e Dunántúli napló 1985. november 26., kedd N emzetközi maaazin Egyiptom: Furcsa felhívás látott napvi­lágot nemrég Kairóban: az egyiptomi gyógyszerészek szö­vetsége közölte, hogy tagjai bojkottálni fogják az amerikai orvosságok árusítását. Kérdé­ses persze, hogy az indulatos döntést valóban érvényre jut­tatják-e minden egyes patiká­ban, de szimbolikus jelentősé­ge mindenképp félreérthetet­len. Különösen, ha tudjuk, hogy a tiltakozásnak szánt bojkottintézkedés nem áll egyedül. Az Achille Lauro olasz luxushajó elrablása óta — pontosabban azóta, hogy amerikai vadászrepülők eltérí­tették az akciót végrehajtó pa­lesztin fegyveresekkel útjára indult egyiptomi Boeing-gépet — szokatlanul feszültté vált az Egyesült Államok és Egyiptom viszonya. Heves tiltakozások Legalábbis ahhoz képest, hogy Kairó számára tudvale­vőleg változatlanul a Washing­tonhoz fűződő kötelék jelenti a külkapcsolatok alapját: az Egyesült Államok gazdasági, pénzügyi és katonai értelemben egyaránt a Nílus-parti ország K legfőbb szövetségese. Az Achille Lauro-incidensnek a hajóeltérítők elrablásával való felemás, jogilag vitatható, s nagy vihart kavart befejezése épp ezért keltett különös meg­döbbenést. Egyiptomban még a hivatalos körök is mélyen sé­relmesnek érezték e lépést. „Nem tartjuk megfelelő elég­tételnek Reagan elnök békítő nyilatkozatait” — jelentette ki például maga Mubarak elnök, aki többször is leszögezte az elmúlt hetekben, hogy országa „valamilyen formában” ame­rikai bocsánatkérésre vár. A közvélemény felháborodása persze jóval erősebb. Régen látott hevességű tüntetések színhelyei lettek az egyetemek, özönlöttek az elnöki palotába a diákok tiltakozó üzenetei. Parázs hangulatú ellenzéki tö­meggyűlést rendeztek a fővá­rosban, s még az újságírók szakmai szervezete is megbé­lyegző véleményének adott hangot. Természetesen túlzás lenne felnagyítani a hajórablás fej­leményei kapcsán felszínre ke­rült ellentéteket, annyit azon­ban meg lehet állapítani, hogy Mubarak számára való­színűleg a lehető legrosszabb­kor történt, s a lehető legsze­rencsétlenebbül sült el az egész incidens. A jelek arra utalnak, hogy Egyiptom, amely hosszú ideje igen kényes egyensúlyozó gyakorlatot foly­tat a gazdasági életben épp­úgy, mint a nemzetközi diplo­mácia porondján, egyre ellent­mondásosabb helyzetbe kerül. Az összesűrűsödő problémákra utal, hogy szeptemberben — hatalomra kerülése óta immár negyedik alkalommal — Muba­rak új kormányfőt nevezett ki Ali Lutfi személyében. A fiatal, 49 esztendős közgazdász- professzor (pénzügyminiszter­ként már a Szadat-korszakban is felelős posztot viselt) fő teendője a gazdasági növeke­dés fellendítése, Egyiptom bel­ső egyensúlyának és külső te­kintélyének helyreállítása. Árak és törvények Nem könnyű feladatok ezek, hiszen a Nílus-parti ország napjainkban számos,- egymás­sal szorosan összefüggő prob­lémával kell hogy megbirkóz­zon. Ilyen mindenekelőtt a népszaporulat gyors üteme: a 48-50 milliós lakosság körül­belül 25 éven belül megdup­lázódik. Az agrártermelés tem­pója viszont nem tudja követni a demográfiai robbanást, ezért egyre súlyosabb terhet Zátonyok között Civilruhás rendőrök vezetik el az Egyesült Államok, Izrael és az egyiptomi kormány ellen tüntető diákokat Kairóban pességre van szüksége, ha ha­jótörés nélkül akar a veszélyes zátonyok között előrehaladni. Ráadásul Kairóban a válto­zó széljárást is számításba kell venni. A parlamenti erőviszo­nyok ismeretében Mubaraknak egyelőre nem kell komolyan aggódnia az ellenzéki erők esetleges egyeztetett fellépése miatt, hiszen jórészük nem is rendelkezik mandátummal. Azt azonban az egyiptomi elnök nem hagyhatja figyelmen kívül (s az Achille Lauro-ügy, min­den fejleményével együtt erre volt talán bizonyíték), hogy adott esetben jóval hevesebb bírálattal is szembe kell néz­nie. A furcsa gyógyszerbojkott ebben az értelemben apró, de azért figyelmeztető jelenség lehet. Szegő Gábor r Uj, óriási óceánjárók Visszatérnek a már halott­nak mondott óriási óceánjárók. Miután már hosszú ideje nem építenek 50 000 tonnásnál na­gyobb utasszállító hajót és az olyan veszteséges gigászokat, mint a 83 000 tonnás Queen Elizabeth, kivonták a forgalom­ból, a norvég Royal Caribbean Line hajóstársaság 70 000 ton­nás hajót rendelt 2500 utas számára (ára 175 millió dollár). A konkurens vállalat, a Norwe­gian Caribbean Line meg ép­pen a hajózás történetének leg­nagyobb utasszállítóját építteti meg — egy 90 000 tonnásat 3000 túrázó utas számára (ára 250—300 millió dollár). A nor­végeket, akik erősen építenek a karibi-tengerre utazó észak­amerikai utasokkal kapcsolatos üzletre, felbátorította sikerük a 70 000 tonnás Norway-jel, A Pentagon lassan belecsúszik a Potomac-folyóba A pisai ferdetoronyban és a Pentagonban látszólag kevés közös van. Az egyik egy XIII. századi román stílusú márvány­építmény. A másik egy terje­delmes, útvesztőkkel tarkított betontömb, amely Amerika ka­tonai vezetőinek ad otthont. Mindkét építmény tervezői csú­szós talajt választottak az al­kotmányuk számára. Mindkettő süllyed. A Pentagon tisztségvi­selői nem szeretik ezt a szót —, „ülepedik” — ez a kedvelt szólásmód. Rudolf Kirchschläger Kurt Waldheim jelent a kényszerűen magas mezőgazdasági import. Az alapvető élelmezési cikkek (így a cukor, a gabona, az étolaj, a hús és a tea) tekintélyes ré­sze külföldről érkezik, tovább duzzasztva a 30 milliárd dol­lár körül járó adósságállo­mányt. Hiába nőtt imponálóan az elmúlt években az egyipto­mi nemzetgazdaság egésze, ha közben az élelmiszer-önellátás elérhetetlen vágyálommá vált. Az új kormányfőnek ráadásul más területeken is megszapo­rodott gondokkal kell szembe­néznie. Esett a kőolaj ára, stagnál a Szuezi-csatorna használatából származó árbe­vétel, s a több arab ország­ból hazatérő (nemegyszer egyik napról a másikra haza­küldött) vendégmunkások el­maradt átutalásai is érzékeny veszteséget okoznak. Erőteljes reformlendület, ha­ladás, körültekintő szociális gondolkodás — így foglalta össze Mubarak a felfrissített kormányzat elé kitűzött célo­kat. Ugyanakkor - tette hoz­zá - elkerülendők a lakosság életkörülményeit tovább nehe­zítő lépések. Az elnök a fi­gyelmeztetéssel arra célzott, hogy az államháztartás jelen­tős hiánya miatt lassan elke­rülhetetlenné válnak kiterjedt áremelések olyan, megint csak a legszegényebb néprétegeket érintő területeken, mint a ke­nyér vagy a villanyáram. Ezek ártámogatása becslések sze­rint már a költségvetés egy- harmadát emészti fel. Csak­hogy óvatosságra intő jel le­het, milyen heves kitörések­hez, több városban elhara­pódzó zavargásokhoz vezettek a legutóbbi hasonló próbálko­zások. Márpedig azóta Egyiptom belpolitikai helyzete még bo­nyolultabbá, öszetettebbé vált. Érezhetően erőre kaptak - to­vább kuszáivá a társadalmi el­lentéteket — a szélsőségesebb iszlám csoportosulások. Az ősi értékek tiszteletben tartását, nagyobb egyenlőséget, s a saria, vagyis a sok évszázados