Dunántúli Napló, 1984. január (41. évfolyam, 1-30. szám)

1984-01-19 / 18. szám

© Dunántúlt napló 1984. január 19., csütörtök A vállalatok, üzemek támogatásával Mozgás- korlátozottak irodája Komlón Több mint száz új egyesületi tag Házi tanfolyam — bedolgozói hálózat Segítség a személyes ügyekben Másfél éve, 1982. június 8- án avatták a Mozgáskorláto­zottak Baranya megyei Egyesü­letének komlói irodáját. A he­lyi csoport szervezése már jó­val korábban megkezdődött, hiszen a Május 1. Művelődési Házban évekig működött az egyesület által is támogatott klub. A komlói csoport törté­netében azonban mégis az új iroda megnyitása jelentett döntő változást. A Kossuth Lajos utca 42. szám alatti tízemeletes épület földszintjén kialakított helyisé­geket a város üzemei, vállala­tai festették ki és rendezték be társadalmi munkában. A- kap­csolat a körülmények kialakí­tása után sem szűnt meg, jó- néhány helyi gazdasági egység támogatja, segíti működésüket jelenleg is. Az iroda létrehozásával több célt kívántak elérni az egyesü­let vezetői. Az első és legfon­tosabb feladat volt megterem­teni a lehetőséget, hogy a mozgásokban korlátozott em­berek ügyes-bajos dolgaik miatt ne utazzanak a megye- székhelyre. Az intézmény mű­ködésével a megyei szervekkel párhuzamos ügyintézést kíván­ták helyileg megoldani, példát mutatva ezzel más városoknak is. Már az első hetekben meg­kezdődött a járás és a város területén élő rokkantak felke­resése. A hívó szóra mintegy 60—70-en jelentkeztek. A cso­port érdeme, hogy néhány hó­nap múltán ez a szám 100 fö­lé emelkedett. Hetenként ál­talában 8—10-en keresik fel személyesen vagy telefonon az irodát. A különféle ügyek kö­zött szinte minden előfordul, legtöbben azonban munkavál­lalás miatt jelentkeznek. Az egyesület komlói csoport­jának vezetősége hamar fel­ismerte, hogy a hozzájuk for­dulók elsősorban valamilyen otthoni elfoglaltságot szeretné­nek. Így jött létre a jelenleg is működő bedolgozói rend­szer, amelynek keretében kü­lönböző fából és bőrből ké­szült termékeket állítanak elő. A Kossuth Lajos utcai helyisé­gek időnként valóságos kis raktárak. Itt tárolnak ugyanis néhány anyagot és eszközt, va­lamint itt tartják a munkavég­zéshez szükséges tanfolyamo­kat is. Január harmadik heté­ben például az üvegfonással ismerkedhettek a szakma for­télyai iránt érdeklődők. Általában a szükséges anya­gokat és a kész termékeket házhoz viszik. Előfordul azon­ban, hogy a gépkocsival ren­delkező egyesületi tagokat ar­ra kérik, keressék fel a komlói központot. Ezt egyébként más ügyekben is szívesen teszik, er­ről tanúskodnak a vezetőség feljegyzései, tapasztalatai. A komlói iroda a Vöröskereszttel és más társadalmi szervekkel együttműködve számtalan eset­ben nyújtott konkrét segítsé­get. Rendszeresen tájékoztat­SORSTÁRSAK h on ÉS R PÉCSI Tü REfiHBItlTflCIGS FÓRUmH ják a csoporthoz tartozókat a szanatóriumi férőhelyekről, közreműködnek a különféle gyógyászati segédeszközök, rit­ka gyógyszerek beszerzése ér­dekében, sőt az is előfordult már több esetben, hogy a la­kásgondok megoldásában nyújtottak hathatós támoga­tást. Kedden, szerdán és csütör­tökön Farkas Béláné fogadja az érdeklődőket. Természete­sen nemcsak az egyesület tag­jait, de azokat a mozgássé­rülteket is, akik valamilyen gond vagy probléma miatt ke­resnek megoldást. A beszélge­tés ilyenkor többnyire nemcsak az ügy elintézésére tett ígéret­tel végződik, de majdnem min­dig sor kerül a belépési nyi­latkozat aláírására is. A bányavárosban és a hoz­zátartozó közigazgatási terü­leten élők bizalommal fordul­nak az egyesület helyi csoport­jához. A személyes megjelené­sen kívül gyakran telefonálnak vagy üzennek nemcsak a kö­zeli, de a távolabbi települé­sekről is. Az iroda mindenkivel törődik és egyetlen jelentkezőt sem küld el meghallgatás nél­kül. A másfél éves működés fi­gyelemreméltó eredménye, hogy az intézmény nem csupán a területen élők fórumává vált, de sokak számára sikerült hasznos elfoglaltságot, állandó munkát biztosítani. Éppen ezért a tervek között elsősorban en­nek a gondolatnak a tovább­vitele szerepel. Az idén szeret­nének a Május 1. Művelődési Házzal, pontosabban az intéz­mény pincéjében működő köz­ponti barkácsműhellyel szoros kapcsolatot kialakítani. Azt ter­vezik, hogy szakember irányí­tásával bizonyos napokon olyan tanfolyamokat szervez­nek, amelyeken elsajátíthatók a famegmunkálás legfontosabb ismeretei. Az elképzelések szerint rö­videsen m.integy 40—50 ezer forint értékű gépet, szerszámot vásárolnak. Az eszközöket azok vehetik majd igénybe, akik megtanulták például a faesz- tergálást, vagy más szakmai fogásokat. A foglalkoztatottak száma így az idei évtől vár­hatóan tovább bővül és újabb igényeket tudnak kielégíteni. A komlói iroda működése példa lehet Baranya megye más városainak is, hiszen az eddigi tapasztalatokból egyér­telműen kitűnik, hogy létreho­zása nem volt hiábavaló. Ferenci Demeter Köszönetét mondok a 21, számú Sallai utcai leértékelt bolt pénztárosának. Az történt ugyanis, hogy tévedésből a kb. 600 Ft-os számlámat 2 db ezer- forintossal fizettem. Csak ott­hon vettem észre tévedésemet, másnap ismét Pécsre utaztam, és a fenti bolt pénztárosától visszakaptam az 1000 Ft-ot, amit ismét nagyon köszönök. Benke Pálné, nyugdíjas 7838 Vajszló, Batthyány u. 10. szerkesztőség postájából S Felvételünk Pécsett, a Jakabhegyi út elágazásánál készült Göbölös István, pécsi olvasónk panasza nyomán. Az itt lakók gondja a következő: két évvel ezelőtt a Pacsirta utcából elágazó Szurdok­dűlőben betonút épült, majd az út folytatásaként lépcsős betonjárda a Jakabhegyi út elágazásá­ig. Nem készült el azonban a lépcsősort szegélyező korlát. Az itt élő idős embereknek különösen most, a jeges járdán rendkívül nehéz a közlekedés, nincs miben megkapaszkodniuk. Várják, hogy mielőbb elkészüljön a már rég megigért korlát a lépcsősor mellett. ———— * -­Söpörjön mindenki a saját háza előtt! Válaszol az illetékes „Rugalmasabb alkalmazkodást” A Dunántúli Napló január 5-i számában szóvá tettük, hogy a pécsi Tüzér utcai felüljáró meg. növekedett forgalma szükséges, sé teszi a Megyeri úti sorompó nyitvatartási idejének meghosz. szabbítását. A cikk nyomán tá­jékoztatót kaptunk Vókó János­tól, a városi tanács építési és közlekedési osztályának vezető, jétől: A tömegközlekedést bonyolí­tó. illetve az abban részt vevő vállalatok részvételével megbe. szélést tartottunk még decem­berben. A megbeszélésen el­hangzottakat figyelembe véve a MÁV Pécs, Igazgatósága hoz­zájárult a Megyeri úti sorompó nyitvatartásónak egy órával va. ló meghosszabbításához. A so­rompó nyitvatartása tehát a kö­vetkezőképpen változik: 5 óra 30 perctől 18 óráig tart nyitva, a sorompó ez időszakon túl zárva tartható, kivéve a vásári napokon. ———— * —■ Nem Orffin lesz a motocross pálya A Dunántúli Napló 6. számá­nak sportoldalán megjelent írásban arról tájékoztattuk ol­vasóinkat, hogy motocross-pá. lyát akarnak kialakítón; Orfűn. A hírre reagálva számos olva­sónk telefonon, illetve, levélben — közülük Martin Lászlóét meg­jelentettük a január 12-i szá­munkban — tiltakozott az el­képzelés ellen. Minderre meg­kaptuk a hivatalos választ is a sportegyesület elnökétől. Mint írja, nem Orfűn, hanem Abali- gettől két kilométerre, a vasút­állomás közelében találtak olyan helyre, amely a crosso- zók igényeit kielégíti és a pi­henni vágyók nyugalmát sem zavarja. „Mélységesen sajnáljuk, hogy a január 6-i cikkben nem Aba- figét neve szerepelt. Bevallom, én tévedtem — ami a két falu nevét illeti” — írjo Németh 1st. ván SE-elnök.------------- » --------------­N em a DÉDÁSZ tulajdona A januári 12-i számunkban megje­lent felvétel miatt szólt Vass József, a DÉDÁSZ Pécs városi kirendeltsé­gének vezetője. A képet ifj. Duna- völgyri János készítette Pécsett, a Kacsóh Pongrác úti bontási terüle­ten, ahol egy magasfeszültségű do­bozt felejtettek nyitva, amelyről nem' lehetett eldönteni, vajon feszültség alatt van-e? A DÉDÁSZ illetékese bejelentette: áramtalanitották a berendezést, amint a fogyasztó beje­lentette. A kérésük az, hogy hason­ló esetben időben szóljanak be a fogyasztók, kerüljék el ezeket o ve­szélyes helyzeteket. — A szomszédék kukásedé­nyét a mi házunk előtt, az út­testre ürítették a szemétszállí­tók — jelentette telefonon egy ingerült férfihang. Ez így még a szemétügyek­ben edzett ügyeletes fülnek is hihetetlenül hangzott. Némi kérdezősködés után aztán ki­derült, hogy a lejtős, hótól sí­kos Mandula utcában meg­megcsúszó teherautó kerekei alá öntötték — nagyobb baj elkerülése végett — a salakot is tartalmazó szemetet a Köz- tisztasági Vállalat alkalmazot­tai. — Rossz nézni itt az abla­kunk előtt ezt a mindenféle hulladékot — fokozódott a fér. fihang ingerültsége. — Ki fog­ja ezt eltakarítani? Telefonál­tam a Köztisztasági Vállalat­nak. ott azt mondták, a mi ut­cánkban nincs utcasöprés. Be­jelentettem az ügyet a tanács, nál, azt mondják, nem tartozik Bevallom, ha nagy ritkán mo­ziba megyek, sohasem a kriti­ka hatására teszem. A DN „Ma. gyár film, 1983.” című tallózá­sában is meglepetve olvasom a következőket: „...nem járt jól Lázár Ervin sem, a gyerekek sem, hogy Sólyom András meg­filmesítette a Szegény Dzsoni és Amikét.” Az írásból ■— saj­nos — az azonban nem derül ki, miént nem járt jól sem az író, sem a gyerekek. Nem tu­dom, tehát, milyen csalódás ér. te a nagyon népszerű, sokak által olvasott írót és a filmet megtekintő gyermeknézőket. A filmről megfogalmazott megállapításnál annál is inkább érthetetlen számomra, mert a Népszabadság december 28-i száma (7. oldal) éppen arról tudósít, hogy Csongrád megyé­ben, ahol évről évre a legille­tékesebb nézők, a gyerekek zsűrizik és díjazzák a nekik leg. jobban tetsző filmeket, az idén például a Szegény Dzsoni és Árnika című magyar, illetve a Szeretnék köszönetét monda, ni a budapesti Elzett Művek Lemezárugyárnak, személy sze­rint Fülöp Jenőné MEO csop.- vezetőjének kedvességéért. 1982 karácsonyára kaptak a gyere­keim diavetítőt, az objektívet a gyerekeim eltörték, így nem tudtuk használni a vetítőt. Hosszas utánjárás következett az alkatrész után, de mivel sem Pécsett,- sem Budapesten nem kaptam, ezért írtam a Lemez- árugyár címére egy levelet, és kértem, hogy utánvéttel küldje, nek számunkra egy objektívet rájuk. Hát ennek az utcának nincs gazdája? — ön családi házban lakik? — Igen. — Akkor ön a gazdája a háza előtti útszakasznak, — Talán én söpörjem el azt a szemetet, amit mások borí­tottak oda? Arról szó sem le­het. írok a rádiónak, a televí­ziónak, a sajtónak, de ezt nem hagyom annyiban. Mindig mindenütt csak papolnak a környezetvédelemről, de tenni nem akar senki semmit. — Úgy látszik, csakugyan — hagyta helyben udvariasan az ügyeletes. — öt tehát most megtehetné, hogy fog egy söprűt. . . A panaszos lecsapta a kagy­lót, az ügyeletes pedig arra gondolt, a telefonálgatásokra, jelentgetésekre fordított idő alatt már régen tiszta is le­hetne az az útszakasz R. Zs. „Ellen-városfal” az Aradi vértanúk útján? 1983. december 30-án meg. jelent számuk foglalkozik az Aradi vértanúk útja megúju­lásával. A cikk néhány kérdés, ben téves adatokat közöl, így az olvasók teljes tájékoztatása érdekében kiegészítésre szorul. A tervet számos társadalmi szervezet és hatóság zsűrizte és elfogadta. Ezek: a Dél­dunántúli Tervező Vállalat Mű- szaki Tervtanácsa; a Baranya megyei Tanács Területrendezé. si és Építészeti Bizottsága; a Magyar ÉDÍtőművészek Szövet­sége e célra alakult bizottsá- aa; az Építőipari Tudományos Egyesület; a Hazafias Nép­front; a Közlekedéstudományi Eqyesület; az Országos Műem­léki Felügyelőség, s természe­tesen a Városi Tanács. A műkő oszlopok egyúttal virágtartók, melyekbe a ta­vasz beálltával ékes növények kerülnek. Kivétel az a tizen­három, mely az Aradi vérta­núk mellszobrainak posztomén, séül szolgál majd. A korona alokú műkő elemek nem az ősz. lopokon lesznek elhelyezve. A Mecsek utcai „bástya” járó­szintje lényegesen magasabb lesz a mostaninál, így a sza­bad kilátás nem ütközik aka­dályba. A Mátyás király és Zrínyi ut­cai úi közvilágítás — a DÉ- DÁS7-szal közösen — a mi koncepcionális tervünk szerint létesült. Az Aradi vértanúk út­ján is hasonlót szerettünk vol. na, azonban ez tárgyi okok miatt nem valósulhatott meg. Dévényi Sándor, éoítész tervező Dél-dunántúli Tervező Vállalat * A Dunántúli Napló cikkére kapott tervezői válasz kapcsán fontosnak tartjuk kifejteni a véleményünket, ami a Pécsi VárosszéDÍtő és Városvédő Egyesület építészeti-városren. dezési szakosztályában január 8-án lezajlott vitára is alapul. A válaszban a tervező hivat­kozik különböző szervekre, tes. fületekre, amelyek véleményez­ték és jóváhagyták a tervet. Anélkül, hogy kétségbevon­nánk azt, hogy az említettek döntései felelősségteljesek, szabadjon megjegyezni: ha­sonló esetekben, amikor mű­szaki tervekről van szó, a tes­tületek — kevés kivételtől el­tekintve — különösebb és mélyrehatóbb tanulmányozás nélkül hanyiák jóvá azokat. Ez tulajdonkéooen nem is hely. teleníthető. Nehéz ugyanis csak a rajzók alapján részletekbe- menően állást foglalni a dol­gok jósáaát. vagy rosszaságát illetően. E sorok írója is látta a terveket, módja volt az ala­posabb tanulmányozásra is, és annak idején ennek alapján írta meg bemutató 1 cikkét. Mégsem érzékelte a rajzokból az oszlopoknak azt a robusz­tusságát ami azok elkészülte után nyilvánvalóvá vált nem­csak az újsáqíró, de nagyon sok pécsi számára is, amint azt az említett szakosztályi vita is bizonyítja. Mi lehet tehát a megoldás? Ezt keresték a szakosztály­ülésen is. Úqv véljük — mivel ezen már aligha lehet segíte­ni, ezért inkább a jövőre gon­dolva —, hogy hasonló esetek ben eredeti méretű modellen kellene bemutatni a vitatható műtárgyat, mégpedig a hely­színen. Ha pl. ezekből az osz­lopokból 2—4 darabot elkészí­tenek hungarocellből (az egész talán ezer forintba sem kerüli), s úgy véleményeztetik á tervet az említett testületek­kel, talán más lett volna az eredmény. H. I. Olvasás közben... Donald kacsa című amerikai al­kotásokat találták legalkalma­sabbnak a Kisködmön-díjra. A gyerekek — ők még nem hiva­tásos kritikusok — Szigeti Eri ke bronzplakettjét (Kisködmön-díj) a Lázár Ervin műve alapján ké­szült filmnek ítélték. Vajon mi­ért? Ügy gondolom azért, mert tetszett nékik a film. S ha egy gyermekekből álló zsűrinek o tetszését elnyeri a nekik készüli film, ez azt is jelenti, nem „jár­tak rosszul", hogy ez a film el­készült. A film értékeit illetően engem a Kisködmön-díj meg­nyugtatott. Most már csak az író miatt aggódom. (Ö miért nem „járt jói"?, mert a gyere­kek díjazták a filmet?) Néhány kritika olvastán szerintem csak a moziba készülő olvasó járhat rosszul, ha fenntartás nélkül hisz az olvasottakban. Néha úgy érzem, a kritika is ludas abban, hogy gyakran kong az ürességtől a nézőtér. Bernáth Béláné így is lehet! és egy pótégőt a vetítőhöz, mi­vel sehol sem lehet kapni. Leg­nagyobb meglepetésemre, alig másfél hét letelte után meg is jött a kért alkatrész, teljesen ingyen, díjmentesen küldték az alábbi sorokkal: „Kérésére el­küldjük a kért dia alkatrésze­ket. Reméljük, hogy ezután ter­mékünk még sokáig jó szóra­kozást nyújt gyermekeinek." Kaposi Attiláné Szentlőrinc, Pécsi út 14/b. ■ ■ ■ mm mm Köszönöm

Next

/
Oldalképek
Tartalom