Dunántúli Napló, 1985. május (42. évfolyam, 118-147. szám)
1985-05-06 / 122. szám
1985. május 6., hétfő Dunántúli napló 5 Ennek a Ladának a porlasztóját kellett kitisztítani (Fotó: Maletics L.) Gyors segítség a lerobbant autósoknak Megkezdte szombati és vasárnapi ügyeletéit a Pécsi Gépjárműjavító Kisvállalat A pécsi Szigeti úton tábla hirdeti: a Gépjárműjavító Kisvállalat az idegenforgalmi szezonra tekintettel a hétvégeken is az autósok rendelkezésére áll, a kisebb-na- gyobb hibák gyors elhárítását ígérve elsősorban a Pécsett átutazóknak, de természetesen a helybelieknek is. Az elmúlt szombaton reggel 7- től délután 2-ig, vasárnap 8- tól 2-ig tartottak ügyeletét. — Egyelőre nem sok dolgunk akadt — mondta a vasárnapi ügyelet leteltével Kiss Attila müszakvezető. Más kérdés, az a tizen- - valahány autós, aki a két nap alatt megfordult és igénybe vette a kisvállalat szolgáltatásait, igencsak hálás volt, hiszen nem tudott volna Pécsről tovább hajtani Lakácsára vagy Budapestre, hogy csak két ügyfelüket említsük. Sőt akadt olyan is, akinek a kocsija távol a javítóműhelytől robbant le, kimentek érte, be- húzatták, és segítettek a baján. Szóval, nem vo!í nagy forgalom, déhát ez. még a szezonkezdet, annál nagyobb lehet majd nyáron. Az ügyeletben elsősorban az autók kisebb meghibásodásainak gyors elhárítását végzik, az ilyen megbízásokat előre sorolják, fő az, hogy a bajba jutott autós' tovább tudjon menni. Ha nincs sok ügyfél, az időbe belefér, többet is nyújtanak, akár még kuplungcserére is vállalkoznak. Rendelkezésre áll autómentő szolgálatuk is. Az ügyeletben a műszakve- zető-munkafelvevő mellett két szerelő és a raktáros teljesít szolgálatot, nyitva tehát a raktár is, kéznél az alkatrész. Egyszóval szakértő gárda áll rendelkezésre hétvégeken is. Meg- éri-e? Kiss Attila szerint nem nagy üzlet a hétvége, dehát egy autójavító kisvállalatnak, mely ügyfeleiért és azokból él, ad jó hírnevére, áldoznia is kell. Akik a javítóból megelégedéssel távoznak, legközelebb is a Szigeti út irányába veszik útjukat. A hétvégi ügyelet szeptemberig tart. Miklósvári Z. Emlékezés Gárdos Maris-kára Gárdos Mariskára emlékeztek szombaton születésének 100. évfordulója alkalmából a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban azok a szocialista brigádok, KISZ- és úttörőszervezetek, amelyek e munkás- mozgalom kiemelkedő nőharcosának nevét vették fel, valamint tisztelői és volt tanítványai. Az ünnepségen ott volt Duschek Lajosné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke és Pintér Mariann, Gárdos Mariska leánya is. Duschek Lajosné méltatta a magyar nőmozgalom nagy személyiségének munkásságát, életét, akit - a dolgozó nép ügyének áldozatkész szolgálatáért — 1971-ben az MNOT örökös tagjává is megválasztottak. Gárdos Mariskát idős korában is az emberek szeretete övezte, ezért már életében több brigád és kollektíva vette fel nevét. Emlékének megőrzéséért 1982-ben róla elnevezett emlékplakettet alapított az MNOT - mondotta Duschek Lajosné. A megemlékezést követően átadták a Gárdos Mariska-em- lékolaketteket. A kitüntetésben a Landler Jenő MÁV Járműjavító Gárdos Mariska aranykoszorús szocialista brigádja, a budapesti Váradi utcai