iszlám törvénykezés bevezeté­sét, és a kiváltságok eltörlését hirdetik — mindezzel nem kis dilemma elé állítva Mubara­kot. Az egyiptomi elnök álta­lában épp óvatos, visszafogott, megbékítésre törekvő irányvo­nala révén ért el eredménye­ket. Most azonban lehet, hogy keményebb intézkedésekre kényszerül. Hajótörés veszélye Gazdasági és demográfiai gondok, vallási köntösben je­lentkező konfliktusok, az Egyesült Államokhoz fűződő vi­szony, az Izraellel fenntartott „hideg béke" és az arab or­szágokkal való normális köte­lékek helyreállítása — nem ke­vés és nem is egyszerű az a feladatsor, ami Mubarak elnök előtt áll. Mesteri kormányzás­ra, tökéletes manőverezőké­Arccal az urnák felé Jövő májusban köztársa­sági elnököt választanak Ausztriában. Az ellenzéki Osztrák Néppárt (ÖVP) ber­keiben osztatlan az öröm: Kurt Waldheim egykori ENSZ-főtitkár és osztrák kül­ügyminiszter személyében olyan jelöltet indíthatnak, aki jó eséllyel veszi fel a küzdel­met a szocialista párti Kurt Steyrer jelenlegi egészség- ügyi és környezetvédelmi mi­niszterrel szemben. Bécsben már most sok szó esik a jövő évi erőpróbáról. Noha még több mint félév hátravan az elnökválasztá­sig, mind az SPÖ—FPÖ koa­líció, mind pedig az ÖVP se­rényen készül a kampányra. Az ellenzék házatáján za­josabb hadjárat körvonalai bontakoznak ki. A legutóbbi, 1983 áprilisában rendezett általános választásokon az ÖVP-nek nem sikerült az áhí­tott frontáttörést végrehajta­nia. Pozíciói ugyan némileg megerősödtek, ám a szocialis­tákat ennek ellenére nem volt képes elütni a kormány- alakítás lehetőségétől. Az SPÖ visszautasította a nagy- koalíció tervét, s inkább a választásokon ugyancsak kis­sé megerősödött FPÖ-t emel­te partneréül. Jelenleg az osztrák parlamentben 90 szo­cialista párti honatya mel­lett 81 ÖVP, és 12 FPÖ kép­viselő foglal helyet. Rudolf Kirchschläger, az Osztrák Köztársaság jelenlegi elnöke annak idején 1974- ben, majd 1980. évi újjává- lasztásakor a szocialisták je­löltjeként került — mint pár- tonkívüli — a legmagasabb közjogi méltóságba. Kurt A bécsi városatyák azt re­mélik, hogy az osztrák főváros a 90-es években világkiállítást rendezhet, amelynek előkészíté­sénél nagyszabású építkezések­re, korszerűsítésekre kerülhet sor. A kiállítás színhelyéül a Duna északi partja, az ENSZ- székházak melletti, alig beépí­tett terület kínálkozik, ahol jö­vőre készül el a nagy, nemzet­közi konferenciaközpont is. Az építkezéseknél messzeme­nően kihasználnák a Duna to­vábbi szabályozásával adódó Steyrer egészségügyi és kör­nyezetvédelmi miniszter, a szocialisták elnökjelöltj^ tag­ja az SPÖ-nek. Népszerű­ségben — egyelőre — .két­ségkívül elmarad a volt ENSZ-főtitkár, Waldheim mö­gött, s esélyeit az ellenzék is igyekszik megtépázni. Több­ször valóságos kampányt folytattak ellene az ÖVP sajtójában. Előbb a hambur­gi vízi erőmű építése körüli vitában támadták, majd a borpancsolási botrányban próbálták lejáratni. Mára nagyjából már elcsi­tultak a vádaskodások. S bármennyire kétségtelen Kurt Waldheim személyi varázsa — a politikus egyébként nem tagja az ÖVP-nek, s mint je­lölése alkalmából hangsú­lyozta, nem támogat kor­mánykoalíciót —, a szocia­listák szavazótábora ismere­tében legalább is nyíltnak te­kinthető a jövő évi elnökvá­lasztás kimenetele. Arról nem is szólva, hogy Fred Sino- watz kancellár rendkívül jó érzékkel fogja ki a szelet az ellenzék vitorláiból. Nem mintha az ÖVP könnyű ellen­félnek bizonyulna. Érvei, módszerei