Dunántúli Napló, 1984. január (41. évfolyam, 1-30. szám)

1984-01-22 / 21. szám

magazin Vasárnapi magazin Vasárnapi magazin llítás iban 12-ben közösen alapított fotóművészeti díj ára tette lehetővé, hogy mindegyikük egy osztott témájú riportot készítsen, a legkülönbözőbb eredetű és civilizációjú egészséges versengésre sarkalló tényező, látnak a többiek és a látottakat hogyan élménynek két aspektusa, és segíti a kü­í, az V. kér., Szabadsajtó u. 5. szám alatti Stalter György (Magyarország): Párizs zínészek közül Grant filmje: Gunga Din, Philadelphia történet, Arzén és levendula, Night and Day, Forgó­szél. 1966-ban állt utoljára a kamerák elé, a Ne oly gyorsan, fiam című filmben. Köz­ben producerként is működött. Amikor visszavonult, azt mondotta: „Tudom, hogy a filmtől nincs többé mit várnom. Válasz­tás előtt állok, új hivatást kell találnom. Semmiképpen sincsenek illúzióim." Gázsi­ját a kozmetikai iparba fektette be. Ko- , rai búcsújának egyik oka minden bizony­nyal az volt, hogy nem akart szeretett kö­zönsége előtt megöregedett színészként ’ mutatkozni. . 1970-ben különleges Oscar-díjjal tüntet­ték ki az amerikai filmnek tett szolgálatai, ért. A közönség mindmáig gyakran talál­kozik vele, hisz Amerikában is, külföldön is fel-felújítják filmjeit a televízió képer­nyőjén. asonnel Ahol Déryné is fellépett Történetek az egri Fati Partusról Az első tulajdonos Somogyi Mihály hajdúkapitóny volt, aki nyolc romokban heverő kis há­zat bontatott le, hogy újat,' rangjának megfelelőt emeltes­sen magának a jókora telken. Ez az otthon — az egykori összeírások szerint 1690-ben már állt. Később kanonokok, városi szenátorok és más tisztségvi­selők váltották egymást, de egyikőjük sem gondolt arra, hogy bővítse, tágasabbá, szebbé, mutatósabbá varázsol­ja. Fordulatot csak a vállalkozó kedvű, ötletgazdag, a kocká­zatoktól sem húzódozó Spetz József gyógyszerész fellépése jelentett, aki 1802-ben 4500 forintért vásárolta meg ezt az épületet, többek között azért, hogy nagyvonalú, s üzleti szem­pontból is ígéretesnek tűnő elképzeléseit valóra válthas­sa. Fantáziát látott — egyebek között a cukorkagyártásban, s meg is próbálkozott vele. Pa­tikájából származó jövedelme kevés a beruházással járó ki­adások fedezésére, ezért a kincstártól kíván kölcsönt fel­venni. Nemsokára újabb akcióba kezdett, s megnagyobbította családi fészkét. Ismét a kiak­názható lehetőségekre, a pénz. re gondolt, ezért toldotta meg a földszintet emelettel. Lett kávéház és táncterem. Ez a fér­fiú azonban nemcsak önző ér­dekeit tartotta szem előtt, hi­szen a szálában a színészek, Thália sorsüldözött magyar papjai és papnői is bemutat­kozhattak. Olyan fényes tehet­ségű egyéniségek is színpadra léptek, mint Déryné, aki napló­jában mondja el, hogy 1823 decemberében járt és szere­pelt itt. Bizonyára kellemes élményekkel gazdagodva távo­zott, különben aligha idézné fel eseménydús életének ezt az epizódját. Az 1827-es tűzvész a kiasz - szicista hangoltságú épületet sem kímélte. Birtokosa nem keseredett el, hanem helyre­hozatta, méghozzá egy emelet­tel bővítve, így mintázva meg végső alakját. A bajok ezután következtek. Spetzet a csőd réme fenyeget­te. A bekövetkező bukást az sem késleltette, hogy szállodá­nak teremtett helyet, s terme­ket adott bérbe az 1833-ban alakult egri kaszinónak, amely nemcsak a főnemességet, a papságot, hanem a hivatalno­kokat, sőt az ambiciózus, a jó képességű iparosokat is tömö­rítetté. Az alapító tagok sorában ott volt Joó János, Pyrker ér­sek rajzmestere is. Ez a lelkes pedagógus 1838-tól a Héti La­pokat szerkesztette, s levele­zett Széchenyivel, szorgalmaz­va — többek között — a kü­lönböző mesterségek szerszá­mainak magyar elnevezését. Bútorokat, könyvszekrényeket tervezett ide. 1848.-május 22-én az elnök­ség „fegyverre szólít minden arra alkalmas embert, hogy lépjenek az önkéntes nemzet­őri seregbe, s tegyék áldo­zatul a haza oltárára vagyo­nuknak valamely részét.” A felhívás követőkre talált, ezért nem véletlenül szólt 1849. március 31-én Kossuth az őt ünneplő fáklyás menet­hez: „Egerben nem hirdetni, hanem csak tanulni lehet ha- zafiságot.” Jó néhányon eltűnődtek már a homlokzaton olvasható „Fati Partus" felíráson. A latin kife­jezés jelentése: a végzet szü­lötte, s arra utal, hogy két íz­ben égett le (1800-ban és 1827-ben), s azt sugallja, hogy az emberi akarat úrrá lesz az olykor tornyosuló aka­dályokon. A Szerencse kegyelhette mégis ezt a házat, mert min­den újjászületéskor szebb és szebb lett. Pécsi István Pécsiek a rádióban... 24-én, kedden 13 órakor a Kossuth rádió közvetíti a Pécsi Filharmonikus Zenekar egyórás koncertjét, melyet Breitner Ta­más vezényel. Évszázados diófák Reneszánszukat élik a diófa bútorok, ezért itthon és külföl­dön megnőtt a kereslet a szép erezetű, kellemes színhatású, jól munkálható fa iránt. Bara­nyában különösen sok találha­tó ebből a nemes fából: a ker­tek, udvarok, szőlők élő díszé­ből. Ezeken a téli napokon döntik ki a vágásra ítélt dió­fákat, amelyeket az Erdei Ter­mék Vállalat vásárol meg ipari célokra, egy részét feldolgozott állapotban exportálja is. A vállalat pécsi üzemvezetősége körülbelül 300 köbméternyit gyűjt össze a szép, vén fák­ból, A legmasszívabb példá­nyok a Dráva menti síkságon termettek. Némelyik egyidős a századunkkal, és faanyagaegy teljes köbméternyit alkot, ami­ért nyolcezer forint üti a gaz_ da markát. A hó VÍZSZINTES: 1. Szép Ernő azonos című verséből idézünk. (Zárt betűk: V, O, T, O.) Foly­tatás a függőleges 54. számú sorban. 13. Egyenlő részben, görögül. 14. Komoly dolgok kigúnyolása, nevetségessé te­vése. 15. Juh. 16. Kicsinyítő képző. 17. Lakatmárka. 18. Olasz tűzhányó. 20. Indium. 21. Cselekedet, ténykedés. 23. Ka­ralábé jelzője lehet. 25. Köz­ség Pest megyében. 27. Rock and ... 28. ... György, Liszt­díjas operaénekes. 29. Bariton szerep az Álarcosbálból. 30. Ésszel felfogják. 32. Énekhang. 33. Koma. 34. A kambodzsai és az osztrák autók jele. 35. Barnás szőrű, sötét sörényű és farkú ló. 37. Csapadék. 38. . . . Baba, híres japán film cí­me. 39. Messze. 40. Egyszerű lábbeli. 42. Papirosmérték. 43. Egykor házhoz szállította a tü­zelőt. 46. Becézett férfinév. 48. Az egyiptomi gépkocsik jele. 49. Rovatokra oszt. 52. Nap latinul. 54. Találat. 56. Mérle­gel valamit. 57. Tüzet éleszt. 58. A panasz szava. 60. Köz­ség Tolna megyében. 61. Ket­tősbetű. 62. Jussol. 65. Kenőcs. 68. Ki ... tud? 69. Eltulajdonít. 71. Női név. FÜGGŐLEGES: 1. Spórolós. 2. Órarendben szerepel. 3. Éneklő szócska. 4. Zenemű előtt álló szó. 5. Régi súlymér. ték. 6. Győzelmi jelvény. 7. Ál­lóvíz. 8. Cukroz. 9. Liter rövi­den. 10. Vanília része! 11. Tü­zel, népies szóval. 12. Ver- saillesű békeszerződés. 17. Vi­rág. 19. Szóösszetételekben hegyességet, csúcsosságot je­löl. 22. Némán tölt! 24. Nem mozduló. 26. összerakás gye­rekjáték. 31. Elegyít. 33. Egy­más után elmond. 36. Jöven­dőt mond. 37. ötöl- ... 39. Púpozott. 41. Megelégel. 44. Német ..z" betű. 45. Tapoga­tózva keresgél. 47. Időszámí­tás szerint röviden. 50. Létezik. 51. Tartó. 53. Olaj idegen szó­val. 54. Az idézet befejező ré­sze. (Zárt betűk: R, S, ö. Z.) 55. Számos. 57. Lekaszált és megszárított fű, 59. Pénzt kiad. 61. Csavar. 63. R. I. ü, 64. Lengyel légiforgalmi társaság. 65. KEG. 66. Molekula röviden. 67. Híres burleszkszínész, Stan partnere. 70. Protaktinium. 71. Folyadék. 72. A tetejére. F. I. Beküldendő: a vízszintes 1. és függőleges 54. számú sorok megfejtése, legkésőbb január 30-án (hétfő) déli 12 óráig be- érkezőieg, LEVELEZŐLAPON. 7601. Pf.: 134, Dunántúli Napló szerkesztősége, Pécs, Hunyadi út 11. címre. A január 8-i lapban közölt rejtvény megfejtése: A rossz úgy se jöjjön, ha ki tán hivat­ja, ez legyen az új év legszeb- bik divatja! Könyvjutalmat nyertek: Já­vorka János, Pécs, Kodolányi u. 25., Kertész Károlyné, Vil­lány, Táncsics u. 4., Köhler Gyuláné, Pécs, Damjanich u. 10., özv. Radnai Péterné, Pécs, Egri Gy. u. 26., Szalma Jó- zsefné, Lánycsók, Tömöri u. 9. A könyveket postán küldjük el. VADÁSZAT Befejeződött a vadgazdál­kodás 1983. évi tervidőszaka és vadásztársasáaaink a decem­berben elkészített vadgazdál­kodási tervek alapján meg­kezdték az 1984. évi terv vég­rehajtását. A módosult vadá­szati idénvek több vadféleség_ nél rövidebbre szabták a va­dászati lehetőséget. Ettől füg­getlenül januárban minden vadásztársaságnak módjában áll a vadászati idénynek meg­felelően a tarvad kilövését folytatni, amely már az ez évi tervteljesítésbe számít. A vadászat mellett január­ban a gondos vadgazda leg­főbb feladata a télj etetőkkel segíteni a vadállományt. Ilyen kor rendszerint hótakaró borít­ja a határt és a nagyvad- etetőket újra kell tölteni jó minőségű lucernaszénával. A fácánetetők alá ocsut, rosta- aljat, kukoricát szórunk — amennyiben mód van ró, ezt ilyenkor polyvával keverve vé­Á vadásztársaságok feladatai gezzük a korai penészesedés megelőzése szempontjából. Té. li időszakban fácán, vagy ba~ romfitápot soha ns szórjunk az opróvadetetők alá, mert meg­érjen és nagy kárt okozunk ve'e. Ha a januári havazás nagyobb méreteket ölt, a nagyvadjárta utakat hóekéz- züi< le, mindig az etetők felé, hogy a vad könnyen takar­mányhoz jusson. Másik legnagyobb felada­tunk január hónapban a dú- vad-qyérítés. Ez főleg a kóbor kutyákra vonatkozik, melyek nagy kárt tehetnek a legyen­gült őzállományban. E hó de­rekától üzekednek a rókák, ilyenkor igen eredményesen hívhatók nyúlsírással, de egy jó kótorékeb segítségével a kotorékból kiugrasztva is ered­ményesen apaszthatjuk őket, és vadászaink ezzel jó sport­hoz juthatnak. A tarvad vadászatnál főleg a selejtezést kell előtérbe he­lyezni és meg kell határozni a sorrendet. Legelőször a gyen­ge borjakat, gidákat, az el­aggott, beteg teheneket, sutá­kat lőjük ki és a megfigyelé­seink alapján több éve meddő egyedeket. Ezt követheti a fe­lesleges ünők selejtezése és a középkorú, jobb képességű állatokhoz csak akkor nyúljunk, ha az erőteljes minőségi selej­tezés, vagy állományapasztás ezt indokolttá teszi. Megyénkben ugyan a fá­cán vadászata a módosult va­dászati idény szerint decem­berben lejárt, de a mestersé­ges telepítéssel dúsított terü­leteken a vadásztársaság ké­rése alapján, az illetékes ható­ság hosszabbítást adott. Eze­ken a vadászterületeken va­dászati örömeinket bőségesen kielégíthetjük a fácán szép és változatos vadászatával. Min_ dent el kell követni, hogy az egész területen a felesleges kakast kilőjük, mert a rossz ivararány apróvadnál az ez évi szaporulat rovására megy. Nagyvadas területeink leg­szebb téli öröme a gondosan, jól szervezett vaddisznóhajtás. Ezek nagy része december vé. qére lezajlott, de vannak terü­letek, ahol ezt még januárban is folytatják. Mint minden va­dászaton. itt is a vadászat ren­dezőjének gondos előkészítő munkájától függ az eredmé­nyesség, de a januári vaddisz­nóhajtásokon már mem ez a fő szempont, mivel a vemhes és közben leellett kocák messze­menő etikai kíméletet érdemel, nek. Január, mint a gazdálkodá­si év első hónapja, minden vadásztársaságra, a felsorolt feladatok alapján komoly vad­gazdálkodási és vadászati fel­adatokat tűz ki. Ezek végre­hajtásából valamennyi sport- és hivatásos vadásznak kj kél! venni a munkarészét, amely legtöbb esetben nagyszerű vadászati szórakozással is jár. Farkas János megyei fővadász Rádió mellett... Pisztráng és szesz Érdekes dolgokat tudtam meg a hazai — Szilvásvárad környéki — pisztrángtenyésze- tünkről. (Hogy mi mindennel nem foglalkozunk...!) Szóval nálunk kétféle pisztráng van: a szivárványos és a kanadai szivárványos. „ők" ketten még elbírják a maximum 12 fokos vizet, ha annál melegebb, már idegeskednek, a még melegeb­bet pedig nem is tudják elvi­selni. A múlt évi „termés" 24 vagon volt, amelynek 80 száza­léka exportra került (szép pénzt kapunk érte), 10 százalék a gazdaság boltjaiban került el­adásra, a maradék 10 száza­lékot a HALÉRT értékesítette. Gondolom a zömét a vendég­látóipar vette át (ők is szép pénzt kapnak érte). Azt is megtudtam .— a lelkes riporter révén —, hogy aki már evett füstölt pisztrángot, az bizony nehezen felejti el e nagyszerű gasztronómiai élményt. Én sem felejtettem el, mert nem volt mit. Soha életemben nem et­tem füstölt pisztrángot, s ennek is két oka van. Az egyik: mert nincs. A másik ... na ezt hagy­juk. Mindenesetre most ne tes­sék azt hinni, hogy fölháboro- dásomnak adok hangot: ..Ná­lunk miért nem lehet pisztrán­got kapni!” — felkiáltással. Csupán emlékeztetni szeretnék valamire. Nem is olyan régen néhány ABC-boltban a mély­hűtő pultok kínálták a fagyasz­tót pisztrángot. Akadt rá vevő is. Aztán kiderült, hogy ami­kor a piszrtáng fölengedett der­medtségéből, szétesett. És hát a szaga sem volt valami ét­vágygerjesztő. Mindezt csak azért mondom, hogy talán iobb lenne a maradék 20 százalékot is felfüstölni. S nem bomlott állapotban — méregdrágán — a fogyasztó elé lökni. Maradjunk még a „konyha" környékén. Hallom a rádióból, hogy 1930—1940 között hazánk­ban az egy főre jutó zsírfo­gyasztás mindössze 18 kilo­gramm volt, s nem azért, mert korszerűen táplálkoztunk. Most viszont 30 kilót fogyasztunk. S megintcsak nem azért, mert korszerűen táplálkozunk... A magas koleszterinszint veszélyt ielent az emberi szervezetre — mondja az orvos egy interjú során. A 180 milligramm száza­lék elfogadható. Ám mennyi a magyar átlag? 200 fölött! Ezért kapunk gutaütést. Esetleg a szószoros értelemben is. De ha már riogatjuk egy­mást, akkor folytassuk. Az al­kohollal. Nincs olyan hét, hogy a rádió — nagyon helyesen — ne figyelmeztetne az alkohol okozta veszélyekre. (Jómagam is nem egyszer e hasábokon, pe­dig őszintén szólva vizet pré­dikálok és . . .) A rádióműsor­ban szereplő orvos azt mondja, hogy aki rendszeresen naponta két-három deci bort, vagy két- három üveg sört, vagy egy-két féldeci tömény szeszt elfo­gyaszt, — szervezetének tűrő­képességétől függően hosz- szabb-rövidebb idő múltán be­kerül az alkoholisták kategóriá­jába. A rádió — de az Ország Vi­lág című hetilap is elszomorító adatokat közöl. 1982-ben ha­zánkban az egy főre jutó úgy­nevezett tiszta alkohol 11,5 li­ter volt. Ez megfelel 32 liter bornak, 87 liter sörnek, 9,5 li­ter 50 fokos égetett szesznek. Egy szaklap számítása sze­rint az összes alkoholmennyi­ség 71 százalékát az összlakos­ság 29 százaléka fogyasztja el. Ez körülbelül 3 millió embert jelent, s ezt figyelembe véve az 1 főre jutó mennyiség hir­telen megugrik: napi 2 deci pálinkára, vagy 7 deciliter bor­ra, vagy 2,2 Iiter sörre. Mind­ezekből kiszámítható, ki milyen tempóban pusztítja önmagát, esetenként közvetlen környeze­tét. Rab Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom