Dunántúli Napló, 1983. június (40. évfolyam, 150-179. szám)
1983-06-19 / 168. szám
s/asárnapi magazin rnapi magazin ■■■■■ 'világból atuco-Suig Berúgott? Megöltek? Féltérden volt a halott kisfiú Fél évezred egyik legérdekesebb bűncselekménye ? tó házon semmi különös nem tűnik fel. se" szállónak mégis van egy egyedülálló eresztül a francia—svájci határ. (Természe- íjolás és ügyeskedés után — elérhető, hogy jcsúcsókja úgy csattanjon el, hogy közben . (2- kép) ikaeri? Visszamentem a helyemre. — Hé, maga új fiú, az igazgatóhoz! — szólt be a titkárnő. — Mit mondott neked Vilkin és Kolis- kin? — kérdezte a főnököm. — Hogy maga egy tökfilkó, egy ... —Elég! — ordított a főnök. — És ez ezt elhiszed? Nos, nem akartam erről szólni, de jobb, ha előre tudod: Vilkin egy lógós, Koliskin intrikus, de olyan, amilyet a föld még nem hordott a hátán. Szerinted1 mit csináljak velük? Mondjak fel nekik? Bólintottam, visszatértem a helyemre. — Rád várunk! — szólt Koliskin, miközben Vilkin kidobta a ceruzáimat az ablakon. Kimentünk. — Miről beszélt veled a diri? — Arról, hogy maguknak fölmondjon-e? — Hát ezt sejthettük volna — kiáltottak egyszerre —, és rohantak az igazgatóhoz, engem is magukkal vonszolva. szerint mégiscsak? — kérdezte — Újfent kevered a lapjaid? ride? Intrikálni? ►zni! — kiáltottam. — Természe- zni I úrgy nézel ki — jegyezték meg lőnék. — Minden esetre, még adok egy kis pró- heidőt — enyhült meg az igazgató. — Azjfej.n majd meglátjuk . . . K^-Visszamentem a helyemre, leültem, megmarkoltam a ceruzát. — Ne izgulj — szólt halkan Vilkin. — Gyere, mondok valamit. Nem mentem. — Hová hívott Vilkin, mit akart mondani? — érdeklődött suttogva Koliskin. — Gyere, elmondhatod .. . yr Nem mentem. Ám ők mindketten rohantak az igazgatóhoz. — Helló, új fiú! — szólt be a titkárnő. — Gyerünk az igazgatóhoz! 'dlem mentem. Sehová se mentem, ültem ledolgoztam. — Hagyjanak! — kiabálHagyjanak békén! stére elbocsájtottak: összeférhetetlensé- ért, utasítás-megtagadásért, elégtelen nunkateljesítményért! (Fordította: Boraié Rozália) A holttestet 50 kilométerre Santiagótól találták meg és _ azóta — fél évezred egyik ’ legizgalmasabb bűncselekményeként? — bekerült a tudomány történetébe, ötszáz méterrel a tenger szintje fölött, egy sziklaépítményben leltek rá. A kilencéves kisfiú, balzsamozott állapotban, játékjai mellett nyugodott. Mellette egy színezüst játékbaba árulkodott arról, hogy a legkedvesebb játékszer volt a gyermek számára. A fiú gyapjú kabátot és tunikát viselt, arcát vörösre és sárgára festették, haját pedig több mint kétszáz vékony copfba fonták. A ma már a Santiagói Nemzeti Természettudományi Múzeumban őrzött fél évezredes holttest és játékékszerei olyan helyről kerültek elő, ahol az inkák hegyi temetkezési helyét lelték meg, ahol az az ősi nép a természetfölötti hatalmak lakóhelyét vélte. A temetkezési hely hatodik kamrájában, félig térdelő, félig ülő helyzetben nyugodott a fiú holtteste. Most egy modern tudomány, a paelopathológia gondjaiba került, s valóban tudománytörténeti jelentőséget kapott a játékbabával és ai pici játéklovakkal együtt. Röntgensugarakkal, mikroszkópos vizsgálattal kutatják, s ez a kutatás igen hasonlít a modern bűnügyi nyomozásnak a kérdéseihez is, és módszereihez is. Hiszen azt kell eldönteni, hogy mi volt a halál oka? A chilei specialisták két feltevés közül szeretnék kiválasztani az igazit. Az egyik: a gyerek gabonapálinkából alaposan felöntött a garatra, s ettől lelte halálát. A másik: hasonlóan a karthagóiakhoz, akik elsőszülöttjüket áldozat képpen megölték, az inkák istenáldozatot műveltek a fiúval. Sőt, a holttest vegyelem- zése révén arra is gyanakodnak, hogy a fiú stressz állapotában halt meg. (Az UNESCO features alapján: Földessy Dénes.) Lovak leltára A világon összesén 61 millió lovat tartanak számon, ebből hazánkban mintegy 110 ezer él. Mi ez a második világháború előtti közel 1 millióhoz, vagy a háború utáni 328 ezerhez képest? Az állománycsökkenés persze érthető, hiszen ma már lovak helyett traktorokat, kombájnokat, bonyolult erő- és munkagépeket foglalkoztatnak a földeken. A hazai lóállomány fele a háztáji és kisgazdaságokban található, ,ahol még szükség van az élő vonóerőre. S az utóbbi időben mintha a tenyésztési kedv megélénkült volna: egyre inkább igénylik a hidegvérű mének utódait, az úgynevezett „erőlovakat”. Vágóállatként — az egyre növekvő külföldi keresletet követve — évente 6000 lovat adunk el mintegy 4 millió dollár értékben, s több mint félezer munkalovat exportálunk. A sport- és versenylovak külön kategóriába tartoznak. Ezek hazai törzstenyészetei változatlanul a világelsők közé tartoznak. A versenylótenyésztés nyereséges, még akkor is, ha a sport- és versenylovak az állami tulajdonban lévő lóállománynak mindössze 5 százalékát teszik ki. A fiatal, betanítatlan állatok persze kevésbé értékesek, mint a lovas hagyományokkal rendelkező tájkörzetek által felnevelt és „kioktatott" lovak. Az utóbbi évtizedek során bebizonyosodott, hogy a lótenyésztés legjövedelmezőbb ága a versenylovak tenyésztése. A lósport ma már persze csak telivérte- nyészetekből származó állatokra tart igényt. Egy ilyen szép példányt láthatunk a képünkön, a gyakorlatozás fáradalmai után kissé megpihenve. Keresztrejtvény ül year „Nyári könnyű szellők . . — így kezdődik József Attila egyik szép verse. Folytatását a vízszintes 18. és függőleges 22. számú sorokban találhatjuk. VÍZSZINTES: 1. Az írógép mozgó tartozéka. 6. Gazember. 13. Kiváló operaénekesünk (György). 15. Mindene az édesanyja. 16. Az asztáci- um kémiai jele. 18. A versidézet folytatása (Zárt betűk: O, E.). 19. Hangszer. 20. A teljes ábécé 32. betűje. 21. Fener vad. 23. Szovjetunióbeli félsziget. 25. Űrmérték volt. 26. Község Kisbér mellett. 27. Heveny. 28. A világosság és a nap egyiptomi istene. 28. Széthint. 30. Ostoba. 31. A dada írója. 32. Az atka közepe. 33. Személyre vonatkozó kérdés. 34. Torbággyal egyesült község. 35. Névelők. 39. Igevégződés. 41. ...Kale; kis sziget volt az Aldunán. 42. Az ökör neve tájszólással. 43. Nemzeti Bajnokság. 45. Híres betyár volt (Jóska). 47. A 19. századi magyar szobrászat nagy alakja volt. 48. Kikötői híd. 50. Közép-afrikai ország. 51. Futás közben maga mögött hagy. 52. Bor készül belőle. 53. Locs- pocs. 54. Olimpiai bajnok gyorsúszónk volt (Ferenc). 55. Falusi négykerekű jármű. 56. Balzsam. 57. ...alvó; álomszuszék. 59. Vas' megyei község. 60. Román autómárka. 62. Farkasféle ragadozó. 64. Fülgyógyászat. 65. Jászai Mari-díjas színész (Kornél). FÜGGŐLEGES: 1. Ruhaanyag méretre darabolása. 2. Annyi mint rövidítése. 3. Kimutatás a vagyontárgyakról. 4. Kézjeggyel ellát. 5. Lollo- brigida személyneve. 7. A rádium vegyjele. 8. Jelt ad az indulásra. 9. Gaz. 10. Az ábé- | cé legeleje. 11. Nagy Sándor. 12. Irtózás. 14. Sárkány végek!!! 17. Képességvizsgálat. 20. Csehszlovák gépkocsimárka. 22. A versidézet befejezése (Zárt betűk: N, E.) 24. Iskolai tornaeszköz. 25. Szappanmárka. 27. ... iacta est (a kocka el van vetve). 28. Közel-keleti nép. 30. A szarvasmarha hímje. 31. A virág. női ivarszerve. 33. Arab bíró. 34. Külkereskedelmi mi- nisztef volt (József). 36. A lómama csemetéje. 37. Angol hosszmérték. 38. Laza, sárgás színű föld. 40. Bevásárláshoz használjuk. 44. Ruhadarabot bélelnek vele. 46. Éjjeli mulatóhely. 47. Becézett Ilona. 48. Szekíroz. 49. A macskánál kisebb ragadozó állat. 51. Sötétedésig. 52. Sárgába, vagy fehéresbe hajló színű. 54. Zajos mulatság. 55. öntözőcső 57. Vízben él. 58. Első belső! 60. Szolmizációs hang. 61. Osztrák és olasz gépkocsik betűjele. 63. Egyforma római számok. Beküldendő a helyes megfejtés június 27-én (hétfő) 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐLAPON 7601 Pf.: 134., Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Hunyadi út 11. círme. A június 5-i lapban közölt rejtvény megfejtése: A szomszéd vagonban harmonikáján egy sorstárs reggeli dalt harmonikái. Könyvjutalmat nyertek: özv. László Jánosné, Vókány, Dózsa Gy. u. 7., Krisztián Gábor, Pécs, iurisics M. u. 1., Rácz Józsefné, Pécs, Építők útja 10/b., Szabó János, Pécs, Munkásőr u. 6., Szeles András, Komló, Fürst S. u. 14. A könyveket postán küldjük meg. „Szultán könnye, szultán vére...” • • Ötszáz éves vacsora - tudósokkal, szakácsokkal Nem használni: vétek - vallja Szigetváron Molnár Imre Útitársam szép, kedves kisvárosnak tartja Szigetvárt, egyik régebbi ismerősöm viszont történelmi nevezetességeit kivéve nem sok vonzót talál benne. A Zrínyi tér azután önmagában is példázza, aláhúzza ezt az ellentmondást: bal oldalt a dzsámi igencsak romos - bár átalakítását már megkezdték —, Török Bálint egykori házából most költöztek ki a hivatalok — renoválásra vár ez is —, jobbról viszont, a vár felé, szép, rendezett a város képe. A közelben, a Mecsek-Tou- _ rist irodájában Molnár Imre nyugdíjas tanár, a Várbaráti Kör elnöke már a szeptemberi Zrínyi-ünnep előkészítésén dolgozik. Fogalmazza, javítja a beszámolót a kör munkájáról, szervez, Zrínyi-újságot szerkeszt, telefonál, intézkedik. Kiadványokat szerkeszt — néhány év alatt már a tizenharmadikot —, kapcsolatot tart a kör munkáját segítő Zrínyi Miklós Katonai Akadémiával, a kör jeles tagjaival Pécstől, Kaposvártól Budapestig. Figyel a vár és gyűjteményeinek állapotára, évről évre gondoskodik róla, hogy az immár 1833 óta megtartott szeptemberi évfordulón vonzó, értékes program várja a sokfélül érkező látogatókat. Kezdeményezése: az április végi, az Oroszlán Szállóban megtartott Zrínyi-vacsora például azóta is szóbeszéd tárgya a városban is, messzebb is. Zrínyi Csáktornyán megtalált, azóta meg is jelentetett szakácskönyvéből újítottak fel néhány ételt, Klaniczay Tibor, Kovács Sándor Iván Zrínyi-, illetve barokk szakértőkkel, Berényi Imrével, a Baranya megyei Vendéglátó mesterszakácsával, Debreczeni Károly üzletvezetővel szövetségben. A csaknem négyszáz vendég megkóstolhatta a „tyúkiit röstölt brassicával" (az utóbbi: olaszos pirított káposzta), a rózsakását (különleges rizsfelfújt), méztejjel trágyázna, s turbéki „szultán köny- nyét" vagy „szultán vérét" ihatott reá . . . Van-e, akinek nem fuj össze már ezek hallatán, is a nyál a szájában? Mindig készül valamire, mindig előre gondolkodik - a jövő áprilisi Zrínyi-születésnap már most foglalkoztatja. Munkájának, életének mottóját a felvilágosodás kori Bőd Pétertől idézi: „ Mert miképpen a hazának ártani nem szabad, ózonképpen annak nem használni, mikor lehetne, nagy vétek I" \ Rádió mellett. Csokoládé Az édesiparnak van egy üze. me Diósgyőrött — ha jól halottam akikor a Szerencsi Cukorgyárhoz tartozik — ahol a diabetikus csokoládét gyártják a cukorbetegek, fogyókúrázóik részére. Elég sokat. Az igazgató Szerencsről panaszolta a rádiónak, hogy a legyártott 200 tonna csokoládéból eddig mindössze 19 tonnát adtak el, s eme érdektelenség miatt — gondolom — a kereskedelmet Tiibáztatják. Ezt követően a hallgatók közül sokan betelefonáltak a rádióhoz és elmondották, azért nem vásárolják az említett csökoládét, mert —. ehetetlen. Ilyen egyszerű a dolog. Nem tartozom a csokoládéimádók közé, de mélységesen átérzem a cukorbetegek helyzetét, akik egy életre szóló, an kénytelenek szigorúan diétás ételeket fogyasztani, ez esetben e csokoládékülönlegességet is ha ehető. De nem ehető és én hiszek nekik, mert amúgy is éppen elég. a bajuk. Igaz, van a nagyobb boltokban diabetikus csokoládé, amelyet import útján szerez be a kereskedelem, egyik fajtáját például NSZK-ból, és a cukorbeteg meg is vásárolhatja potom 36 forintért. Hozzáteszem: a „tábla” csokoládé súlya 10 deka. És mi van még a polcon? Mert ugye ha'lottuk, olvasták nem is egyszer, hogy az élelmi, szeripar bővíti a készítmények választékát — a legutóbbi hír. adás például arról szólt, hogy diabetikus húskonzervvel lepik meg a betegeket — de én ezekből a dobozokból egyetlen egyet sem láttam az ABC-bol- tok polcain. Pedig az ígéretek már régebben és ismételten elhangzottak. Mondahtnám azt, hogy a választék még a mai napig is mozdulatlan. A méregdrága csokoládén ki. vü| van néhány fajta keksz, aztán a nagydobozos — egyébként kitűnő minőségű holland kétszersült (ez sem .éppen olcsó) és még mi is? Hát a befőttek. És szörpök. Ezzel vége is a listának. Csak az egy rejtély, hogy egy normál méretű üveg almabefőtt miért húsz forint, vagy a cseresznye miért huszonkilenc forint — holott mint ismeretes, ezekben a készítményekben nincs is cukor, az édesítést valamilyen szerekkel oldják meg, de nem hiszem hogy ez indokolná a magas árakat. Köztudott dolog — legalábbis az érintettek körében — hogy a diétás étkezés jóval költségesebb a normál étkezésnél, fi speciális készítmények maga* ára csak növeli a cukorbeteg vagy fogyókúrás anyagi gond jait. Lehet, most sokan elnézd en mosolyognak, mondván, n< divatozzon a fogyókúrás, egye azt amit más, és ne sírjon. B zonyára sok azoknak a fogyó zóknak a száma, akik hiúság ból gyötrik le magukról a fö lösleges kilókat, bár szerinten ez sem baj. De legalább any nyian vannak azok, akik szigo rú orvosi utasításra mérik < napi kalóribevételt, méllőzvi a szénhidrátdús eledelekei semmi liszt, semmi kenyér sem mi zsiradék, sót, fűszert csa mutatóban egy keveset... ár helyettük fogyaszthatja a köny nyű ételeket és néhány gyű mölcsféleséget csak a pénztál cája bírja. Ha már egyszer me akar gyógyulni. Mert nem é mondom, szakemberek állítjál hogy az elhízás —. betegsé; (Magas vérnyomás, infarktus veszély, májbetegség, cukorba s egyebek . . .) A fogyókúrc egészséges emberré akar vá1n s irtkább segíteni kell őt al hoz, hogy célját elérje, s ne méregdrága, ám ehetetlen cs< kóládéval és ígéretekkel ete ni . . . Rab Ferenc
