Dunántúli Napló, 1985. szeptember (42. évfolyam, 240-269. szám)
1985-09-28 / 267. szám
Dima-parti látkép Tejfalu (Mliecno) határában... A hátunk mögött Csehszlovákia, előttünk a szélesen hömpölygő folyam, azon túl pedig Szigetköz, Magyarország. Aranylóan süt a szeptemberi nap, idillikus a csend. Csak egy elkésett béko szólal meg időnként a partközeiben. Az előtérben, a fövenyen egy nagy, ember nem bírta fatörzset látunk, csupasz, letördelt ágakkal. A fa kérgét is lehántotta a folyó, miközben - ki tudja honnan —, idehozta a hátán, s éppen itt partra vetette. Semmi, még a legcsekélyebb nyom sem utal arra, hogy történelmi nevezetességű helyen állunk. Pedig alig néhány év múlva, itt, ezen a ponton Du- nakiliti és Tejfalu (Mliecno) között terelik a Dunát az üzem- vízcsatornába, egyszerűbben szólva: új mederbe. Itt, ezen o ponton szeli át a Duna- kiliti víztároló a folyamot, s vele együtt az országhatárt, hogy egy ideig — immár Csehszlovák területen — emberkéz alkotta töltések között folytatódjék az útja. Vízierőművek a Dunán A Duna Tejfalu (Mliecno) határában. Eien a ponton terelik majd a folyamot mederbe. Szemben a magyar partszakaszt Szigetköz látható. Baranyaiak az őszi Budapesti Nemzetközi Vásárén Új mederben a folyam Dehót miért van szükség a dunakiliti víztárolóra? S persze az üzemvízcsatornára? Egyáltalán: milyen sréles és hosz- szú lesz ez a csatorna? Egyik kérdés a másikat követi ilyenkor. Az Országos Vízügyi Hivatal és csehszlová* testvérintézménye úgy vélte, hogy a legjobb, ha ezúttal nem a szokásos módon, vagyis valamelyik irodában tájékoztatja a magyar újságírókat, hanem helyszíni „bejárást" szervez számukra szeptember 23- án. Ennek során Szántó Miklós, az Országos Vízügyi Beruházási Vállalat vezérigazgatója, s o csehszlovák testvérintézmény vezérigazgató-helyettese. Jozei Oblozsinszki válaszolt a sajtó képviselőinek kérdéseire. Visszatérve az alapismeretekre: köztudott, hogy két vízi- erőmű épül fel a Dunán, a magyar—csehszlovák fél összefogásával. Az egyik Bős (Gab- csikovo), o másik pedig Nagymaros térségében. Ismeretes, hogy a Duna vízhozama igencsak ingadozik. Azért építenek 60 négyzetkilométeres víztárolót a Szigetközben, vagyis nagyobbrészt magyar területen, hogy alacsonyabb vízállás esetén is elegendő víz legyen majd a bősi (gabcsikovói) erőmű turbinái számára. Ez könnyen megérthető. Az viszont már kevésbé volt világos, miért kell 25 kilométeres hosszúságban új medret kiépíteni Európa egyik legnagyobb folyója számára? Valóban ilyen hosszú lesz az üzemvízcsatorna? A kérdésre válaszolva a magyar és csehszlovák szakemberek elmondották, hogy az épülő új erőmű számára így a legkedvezőbb. A csatornában ugyanis kisebb lejtéssel, vagyis magasabban tudják vezetni a Duna vizét, mint ahogy a régi medrében folyik, ily módon Bősnél nagyobb esése lesz a víznek, mint azt a régi meder felhasználása lehetővé tenné. Hozzátették: a hajózás számára is biztonságosabb a csatorna használata a régi medernél, hiszen az egész 2500 kilométeres szakaszon itt a legnehezebben járható a folyam. Sekély, zátonyképződésre hajlamos ez a szakasz. Ezért nyitják meg majd Tejfalu (Mliecno) határában az üzemvízcsatornát, amely Szap (PaI- •kovicsovo) térségében visszatér •majd a folyó régi medrébe. Végigjártuk a 25 kilométeres szakaszt, láttuk a folyamkavicsból épült rézsűket, amelyek mindinkább a táj fölé emelkednek, s Bős (Gabcsiko- vó) térségében már elérik a 18 méteres magasságot. Láttuk a szemközti partfalakat is, meggyőződhettünk arról, hogy 300 méter szélességben hömpölyög majd itt a folyam. Vagyis még a Duna—Majna—Rajna csatorna átadása után is kényelmesen elférnek benne a nagy hajók. S hogy mi lesz a Duna régi medrében ezen a 25 kilométeres szakaszon? A szakemberek válasza: ott is víz folyik majd. Tisza nagyságú folyót lát majd ott a szemlélő néhány év múltán. A bősi erőmű építkezésén A magyar és csehszlovák szakemberek elmondották: nemcsak erőműveket építünk. Komplex vízhasznosításról van szó. Ezért ott, ahol az építkezések miatt megemelkedik a talajvízszint (ez mindenekelőtt a magyar Szigetköz egyik részére érvényes), elvezetik a felesleget. Ott, viszont, ahol süllyed (ilyen is lesz a Szigetközben, s a csehszlovák oldalon is), megemelik. Hosszas dolog volna részletezni, hogy miként, a lényeg a fontos: nem kell aggódni azért, hogy kipusztulnak a Szigetközben az ősi fák. Ellenkezőleg: jobban virulnak majd, mint valaha, hiszen — akárhogy alakul a Duna vízhozama -, a történelemben először kiegyenlített lesz a sokat emlegetett talajvízszint. Persze sokat, nagyon sokat kell dolgozni még, mire ezt elérjük, illetve a bősi (gabcsikovói), majd pedig a nagymarosi vízierőművet felépítjük. S minthogy a bősi erőmű turbináinak az államközi szerződés szerint már 1990-ben áramot kell adniuk (a nagymarosit 5 év múlva, vagyis 1995-ben avatjuk fel), napjainkban a bősi munka, s a dunakiliti víztároló kiépítése a legsürgősebb. Aki a Szigetközben járt, s látta az óriási, mind inkább „holdbéli" kráter mélyén dolgozó lánctalpas földmunkagépeket, az meggyőződhetett arról: már kezdenek kialakulni az új víztároló partvonalai. S még látványosabb kép fogadott bennünket Bősnél. Itt is egy „krátert” láttunk, amelynek mélysége meghaladta a negyven métert. Óriási daruk magasodtak velünk szemben, lent a szakadéknyi mélységben pedig apró emberek sokasága nyüzsgött. Vasbetonszereléssel, betonozással"1 voltak elfoglalva, aki fentről szemlélte őket, már megsejtette, hogyan zúdul majd oda, alá az elektromos áramot termelő Duna-víz. Ismeretes, hogy a bősi erőműnek 720, a nagymarosinak pedig 158 megawatt lesz a teljesítménye, s az összesen 878 megawatton a két ország — az egyenlő teherviselésen alapuló beruházás arányában megosztozik. Mind a magyar, mind pedig a csehszlovák szakemberek aláhúzták, hogy csúcserőműnek szánják a két létesítményt. Vagyis akkor dolgoznak leginkább, amikor gondokat okozhat az energiahiány. Nem nehéz belátni: főként a reggeli órákban szökik fel a villamosenergia-fogyasz- tás, hiszen ekkor kapcsolják be a gyárakban a gépéket, ekkor készülünk munkába, vagyis a háztartások igénye is ilyenkor a legmagasabb. Sem a hagyományos, széntüzelésű hő-, sem pedig az atom erőművek nem alkalmasak arra, hogy villámgyorsan be-, meg kikapcsoljuk a gépeikét (ez műszaki képtelenség!), a vízierőműnél viszont megtehetjük ezt. Ezért lesz pótolhatatlan értékű a két ország számára a bősi, nagymarosi létesítmény. A nagy elődök szellemében Bős határát elhagyva piros- fehér-zöld zászlók alatt dolgozó úszókotrókra lettünk figyelmesek balról. Csehszlovák szomszédaink elmondották: magyarok serénykednek ott. Az államközi szerződés szellemében ugyanis Bős-Szap (Palko- vicsovó) között a magyarok építik, illetve mélyítik ki a Duna új medrét. A munkák jól haladnak. Szopnál az OVH „Hullám" nevű motoroshajójára invitálták a vízügyi szakemberek az újságírókat. A verőfényes idő, a békésen hömpölygő Duna, a szép táj beszélgetésre csábított, s Gönnyü felé hajózva néhány kérdést tettem fel Reich Gyulának, az OVH osztályvezető-helyettesének. Azért neki, mert - úgy hírlik - szívesen búvárkodik szabad idejében a magyar vízügyek történetében. — Köztudott, hogy Bős- Nagymaros kapcsán nem egészen egységes közvéleményünk. Vannak, akik fenntartás nélkül támogatják, s akadnak olyanok is, akikben még kételyek élnek a beruházás célszerűsége iránt. Azelőtt, még Széchenyi István és Vásárhelyi Pál idején is előfordult ilyesmi? Végtére is nem ez az első nagyszabású folyamszabályozás! — Bizony nem - bólintott a mérnök. - Csak azért tudunk hajózni ezen a Duna-szaka- szon, mert még 1759—1914 között szabályozták. A sok mellékágra bomlott folyóban kiválasztottak egy főmedret, amit kellőképpen kimélyítettek. — De ez csak a kisebb munkák közé tartozott — folytatta a mérnök. — Még az iskolás gyerekek is tudják nálunk, hogy Széchenyi idejében mindenet- előtt a Vaskapunál, illetve a Tisza mentén folytak a legnagyobb munkák. Azt viszont már kevesebben ismerik, milyen nagy vihart kavartak fel az akkori közvéleményben e munkák. Károlyi Zsigmond A vízhasznosítás, vízépítés és víz- gazdálkodás története című könyvében például azt írja, hogy Vásárhelyi Pált, Széchenyi jobbkezét 1846. április 8-án, a Tiszavötgyi Társulat ülésén hevesen támadták. A Károlyi palotában, vagyis Pesten megtartott tanácskozáson olyan vehemenciával rontottak neki, hogy az egyébként is fáradt, a Tisza-szabályozási munkákban már agyonhajszolt Vásárhelyi Pál szívszélhüdést kapott, s még aznap este 11-kor meghalt. — Még Széchenyit sem kímélték — tette hozzá a mérnök. — Ugyancsak a már említett Károlyi Zsigmond könyvében olvastam, hogy amikor Széchenyi Istvánt, a Tisza-szabályozás kormánybiztosságával bízta meg a helytartótanács, voltok, akik árulónak tartották ót, s sárral dobálták meg a kocsiját... A mérnök elhallgat, hiszen felesleges már a beszéd. Békésen dohognak a motorok, továbbhajózunk azon a folyón, amit a nagy elődök tettek számunkra is járhatóvá. Magyar László A bősi (gabcsikovói) vixierőmü-épitkezés látványa A Hunor Kesztyűgyár bemutatója (Munkatársunk telelonjelentése) Megkezdődött az őszi Budapesti Nemzetközi Vásár, a fogyasztási cikkek seregszemléje. Mit vittek a vásárra a baranyaiak, ennek nyomába eredtünk tegnap. * Készül a mestermű a száz évvel ezelőtti műhelyt idéző suszterájban, korabeli szerszámokkal, mai, de idős mesterekkel és az „inassal", egy másodéves tanulóval. A Szigetvári Cipőgyár standjára ez a becsalogató, hírül adják azt is, Neumann Lipót éppen száz évvel ezelőtt alapította meg azt a műhelyt, amiből a legigényesebb tőkés piacokra is szállító Szigetvári Cipőgyár kinőtt. Váradi Károly, a vállalat reklámfőnöke mutatta be nekünk a hazai, a külföldi piacokon forgalmazott női cipőket és csizmákat és a fejlesztés alatt álló termékeket. Mi lesz a divat? A ráncolt bőrű cipők és csizmák — és a lakkcipők. A gyűrt alapanyagból készült ruhák manapság felkapottak a nyugati országokban, a lábbeli divatja is errefelé tart. Szigetváron a bőrök gyűrésére külön gépet állítottak be. És a lakkcipők? Állítólag visszajönnek, újra divatba jönnek a lakkcipők, ezek azonban egy kicsit már mások mint a régiek. Vékony, porózus bőröket fednek be mindenféle szép színnel és ezekben a cipőkben nem izzad bele a láb. Az A-pavilon bejáratánál, a legelőkelőbb részen ezúttal is a Pécsi Bőrgyár, a Hunor Pécsi Kesztyű- és Bőrruházati Vállalat és a Pécsi Cipőipari Szövetkezet található. A Hunor nagydíjas kesztyűjéről laA Siklósi Tenkcs Bútorgyár ki- állítása Läufer László felvételei el, a bemutatott termékekből mit és mennyit rendel a kiskereskedelem. * Vásárdíjat nyert a Pécsi Bőrgyár sertés nyersbőrből készült gyűrt nappája. Ruházatra és cipő felsőbőrre kínálják a feldolgozóknak. * A BNV üzleti találkozóhely, melyen azok is megfordulnak, akik nem kiállítók, csak éppen tájékozódni és új üzleti partnereket akarnak szerezni. A HUNGAROTEX és a pécsi So- piana Gépgyár vezetői tegnap jugoszláv üzletfelekkel találkozott és állapodott meg. A Nercator külkereskedő cég a A Szigetvári Cipőgyár századfordulói suszterműhelyt rendezett be. púnkban korábban már beszámoltunk. Az idei vásáron a kesztyűk mellett elsősorban bőrruháikkal — és a kiállításukon lévő, a filmgyártól kölcsönzött ősrégi autómobillal hívják fel magukra a látogatók figyelmét. A Hunor a Tritex-szel közösen a kereskedők részére október elsején szakmai bemutatót rendez, ezen dőlnek szlovéniai Tito Velenje-i gyár póntológépeit hozza Magyar- országra választékbővítésre és cserében a Sopiana csomagológépeit adnánk Jugoszláviába, nullszaldós üzletként. Miklósvári Zoltán HÉTVÉGE 3. j»*«cl»enyi, lfösörhelyi nyomdokain
