Dunántúli Napló, 1985. április (42. évfolyam, 89-117. szám)

1985-04-13 / 100. szám

JELENKOR IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT József Attila mVetá&mek 8& éidordtdóiéra CSORBA GYŐZŐ versei 389 NEMES NAGY AGNES: Arckép-váltózá«* 291 BERTOK. LÁSZLÓ verse 294 TVERDOTA GYÖRGY: József ÁitÜa utólsé szöíetésaapi verse 295 N. HORVATH BÉLA: József Altija „balladái'* 30? GALAMBOS! LÁSZLÓ verse 312 PAKCLITZ ISTVÁN versei 313 OTTLIK GÉZA: A Budapesti (Budai) Xénia Egylet 315 SZÁRAZ GYÖRGY: „Emberek, nem vadak .(Történelmi Egy­setek !. rész) 319 VAS ISTVÁN verse 326 MARTYN FERENC: A Rózsák lem btíepíe a hó (Emlékek Í&44- 4Mli 328 WEÖRES SÁNDOR versei 330 DALOS MARGIT: Gyógyhely (öJbesaélóS; Mészöly Miklós heve-- zelöjóval) 331 KALÁSZ MÁRTON: Téli bárány (regény, XVII.} 33? KAROLYI AMY* Adeccbtnc» jegyzetei 343 ■­BERTHA BLlLCSD; Hetven éves a közszékely (Cseres Tihar ko­szihitese) 345 BODNÁR GYÖRGY: Az első negyedszázad novellái (Cseres Tfhot: Kuiöntéls szerelmek} 345 CZIGÁNY GYÖRGY. Lecke Ottiik Gézától 331 dAGY IMRE: A mólt ítélete; Rslfit; a múltról (Szórta György kei drámakóietéröl) 333 ROSZLER GYÖRGY; Böcsó a költóTanártó! (Bét® Ernő halálé- re) 358 BECS ERNŐ versei 359 TAKAT5 GYULA versei 360 1905 4PRIHS A Jelenkor áprilisi száma Bővített terjedelmű ünnepi számmal köszönti a pécsi fo­lyóirat a felszabadulás jubi­leumát, valamint József At­tila és Lukács György születé­sének évfordulóját. A szépirodalmi írások sorá­ban Berták László, Csorba Győző, Galambosi László, Károlyi Amy, Pákolitz István, Takáts Gyula, Vas István és Weöres Sándor verseit, to­vábbá Kalász Márton, Mar- tyn Ferenc, Ottlik Géza és Száraz György prózáit olvas­hatjuk. Új prózairó, Dalos Margit novelláját is bemu­tatja a folyóirat Mészöly Mik­lós ajánlásával. A tanulmányok közül fi­gyelmet érdemel Nemes Nagy Ágnes és Tverdola BERTÓK LÁSZLÓ György írása József Attiláról. Az „Európai fórum” rovatbon Lackó Miklós „Az emberivé egyetemesült nemzeti remeg a sorsáért” cimű Fülep Lajos esszéje kapott helyet. Lukács György születésé­nek centenáriumáról Bécsy Tamás, Bókay Antal és Ke­nyeres Zoltán tanulmányai­val emlékezik meg a folyó­irat. „Hetvenéves a közszé­kely" címmel Cseres Tibort köszönti Bertha Bulcsu írása. Jegyzetet olvashatunk to­vábbá Ottlik Gézáról és Száraz György drámáiról. A kritikai rovat élén Sőtér Ist­ván Olvasónaplója Takáts Gyula leveleskönyvét elemzi és méltatja. Martyn Ferenc A Rózsak terét belepte a hó Akkor és akkor Ausschwitz, az elkerülhetetlen. Sorban besúgók, árulók. Mengele bi­zonyosan észrevette Klárát, hacsak pillanat töredékén — a világ legszebb szemeit. Le­het, válogatásánál úgy in­tett. Aztán Sonnebergben ká- belkészítc zongoraművész: nem sokra volt jó ez a ká­belfajta*. Herr Renz, a fő­nök azt mondta, hogy „az egész scheiss kaput, titeket meg mindnyájatokat úgyis kivégeznek .. legnop hajnalban. A fal mellett állva kissé oldalt dőlt, a világ leg­szebb szemei — úgy tűnt — néztek. Nem érintettem, az orvos lecsukta, leborította ezeket a szemeket örökre. Milyen nagyszerű, ellenáll­hatatlan halót lenni I Pécsi zsidó-temető. Hogyan, hányadszor lehet újrekezdeni. Hányadszor újro, Pécs? Asztalomon előttem olaj- festék, Mussini, Lefrqnc a ne­vük, azaz jó festékek. Egy életen át ettem — nem tu­dom a sötét kadmium titkát, azt, ami; mond. Fel tudom Húzni a vászna; pontosan, Emlékezés 1944-45-re azt, hogy a beau papier Ma­illol, hogy a raisin, a jesus hány centiméter. Néha mégis megmérem, legyen jobb a kép. Hallgat. Hosszú volt az út Galway- tcl Kazsokig, most már fára­dékony vagyok. Nem emlékszem, akkor mit mondtak, hogy terjedt el a hír, ledöntötték a Gömbös­szobrot, Kállai Ernővel, Gadányj Jenővel céltalanul lógtunk, elvetődtünk a budai Duna-partra — ott hevert a szobor darabokban. Kevéssel előbb még láttam egészben, akkor - rossz szobor, aztán már törmelék. o Pesten a Rózsák terét be­lepte a hó. Halott lövök a hetakaró alatt. Még alig fes- letj az éjszaka, vékony fia­talember — kabát nélkül — konyhakést kapar elő az ingaljából és belekanyarít a ló combjába. Sietve vissza az éjszakába. Bontják túlról a pince fa­lát, nyílás kezdődik — egy szovjet katona! Ebben a pillanatban, most vége az illegalitásnak, szabad va­gyok. A pince tömve, izzadt, font golyók pattognak. A szovjet katona már tovább. Valaki kidugta a fejét, golyó pat­tan — ez is halott, így a szó. Egy bátor kitapogat és lábá­nál behúzza a halottat. Fiatal volt. o 'Füst Milánnál, a Vércse utcában lakott, alkalmi szomszédok vegyünk. Milán tógát öltött, hálóingben fo­gadta alattvalóit. Megparan­csolja Milán, menjek titkár­nőjével, Gizikével egy budai címre, nézzük meg, megvan­nak-e a kéziratok. Elsötétítés az utcán, ablakfény sem szűrődik ki, a Giziké fölmá­szik a könyvtárszoba létráján, matat, azt mondja, minden rendben. így lett a „Cicisbeo", mondják, Milán remek írása. Süvítő féltékenység a törté­Hexameterek Változat egy József Attila versre Zsarnoki tél tombol, leszakadnak a távvezetékek, hökken a technika, gyönge babérfák elszinezödnek, Hóba csavart derekát feszülő üvegövbe szorítja, ráfagy az ólom az útra, a fákra, a szívre, a csöndre, korcsolyapálya az ország, fázik egész Európa. Látod, elülnénk itt, forró radiátorok árnyán századokig már, kedves, szólni se kell, ha beszélünk, mondja az asztal, az ágy, meg o jaj-de-te-tegnap-elestél, mondja a... mit mond? élünk, s okkor is újra tavasz lesz, ötvenedik tavaszom, s majdnem huszonöt veled együtt. PÁKOLITZ ISTVÁN Túljutottunk Tizenegy évi veszteglés után nekiveselkedett az almafám Ahány évet könnyelműn kihagyott most ugyanannyi gyümölcsöt hozott Igaz mind vánnyadt mint az újszülött de így is szép és mindenek fölött Méltánylandó hogy — noha váratott magára — de mégse lett átkozott Miként a bibliai fa melyen nem volt füge Jézus részére sem Megnőtt szivemben a bizodalom almafámról nem keli lemondanom Túljutottunk a dolog nehezén a többi: gondosság és járemény WEÖRES SÁNDOR Hónapok Kegyetlenebb o szél, erőszakosabb a zápor, november lánca zenél s az erdő úttalanából nagy zűrzavar kikéi. Hallottam egy mesét, de régen elfeledtem. Szél csapkod szerteszét, talán elmondja helyettem, mit április mesélt. Első Károly király kihagyhatatlan feje A Pasaréti úti, új BBTE-pá- lyát akkor láttam először, ami­kor már rég Vasasnak hívták. A régit, meg a többit, a szigeti MAC-pályát, a lágymányosi BEAC-ot, a pesti FTC-, MTK-, Beszkárt-pályákat ismertem mind, belülről. De 1929/30-ban abbahagytam a versenyzést és akkor egy darabig nem men­tem a pályák közelébe. Egy jó darabig. Harmincnégy évig. Nem mertem. Aztán - hogy végül is oly sok idő eltelt, es hogy nem a tribünök alól jö­vök ki a pályára, Lexivel, Gej- zával, Mukival, hanem felöltö­zött néző vagyok csak a lelá­tón. Felnőttek vagyunk, talán csak nem fog megszakadni a szívem. Hát kimentünk Tando- rival. Nem szakadt meg. Láttam egyszer Németh Mik­lóst kihajítani a gerelyt majd­nem az utcába. A kis kereszt­utcába. Szűk volt neki a tér. A rövidtávfutó bajnok, Markó Margit még versenyzett. A klubház eszpresszójában egy­szer megmutattam a lábát társamnak, akivel teniszt nézni jöttünk. Nézze meg egy futó­nak a lábát inkább, mondtam. Hencegtem vele. (Joggal.) Ö nevetett a - meglepő — szem­telenségemen, de a bajnoknő, ha meg is hallotta, nem ha­ragudott meg, mert látta, hogy lábának a szépsége tár­samat is meghatotta. Ugyanis ez a két boka, lábikra, térd, comb, ez az Achilles-íntöl a biceps femoralisig csupa erő, csupa robbanékonyság, mégis csupa gyöngéd és tökéletes vo­nal volt; hibátlan műalkotás. A szépség félresöpört minden mellékszempontot: a testiség, érzéki bujtogatás verve, a sex nem rúgott itt labdába, hogy úgy mondjam. Társam, aki szi­gorú királynő volt (és bátor in­dián), elmosolyodott: ez szép­ség önmagáért, álnok és ma- szatos ígéretek nélkül. Érzelmi­leg hiteles. Ellentétben egy ré­gi fiú leikével. És ellentétben, gondoltam én, egy régi leánnyal, akinek a teste is, lel­ke is oly nagy szerelmet ígért, amekkorára nem is volt képes. Talán ezt nem tudta magáról szegény hercegnő, de hiába. Be kellett falaztatnom élve. Ahogy a királyt is le kellett fe­jeztetni. Első Károlyt? Vagy a clochard királyt? {§§ Nem. Elkanyarodtam. Nem jó. Húzd csak ki a lapot a gépből. Újra kell kezdenem §§> (...) MeguTálT anapeszTusokkal a pályán Ha a Pilvaxban hormadik alkalommal is szorosan az asztalunk mellé ült ugyanaz a csupa-fül úriasszony vagy a Leve-gőt - (Ki tud itt - ana- pesztusokat - beleszőni a nyelvbe - Arisztofanész ha tu­dott görögül, lehet itt mine­künk magyarul ma?) Téved, aki azt hiszi, hogy csak a rúd­ugró meg a gátfutó ügyel el­sősorban a mozgása techni­kájára, a súlylökő, gerelyhají­tó nem törődik mással, mint hogy teljes erejét beleadja a dobásba. Ellenkezőleg: min­den figyelmedet a nekifutás és kidobás pontos, halálpon­OTTLIK GÉZA A Budapesti (Budai) Torna Egylet — részlet — Corsóban egy szintén-kíváncsi ismerősnek rémlő dolgozó, ká­véházat cseréltünk. Ágnes és Gyurka ugyanis nagy verstani vitákat folytattak; nem volt Nyugat; Népstadion, Népsport mór volt, de még Népnyugat sem; a Tartós Békéért, Népi Demokráciáért-ba pedig mi nem írtunk. Csak ez a csü­törtöki asztalunk volt. Az a bizonyos utolsó előtti láb tro- cheusa lehet-e spondeus? Mi ebben Ivánnal készséggel be­leegyeztünk volna, de nem úgy a költőink. A szenvedélyek ösz- szecsaptak. Aki mindezt hall­gatta, mindenképpen bajba kerülhetett. Akár, mert jelenti, akár mert nem látja meg benne a felforgató, állam­ellenes összeesküvést, ami ter­mészetesen valóban volt. Iván a 33-as FC-ről, Zsákról, Opa- táról jegyzett meg néha vala­mit, vagy Scott Fitzgeraldról, Kaffka Margitról, én bólogat­tam, szerettem volna tormát kapni a virslimhez (nem kap­tam), elhárítottam a ruhatá­rosnőt, amit Iván rosszait ma­gában, de nem mutatta, hogy a nő pártján van, jól megvol­tunk, hallgattunk és - ha ér­tettük, ha nem - szívtuk az anapesztusok tiszta levegőjét. Levegőt, anapesztusokét. Anapesz-tusokét — Leve-gőt — fos technikai kivitelére kell összpontosítanod, minden egyéb csak azután jön. Mint­ha nem is törődnél vele, hová száll a gerelyed, milyen mesz- szire a súlygolyód. Nem is tudsz törődni vele, minden fi­gyelmed a technikáé, amíg csinálod, nem jut belőle más­ra. Majd ha megvan, lemér­hetik. Annyi amennyi. Ha rossz, van még két dobásod. Ha nem rossz, van még öt. Gyakorolhatod tovább a kivi­tel módját. A nehéz súlyt a karod löki ki és irányítja, de az egész testeddel benne kell lenned: a hátad, derekad, s főként a lábad munkája. A jó súlylökő gyakran kitűnő rövidtávfutó. Annak pedig úgy kell rajtol­nia, hogy koncentrál és lazít egyszerre. Két ellentétes, egy­mással össze nem férő dolgot kell művelned egyszerre. Sőt, ha versenyzel — és kezdőd­nek a vereségek - majd fok­ról fokra megtanulod, hogy nemcsak kétfélét, sokfélét. A régi BBTE-pályán egy két­százas előfutamban, ahogy az éles kanyarból befordultál az egyenesbe, látod, hogy hár­man is előtted vannak. Sebaj. Majd befogod a mezőnyt. Meg kellene tanulnod végre rajtol­net, mert ott kaptam fekhe­lyet o Vércse utcában haj­nalig, mert akkor le kellett tűnnöm ... Gizikéből lett Fiametta, Milánból hegedű­készítő és mert megáradt az Arno, nem tudtam hazamen­ni, ott aludtam a firenzei Vércse utcában. O Nem írok emlékeket; úgy kellene kezdenem, hogy hol­nap voltam . . . Csak most kócos, formátlan szavak. Deportálások, a deportáltak hosszú, szívettépő sora, a gázkamrába hajtottak száz­ezrei — én átkozott tehetet­len! Idegen szavak, negyven év után sem fogom értelmü­ket. Kétszer lefogtak százezer feljelentésből kettő. Beárultak - nem tudom tovább mondani. Szégyenlem. A pincében penészfoltok voltak a falakon, földön ülve egész éjjel néztem az Alta­mira gyönyörű képeit. Szivárog bennem a sírás. Tíz tollrajz, a Fasizmus szörnyetegei, rajzoltam tíz különböző helyen, különböző papiroson. ni. Beleerősitesz - aztán — mi ez? Mi ez? Ismeretlen vidéki fu­tók, vágtatnak, száguldanak mint a veszett fene, — tyű a min- denit, még nő az előnyük, nem fogy — mi lesz ebből? So­ha el nem felejted, amit érez­ték (Ezt jól teszed. Baj lenne elfelejteni.) Először felhábo­rodtál, — meg vonnak ezek őrülve? Ezt csinálni eqy elő­futamban? Fogcsikorgatva, ke­servesen is csak harmadiknak tudtad magad bedobni. Utál­ni kezdted az eaész dolgot. Ez így nem szép. Ez csúnya. Ez más. Erőszakos dolog. Ez nem is hasonlít a kétszázméteres síkfutásra. Az milyen szép volt. Természetes volt. Futni. Könnyedén, belegyorsítva ha kell, élvezettel. Hát ezt nem csinálod. Abbahagyod. Aztán mégsem hagyod ab­ba. Ott tanultad meg a Bu­dapesti (Budai) Torna Egylet régi pályáján, ahol ma az 56- os villamos kanyarog, hogy egy fokkal, egy igazi fokkal, egy méterrel vagy egy másod­perccel iobban csinálni vala­mit, amit szerettél, már egé­szen más dolog. Nem ugyan­az a dolog jobban csinálva, hanem egy új, nem ismert do­log, amit talán rögtön utálsz. Ha 27 másodpercen belül fut- -ni, az kétszázméteres síkfutás volt, hát 26-on belül futni már nem ugyanaz. És megint egy másik rövidtáv-szám 25-ön be­lül futni. S ha megvernek vad vidékiek és 24-en belül kell futnod, az már egy másik sportág. Ahhoz korábban kell felkelni. Ki szereti ezt? (Hát meg kell tanulnod elviselni a vereséget. Végigfutni a távot vert mezőnyben. Egyszer, az FTC-pályán leálltál. Igazad volt, aztán mégis olyan rossz­ízű lett ettől az életed, hogy soha többé. Mezeizni február­ban. Nem vqgy háromezres futó. A szúrás nem szűnik. Fuldokolsz a pálya nem-is-túl meredek emelkedő szakaszain. Zöldülsz, tántorogsz és be kell futnod 128-iknak a sok ma­zsola möqött. Mire jó ez? de csak csinálod, csinálod. Aztán akkor, megint túl egy holt­ponton, ez a megutált egé- szen-más-dolog egyszerre me­gint szép lesz. Olyan újfajta szépsége lesz, amiről nem tudtad, hogy ilyesmi létezik.) Azonban hol vannak itt a megutált anapesztusok, ké­rem? Dick úr bólint, rendben von a dolog: „Itt vannak a pályán!” Kiszorították I. Károly király levágott fejét. HÉTVÉGE 9.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom