Dunántúli Napló, 1984. szeptember (41. évfolyam, 240-269. szám)

1984-09-30 / 269. szám

1984. szeptember 30., vasárnap Dunántúlt napló 3 Tartalmas vita, előre mutató javaslatok Befejeződött a II. országos idegenforgalmi konferencia Szombaton délelőtt plenáris üléssel folytatta munkáját a II. idegenforgalmi konferencia. A Pécsett rendezett országos tanácskozás második napján elsőként a szekciók vezetői számoltak be a végzett mun­káról. Az idegenforgalom gazdasá. gi tevékenységét és hatékony­ságát megvitató csoport vé­leményét dr. Tamás György, a Kereskedelmi és Vendéglátó­ipari Főiskola tanszékvezető tanóra ismertette. Mint mon­dotta, Magyarországon adva vannak az idegenforgalom fel­tételei, ahhoz azonban, hogy a szakma fejlődni tudjon, nem szabad csak kívülről várnia a feltételeket. Élénk vita alakult kj az idegenforgalmi területfejlesztés és környezetvédelem témáját feldolgozó szekcióban. Erről szólva Rakonczay Zoltán, az Országos Környezet- és Termé­szetvédelmi Hivatal általános elnökhelyettese a Magyar Ter­mészetbarát Szövetség elnöke elmondotta, hogy sok szó esett a falusi és az úgynevezett „bakancsos" turizmusról. Az ajánlások között megfogal­mazták, hogy óvatosan és hozzáértéssel kell fejleszteni a falusi turizmust, míg a másik­nak vissza kell állítani a rang­ját és meg kell teremteni fel­tételeit. A kultúra, a sport és az ide- qenforgalom kapcsolatáról Drecin József művelődési mi­nisztériumi államtitkár beszélt. Kiemelte, hogy folyamatosabb, tartalmasabb és élénkebb eavüttműködésre van szükség a kulturális intézmények és az idegenforgalmi szervek között. A szekcióban elhangzott meg­állapítósok közül fő helyen em­lítette. hogy jobban ki kell használni a kulturális szolgál­tatások nyújtotta lehetősége­ket. Például a vízi-, a tudomá­nyos turizmus, a népi és a nemzetiségi művészet értékei­nek hasznosítását. A szekciókban elhangzott vélemények, javaslatok ismerte­tése utón hozzászólások követ­keztek. Sasvári Ernőné, a Gel- lért Szálló igazgatóhelyettese arra hívta fel a figyelmet, hogy a hazai idegenforgalom­nak még több jó szakemberre van szüksége. Valkó Miklós, az IBUSZ kereskedelmi vezérigaz­gató-helyettese azt hangsúlyoz­ta hogy a szervezett turizmus mellett azokkal is törődni kell, akik egyéni utasokként keresik fel országunkat. Dr. Zeller Gyula, a Pécsi Janus Pannonius Tudomány- egyetem tanszékvezető docen­se arról beszélt, hogy lépéseket kell tenni idehaza is az ide­genforgalmi kutatás és képzés fejlesztésére. Elmondotta, hogy a négy dél-dunántúli megye képviselőinek részvételével, a PAB közqazdasági és jogi osz­tályának keretében, idegenfor­galmi munkabizottság működik, amely vidéken elsőként pró­bálja megvalósítani az össze­fogás gondolatát. Befejezésül Andrikó Miklós belkereskedelmi minisztériumi államtitkár foglalta össze a konferencia eredményeit és mondott köszönetét a baranyai rendezőszerveknek, Ferenci D. Öt nap Bolyért A bólyi kisdiákokért fog­tak össze a nagyközség la­kói. A nagyközségi tanácsa szülők segítségét kérte az épülő új iskola berendezé­séhez. Rendkívül nagy erőfeszíté­sek árán valósul meg a húsztantermes általános is­kola, amelyre 13 millió fo­rintot adott a megyei ta­nács, valamint 9 millió fo­rinttal hozzájárult a nagy­községi tanács, a termelő- szövetkezet és a Bólyi Kom. binát. November 26-ra, — a község felszabadulásának 40. évfordulójára — átad­ják az iskolát. Ám a beren­dezésre már nem futotta a