Dunántúli Napló, 1983. április (40. évfolyam, 90-118. szám)

1983-04-26 / 114. szám

1983. április 26., kedd Dunántúlt napló 3 Riportermagnók sorozatgyártása kezdődött Eredményes első negyedév a Mechlabor pécsi gyárában Tizenegy éves működése éta az idén zárta a legeredményesebb első negyedévet a Mechanikai La­boratórium Híradástechnikai Kísér­leti Vállalat pécsi gyáregysége. Mind nagyobb tételben gyártanak a hagyományos és új termékekből a szocialista és a tőkés piacokra. Bár jelentős a mennyiségi fejlődés, mégis kevés ahhoz, hogy piacon maradhassanak. A siker akkor lesz teljes, ha a mind nagyobb minősé­gi követelményeknek maradéktala­nul megfelelnek. A moszkvai olimpián jól vizs­gázott STM—600-as stúdiómag­netofon-család, amely a fő pro­filt jelenti a pécsi műszergyár­ban, népszerű, keresett cikk a világpiacon, elsősorban a Szov­jetunióban, immár fél évtizede. Nagy az érdeklődés, alig győ­zik a megrendelések kielégíté­sét. Jelenleg a termék 25-féle változatát kínálják, de tovább korszerűsítik szinte mindegyiket a vállalatközpont irányításával, versenyképességük megőrzése érdekében. Javítják a berende­zések üzemeltetési biztonságát, és még több feladat ellátására teszik alkalmassá. Egyik ilyen szolgáltatási újdonsáq egyebek között a montírozó készülék és a szinkronmagnetofon. Ebben az esztendőben új ter­mék, az R—7 riportermagneto­fon sorozatgyártása kezdődött meg a Baranya megyei VILL- GÉP Ipari Szövetkezet sellyei szervizével együttműködve. A prototípust a vállalatközpont fejlesztette ki. Elsősorban a szo­cialista országok ígérkeznek a legielentősebb felvevő piacnak. 1984. évi úidonság a sorozat- gyártást illetően a mikropro­cesszoros vezérlésű, sokcsator­nás stúdiómagnetofon. A gyár­fás nem a hagyományos módon történik, ezért már idén átkép- zik a szakemberek egy részét, de az 1983-as évi rnűszaki, technológiai fejlesztések java­része is ennek érdekében törté­nik. E célból vásárolnak újabb CNC-esztergákat, NC vezérlésű élhajlitókat, finom köszörűket, lemezmegmunkáló berendezé­seket, műanyagfröccsgépet, egyebek között az NSZK-ból, NDK-ból. Svájcból és Csehszlo­vákiából. Az idei esztendő legfonto­sabb feladata a minőség továb­bi javítása. Az 1983. évi gazda­sági cselekvési programban először szerepel külön fejezet­ben az említett feladatkör. Pél­dául egy komolyabb berende­zés elkészítéséhez csaknem 2000-féle alkatrészt használnak fel, és ha csak egy is meghibá­sodik a szerelő hanyagsága miatt, fennáll a működési zavar veszélye. Nem mindegy, hogy Felkészülés a sokcsatornás stúdió- magnetofonok gyártására Fokozott figyelem a minőségre milyen munkát végeznek a dol­gozók, milyen a munkafegye­lem. Erőfeszítéseket tesznek azért, hogy ütemes legyen a termelés, kiküszöböljék a vevők reklamációit, és megszűnjenek a technológiai fegyelem laza­ságai. Eddia is szokás volt, hogy a dolgozó kifizette az okozott kárt, a kártételi összeg most még emelkedett is. A meghibá­sodásokról statisztikát vezetnek a szervezett megelőzés érdeké­ben. Arra kíváncsiak, hogy me­lyek a gyakorta visszatérő mű­szaki gondok. Azóta jobban fi­gyelnek a fenti emberi ténye­zőkre, mert bővül a munkáslét­szám. A minőségjavítás érdekében bevezették a szigorított meó- zást, a folyamatos és kötelező szériaértékelést, és a berende­zések megbízhatósági élettar­tam-vizsgálatát, vagyis a mű­szaki problémát még a gyárban kiszűrik. Az alap- és segéd­anyagokat, a vásárolt alkatré­szeket beéDÍtés előtt ellenőrzik. Különösen fontos ez az acél fél­készáruk, félvezetők és az alu­míniumöntvények esetében. A minőségi munka javulását vár­ják a rokonszakmák legjobbai- ból alakuló gazdasági munka- közösségektől is. (A gyárban legalább ’0 szakma képviselteti magát.) Csaknem 10 esztergá­lyos, köszörűs és lakatos készül ilyen formában társulni. Az R—7 riportermaqnetofon mikro­fontartóját a kölcsönkapott gé­peken egy külön műhelyben ké­szítik, de otthon is folytathatják a szerelést. A főállás mellett kisipart gyakorló mechanikus műszerészek otthon is végezhet­nek munkát a vállalat részére. Nincs korlátozva, hogy hányán válthatnak ki ilyen formában ipart. A gyár egyébként először él ezzel a lehetőséggel. A termelékenységet is külön­féle együttműködések segítik. Újnak számít közülük a baksai termelőszövetkezet óosárdi rész­lege, a VILLGÉP sellyei szervize, ahol legalább 50 embernek biz­tosítottak munkaalkalmat. A Mechanikai Mérőműszerek Gyá­ra szekszárdi egységével kap­csolatot alakítanak ki a pneu­matikus gyártóeszközök felhasz­nálásában. A Mechlabor pécsi gyárában felerősödött az importkiváltás is. Szovjet és NDK-beli félveze­tőket, bolgár elektromechani­kus számlálókat vásárolnak a nyugat-európai változataik he­lyett. Iáén sok nyugati beszer­zésű alkatrészt, elektromechani­kus szerkezetet házilag állíta­nak elő. Csuti J. Új vállalkozás a MOBILIA Közös Vállalat A Pécsi Bútorgyár a MOBILIÁ-nak ajánlott gyermek dobozbútora. Sorozatban készülnek a moszkvai as stúdiómagnók. olimpián mór bevált STM—600­Helyettesíteni az importot Kísérleti termékek a pécsi Keményítőgyárban Kukoricacsírából pudingot? Ragasztó a dohánygyárnak Lassú az engedélyezési eljárás Ritkán hallat magáról a pécsi Keményitőgyár, amely nagyon is behatárolt gyártókapacitása folytán hosszú idő óta minden évben 15 000 tonna kukoricát vásárol fel a környező mezőgazdasági nagy­üzemektől. Ebből a nyersanyagból, ahogy mondani szokták, dekára azonos mennyiségű, évi 4600 tonna hagyományos keményítőt és 800 tonna gyógyszeripari keményítőt állít elő a Szabadegyházai Szesz­ipari Vállalat gyáregységeként. Ennyi, és nem több, amit erről a gyárról elmondhatunk, mivel bővítésére, fejlesztésére különböző okokból eddig sosem kerülhetett sor. Az utóbbi időben feltűnően megélénkült az érdeklődés a pécsi Keményítőgyár munkája iránt. A legkülönbözőbb ipar­ágak képviselői kopogtatnak be a Bolgár Néphadsereg útja 47-be, a lehető legbizarrabb kívánságokkal. Az édesipar ku- koricacsírát, a tejipar speciális keményítőt, a papír- és dohány­ipar ragasztóanyagot, a hal­feldolgozó ipar panírport, a liszt- és tésztaipar tojást he­lyettesítő kukorícakészítményt rendelne. De jelentkeztek már a hütőházak, az olajfúrók, a szénbányák, sőt az uránbánya is. A pécsi Keményítőgyár veze­tői, szakemberei nemrég Cseh­szlovákiában jártak, ahol — Nagyszombat mellett — egy új, a svédek által épített kukorica­keményítőgyárat tekintettek meg. A szlovákiai gyárban egész sor terméket állítanak elő kukoricakeményítőből, kukori­cacsírából, egyebek között pu­dingport is. A puding­por gyártása komolyan foglal­koztatja a pécsieket. Nem ők álltak el az üzlettől a Bikali Állami Gazdaság hal­feldolgozójának panírpor té­májában sem. A készítményt előállították, de mire az en­gedély kijött, a bikaliak már más partnert kerestek. A gyá­riak tapasztalatai szerint álta­lában túlságosan lassú az en­gedélyezési eljárás. Tulajdon­képpen egész sor kísérleti ter­mékük van, köztük az a tőkés importpótló cigarettapapír ra­gasztóanyag, amit a Pécsi Do­hánygyár megrendelésére kezd­tek gyártani. A Pécsi Tejgazda­sági Kísérleti Intézet, amely hosszabb ideje keres gyártót az intézetben kikísérletezett — importhelyettesítő — ún. ada­lékanyagok, stabilizótorok elő­állítására, szintén megkereste a Keményítőgyárat. Ez elől sem zárkóztak el, s kísérleti jel­leggel megkezdték a speciális keményítő előállítását. Az, hogy a szegedi paprika- feldolgozók érdeklődnek, hagy- ján, de hogy az alföldi olajku­tak fúrásához mi köze lehet a Keményítőgyárnak, amely csak kukoricával dolgozik, er­ről — annyira kísérleti stá­diumban van — mégcsak nem is nyilatkoztak. Majd ha a gyártást engedélyezik, mond­ják. Mindenesetre 1984-ben várhatóan egész sor új termék­kel jönnek ki. A legelőrehala- dottabb stádiumban a tojást ki­váltó új, úgynevezett vaxi ku­korica ügye van. Ezt a kukori­cát Martonvásáron állították elő, a hazai száraztésztaipar részére. Köztudott, hogy pár évvel ezelőtt nagyon nehéz helyzetbe kerültek a tésztagyá­rak, mivel a fejlett tőkés or­szágokban — az ottani szab­ványok előírásai miatt — a tojással készült száraztésztát nem veszik át. A magas fehér­jetartalmú durum — vagy ma- kcróni — búzához nem kell to­jás, de e búza termelése ná­lunk alacsony terméshozama miatt igen lassan terjed. A vaxi kukorica jó! helyettesíti a tojást, lehetővé téve a tészta­exportot. A pécsi Keményítő- gyár tavaly a ráckevei tsz-szel termeltette ezt a kukoricát, de a túl nagy szállítási távolság miatt közelebbi partnert kere­sett. Baranyában a kovácshidai termelőszövetkezet vállalko­zott a vaxi termesztésére. A szerződést a gyár április köze­pén aláírta a kovácshidaiakkal. A hallatlan mértékben meg­élénkült érdeklődés túlmutat a pécsi Keményítőgyár falain, s mélyebb következtetések levo­nására is alkalmat ad. Bizo­nyos fejlettségi fokot elért élel­miszeriparunk csak akkor tud­ja megtartani eddigi színvona­lát, sőt minőségileg is akkor tarthat lépést a fokozódó kö­vetelményekkel, ha nemcsak alapanyaggal jól ■ ellátott. A gyártáshoz mind több olyan adalékanyag kell, amit egysze­rűbb volt eddig külföldről be­hozni, de ma már nem az. Mindenből nem lehetünk önel­látók, de a mostani nagyfokú kiszolgáltatottság átgondolt iparfejlesztéssel enyhíthető. Jó példa erre a kukorica, amiből, magasabb feldolgozottsági fo­kon tucatnyi iparág profitál­hatna. — Rné — Bútorexport Európán túl is Megszüntetik a termelők kiszolgáltatottságát A Pécsi Bútorgyár is tagja az új szervezetnek A változások korát éljük. Gazdasági kényszerre egyre-másra jönnek létre új vállalkozási formák, új szervezetek gazdasáqi életünk legkülönbözőbb szféráiban. Ám Magyarországon először jött létre olyan vállalkozás, amely a külkereskedelmet, az ex­port üzletkötések módját kívánja megreformálni és az eddi­gi kötöttségektől megszabadítva, rugalmasabbá tenni. Ennek az új vállalkozásnak, a MOBILIA Közös Vállalatnak pécsi tag­ja is van: a Pécsi Bútorgyár. A hazai bútoriparban a 70- es években nagyarányú re­konstrukciót hajtottak végre. A fejlesztés következtében 13—15 milliárdos bútorgyártási kapa­citás jött létre, ugyanakkor a belföldi igény mindössze 6—8 milliárd forint. A fennmaradó kapacitást természetesen ex­portpiaci értékesítésre tervez­ték, ám épp mire a rekonstruk­ció után, a 80-as évek elejé­re felfutott a termelés, vissza­esett az exportigény, és egy­részt ennek következménye, hogy az országban csaknem kétmilliárdos bútorkészlet hal­mozódott fel. Másik ok gyanánt a tervezé­si és kivitelezési hiányosságo­kat, sokszor az igénytelensé­get lehet felróni a bútoripar­nak. Alaposan elgondolkodtató az a tény, hogy — érdekes módon épp a legnagyobb gyá­rak — saját tervezésű bútorok­kal külföldön nem versenyké­pesek, az export jószerével bér­munka jellegű: a nyugati üzlet­ember hozza a tervrajzot, ami­nek alapján itt elkészítik. Export nélkül tehát nem él­het meg az iparág. Világossá vált azonban az is, hogy az eddigi gyakorlattal nem lehet előbbre lépni. A körülmények kényszerítő hatása érlelte a változásokra való törekvéseket, és világossá vált, nemcsak a termelés, de az üzletkötések módját, a kereskedést is más­képp kell csinálni. Ezzel a cél­lal társult és hozott létre kö­zös vállalatot a Budapesti Bú­toripari Egyesülés a Generál- impexszel és öt gyártóval, a Pécsi Bútorgyárral, az Agriával, a Balaton (Veszprém), a Bács­ka (Baja), és a Cardo (Győr) bútorgyárakkal. A társulás ne­ve MOBILIA Közös Vállalat. A társulás azzal a céllal jött létre, hogy az eddigiektől egé­szen eltérő módon, rugalma­sabban bonyolítsa az expor­tot. Az eddigi gyakorlatban a termelőmunka eléggé élesen elkülönült a kereskedelmi mun­kától, sok esetben érdekellen­tétek jöttek létre. A termelő vállalatoktól elkülönülten zajló üzleti tárgyalások során ritkán lehetett azonnal megállapodást kötni, olyankor például, ha a vevő hajlandó lett volna egy bizonyos áru megvásárlására, de csak kisebb módosítások­kal. Erre a választ — ha a tárgyaláson nem volt jelen a gyártó képviselője — nem min. diq tudta azonnal megadni a külkereskedelmi vállalat üzletet lebonyolító képviselője. Ez ne­hézkessé tette az üzletkötés menetét, ami különösen akkor okozhatott időnként érzékeny veszteséget, amikor olyan ter­mékről volt szó, mint a bútor, amivel egyébként is nehéz a versenytársak mellett betörni a piacra. A MOBILIA Közös Vállalat azt tervezi, hogy kis létszámú, jól képzett, nyelveket jól be­szélő szakembergárdát hoz lét­re. Ez a stáb élő és állandó kapcsolatban áll majd a gyár­tókkal, pontos információi lesz­nek a termelés menetéről, le­hetőségeiről, sőt az egyes tag­vállalatok közötti koordinálást is elvégzik oly módon, hoay megszervezik az egymást ki­egészítő tevékenységeket — ne­hogy párhuzamos fejlesztések történjenek — ugyanakkor pon­tos képet adnak a gyártóknak a piaci helyzetről, a pillanat­nyi igényekről. Szeretnének kül­földi kooperációt is létrehoz­ni és a termelésbe, üzletbe tőkés érdekeltséget is bevon­ni valamilyen módon. Elképze­léseik már vannak, egy ameri­kai céggel jelenleg folynak a tárgyalások. Mivel az európai bútorpiac telített, Európán kívüli piaco­kat kívánnak felderíteni. Lehe­tőségként merült fel például, hogy Magyarország Nigériában oktatási komplexum építését kezdte meg. A berendezések el­készítését a MOBILIA vállal­hatná. Persze, ehhez már ki kell dolgozni a trópusi klímára alkalmas fa-impregnálási mó­dokat Szándékuk, hogy többoldalas, erős üzleti kapcsolatokat hoz­zanak létre, hogy olyan erősek legyenek, tudjanak nemet is mondani a nem egyértelműen előnyös ajánlatokra, hogy ez­zel kivédjék a bútorexportra jellemző eddigi kiszolgáltatottsá­got a nyugati üzletemberekkel szemben. Sarok Zsuzsa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom