Dunántúli Napló, 1985. április (42. évfolyam, 89-117. szám)

1985-04-23 / 110. szám

6 Dunántúlt napló 1985. április 23., kedd Morn7ofWo7i manazin x*:*:':«:*:*:*:* § Szovjet—amerikai viszony lfalaszra uárua A pénzért vett halál Küzdelem a kábítószer ellen Az U. S. News and World Report című amerikai hetilap az első látásra kissé sematikus­nak tűnő karikatúrát közölt, amelynek mondanivalója azon­ban ezúttal egész kommentár­ral felér. Reagan elnök egy MX-rakétán ül és ezt mondja a háta mögött kapaszkodó Uncle Sam-nek: ,,Bízz bennem — ez a leggyorsabb paripa Genfbe”. A rakéta gyújtózsi­nórjához épp hozzáérinti a gyufát egy jelképes figura, amelyre a karikaturista ezt ír­ta: „Szenátus", Valóban külö­nös és ellentmondásos helyzet alakult ki a szovjet—amerikai kapcsolatokban, és az MX-ra- kéta ügye is ezt tanúsítja a maga módján. Egyrészről nem lehet tagad­ni azt, hogy a kapcsolatok ko­rábbi mélypontjához képest most, legalábbis, úi lehetősé­gek mutatkoznak. Ezek min­denekelőtt azzal függenek ösz- sze, hogy a két ország között megállapodás jött létre a genfi tárgyalások megkezdéséről, s a megbeszélések elkezdődtek. Gromiko szovjet külügyminisz­ter januárban kétségtelen ered­ménynek minősítette azt, hogy az Egyesült Államok fiajlandó ságot mutatott az űrbéli fegy­verzet és a földi atomfegyver­zet elválaszthatatlanul össze­függő témáinak átfogó vizsgá­latára egy új tárgyalási sza­kaszban. A genfi tárgyalások jelentőségét aligha lehet túl­becsülni: tárgyalások nélkül nem lehet megegyezést elérni, s az eszmecserék ténye már önmagában is javítja az at­moszférát. Másrészt: az is tény, hogy a hosszú „mosolyszünet" alatt felgyülemlett kérdések konkrét válaszokat és megoldásokat kö­vetelnek. Ilyen megoldásra kí­vánt lehetőséget adni a Szov­jetunió az Egyesült Államoknak a méltányosság alapján. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitká­ra a Szovietunió részéről mora­tóriumot ielentett be a köze­pes hatótávolságú rakéták to­vábbi telepítésére. A morató­rium novemberig tart, s az, hogy mi lesz azután, attól függ, követi-e az Egyesült Államok a szovjet példát: leállítja-e vagy sem saját közepes hatótávolsá­gú eszközeinek telepítését Nyu- aat-Európában. Az amerikai negatív válasz — reméljük, nem a végleges feleletadás — azonban újra aláhúzza, hogy a tárgyalások adta lehetőségekből nem kö­vetkezik automatikusan a meg­egyezés. Egyelőre nem látni egyértelmű jelét annak, hogy az amerikai vezetés politikai döntést hozott volna a fegyver­kezési hajsza korlátozásáról. 5 nemcsak a Szovjetunió látja ezt íay, hanem az Egyesült Ál­lamok NATO szövetségeseinek többsége, akiket a legutóbbi időben Washingtonból a csil­lagháborús tervekben való rész­vételre szólítottak fel. (Ezek­nek az országoknak — különö­sen némely vezető nyugat-euró­Deepítík Karthágót I. e. 146-ban, a már több mini száz éve tartó pun hábo­rúk után a római légiók bevet­ték és lerombolták Kathágót. Azt hinnénk, az ókori város megpróbáltatásainak ezzel vé­ge szakadt. De nem így van. Az antik főváros romjai fölött ma új veszedelem tornyosul. A tu­niszi hatóságok úgy döntöttek, hogy ezt c területet be kell épí­teni. A tuniszi tudósok vélemé­nye szerint ez valóságos bar­bárság. hiszen egy bulldózer egy nap alatt megsemmisítheti az 1500 év alatt felhalmozódott kultúrrétegeket, amelyek régé­szeti értéke fölbecsülhetetlen. pai szövetségesnek — Janus arcú a magatartása. Egyrészről a közös kutatás részesedést je­lent a csúcstechnológiából. Másrészt azonban a közös ku­tatás nem homályosíthatja el, hogy ha a kutatásból rendsze­resítés lesz, akkor az Egyesült Államok saját szövetségeseivel szemben is előnyösebb helyzet­re tesz szert. Emellett a nyu­gat-európai országok politikai vezető köreiben is érzékelik, hogy az űrfegyverkezés folyta­tása veszélyeztetheti a szovjet —amerikai enyhülés perspektí­váit. S természetesen ez a lé­nyeg .) Bush Gorbacsovval Szovjet részről a kommentá­rok azt hangoztatják, hogy a tárgyalásokat nem lehet a fegyverkezési programok folyta­tására és fokozására felhasz­nálni. Az MX-szavazást épp ezért veszik komolyan: a tör­vényhozás a következő költség- vetési évre 21 ilyen új rakéta építését hagyta jóvá, A tíz robbanófejes MX nagy célzási pontosságú, tipikus elsőcsa- pás-mérő eszköz; a kormányzat 223 ilyen hadászati rakéta rendszeresítését tervezi. Az MX más, ugyancsak feszített ütemben fejlesztett hadászati eszközökkel együtt különös je­lentőséget nyer, ha folytatódik és konkrét fázisba lép a „csil­lagháborús" program. Mert ha a belátható jövőben nem is képzelhető el százszázalékos biztonságot nyújtó rendszer, az említett új, nagypontosságú hadászati csapásmérő eszközök birtokában egy nyolcvan szá­zalékos szisztéma is csábítást jelenthet. (Emlékezetes, hogy Brzezinski volt nemzetbiztonsá­gi főtanácsadó több tízmillió áldozatot is elviselhetőnek mi­nősített . . .) És ha nehéz is ilyen szándé­kot feltételezni, a potenciált kell figyelembe venni. Ezért fí- avelmeztetnek Moszkvában új­ból és újból: a két ország kap­csolatainak javításában nem le­het a lényeqi kérdéseket meg­kerülni. Az MX ügyében ehhez Aligha van még egy film­kulisszája a hollywoodi álom­gyárnak, amely annyira a „vadnyugat" védjegyévé lett volna, mint a Monument Valley, ez az össze-vissza szab­dalt völgy az Egyesült Államok délnyugati részén. A közel 2000 méterrel a tengerszint felett levő természeti együttes impo­záns hatást kelt: mindkét ol­dalán narancsvörös és az aranybarnától a barnáig vilá­gító sziklafaragványok tornyo­sulnak, amelyeken a szél és az időjárás 25 millió éve végzi szobrászati munkáját. Ezek ad­ják meg a völgynek a jellegét. John Ford, az ismert ameri­Az amerikai lap karikatúrája még Moszkvában azt is hozzá­tették, hogy új rakétákra nem lehet új engedményekkel vála­szolni. Mindez nem jelenti azt, hogy a többi kérdésnek nincs jelentősége. Van jelentősége például annak, hogy a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsának küldöttsége nemrégiben ered­ményes és jó légkörű látoga­tást tett az Egyesült Államok­ban, amelynek viszonzására most került sor Van bizonyos súlyuk azoknak a konstruktív kai rendező, a harmincas évek végén, egy véletlen ittjórtakor ismerte fel benne a kaland­filmjei számára ideális környe­zetet. Attól kezdve negyed szá­zadon keresztül zengtek a mész- és homokkőfalak a ret­tenthetetlen cowboyok piszto­lyainak gellert kapott golyóitól és a lenézően, „alacsonyabb rendűnek" ábrázolt celluloid­indiánok csatakiáltásaitól. Keletkeztek a völgyben „'klasszikus" westernek, ame­lyek ugyan filmtörténetet csi­náltak, de egyébként erőszakot tettek a történelmi igazságo­kon. Például rég megcáfolták, hogy ebben a völgyben elke­nyilatkozatoknak, amelyeket Bush alelnök és Schultz kül­ügyminiszter tettek Mihail Gor­bacsovval, az SZKP főtitkárával történt megbeszélésük után. És persze ennél is nagyobb jelen­tősége lehet a csúcstalálkozó­nak, amelynek lehetőségéről Mihail Gorbacsov a Pravdának adott interjújában ugyancsak pozitívan nyilatkozott. Reagan elnök és köre sok mindent kénytelen figyelembe venni. Azt is, hogy az elnöki terminus vége közeledik (Rea­gan talán mégsem csak „há­borús elnökként" akar szere­pelni a történelemkönyvekben). Azt is, hogy a NATO-szövetsé- gesek is csúcstalálkozó-pártiak. Washingtonban azonban az alapvető kérdésre egyelőre még adósak a válasszal. S ez a kérdés így hangzik: vajon ké- szek-e arra, hogy az egyenlő­ség és az egyenlő biztonság el­vei alapján lépjenek előre azon az úton, amelyet a genfi tár­gyalásokról szóló megállapodás körvonalazott? Vajon készek-e arra, hogy a Szovjetunióval együtt cselekedjenek azért, hogy a világűrben egyáltalán ne legyen, s a Földön véget ér­jen a fegyverkezési hajsza? A Szovjetunió, mint a Gorbacsov- nyilatkozat is tükrözi, mindent megtesz azért, hogy a felelet pozitív legyen. Az emberiség reménykedve várja a választ. seredett harcok dúltak volna az indiánok és a washingtoni kormónykatonák között. A fe­hér betolakodók a valóságban - nyugatra nyomulva — inkább elkerülték a barátságtalan völgyet. Éltek itt viszont valóban a történelem előtti időkben ana- szaci indiánok. Sziklarajzokat is találtak, de azt senki sem tudja, mikor keletkezett ez az indián sziklarajz-művészet. Az is bizonytalan, mikor jöttek ide a navajo indiánok, talán a múlt század közepén, de csak kevesen maradtak itt, azok is rezervátumban. Az amerikai legfelsőbb bíró­ság a legsúlyosabb társadalmi problémának minősítette azt, hogy az iskolákban egyre töb­ben fogyasztanak kábítószert, s részben ennek hatására je­lentősen növekedett a bűnö­zés. E szomorú tény miatt a jövőben a pedagógusok bár­milyen gyanú esetén megmo­tozhatják a diákokat. Ez a hír is alátámasztja az ENSZ ká­bítószer-bizottságának éves je­lentését, amely megállapítja: a kábítószertermelés, -kereskede­lem és -fogyasztás 1984-ben az eddiginél is komolyabb prob­lémát jelentett. Szomorú rekordok A világszervezet fokozott együttműködésre hívja fel a kormányokat a narkotikumok visszaszorításában, s ez érthe­tő: a hatóságok intézkedései ellenére a különböző szerek többsége célhoz ér. Csak ta­valy másfél ezernél többen vál­tak a kábítószer áldozatává világszerte, s példátlan mére­teket öltöttek a fogyasztással kapcsolatos bűncselekmények is. Minden korábbi rekordot megdöntött a csempészés. Az illegális úton beszerzett he­roin, kokain, hasis, marihuana életek ezreit teszi tönkre, mi­közben eladóiknak hatalmas hasznot hoz. Az Egyesült Álla­mokban a „fehér halál" keres­kedői évente százmilliárd (!) dollárt vághatnak zsebre. Az USA egyben a legnagyobb felvevőpiac kétes értékű el­sőségével dicsekedhet. A tőkés világ vezető országában becs­lések szerint nap mint nap 50 millióan mérgezik magukat. A mámor mindennapos biztosítá­sához szükséges pénzt egyre többen bűnözés útján szerzik meg. A bódító por Nyugat-Euró- pától Ázsiáig hódít és leigáz. Nyugatnémet egészségügyi szakértők szerint az NSZK-ban 1,1 millió, 11 — 15 év közötti gyerek már megismerkedett a szerek valamelyikével, hogy később gondjait a marihuánás cigaretta füstjével űzze el. Ázsiában Thaiföld vezeti a lis­tát, 600 ezer nyilvántartott „narkóssal", s úgy tűnik, hogy a felkelő nap országát, Japánt is eléri napjaink egyik rákfe­néje. Rejtett és ismert utakon Nehezíti a bűnüldöző szervek munkáját, hogy az illegális ke­A Karakum-sivatagban a Türkmén SZSZK-ban a Szovjet­unió egyik legnagyobb mély­építkezése áll befejezés előtt: a világ leghosszabb csatorná­ja. Már 1100 kilométer hosszan folyik az Amu-Darja folyó vize a „fekete homokon" - ezt je­lenti türkménül Karakum - ke­resztül, és az egykori pusztasá­got bőven termő szántóföldekké változtatja. Ahol egykor sivatag volt, most gyümölcsfák és gya­potcserjék nőnek, „Már a múlt században, a cárok alatt, mérlegelni kezdték egy ilyen csatorna megépíté­sét - meséli Georgij Okrope- lica vízépítési konstrukciós fő­mérnök. - Reméljük, hogy az elképzelésünket a következő ötéves tervben teljesen meg tudjuk valósítani". Az utolsó szakasz az iráni határ közelében, a Kopet-Dag- hegység lábánál fut majd és a Kaszpi-tenger melletti száraz szubtrópusi területet változtat­ja gyapottermő vidékké. A osatorna megépítését megelőzően, három évtizeddel reskedeíem az Atlanti-óceán mindkét oldalán szervezett bandák kezében van. A kábí­tószer csaknem mindig pontos menetrend szerint kerül el ren­deltetési helyére a termelőktől, például a Laosz, Burma és Thaiföld határán húzódó „arany háromszögnek" neve­zett térségből. A kokainexport­ban nagyhatalom Kolumbiából hetente indul a kis magánre­pülőgép az USA déli határai felé. Itt már nagyban folyik az eladás: a helyi maffiák osztják el a szállítmányokat. Az álta­luk küldött áru nemritkán Európában köt ki, Madridban, Párizsban, vagy Amszterdam­ban. E helyeken naponta fog­lalnak le kisebb-nagyobb téte­leket, ennek ellenére a rend­őrség gyakorlatilag tehetetlen: a szorgalmas „hangyákat le­tartóztatja, de a szellemi irá­nyító „keresztapák" sértetlenek maradnak. Kiúttalanság? Ennyire sötét és kilátástalan a helyzet? Alapjában véve, saj­nos igen, bár némi reménysu­gár is feltűnik e borús égbol­ton. Napjainkra a kormányok mindinkább felismerik, hogy a narkotikumokkal való vissza­élés súlyos fenyegetést jelent lakosságukra, gazdasági éle­tükre, társadalmi rendjükre, nemzeti biztonságukra. A bolí­viai és a kolumbiai kormány már elszánt küzdelembe kez­dett, amelynek keretében pél­dául hozzáláttak a kábítószer­ültetvények megsemmisítésé­hez, a laboratóriumok felszá­molásához. Ez a harc áldoza­tokat is követel: Kolumbiában merénylet következtében éle­tét vesztette a tisztogatási ak­ció fő kezdeményezője, az ország igazságügyminisztere. A termelést pénzügyi eszkö­zökkel is próbálják visszaszorí­tani. Nemzetközi hitelnyújtó szervezetek az utóbbi tíz évben 4 milliárd dollárt meghaladó összeget folyósítottak az érin­tett országoknak. A kölcsönök révén az agrártermelőket arra ösztönzik, hogy hagyjanak fel a mák és egyéb, a narkotiku­mok alapanyagát tartalmazó növények (jól fizető) termeszté­sével. Az ópiumhoz nélkülözhe­tetlen mák termelésében élen­járó Pakisztánban már bizo­nyos eredményeket is elértek. Ez azonban még mindig csak egy csepp - stílszerűbben: gramm a fehér portengerben. ezelőtt, a Türkmén SZSZK gya­pottermése évi 400 000 tonnát tett ki. A termés azóta meg­háromszorozódott. A Karakum-csatorna a vidék lakóinak életét is alaposan megváltoztatta. A rendszeres mezőgazdasági termelés véget vetett a korábbi nomád élet­formának. A lakosság nagy ré­sze az iráni határ menti ter­mékeny sávokon most állami vagy szövetkezeti gazdaságok­ban él. A gyapoton kívül némi gabonát és a parasztok ház­táji gazdaságában zöldséget és gyümölcsöt is termesztenek. A gazdálkodásba be nem vonít földeken juhok és marhák le­gelnek. A csatorna utolsó szakasza olyan vidéket fog öntözni, ahol most csak tavasszal kiapadó kis patakok folydogálnak. A nyári hőmérséklet ott eléri az 50 Celsius-fokot is. Most elő­ször a Kaszpi-tenger melletti Nabit Dag és Krasznovodszk olajvárosokat fogják csővezeté­kes ivóvízzel ellátni. Vajda Péter A genfi amerikai tárgyaló delegációt vezető Max Kampelman Washingtonban az MX-programot védelmezi. (Fotók: U. S. News and World Report — AP —KS) A Monument Valley színfalai Daróczi László Karakum: a világ leghosszabb csatornája

Next

/
Oldalképek
Tartalom