Általános Iskola úttörőcsapata és Kurilla József, a III. kerületi tanács nyugalmazott elnökhelyettese részesült. A majálist idén a Pécsi Állami Gazdaság dolgozói igen látványosan ünnepelték. Tegnap délelőtt tíz órakor az ünnepi megemlékezésre, a szocialista brigádok jutalmazására, és a szakszervezeti kitüntetések átadására került sor. Utána kezdődött az ünnepi rendezvény. A gazdasáq dolgozói családtagjaik segítségével versengtek a női és férfi fociban, teniszversenyben, asztaliteniszben, sakkban és a kicsik rajzversenyen, ügyességi feladatokon mérték össze tudásukat. Délután a nagyközönség bevonásával folytatták a majálist. Több száz pécsi család tekintette meq a színpompás lovasparádét. Először a fiatalok — a PAG lovasai — vonultak fel, és díiuqratásban versengtek egymással. Itt volt ám az izgalom! A szemerkélő esőben csúszóssá váló fű miatt néhány ló megriadt az akadálytól — egyik- másik megmakacsolta magát, és nem ugrott. Volt olyan is, mikor a lovas egyedül röpült át az akadály felett, mert a lova az utolsó pillanatban meggondolta magát. A kedélyek később nyugodtak csak meg, mikor a lovasjátékokra - szalagtépésre, staféta futtatásra került sor. A kisebbeket a lufi-árus, a vattacukor-készítő és a póni- lovacskák futkározása vonzotta. Csupáncsak a legbátrabbak merészkedtek a hátukra ülni, pediq most igazán bárki megpróbálhatta volna díjtalanul, hogy milyen is a nyeregben zö- työgni. De úgy látszott, hogy nem igaz már az a mondás: lovasnemzet a magyar! A. E. Majális Üszögpusztán Fogathajtas, díjugratás, páni lovag lös Az üszögpusztai majálison tegnap a gyermekeknek fő szám volt, hogy meglovagolhatták a nagyon kedves pónilovakat. Képünkön a szentkúti kisiskolások a póni nyergében, ill. mellette. Erb János felvétele Felemás május Málomtól a Mandulásig A zt kell mondjam: kitűnő hőmérőnek tekinthetők a kerthelyiségek. Mert ha minden a „nagykönyv szerinti”, azaz: süt a Nap, kellemes az idő, nem lehel hideget a város aszfaltja, akkor nem köny- nyű üres asztalt találni mondjuk a pécsi Sétatéren, vagy a Konzum árkádjai alatt lévő teraszon. Ha csak egy kicsit is hűvösebb, akkor: kirándulóidő. így volt ez tegnap is: üres a belváros, hangos a hegyoldal, a közeli szabadidő-parkok. És még valami jellemezte ezt a vasárnapot: türelmetlenek már az emberek - teljes joggal - az időjárással szemben. Mutatná végre meg az arcát, „mit akar", mert ez a felemásság - hol felhők, hol egy kis aranyfény - a hosszú tél után nehezebben viselhető. Talán ennek is köszönhető, hoqy az aránylag hűvös délután ellenére sokan voltak a Mecsek-oldalban, s az is, hogy a néha erőteljesebben meqlóduló szél ellenére is sokan horgásztak könnyű szereléseikkel a Málomi-tóban.- Harminc forintért? - kérdezi egy piros melegítős úr, szorgosan kerülgetve állandóan lábatlankodó három kisfiát, — Ennyi pénzért egész nap lógathatom a pecát, tíz óra hosszára vásároltam meg a kikapcsolódásom. Eltűntek a fehér hattyúk a tóról. Az egyik felnőtt madarat állítólag valahol lelőtték, a másik a Dráva mellé költözött, a tavalyi fészekalj^ csereállatként idegen zooban tollászkodik már - van ellenben két új jövevény: szép, fekete, piros csőrű hattyúk. Reméljük, az utódlás sem marad el. Fenn a hegyoldalban a kirándulás szokott zsivaja. Amolyan „Nyakamon a csacsika . . ."-képlet alapján - rengeteg a kisgyerek —, s ez így van jól: kifele, minél többször, minél többen a zöldbe a városból, egy kis friss levegőre, egy kis mozgásra, egy kis toroköblítő zsibongásra - csak már az időjárás is mutatná - egyértelműen — májusi arcát! M. A. tárgyalóterem mellöl A nagymama Ritka kivételtől eltekintv .- majdnem mindennap egy törékeny kis öregasszony toporog a „piros iskola" előtt, hogy a napközi végeztével kézenfogja unokáját és hazavigye. Addigra már túl van minden szokott dolgán: a korareggelt bevásárlással kezdi — kakaóscsiga, tú- iróstáska —, hogy unokája a kedvencét kapja reggelire, elviszi a gyereket az iskolába, hazaérve gondosan kitakarít - a harmadik szobát is, pedig annak gazdája börtönben van -, megöntözi a virágokat — délelőtt tíz óra felé — felteszi a vacsorát főni, közben néha leül, kezét az ölébe ejti, néhány percig hagyja, hogy gondolatai uralják — Anci, Vasas, az a szilveszter, a temetés, a gondok -, szaladnak sorban a fejében. A vége mindig Emőke. Az unoka. Menni kel! érte, vége az iskolá- -nak. Nem volt könnyű élete. Hat gyereket szült, tíz éve már, hogy férje meghalt, az utóbbi egykét évben olyan tortúrán ment át, ami egy ereje teljébeh lévő embert is megtörhetett volna. Akarata, vékony teste azonban szívós maradt. Hatvannégy éves Horváth Istvánná. Fehér haját — délelőtt van, a házimunka ideje - finom háló öleli. — Egyhetes kora óta nevelem az unokám. Anna lányomnak ez volt a második házassága, 15 év után váltak, mert nem született gyermekük. Második férje távgli rokon, Ber- kesden élt, nagy gazdaságot vezetett. Ha józan volt, le a kalappal előtte! Évekkel ezelőtt éreztem: valami baj lesz ebből a házasságból. El is ment tőlünk 81-ben két hónapra, amikor lányom tartásdíjért perelte, egy időre visszajött. A következő év nyarán megint elvitte a hűséget barátnőjéhez . . . Amíg ő fel nem bukkant, soha sem volt közöttünk szóváltás. Amikor Anci terhes lett, akkor nálam laktak Vasason, 78-ban kapták ezt a lakást Pécsett, válás után megosztották, eqy szoba a voit vömé maradt. Most is az övé, nem tudom, hogyan lesz majd . . . Azon a szilveszteren Anci dolgozott a Szőlőskertben. Reggel jött haza, ivott a Gramoxonos rumpuncsból, délután jöttek érte a mentők, hamar meghalt. Mondta nekem pár nappal korábban: hozott a volt férje egy üveg italt, igyunk az egészségére éjfélkor. Biztosan békülni akar — tette hozzá a lányom. Jaj, Anci — mondtam neki —, hiszen eddiq egy almát sem hozott. .. Ernőké, a kisunokám, egy kis barátnőjétől tudta meg, hogy az édesanyja meghalt. Szerencsére még elég kicsi, nyolcéves lesz a nyáron, hogy mindent pontosan értsen. Sikerült megvédenem attól, hogy a tragédia szele erősen megcsapja. Pedig ő is rettegett. Ernőké nekem olyan, mintha én szültem volna. Az első perctől kezdve így éreztem, pedig van hat gyermekem — most még öt —, tizenkét unokám, és nyárra várom a nyolcadik dédunokám. Arra nem qondoltam, hogy a bíróság majd elveszi tőlem Ernőkét, neki ítélik a gyereket. Bíztam abban, hogy kiderül az igazság. Pedig nagyon féltem. Volt olyan, hogy eltorlaszoltuk belülről a lakás ajtaját! És még mindiq félek! Egymást érték a huzavonák, a kellemetlenségek, nem volt semmi sem bizonyos, és hát méq mindiq nem vagyunk a végén. Közel ötezer forint jön ösz- sze eav-eav hónapban, abból kell érjünk Ernőkével. A gyerekeim, ahogy tudnak, segítenek. Télen nagyon magas a rezsi. A kakaóscsiga azonban megjár minden reggel az unokámnak. Tudom, hoqy egy gyerek felnevelése legalább 18 éviq tart. Azért qondolom: legalább tíz éviq éljek még! *■ A konyhában fő a füstölt oldalas a babfőzelékhez. Ernőkét ma este megint egyik kedvence várja vacsorára. Az örömszerzés kimossa a gondok egy részét nagymamája fejéből. Pedig éiszaka nem tudott aludni: Ernőké elvesztette valahogyan egyik hallókészülékét, s ez nagyon felizgatta. Pediq ők ketten már sötétben is tudnak beszélgetni, nem kell Ernőkének a nagymama száját figyelni. Mészáros Attila Kalendárium HÉTFŐ: Hetvenöt évvel ezelőtt, 1910. május 6-án született Sopronban, és 72 éves korában, 1982-ben hunyt el Manninger Gusztáv Adolf Kossuth-díjas mezőgazdász, egyetemi professzor. Fontosabb művei: Növényvédelem, Szántóföldi növények állati kártevői, a lucerna termesztése és védelmé. KEDD: Száznegyvenöt évvel ezelőtt, 1840. május 7-én született, és 53 éves korában, 1893-ban halt meg Pjotr Csajkovszkij orosz zeneszerző. Zenéjével a tömegekhez szólt anélkül, hogy engedményeket tett volna a művészi igényesség rovására. Élete szakadatlan alkotó munkában telt el, szinte minden zenei műfajban teremtett maradandót. SZERDA: Hatvanöt évvel ezelőtt, 1920. május 8-án született Zentán, és 24 éves korában hazája szabadságáért áldozta fel fiatal életét Ősz Szabó János földmunkás, a nagyszerű kommunista harcos. CSÜTÖRTÖK: Tíz évvel ezelőtt, 1975. május 9-én halt meg — 72 éves korában — Ajtay Andor Kossuth-díjas kiváló művész. PÉNTEK: Nyolcvanöt évvel ezelőtt, 1900. május 10-én született a Bihar megyei Bors községben, s 74 éves korában, 1974 márciusában Budapesten hunyt el Rácz Gyula földmunkás, a magyar kommunista mozgalom kiváló harcosa. SZOMBAT: Kétszázhuszonöt évvel ezelőtt, 1760. május 11-én született Köm- lödön, és 60 éves korában, 1820-ban halt meg Nagybajomban Pálóczi Horváth Ádám költő, a magyar népköltészet egyik első tudatos gyűjtője. Legmaradandóbb munkája, az „Ó és új mintegy ötödfélszá- zad énekek” című kéziratos gyűjteménye 1813-ban jelent meg és a század- forduló népszerű dalanyagának mindmáig rendkívül értékes tárháza. VASÁRNAP: Száznyolcvanöt évvel ezelőtt, 1800. május 12-én született Do- rozsmán, és 55 éves korában, 1855-ben halt meg Pesten Jerney János nyelvész, akadémikus, a magyar őshazakutatás jeles képviselője. A Tóték Tbilisziben Örkény István Tóték című, világszerte nagy sikerrel játszott színművét Tbilisziben is bemutatták Babarczi László, a kaposvári Csiky Gergely Színház művészeti vezetője és főrendezője irányításával. A Grúz SZSZK fővárosának egyik fiatal színházi kollektívája által színpadra állított Tóték premierjén részt vett Rajnai Sándor, moszkvai magyar nagykövet. A magyar és a grúz színházak együttműködése folytatódik: Leri Pakszasvili, a Tbiliszi Drámai Színház főrendezője a kaposvári színházban, viszonozza magyar kollégájának Tbiliszi vendégrendezését.