furfangosak ugyan, de — mint Leopold Gratz külügyminiszter, a szocialisták bécsi frakciójának vezetője egy nyilatkozatában rámuta­tott — a Néppártnak kor­mányzati felelősséget kellene kimutatnia. Ezzel azonban rendre adós marad. Más kérdés, hogy időről időre heves bírálatokkal illeti a különböző minisztereket. Friedhelm Frischenschläger nemzetvédelmi minisztert pél­dául a Svédországtól meg­lehetőségeket: a tervek szerint a következő években közvetle­nül Bécs alatt épülne új vízierő­mű. Míg az ENSZ-központhoz, így a kiállítási területhez már metróvonal vezet, s a területet, autópálya köti össze a repü­lőtérrel, szemben, a Duna túl­só partján kialakítanák Bécs korszerű, központi pályaudva­rát, amely a tervezett nagy se­bességű nyugat-európai vasút­vonalakhoz kapcsolódna. A bécsi gazdasági körök me­legen pártolják a kezdeménye­rendelt 24 darab Saab J 35 Draken mintájú elfogó va­dászgép vásárlása miatt tá­madták. Ám a hadjárat csak­hamar kifulladt: az osztrák politikusok jól emlékeztek rá, hogy éppen az ÖVP sürgette a légierő modernizálását — még 1976-ban. Nem sikerült a borpancsolással sem alá­ásni a kormány tekintélyét, sőt a kampány visszájára for­dult. Bécsben azt is készséggel elismerik a tárgyilagos meg­figyelők, hogy az ellenzék politikai-gazdasági stratégiá­ja hevenyészett, hiányzik be­lőle az átütő erő, amely lé­nyegesen befolyásolná a tö­megek hangulatát. Azt ugyanis a politikával legke­vésbé foglalkozó osztrák polgár is érzékeli, hogy az idén valószínűleg öt szá­zalék alá szorított infláció megélhetési biztonságot köl­csönöz számára. Nem kerül­heti el az sem a figyelmét, hogy más tőkés országokkal ellentétben Ausztriában a munkanélküliség viszonylag kevesek gondja: a felnőtt lakosságnak mindössze 3—4 százaléka keres állást, de igaz: a frissen végzett fiata­lok elhelyezkedése a koráb­bi évekhez képest most né­mileg megnehezedett. Ami vi­szont az osztrák gazdaságpo­litikusokat is foglalkoztatja: az ipari struktúra — termé­szetesen a legfejlettebb tő­kés országokéhoz képest — bizony elavult. Mostanában ennek az állapotnak a gyö­keres megváltoztatására koncentrál Ausztria, minde­nekelőtt az állami nagyválla­latok körében. Gyapay Dénes zést, hiszen egy világkiállítástól á főváros stagnáló idegenfor­galmi bevételeinek rohamos emelkedése volna várható, hosszú távon is. A kiállítás szín­helyére egyébként azután átköl­tözne 0 bécsi vásár, s a Prá­ter ismét visszakapná eredeti rendeltetését. Az osztrák kormány elvben helyesli az elgondolást, de ar­ról még. senki nem beszél, hon­nan vennék a pénzt o világki­állításhoz szükséges óriási be­ruházásokhoz. Világkiállítás Bécsben? PÉCS SZÜLETTEK Schmidt András, Szilágyi János, Stern Róbert, Müller Gyula, Arató Péter, Rádi Richárd, Sztupkai Ger­gő, Varga Gábor, Sebe Zsuzsanna, Bojcsev Katalin, Gáspár Veronika, Kovács Erzsébet, Papp Ágnes, Kiss Balázs, Kovács Sándor, Váradi And­rás, Farkas Péter, Strung Márió, Torma Dénes, Aranyi Katalin, Bos- nyák Mirko, Ivády Gábor, Németh Ferenc, Makay Péter, Rúzsa István, Trenkelbach Anita, Szösz Dóra, Gulyás Zsanett, Mihon Anikó, Gan­géi Lilla, Kanizsai Fruzsina, Labodi Noémi, Pálfi Bernadett, Göbölös Szilárd, Szabó Norbert, Török Adám, Szabó András, Szecsődi Gá­bor, Gál Gábor, Szabó Balázs« Dobszai Tamás, Pap Hedvig, Sa- bac Kitti, Kozma Réka, Fersnczr Gergely, Várdai István, Tóth Imre, Andrell Szabolcs, Peterácz Péter, Gungl Erhard, Hrubos Gabriella, Szilágyi Klaudia, Hunyadi Georgi­na, Anga Zsófia, Barkóczi Balázs, Plesz Martina, Böröcz Katalin, Köl­tő Melinda, Ferk Barbara, Sterner Zsófia, Szél Ágnes, Horváth Krisz­tián, Roskó István, Kresz Levente, Békás Géza, Hohn Krisztián, Kis- Vörös Szabolcs, Tóth Gábor, Pauli Zoltán, Ferenczi Tibor, Lacza Ba­lázs, Lakatos Ábel, Sándor Tibor, Ádám Balázs, Dobszai Péter, Hor­nung Andrea, Schauker Zsuzsanna, László Csilla, Schmidt Eszter, Kérdő Andrea, Seres Ivett, Fodor Petra, Várdai Ervin, Nagy Dániel, Bujtor Béla, Györkő Péter, Porkoláb Dá­vid, Kiss Adrienn, Balázs Dóra, Csők Olga, Baris Éva, Baris Csilla, Cséplő Levente, Tóth Bálint, Mohai Gábor, Kalányos Gyula. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK Kanizsai László és Horváth Gyön­gyi, Baranyi László és Orcsik Eme­se, Kerekes István Tibor és Orsós Karolina, Sárközi Zoltán és Kaposi Csilla Mária, Herczeg Attila Lajos és Bitter Gyöngyi Rozália, Olaszi György és Orsós Irma Ilona, Halasi Tibor és Nagy Melinda Hajnalka, Takács János Gábor és Haraszti Piroska, Bertag Tamás Ferenc és Csíki Erika, Rajnai Imre Ferenc és Tóth Lívia, Agárdi Tibor és Hor­váth Erzsébet Ágnes. MEGHALTAK Csuzi Kovács Imre, Nagy Hajnal­ka, Bocz Jánosné, Péter Rozália, Dohány Antal, Ambrus János, Szűcs Sándor, Szűcs Józsefné Darvasi Margit, Galgóczi István, Lépőid Bálintné Bicsérdi Mária, Bogdán Józsefné Babai Ilona, Illés Mihály, Halasi Jánosné Köves Ilona, Patai­né Márkus Éva, Gál László, Kozma Imre, Gorrieri Ferencné Kraft Ma- tild, Varga Etelka, Krasznai József­né Vájná Piroska, Bogos Ambrus, Kelényi Fülöpné Schneider Katalin, Koncsecskó Jenőné Lusz Gizella, Rozsnyói György, Reisz György, Mi- háldinecz Ferencné Kromer Mária, Belány András, Iványi Antal, Bán- kuti Istvánná Szabó Julianna, Né­meth Imre, Baranyai Józsefné Gö- möri Gizella Márta, Sárközi Antal- né Kalányos Anna, Hauzer András, Kriszt Mátyásné Leitner Regina, Molnár János, Szegedi Balázs, Szmolka Jenő, Klein Sándorné Ro­binson Jolán, Császár Ferenc, Cza- gala Mária Magdolna, Jóni Zsig- mondné Bodies Erzsébet, Morvái Gyuláné Hadanich Blanka, Túri György, Szepesi Lászlóné Hegedűs Mária, Feleki József, Molnár Mi- hályné Orsányi Mária, Prucser Má­ria, Magyar Tibor, Varga József, Horváth Józsefné Schauker Mária, Pappert Ferencné Szigeti Margit, Lengyel Jakabné Jeszenszki Anna, Telegdi Béla, Kovács Margit, Tur- béki Andrásné Novinics Borbála, Tóth Károlyné Hirsch Paula, Tóth Imréné König Mária, Kovács Gyu­la, dr. Réday Jakab Károly, Sipos Péter, Harcos Józsefné Weimert An­na, Varga István, Pordán Jenő, Ma­rosi Sándor, Simon Sándor, Fritz Ádám, Lázár Ferencné Bóder Júlia, Tamasics Istvánná Győri Mária, Hor­váth Nándor József, Vargha Gyulá­né Stefkovics Lujza, Kocsis Lajosné Bosnyák Anna, Milovecz Gábor, Kis József, Csór Zoltán, Izsó Kálmánná Szőke Mária, Ács Imre József, Nó­rái Jenöné Musch Magdolna, Grof- sics Pálné Nagy Mária, Horváth Jánosné Horváth Ilona, Joó Jánosné Juhász Erzsébet, Csordás Lajos, Bódog József, Szorg Anna, Fazekas Lajos, Eppich Ferenc, Semjén Jó­zsef, Rózsa Istvánná, Kovács Már­tonná Tóth Rózsa, Hollósi Imréné Vinczelár Flóra, Kollár Józsefné Kameczki Erzsébet, Borbás János, Biletics Andrásné Katies Mária, Mezei Kálmánné Hurton Julianna, Vetési Károlyné Urszuj Ágnes, Mauer Ödön, Nagy Pál, Sütő Jó­zsefné Holbusz Erzsébet, Megyer János, Matt Mátyás, Biró Györgyné Papp Ilona, Pusztai József, Tamás Ferencné Katona Bocsor Mária.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom