Dunántúli Napló, 1984. augusztus (41. évfolyam, 210-239. szám)
1984-08-11 / 220. szám
Tudományos élet Az utóbbi évtizedek szociológiai változásai következtében a születéssel együtt a halál is kikerült a családból. Az újszülöttet a hozzátartozók — rendszerint a születés után néhány nappal — a klinikán, kórházban láthatják először; a halottat pedig utoljára a ravatalon, a koporsó fedelének lezárása előtt. Megszületésünkkor egészségügyi intézménybe érkezünk és a halállal egészségügyi intézményben találkozunk. A születés már része az életünknek, a halál még az. Az egészségügyi intézmény szükségszerű velejárója az életnek, nemcsak a kezdetnek és a végnek, hanem a nagy egésznek is. A legtöbben szerencsésnek mondják magukat, ha hosszú távon sikerül elkerülniük az egészségügyi intézményt és . . Nekik van igazuk. Az ember kiszolgáltatottsága az ilyen helyeken általában megnő, hiszen a sorsa „idegen kezekbe" kerül, akar- va-akaratlanu| bizonytalanná válik. A „halálra ráadásul kapott- élet’’ (József Attila) értéke megnő, a halál közelségében pedig sokszorosan felértékelődik. A tudomány immár évezredek óta ismeri a „jó halál” (eutanázia) és a „rossz halál” (distanázia) fogalmát. A Gondolat Kiadó gondozásában most jelent meg dr. Blasszauer Bélának, a POTE tudományos munkatársának A jó halál című könyve, amely az eutanáziával foglalkozik az orvosi etika — sajnos még csak kialakulóban lévő — tudománya szempontjából. A könyv elképesztő mennyiségű, méretű és fontosságú problémák egész tömkelegét veti fel — tudományos és köznapi szempontból egyaránt. Pusztán tudományos szempon- túak lehetnek a könyvnek azok a fejezetei, részei, amelyek a — meghalással, a halállal, az aktív és passzív eutanáziával kapcsolatos — jógi szabályozási nehézségek hátterét világítják meg és arra engednek következtetni, hogy a tudományos kutatás ezeken a területeken sokkal adós még. Alapvető definíciók hiányoznak. Ahány szerző, annyiféle meghatározás — az élettel, a halállal, a meghalás pillanatával kapcsolatban. Vajon melyik tudománynak, tudomány- csoportnak kellene meghatároznia azt, hogy milyen organizmust lehet már emberi életnek tekinteni. (Mik a károsodotton szüléiteknél például az embernek tekinthetőség kritériumai?!) Milyen organizmust lehet — ilyen, vagy olyan életfunkciók nélkül — még élő embernek nevezni? Kit lehet már halottnak tekinteni? (Hogy esetleg valamelyik szervét transzplantációs célra használni lehessen!?) Van-e bármiféle emberi joga a haldoklónak, hogy az élete, a szervei fölött vagy az orvosi beavatkozásokkal kapcsolatosan dönthessen? És ha nincs eszméleténél, akkor kinek lehet joga döntenie bármiben is, ami őt érinti? Az orvosnak? A hozzátartozónak? Megdöbbentő a könyv egyik megállapítása: a halálfélelem az orvosok körében a legintenzívebb. Miért? Mert ők tudják af legjobban, milyen a meghalás. Mindez tudományosan felDr. Blasszauer Béla: A jó halál táratlan, elemezetlen, feldolgozatlan terület. A világ minden részén. minden országában működik ugyan valamiféle meghalással kapcsolatos jogi mechanizmus, de ez általában senkit sem elégít ki. Sem az orvosokat, akik végül is a haldokló pácienssel szemben — az egészségügyi törvény alapján — végső soron a „tégy meg mindent a betegség (természetesen a gyógyíthatatlan betegség is ide tartozik) meg- gyógyitása?’’ szellemében orvosi etikai és jogi dilemmák egész sorát élhetik át esetenként. Sem a betegeket, akiknek egy része esetleg már fel is készült, bele is törődött a megváltoztathatatlanba, de amíg az bekövetkezik, egy valamiféle álhumánum következtében olyan tortúrák elé néznek, amelyek életük utolsó, tehát a legnehezebb pillanataiban még alapvető emberi méltóságuktól is megfosztják őket. A jelenleg működő mechanizmus, legkevésbé az (orvosi) etikával, filozófiával és az egyéb egészségügyi társadalomtudományi kutatással fogbeteget, akkor a beteg akarata ellenére történő kezelés miatt vonhatják felelősségre. Az orvos bírósághoz fordul, ahol a bíró a következőképpen dönt: a személynek jogában van nem elszenvednie a fájdalmat. Az embernek jogában van méltóságban élnie, vagy meghalnia. Én a méltóság szót húznám alá. Ez az a pont, amely ebben az esetben az egyik embert (orvos) a másik emberhez (haldokló) etikailag a leginkább köti. Ezért mindaz, ami itt az orvos és a beteg kapcsolatát szabályozza, meghatározza, etikai vizsgálat, kutatás tárgya. Az eutanáziával is foglalkozó orvosi etikai kutatásnak azonban, ahhoz, hogy valóban tudománnyá váljon, először a saját alapvető céljait, feladatait, vonásait kellene valamiképpen legalábbis filozófiai érvénnyel definiálnia. Ennek alapján pedig egy átfogó biológiai, jogi, szociológiai, tisz- tázódási, rendteremtési folyamat vethetné meg. És miután az etikai struktúra világos, működőképes, jogilag ellentmonDürer: A lovag, a halál és az ördög lalkozó társadalomtudósokat elégítheti ki. Ezt tükrözi A jó halál című könyv is, amelynek szerzője a téma avatott specialistájaként csaknem ötszáz oldalon sorakoztatja fel az ezzel kapcsolatos érveket és ellenérveket. Ami a probléma köznapi ve- tületét illeti, ott nem kevésbé nyugtalanító a helyzet. A személyes élet, a személyes világkép hovatovább egy sötét, misztikus ködökbe burkolt, el- kerlühetetlen — képződmény, a magányosan és kiszolgáltatottan megvívandó kegyetlen haláltusa árnyékába sodródik. A majdan bekö”etkező végső rossz előreveti árnyékát és még inkább megrontja az eleve is meglehetős javításra szoruló életet. Sajnáljuk magunkat már jó- előre. Okkal, De sajnálhatjuk a hivatott orvost is. Dr. Blasz- szauer Béla elképesztő meny- nyiségű esetet idéz. Lássunk egyet: (USA, Florida.) 72 éves asszony haldoklik. Menthetetlen, folyamatos vércserével fenntartják. Csak sebészeti úton kaphat vért, rossz állapotú vénái miatt. Operálni kell, ki kell venni a lépét. A beteg könyörög a családnak és az orvosnak: „Kérem, ne kínozzanak többet!” Az orvosnak egyszerre két problémával kell szembenéznie. Ha helyt ad a beteg kívánságának, akkor gondatlanságért vagy öngyilkosságban való közreműködésért vádat emelhetnek ellene. Másrészt, hai megoperálja a dásmentesen rögzíthető, cselekvési, tevékenységi és magatartásbeli kódexben kellene rögzíteni mindazt, ami ezzel kapcsolatos. Még pedig olyan módon, hogy az esetleg vitás helyzetek a nyilvánosság előtt is könnyen tisztázhatók legyenek. Végezetül: ennek a hátborzongatóan izgalmas és minden szempontból érdekes, valamennyiünket érintő témájú és tartalmú könyvnek az olvastán legalább a recenzensnek illene hinnie a „jó halálbtfn”. Nekem ez sajnos nem sikerült. Szerettem volna legalább azt el. érni, hogy a könyv segítségével a halált nem az élet ellentétének, ellenpontjának, hanem szerves részének, tartozékának tekinthessem. Még eddig sem jutottam el. Olvasgatom továbbra is ezt a megrfendítő, a vélemények zűrzavarában egyfajta rendet mégiscsak kialakító könyvet és . . . Töprengek. Ha van rá időm. Hiszen az élet minden percet kitölt, lefoglal. Kivéve egyet. Azt a majdanit. Amire bizony nem szeretünk gondolni. Mert a halál az élő, az életnek örülni tudó ember szemében sohasem lehet jó. Csak: „jó”. Hogyan lehet mégis ezt az elkerülhetetlen és szükséges rosszat valamiképpen enyhíteni, humanizálni? Erre a kérdésre igyekszik elgondolkodtató, és mindenképpen továbbgondolni való válaszokat találni A jó halál című könyv szerzője. Bebesi Károly — Dolgozatok a Nevelés és oktatás köréből címmel a napokban jelenik meg a JPTE Tanárképző Karának tudományos kiadványa. A kötetben 13 tanulmány kapott helyet, köztük magyar, német, orosz és francia nyelven is olvashatók a filológia, pedagógia és a marxizmus—leninizmus témakörében. A 264 oldalas kiadvány egyik érdekessége, hogy helyet kapott benne az újvidéki egyetem professzorának, E. Kamenovnak francia nyelvű tanulmánya a didaktikai játékok hatásáról a gyermekek értelmi fejlődésére. Higany helyett viasz. A lázmérő felépítése az elmúlt évtizedek során mit sem változott: ma is üvegből készül és higannyal töltik meg. Hibája, hogy törékeny, és hogy a szétfolyó higanyt jóformán lehetetlen összegyűjteni, pedig a lakásban — minthogy mérgező — nem kívánatos a jelenléte. Hamburgi szakemberek most újfajta, törhetetlen lázmérőt dolgoztak ki. Műanyagból készül, és a higanyt táguló viasz helyettesíti benne. HÍREK Augusztus 16-tól folytatódnak a tudományos előadások a pécsi Planetáriumban. A csillagászati előadások 16.30-kor kezdődnek, naponta. * A legrégibb kínai város. Kínai régészek Honan tartomány fővárosának, Cseng- csounak a területén felfedezték Kína eddig ismert legrégibb városának a maradványait. A szakértők a város korát mintegy 3500 évre becsülik. Már az elmúlt években feltárták egy részét. A kiásott városrészben a jómódú lakosok házai álltak. A régészek találtak nefritből és sárgarézből készült hajcsatokat, nefritkanalakat és számos emberi koponyacsontot. Enyedi Györggyel, az MTA Tudományos Intézetének igazgatójával készített interjút közöl a jelenkor összevont nyári száma. Ehhez kapcsolódik Enyedi György tanulmánya Két tűz között: regionális központok Magyar- országon címmel. A félelem anyaga? Nemrég sikerült o szkotofobin nevű, az élő szervezetben előforduló fehérje aminosav sorrendjét földeríteni, és mesterségesen előállítani. A kísérletek azt mutatták, hogy a szintetikus szkotofobin, éppúgy, mint a természetes, a sötétségtől való féléimet kelt az egerekben. Egy kutatócsoport újabban ennek a félelemkeltő anyagnak az aranyhalakra gyakorolt hatását vizsgálta. E kísérletben a szintetikus szkotofobint radioaktív jóddal jelölték meg, majd befecskendezték aranyhalakba, amelyek előzőleg a napnak legalább a 90 százalékát sötét tartályban töltötték. Az injekció után a halak szemmel láthatóan arra törekedtek, hogy elkerüljék a sötétséget. A szintetikus szkotofobin tehát nemcsak a rágcsálókban, hanem a halakban is kiváltja a sötétségtől való félelmet. A radioaktív megjelölés lehetővé tette annak feltételezését, hogy e hatás elsődleges helye az agyban keresendő, de nagy szkotofobin tartalmat állapítottak meg a vesében is. Terjedőben a személyi számítógépek használata Matematikusok nemzetközi tanácskozása A kód „biztonsági berendezés” is, amit még számítógéppel sem lehet megoldani Magyarországon először rendeztek algoritmus-elméleti konferenciát. A Bolyai János Matematikai Társulat szervezte azt a — közelmúltban Pécsett . megtartott — nemzetközi tanácskozást, aminek a Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Kara adott otthont. A tudományos ülés fő témáját a számítógépek megoldóképességében rejlő lehetőségek és korlátok számbavétele, valamint az azonos típusú feladatok megoldását szolgáló egységes módszerek számbavétele és az úgynevezett algoritmusok képezték. Nagy volt a nemzetközi érdeklődés is, hiszen százhúsz kutató — köztük több világhírű tudós — vett részt az ötnapos konferencián az európai és tengerentúli országokból.-.V David S. Johnson a kombinatorikus algoritmus kutatásában vállait úttörő szerepet, az ő társszerzője e tudományágban megjelent első szakkönyvnek. Az Amerikai Egyesült Államokból érkezett professzor azokkal a problémákkal foglalkozik, amelyekre a számítógépek felhasználásával sem lehet mindig a lehető legjobb megoldást találni. Újabban azt vizsgálja: hogyan lehet az ilyen feladatokra jó közelítő választ adni. — Mindig is szívesen foglalkoztam nehezen megoldható feladatokkal, ezért kezdtem el a kombinatórikus algoritmuselméletet tanulmányozni — mondta, — Jelenleg az ATT Bell-laboratóriumbain dolgozom. New York mellett. Ebben a kutatóintéze'ben elsősorban a telefonközpontok számítógépe; irányításának lehetőségeit vizsgálják, de emellett komputereket is gyártanak. Az itt dolgozó tudósok egy csoportja akár a laboratórium alaptevékenységétől eltérő témában is kutathat. Az intézetben számos tudományos folyóiratot szerkesztenek, kiadnak. Az egyik algoritmus-elmélettel foglalkozó folyóirat rovatvezetője vagyok. Szakírói munkámban is felhasználom a számítógépet, mint segédeszközt. Cikkeimet komputerbe gépelem, ami azt már nyomtatott formában adja ki. Később fénymásolással sokszorosítják. Ezzel az eljárással gyorsabban dolgozhatók fel a legújabb.- kutatási eredmények és rövidebb idő alatt kerülnek a matematikusok kezébe. — Kutatási területén újabban mit tart a legfontosabbnak? — Az utóbbi években a „nehéz” problémák megoldásával foglalkozom. így például keresem, hogy milyen módokon lehet bizonyos feladatokat — munkafolyamatokat, telefonhívás stb. — úgy ütemezni, hogy a lehető legjobban kihasználjuk a rendelkezésre álló időt. A kutatás során több ilyen problémával találkoztam és ezekből állítottam össze az említett könyvet Mike Garey kollégámmal közösen. Amerikában egyébként már nagyon sok helyen alkalmazzák a személyi számítógépet. Egyre több családban van, nem egy esetben a gyerekeknek is vásárolnak ajándékba. Elterjedésük miatt a középiskolákban már oktatják a programozásukat. Kísérleti jelleggel egy-két iskolában már a hat-hét éves fiúkat és lányokat is megtanítják a BASIC nyelvre. Ezt a kísérletet a híres bostoni egyetem, az MIT irónyítia, — És a munka mellett mivel fog'alkozik? — Szabad időmben zenét hallgatok és zöldséget termesztek. Az intézettől hat kilométerre lakom és mindennap futva teszem meg az utat oda és vissza. Szívesen olvasok tudományos-fantasztikus regényeket is. Mint kutató sokat utazom, már jártam a világ csaknem minden pontján. A legjobban London és Párizj tetszik, főleg történelmi hangulatuk és kulturális életük gazdagsága. Az ötnapos konferencia résztvevői között volt Lovász László is, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Matematika. Intézete Számítógéptudományi tanszékének vezetője, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. 1966-ban első lett a Ki miben tudós? matematika vetélkedőn. Ebben az évben ismét részt vett ezen a versenyen, de ezúttal, mint a zsűri tagja. — Jó kezdeményezésnek tartom ezt a matematika népszerűsítésére, ugyanis megmutatja az embereknek, hogy milyen izgalmas lehet egy-egy feladat megoldása. Saját munkámról annyit, hogy kombinatorikával és gráfelmélettel kezdtem el foglalkozni. Innen jutottam el az algoritmuselmélethez, amj 1970-től került elő'érbe a számítógépek elterjedésével. Ennek egyik fő segédeszköze a gráfelmélet. E kutatásoknak nagy a gyakorlati jelentősége is. Az adatbankoknál használt kódok, és titkosírások, így egyben „biz'onsági berendezések1’ is, hiszen még számítógépekkel, sem lehet megfejteni őket. A kutatót lelkesíti, ha eredményeit a"* gyakorlatban felhasználják, számomra talán mégis a legfontosabb haitóerő a problémák belső logikája és ai váratlan kapcsolatok keresése különböző területek között. — Mi a helyzet nálunk a személyi számitógépekkel? — A személyi számítógépek Magyarországon is egyre elterjedtebbek. Meg kell keresni ezek használati lehetőségeit. Van már arra! példa, hogy egyes intézmények adminisztrációját számítógépekkel végzik. A többször előforduló leveleket így tárolják és gombnyomással bármikor előhívhatják és sokszorosíthatják. Fontos, hogy az emberek ne idegenkedjenek ezektől a berendezésektől, hiszen így sok mindent eavszerűbb módon lehet megoldani, — Nem kellene ezt már az iskolákban is oktatni? — A magyar közoktatásban már vannak lépések arra, hogy a gyerekek minél inkább érzékenyek legyenek a problémák megoldására, sőt arra is, hogy ezt a szómítóaépek elterjedésével összhangba hozzák. A középiskolákban már sok helyen megismerkedhetnek a tanulók a számítógépek programozásával. Az alsó és középfokú intézetekben tanított komplex-matematika nagy előnye, hogy fejleszti a logikus gondolkodást és problémaérzékennyé tesz. Persze arra is figyelni kell, hogy az. egyszerű alapműveleteket is biztonsággal elvégezzék a diákok, hiszen minden esetben’ nem vihetnek magukkal személyi számítógépet. Szalai Kornélia HÉTVÉGE 7.
