Dunántúli Napló, 1985. július (42. évfolyam, 178-208. szám)
1985-07-22 / 199. szám
1985. július 22., hétfő Dunántúli napló 5 Gránátalma-díj Mestermunkák a kiállításon Baranyai sikerek Nyíregyházán A tizennégy Grónátalma- díj közül kettő Baranyába került — lapunk tegnapi | számában közöltük a VII. “j országos népművészeti kiállítás pályázatának eredményeit. Baranyából egyébként 84 pályázónak 109 művét állították ki. A két Gránátalma-díjas közül az egyik, Töttös Sándor zen- gővárkonyi népi iparművész, a helybeli népi együttessel Franciaországban turnézik, a Pécsi Komarov Gimnázium népművészeti csoportjának vezetőjével, - Nagy Józselné népi ipar művésszel is csak telefonon tudtunk beszélni két utazás között. Rövid beszámolót kértünk a kiállításról, s főként az azt megelőző munkáról. — Csak a rövidség kedvéért szerepeltünk ezen a néven, hogy népművész csoport, illetve hímző szak- j kör — mondta a tanárnő. — Lényegében az iskolánkban több éve folyó * néprajzi és népi iparművé- j szeti fakultációban részt- j vevő diákok munkáiról van szó. A tantervi követel- j ményt úgy állítottam össze, | hogy az itt néprajzot és ■ népi iparművészetet, a hímzés és szövés technika- j ját tanuló lányok jó alapot ! kapjanak ahhoz, hogy ha > tovább akarnak tanulni, i pl. óvónő- vagy tanítókép- ( zőben, a felvételin ne le- j gyenek ilyen gondjaik; hogy népművészeknél, há- j 2iipari szövetkezetekben el tudjanak helyezkedni dől- i gozni, illetve; sikeres vizs- \ ga után megkapják a dí- j szítőművész szakkört vezető [ ,,C"-kategóriás minősítést. Az érettségi szép sikerrel j zárult, a gyerekek maguk ; rendezték a kiállítást — I egyébként ez is feladat volt. — Nyíregyházán a „mes- j termunkókat” állítottuk ki, j mert hiszen mindenki ké- J szített ilyet, mint egykor I „remekbe'' a céhlegények. I Tizenöt abroszt tettünk ki j és kilenc ruhát, amelyeket j bogádi, drávaszögi és szi- I getvár-környéki hímzésekkel j díszítettek a lányok. Külön I kiemelem Borbély Éva munkáit; egy teljes szoba- I belsőt készített, párnákat, I futókat, függönyt. Az édes- j anyja is tanítványom volt, I s ma egy hasonló szakkör I vezetője. Ez a pedagógus j munkájának legszebb ju- I Hétvégeken kitelepül minden második szigetvári Turbék hegyközség Aszfaltút a hegygerincen - Buszjárat reggel öttől este tizenegyig A kordonok között kupacokba halmozódnak a levágott hajtáscsúcsok, egyenlő magasságúra formálódnak a tőkesorok. Csend és nyugalom van itt. Szinte jólesik hallgatni, egy darabig csak nézni a gazda munkáját. Turbéki szőlőhegy. Idefönt, pár percre Szigetvártól csak így emlegetik ezt a dombvonulatot. Tulajdonképpen három részből — Turbékból, Zsi botból, Domolosból — áll össze, de az itteniek nem tesznek különbséget. Leginkább Turbék- hegyközségef mondanak, azt a régi nevet, amelyet már ükapáik is ismertek. így említi a vidéket Békefi Ernő szőlősgazda is, aki itt, illetve egy kicsit lejjebb, Zsibóton született. A présházat, amely előtt üldögélünk, még az édesapja építette 1938-ban. — A hegy életéről szóló dokumentumaim csak az 1822— 1856 közöttj esztendőkről vannak, de még nem adtam fel a reményt, hogy a korábbi időkről is találok valamit. Az 1800-as évekből származó írások tulajdonképpen átvételi, átadási jegyzőkönyvek. Elég sokszor szerepel bennük gróf Széchenyi István neve és a Wer- mes családé. Az utóbbiak hosz. szú időn át kimondatlanul irányítói voltak a hegyközség életének. Sok jel arra utal, hogy jóval q XIX. század előtt is szőlőt műveltek ezen a területen. Békefi Ernő egy olyan szőlőfajtát említ, amelyet minden bizonnyal a törökök honosítottak meg. A Turkinya nevű fajtából még néhány évvel ezelőtt is sok volt egy területen, amely Mozsgó felé, az ,,S" kanyarban feküdt. Az első világháború utón egyre többen a hegyre költöztek és a szőlőből, borból, mint áruból éltek. Id. Varga István hatholdas szőlősgazdát a mai napig emlegetnek Szigetváron. Később az iparosok közül is többen vásároltak legalább egy holdnyi területet, s az sem számított ritkaságnak, hogy orvosok, ügyvédek tették ugyanezt. A hatvanas évek közepén megkezdődött a nagy szőlőterületek parcellázása. Előbb csak családon, rokonságon beiül. Ma többségben vannak a 250—300 négyszögöles területek, rajtuk a 30 négyzetméter alapterületű, újonnan épült présházakkal. A szőlőt változatlanul az idősebb, illetve a közép korosztályhoz tartozók művelik. — Lehet, hogy a fiatalok még nem érzik annyira szükségét a család ellátását szolgáló zöldségtermesztésnek, szőlőművelésnek — véli Békefi Ernő —, de ma már azért nem megy ritkaságszámba, hogy erre adják a fejüket. Jó múltkorában Mozsgón tartottam előadást a szőlőművelésről, aztán beszélgettünk. Már éjfél felé járt az idő, amikor két-három huszonéves fiatal megkért, hogy beszéljek még az oltványkészítésről is. Őket már megfogta a hely szelleme. Szigetvárról helyi járat jön a hegyre. Reggel ötkor indul az első busz és este 11 órakor megy vissza az utolsó. Tavalf elkészült az a szőlőhegyi út is, amely Mozsgót köti össze Turbókkal. Most szervezik a másikat, amely valamivel lejjebb épül. A gerincen (utó aszfaltozott útról jobbra-balra kis dűlőutak nyílnak, sejtetve a beljebb megbújó szőlő-gyümölcsösöket, kerteket. Hét végén szinte kitelepül a turbéki hegyre majd minden második szigetvári . . . T. É. Építkezéshez, karbantartáshoz Kölcsönözhető kisgépek és toronydaruk Csak a drágább berendezések kölcsönzésekor kérnek kezest, amúgy vihető sarokcsiszoló 80-ért, csempevágó hatvanért, körfűrész 90 forintért — de a . boltot fenntartó vállalat kölcsönzi a kertvárosi építkezések toronydaruit is. A vállalat az Építőipari Gépkölcsönző és Értékesítő Vállalat, az üzlete pedig Pécsett, a Kolozsvár utca 19. szám alatt található: szakipari és anyag- mozgatási kis- és nagyobb gépek kölcsönözhetők itt lakás- felújításokhoz, építkezésekhez. Nyolcmilliós a gépállomány — s a bolt nyitvatartása igazodik az igényekhez; még szóm- baton délelőtt is várják a kölcsönzőket. A vállalat folyamatosan gyarapítja a gépparkot, 'hogy az építkezésekhez szükséges valamennyi gép kellő számban rendelkezésre álljon, sőt, a jövő tavasztól mezőgazdasági kisgépek — kerti kapa, fűnyíró, kézi és motoros permetezőgép stb. — is bérelhetők lesznek majd. L. R. Vasárnap Orfűn készültek a felvételek Augusztus 20-i műsor a tv-ben * Nagyszabású televíziós felvételek színhelye volt tegnap, vasárnap délután az orfűi malommúzeum, szombaton este pedig az orfűi kemping. A pécsi körzeti tv-stúdió itt készítette el augusztus 20-i, regionális műsorának fölvételeit. Az egyórás műsort 18-19 óráig, sugározzák majd a II. csatornán. A fölvételre a szokottnál nagyobb apparátussal vonult ki a stúdió: két színes közvetítőkocsival és négy kamerával. A műsor rögzítésén a műszaki dolgozókkal együtt mintegy félszázan dolgoztak a hét végén. A műsor az Európában egymás mellett élő szomszéd népek kultúrájának összekapcsolódását, találkozási pontjait törekszik körvonalazni, az új kenyér ünnepe alkalmából. A kenyérrel, őrléssel, malmokkal kapcsolatban minden népnek vannak szólásai, meséi, szokásai, — a műsor ezeket is szeretné bemutatni. Az orfűi malommúzeum és környezete erre szolgál. Itt néprajzi szokásokról, a kenyér tiszteletéről esik szó Péter- Páltól, az új kenyérig, nálunk és más népeknél, nemzetiségeinknél. Bemutatják a múzeumot, ahol a kemencében kisütnek egy szép kenyeret. A kempingben több száz üdülővendég részvételével készültek a fölvételek a tábortűz körül. Itt is sok szó esett a kenyérről s a hozzá kapcsolódó szokásokról, vagy kultuszról, miközben Baranya több amatőr együttese, szólistája, egyebek közt a Szélkiáltó együttes szórakoztatta a jelenlévőket. Legyintenek a táblára: fürdeni nem ajánlatos! A Duna homokpadján Utolsónak egy lovasfogat döcögött fel a kompra — kiabált a fogatos a bakról: most aztán észnél legyetek, mert szamár is van! A hajósok bólintották: látjuk, fogja a gyeplőt. De — valóban volt szamár a szekér mögé kötve — ezen kívül már se ember, se jármű nem fért volna fel a mohácsi kompra. Amire a nagy hajó elindult, az eddig vezető férjek már átadták a volánt az asszonyoknak, mintha bizony úgy lett volna az átkelőjárat menetideje meghatározva, hogy pont annyi időt kelljen indulásig várni, mint amennyi idő alatt a férjek megihatnak egy sört. Valóságos népvándorlás indul meg a hétvégi napokon a szigeti strandra: hosszan elnyúló homokpadja most száraz, apad a Duna, ezerszám tudja fogadni az embereket. Akik jönnek is megállíthatatlanul, nemcsak a túlparti városból, hanem jóval messzebbről is. Nem hagyják magukat riasztani a KÖJÁL által kirakott táblától sem: a víz nem ajánlatos a fürdésre. Borbély József, a nagy strand egyetlen „hivatásos” látogatója — mentős és fürdőmester egy személyben — azonban — mintegy a közfelfogást közvetítve — csak legyint: nincs ennek a víznek semmi baja. Igazolja azzal, hogy a Dunában vágott sebet is kezelt le, de az sem gyulladt be, arról pedig, hogy valakinek is bőrpanaszai támad-; tak volna a mohácsi strandon eltöltött hétvége után, nem is hallott. Amolyan „vadstrand” a mohácsi szigeti fák alatti fürdő: néhány öltözőfülkét ugyan felállítottak, van itt egy-két más rendeltetésű bódé is, de lángo- sért, üdítőért, szendvicsért másfél kilométerre kell gyalogolni, a kompkikötő csárdájáig. Vagyis: akik erre a strandra jennek, bepakolják alaposan a csomagtartókat, érdemes jól felkészülni. Szúnyogáaszlóval is: az utolsó komp este 9 órakor jön vissza a szigetről, vi- tustáncot járó emberek várják az indulást, a vérszomjas kis rovarok felhőkben támadnak. így azután nem is sokan táboroznak a szigeti oldalon — bár kéklik-sárgállik néhány sátor a tekintélyes vízparti fák alatt —, de ott a Duna másik oldalán a Hotel Csele, amelyről az a hír járja: „csak úgy", ha valaki este bekopogtat, nem juthat szobához . . . Érdeklődtünk: nem felel meg a valóságnak. Ha van üres szoba, bármikor, bárki elfoglalhatja. Tény azonban: helyben előjegyezni már nehezebb, mert ezt Pécsett tartják nyilván, a szálló portájáról érdeklődne*: van-e üres szobám két hét múlva? Ez valóban furcsa egy kicsit. . . . M. A. ■■ Az élet peremén... Az „ügy" vége Kedvetlenül fogok hozzá e néhány sorhoz, mert nem tudhatom, hogy k i és mikor tér el a valóságtól, holott már eleve feltételezem minden „szereplő" részéről az igazmondást, ám végül gyakran kiderül, hogy nem egy, hanem a jóég tudja hányféle „igazságba" botiok bele. Ezt a rovatot azért indítottuk, hogy néha - segítséget remélve — felhívjuk a figyelmet azokra, akik szerencsétlenül „az élet peremére" sodródtak, 'hogy bemutassuk, lám, ilyen is van, másrészt hogy e történetek szereplői alkalmasint magukba nézhessenek: valahol, valamikor ők is felelősek saját sorsukért. A tavasszal F. Erzsébet gondjaival foglalkoztunk. Középkorú, magányos hölgy, alacsony keresettel, nem éppen kellemes munkakörrel: klinikai mosoda dolgozója. Kora gyermekéveitől kezdve nevelőszülők védelme alatt élt, ám amikor ők elhunytak, magára maradt egy Engels úti családi ház mijgött, különálló kis épületben. Nevelőanyja fia és családja lakja a családi házat, Erzsébet — úgy érezte — őt kiforgatják örökségéből, jussából. Vérrokonságról nincs szó, tehát aligha járna neki valami, de panaszának lényege az volt, hogy az udvari lakást el kell hagynia, márpedig ő maradni szeretne. Nem a mi dolgunk, hogy ebben a bonyolult ügyben állást foglaljunk, csupán az érzelmekre, megértésre próbáltunk hatni. A napokban munkahelyéről kaptunk üzenetet: Erzsébetet kilakoltatták az Engels úti lakásból. Meghallgattuk a másik „felet'^, Németh Zoltánt és feleségét. — Nem lakoltattuk ki. Itt van minden holmija - mondják — Az viszont igaz, hogy már évekkel ezelőtt kértük, szükségünk van az épületre, próbáljon albérletet keresni, ebben a legmesszebbmenőkig támogatjuk. A támogatás lényege néhány pontban: 1983-ban Né- methék beadtak egy lakáskérelmet Erzsébet részére és az ő beleegyezésével, ügyirat száma: „VI-6615 1983 8310006615".- Megmondtuk Erzsikének, tizenegyezer forinttal hozzájárulunk a költségekhez, amikor megkapja a lakást. De közben — ez is két éve történt — a Pécsbányatele- pen, a kórház épületében kapott volna 80 forintért szállást, hozzá olcsón étkezést és természetesen munkát is. Nem fogadta el. Kínálkozott egy másik lehetőség is: a Zerge utcában egy rokkant férfi felkínált neki egy szobát, ezért cserében 'mosást és takarítást, továbbá heti két alkalommal főzést kellett volna elvállalnia. Gondolkodott rajta, végül nem vállalta. • A napokban a Tettye utcában ezer forintért kapott volna egy albérleti szobát. Megbeszélte a tulajdonossal, hogy másnap Némethékkel együtt felkeresik és ha megfelel, beköltözik. Németh Zoltán mondja: — Másfél év van hátra a nyugdíjaztatásomig. Erzsébettel közöltem, hogy addig a lakbér felét vállalom, vagyis havi ötszáz forintot adok. Elviheti a bútorokat, nekiadjuk a megjavított tévénket, mert az övé nem jó, elviheti a gáztűzhelyet és a hozzájáró palackot is. Kifizetjük a költözködést. Nos, vártuk haza tegnap délután, nem jött, csak késő este. Azt mondta, nem költözik. Teljesen kiszámíthatatlan. Amikor a tavasszal megjelent róla a cikk, nekünk azt mondta: nem is tudta, hogy ön újságíró, úgy tudta, hogy lo- katos és kijött valami zárat ■szerefni... Mit mondjak erre? Az ügy további fejleményeitől tartózkodom. Rab Ferenc Országos népművészeti vásár Nyíregyházán A sóstói falumúzeumban rendezte meg vasárnap Nyíregyházán a negyedik országos népművészeti vásárt az Országos Népművelési Intézet, valamint a Váci Mihály megyei és városi Művelődési Központ. A Szabolcs-Szatmár megye népi építészeti hagyományait bemutató házak közül fafaragók, kosár-, gyékényfonók, fazekasok kínálták portékáikat. A mesterek — árusok - sorában ott voltak a bőrművesek, gyöngyfűzők, kékfestők, hímzők, szövők, bútor-, hangszer-, gyermekjátékkészítők, tojásfestők, csontfaragók.