rendelkezésükre álló pénz­ből. Ezer levelet küldött a nyá­ron a nagyközségi tanács minden bólyi családnak. Személyesen is megkeresték a bólyiakat a tanácstagok, a Népfront aktívái és az isko­la nevelői. A családok öt napi munka értékét, a számítások szerint, 200—400 forintot ajánlanak fel a berendezések megvá. sárlására. Készpénzben, illet­ve részletekben fizetik be a felajánlott összeget. No­vemberig a családoktól át­lagosan 1000 forintra számít a nagyközségi tanács, így az 1 millió forint elegendő lesz az elkészült 14 tanterem bebútorozására. A nagyközség lakóinak se­gítségével, remélhetőleg már decemberben megkezdődhet a tanítás az új iskola mind a húsz tantermében, és hosszú idő után a hat szétszórt he­lyiségből egy épületbe köl­tözhetnek a bólyi kisdiákok. Máger A. Katonai a Petőfi eskü laktanyában Tisztelgés a csapatzászló előtt. Csakúgy, mint szerte az or­szágban, a Baranyában lévő katonai és határőrségeknél is ezekben a napokban tettek esküt az egy hónapja bevonult fiatalok. A pécsi Petőfi lakta­nyában tartott eskütétel! ün­nepségen az elöljáró fogadá­sa, a Himnusz hangjai után Érsek Sándor őrnagy köszön­tötte g felsorakozott katonákat, szüleiket, hozzátartozóikat, a társfegyveres erők és testüle­tek képviselőit, a meghívott vendégeket, köztük Novák Szil­vesztert. a Pécs városi Pártbi­zottság titkárát, Piti Zoltánt, Pécs város Tanácsának elnökét, a csapatzászlót adományozó Magyar Gyapjúfonó és Szövő­gyár képviseletében megjelent Varga Attila vezérigazgatót, és dr. Horváth Csabát, a KISZ Baranya megyei Bizottságának titkárát. Ezt követően Eglesz Kálmán honvéd lépett a mikrofonhoz, aki a Szózat hangjai mellett olvasta 'fel a katonai esküt, amit a felsorakozott katonák mondtak utána. Az esküt tett katonákat elsőként Hochrein László őrnagy, parancsnokhe­lyettes köszöntötte, egyebek között hangsúlyozva, hogy a katonai eskü az együvé tarto­zás, a közös célért folyó harc, a társadalmi elkötelezettség szimbóluma, egyike azoknak a felejthetetlen eseményeknek, amelyekre az ember egész életében visszagondol. A fegy­Dunántúli Tárlat Kaposváron Pécsi művész a fődíjas Fotó: Maletics L. veres erők napja alkalmából szólt azokról a feladatokról, amelyek a néphadsereg előtt állnak. A katonai esküt tett katonák nevében Matoricz József hon­véd mondott beszédet, oki an­nak adott hangot, hogy felké. szültek arra, hogy a 18 hónap alatt olyan kiképzést kopnak, melynek eredményeként az es­küben foglaltaknak egész éle­ten át megfelelnek. Ezután dr. Horváth Csaba, az ifjúsági mozgolom képviseletében kí­vánt eredményes szolgálatot az esküt tett katonáknak. díszmenettel Az ünnepség fejeződött be. „Itt van az egész Dunántúl” - mondták tegnap Kaposvá­ron azok a képzőművészek, párt- és tanácsi vezetők, akik részt vettek az V. Dunántúli Tárlat megnyitásán. S bár a túlzás nyilvánvaló, annyi bizo­nyos, hogy a tárlat megnyitása és a hozzá kapcsolódó esemé­nyek találkozási alkalmat je­lentettek sok dunántúli festő­nek, szobrásznak, grafikusnak és a kulturális, művészeti élet számos vezetőjének, munka- tá rsának. A Magyar Képző- és Ipar­művészek Szövetsége, a So­mogy megyei Tanács és a So­mogy megyei Múzeumok Igaz­gatósága a képzőművészeti vi­lághét, a múzeumi és műemlé­ki hónap idejére időzítette a Dunántúli Tárlat mellett Mar­ty n Ferenc állandó kiállításá­nak megnyitását is. A régi me­gyeháza a fokozatos átalakí­tás, helyreállítás után teljes egészében kulturális, művelő­dési célokat szolgál majd: en­nek első lépéseként avatták föl a Martyn-kiállítással a Somogy megyei Múzeum régi—új épü­letét. Sugár Imre, a Somogy megyei Tanács elnöke mondott ünnepi beszédet. — Martyn Ferenc Pécsett élő művész, aki gyermekkorát Ripll-Rónai műtermében, Ka­posváron töltötte, mindig is fi­gyelemmel kísérte Somogy mű­vészeti életét, gyakran jelent­kezett nálunk egyéni és közös kiállításokon. Gazdag életmű­véből 22 festményt és két szo­bortervet felajánlott a város­nak: a nemes gesztus segít megismerni a kitűnő művészt és segíti a tudományos kuta­tást is — mondotta egyebek között. Az V. Dunántúli Tárlat min­den eddiginél gazdagabb anyagát a volt megyeházán, a Somogyi Képtárban és az Ifjú­sági és Úttörő Művelődési Köz­pontban mutatták be — a meg­nyitóra a Képtárban került sor. Knopp András, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese or­szágos művészetpolitikai ösz- szefüggésben méltatta a tárlat jelentőségét. — A Dunántúl, e földrajzi­lag félországnyi terület művé­szei számára az erőfelmérés, a bemutatkozás és a számvetés alkalma ez a közös kiállítás, öröm, hogy jelen vannak itt a klasszikus hagyományok, a művésztelepek sokszínű mun­kája és a pécsi műhely kísér­letező kedve. A Dunántúlon — szerencsére — nincs egyetlen és meghatározó stílus, de vannak műhelyek, amelyek ha­tással vannak az egész magyar festészetre — hangsúlyozta Knopp András. A Rákóczi téri Kaposvári Ga­lériában Kerék Imre költő nyi­totta meg G/czy lános soproni festőművész önálló tárlatát — Giczy János a negyedik Du­nántúli Tárlat fődíjasa volt, s e mostani, sokkal teljesebb anyag igazolta az akkori zsűri döntésének helyességét. A tárlat díjait a meghirdető szervek képviselői adták át az Ifjúsági Házban. Tizenöt mű­vész kapott díjat, köztük pé­csiek. Pécsre került a tárlat fő- díja és a Pro Arte feliratú Bor­sos Miklós-plakett, amelyet a Somogy megyei Tanács aján­lott fel: Valkó László festőmű­vészt jutalmazta a zsűri Kos­suth utca című festményéért. A Fejér megyei Tanács díját Trischlerné Ferk Anna pécsi textilszövő, a Zala megyei Ta­nács díját Bicsár Vendel pécsi ötvös kapta. A Baranya megyei Tanács díját Újházi Péter szé­kesfehérvári festőnek Fischer János, a művelődésügyi osz­tályvezető adta át, a Képző­művészek Szövetsége Dél-du­nántúli Szervezetének díját pe­dig Erdős János titkár Szeke­res Emil nagykanizsai festő­nek. G. T. R. N. Látogatók Martyn Ferenc állandó kiállításán Képzőművészet és animáció U j kiállítás nyílik ma, délelőtt 11 órakora Káptalan u. 6. sz. Martyn-házban. A Pannónia filmstúdió Pécsi Műtermében Kismányoki Károly és Szijártó Kálmán portréfilmet készí­tett Martyn Ferencről, a Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiójá­nak megbízásából. A ma nyíló kiállítás a filmhez készült műve­ket mutatja be. A megnyitón Tüskés Tibor író bevezető szavai után a színes filmet is levetítik az érdeklődő látogatóknak. Az alábbiakban közöljük Martyn Ferenc írását, amelyet a kiállítás budapesti bemutatása alkalmára készített: „Mióta emlékszem, a rajzo­lás volt számomra a legfon­tosabb, szeretném úgy mon­dani — maga az élet. Egy, két rajzom maradt három—négy éves koromból, Felületesen, a prehisztóriai vonalakra emlé­keztetnek ezek a rajzok. — Persze azok — csodálatosak. Máig és ameddig tart az erőm, állandóan rajzolok, a karral, a ikézzel húzott vonal pontosan követi, kifejezi a gondolatot és az érzelmi vivőt; arra is gon­doltam, ha hosszában és ke­resztben. ha ketté lehetne vágni a vonalat, megnézni, vizsgálni, mi van a belsejé­ben, hogyan jelentkezik benne az organizmus és a gondolat. Gondok között, veszedelem­ben valahol fölrémlett előttem a nagy rajzolók, az ő vona­laik vigasztaló emléke, fölcsil­lanó reménykedés. Régóta, né­ha napján becsukott szemmel rajzolok, a bal kéz, a papíros­lapon tájékozódó kéz helyette­síti a szemet, a jobból pedig folyik a vonal. Az eredmény — ezek a rajzok ugyanolyanok, mint a szemmel ellenőrzöttek, de „mezítelenebbek” azaz köz­vetlenebbek, szívhez szólóbbak. A Pannónia Stúdió terve — filmet készíteni a rajzról, a rajzolásról, természetesen na­gyon kedvemre volt és persze mindjárt a gond, az időben születő, az idővel megvalósuló mozdulat mozgás-vonal lehe­tősége. Közelebb kerülök a vonal belsejének választ váró kérdéséhez, ha látom, válasza jön, születik a mozdulat, a mozgás végtelenségében ön­magát teremti. Ez út — legalább nekem — azonosul a zenével, mivelhogy a zenét szerkezetnek „látom”, és a melódia számomra idő­ben húzott vonal. Bevallom, ilyenkor nem gondolhatok a rajzfilmek sokszor ötletekkel teli varázsára, amelyek — mió­ta emlékszem — melyekben az .esprit en sói" valójában azo­nos. Aztán még mindig tanu­lok, tanulságos egy ilyen, tíz— tizenkét perces film létrejötté­nek históriája — lehetséges, hogy a fölfedezések elején tar­tok. Amikor Kismányoky Károly és Szijártó Kálmán fölkeresett a rajzfilm tervével, persze, hogy megörültem. És ugyanakkor eszembe jutottak párizsi éve­im, nevezetesen a harmincas évek és arra gondoltam, hogy semmi régtől fogva megtervelt nem maradhat ki az ember életében. A Montmartre-on, a rue Blomet mozijában annak idején bemutatták a „kísérleti filmeket", azokat gondosan végignéztem, így a szürrealis­tákét és elmondhatom, hogy Bunuel filmjének forgatásán — mulatságos emlék — az „An­dalúziái kutya" forgatásán je­len lehettem. De érdeklődésem tovább tartott és egy sor 'kí­sérleti rajzfilm elkészítésében, munkáiban részt vehettem és már akkor megmutatták az „animálás”, a mozgatás iskolá­ját. Mostanában láthatók, vetí­tik az akkor Párizsban készült filmeket, tanulságnak. Ma — úgy vélem — tisztább, pon­tosabb a rajzfilm hivatása— feladata, hiszen (az annyiszor megvitatott) mozdulat, a moz­gás, a vonal, az idő mai ér­telmű korrelációjában gondol­kodnak. Úgy hiszem, hogy a pécsi rajzfilmhez, rajzfilmekhez egyenes, Dontos út vezet; visz- szagondolok a magam kezdő éveire — kortórsaim indulásá­ra, útjukra. Molnár Farkas, Dobrovits Péter, Wein inger Andor, a weimari, adessaui Bauhaus magyarjaira, nem tu­dom festőnek, építésznek, tér­alkotóknak nevezik őket a mű­vészettörténészek és többen mások, akik „csak” festők vol­tak. Aztán a felszabadulás utáni időben, ami a magam igazán kicsiny munkám egyik eredmé­nye, Keserű Ilonára. Lantos Fe- rencre gondolok —, ami kö­zösen bejárt útjukat bizonyára jellemzi, a fény és a tér, a lá­tás és a látomás, meg a plasz­tika összefüggése. És a foly­tatás azoké a fiataloké, akik koruk szerint már nem is fia­talok, a Pécsi Műhely szerte­ágazó tehetségei — talán nincs is festőállványuk, hanem tervező asztaluk — közöttük Gellér István, akinek az útjára szintúgy figyeltem. Kitáruló világ az övék, új területek birtokba vétele, te­hát a fotó, a sokszorosító el­járások, a szitanyomat és a legszerencsésebb azok között a film.”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom