Dunántúli Napló, 1983. március (40. évfolyam, 59-89. szám)
1983-03-18 / 76. szám
1983. március 18., péntek Dunántúli napló 3 A nyelvet beszélni kell (III.) Áz aláírás felelősségével Milliós következményei lehetnek Beszélgettünk már az egységes egyetemi szintű nyelvoktatásról, s a beszédközpontú oktatásról. A sorozat előző részének végén dr. Bognár József utalt arra, hogy az idegen nyelven beszélni tudás mennyire befolyásolhatja gazdasági életünket. Lássuk: mennyire? — A nemzeti jövedelemnek tetemes részét exporttevékenységgel kell biztosítani, s nem szükséges magyarázni, hogy ennek milyen fontos feltétele a nyelvtudás, ' s az idegen nyelvek között az egyik legfontosabb az angol. Egyre több területen ez az üzletkötés nyelve. Ehhez olyan szakemberek kellenek, akik „az aláírás felelősségével1' beszélik a nyelvet. Szerződéskötések, tárgyalások csak így képzelhetők el. A magyar tárgyalópartnereknek képeseknek kell lenniük arra, hogy szakmájukat angolul beszéljék. Tolmácsolással, a szakdokumentációk fordításával egyre kevésbé oldható meg mindez: egyszerűen lelassítják a folyamatot, s ez nem használ semmiféle gazdasági tevékenységnek. A beszélni tudás követelménye vonatkozik azokra a szakemberekre is, akik nem külföldi üzletkötők, hanem itthon vesznek részt a nemzetközi kooperációban. Idegen nyelvű dokumentációkat kell olvasniuk, vagy éppen írniuk kell hasonlót idegen nyelven. A szakmai ismeret- szerzést, a gyors üzletkötést nem gátolhatja az, hogy fordításra — ami nemritkán félrevezető — várakoznak olyan emberek, akiknek valamiben dönteniük kell. — Nyelvtudás hiányában nem csupán időveszteség érheti a gazdasági életet. . . — Aki nem tud dokumentációkat megfelelő sebességgel tanulmányozni, publikációkészen tudományos irodalmat megfogalmazni, szerződéseket szövegezni, az nemigen „rúghat labdába". — ön korábban készitett fölméréseket olyan neves szakemberekkel, praiesszorokkal, akik jól beszélnek valamilyen idegen nyelven - angolul mindegyikük. Nyilatkozataikból egyértelműen kiderül, mennyire sürgetőnek tartják a nyelvtudást valamennyi szakember- Nemcsak sürgetőnek, de elengedhetetlennek is. S ne feledkezzünk el még egy igen fontos dologról: oki angolul nem tud bekapcsolódni a társasági életbe, az ugyancsak hátrányos helyzetbe kerül.- Mikor készültek a fölmérések, s változott-e valami azóta?- 1977-ben készítettem eze^ két az interjúkat, s 1982-ben ismét megkérdeztem akkori beszélgetőpartnereimet, ma hogyan látják ezt a kérdést. Sajnos, minden maradt a régiben, sőt az akkori jóslatok hatványozottabb mértékben jelentkeznek. Ami a nyelvtanulást illeti, nem hallgattak kellő időben a szakemberek véleményére, s nagyon rosszul állunk az aláírás felelősségével idegen nyelvet beszélők számával. öt év alatt tehát szinte semmit nem javult a helyzet. Ha sürgősen nem teszünk valamit, ez igen erősen visszahat majd gazdasági életünk- Más országokban mi a helyzet? — Skandináviában és Japánban a két világháború között kezdődött az intenzív angoloktatás, az NSZK-ban a második világháború után. Ez utóbbi országban már odáig jutottak, hogy nagy múlttal rendelkező folyóiratok egymás után jelentik be: ezután már angolul is elfogadnak közleményeket. Egyébként a Magyar Tudományos Akadémia is sokszor előbb angol nyelven jelentet meg bizonyos munkákat, s csak azután magyarul. De hadd említsem a svéd példát: egyetemi szinten nyelvtanítással nem is foglalkoznak, természetesnek veszik, hogy a jelölt beszéli a nyelvet, a felvételin csupán fölkészültségének fokáról győződnek meg. Az oktatás során kiadják a szakirodalmat olvasásra — és jó részét nem svédül . . . Miért tehetik ezt meg? Az általános iskolákban és a gimnáziumokban igen nagy óraszámban tanítják az angolt, s az sem közömbös, hogy a tanulók mennyi időt töltöttek angol nyelvterületen. Ezek után nem csoda, ha természetesnek veszik az egyetemisták nyelvtudását, s ezt azonnal a szakképzésben kamatoztatják. — És Japán és az NSZK? — Az NSZK-ban megteremtették a közeget: több mint négyszáz angol anyanyelvű tanárt foglalkoztattak, akik szaktárgyakat tanítottak anyanyelvükön. Japán rendkívül érdekes és figyelemre méltó eset: ők aztán nagyon fölkészültek a nemzetközi gazdasági tevékenységre, s ma már mindenki láthatja, milyen fantasztikus eredményeket értek el. A második világháború előtt jó néhány amerikai nyelvészt hívtak meg, hogy megteremtsék az országban az angoltanulás feltételeit. Már akkor sejtették, hogy ennek mekkora a jelentősége. Hogy a japán ipar helyzete ezzel szoros összefüggésben van, az egyértelmű. Sok olyan hozzáértő van Magyarországon, akik régóta ugyanígy látják, milyen fontos a nyelvtudás, s most már végképp nem engedhetjük meg magunknak, hogy még jobban lemaradjunk.- Végezetül pár szót szeretnénk hallani előzetesként a nyári nyelvkonferenciáról.- Pécsett az egyetemi szintű angol nyelvoktatás bevezetője lesz: teljesen véletlen, hogy éppen egybeesik az itteni angol nyelvoktatás 20. évfordulójával. Ez viszont arra is módot ad, hogy célkitűzéseink mellett az elmúlt két évtized eredményeit is összegezzük. konferencia közvetlen célja a „diagnózis”: felmérjük, hogy a legkülönbözőbb fokozatú és jellegű oktatási intézményekben milyen a jelenlegi helyzet e téren, mert a jövő programjának kialakításához ennek ismerete nélkülözhetetlen. Egyébként az egyetemi elképzelés központi gondolatai közé tartozik a szakma regionális méretekben való gondozása. A tanárképzésen kívül gondolunk a továbbképzésre, szervezeti kérdések megoldására, tananyagok és módszerek felfrissítésére és megújítására. A konferencia anyagát egy kiadványban tesszük közzé, ezt külföldi egyetemekre is elküldjük, ezzel mintegy életjelt adunk magunkról és egyúttal ezzel szélesíteni és mélyíteni kívánjuk nemzetközi kapcsolatainkat. Dücsö Csilla Jövedelem, másodállás, takarékosság A Pécsi Hőerőmű fiatal szakemberei a vezérlöteremben Miből élünk? Hogyan élünk? A nagy francia festő, Gauguin a századforduló táján egy polinéziai kis szigeten próbálta meg festmény, ben ábrázolni kora közhangulatának legáltalánosabb filozofikus kérdését: „Honnan jövünk? Mik vagyunk? Hova megyünk?" A világgazdasági helyzetről szóló hírek alapján korunk festője ha a ma embereinek töprengő csoportját festené a vászonra, képe alá nyugodtan írhatná címként ezt a hármas kérdést: „Miből élünk? Hogyan élünk? Hogyan élhetnénk jobban?” Mi tagadás, nem is olyan egyszerű válaszolni ezekre a kérdésekre, s még nehezebb feltenni valakinek őket. A Pécsi Hőerőmű négy fiatal szakmunkása jó hangulatban válaszolhatott ezekre a kérdésekre: éppen a beszélgetésünk előtti napon kapták meg a nyereségrészesedést, 52 napi munkabérnek megfelelő összeget. Szabó Miklós blokkgépész 29 éves, két iskoláskorú gyermeke van. Felesége a Pécsi Sörgyárban adminisztrátor: 2500 forintot keres havonta. — Én fokozott bérfejlesztésben részesültem a közelmúltban. Az alapom 4600 forint, mindennel együtt havonta 6800 forint a jövedelmem. A fizetésünkből élünk, nincs más jövedelemforrás, hacsak azt a nem kis segítséget nem számítom ide, amit a szüléink adnak. A szőlőjükből, ház körüli gazdaságukból rendszeresen kapjuk a zöldséget, gyümölcsöt baromfit. Ilyesmire tehát nemigen kell költenünk. Nekünk igazán nehéz pontosan megítélnünk, hogy az utóbbi években emel. kedett-e, vagy csökkent valamelyest az életszínvonalunk. Bár inkább azt hiszem, hogy emelkedett — teszi hozzá. — Akkor vonultam be katonának, amikor már megvolt a két gyerek. De szerencsére a másfél szobás tanácsi bérlakás is a vállalat jóvoltából. Ezzel együtt az elmúlt öt évbrjn azért gürcöltünk, hogy végre utolérjük magunkat anyagilag. Idénre sikerült: most először tudunk elmenni közösen nyaralni. Nincs pénzt fogyasztó szenvedélyem: nem iszom, nem dohányzom, nincs autóm, a munkabeosztásom is olyan, hogy alig lehet mellette társasági életet élni. Ez a pénz tehát megmarad. Nincsenek hónapos gondjaink: egy kis beosztással kijövünk kettőnk fizetéséből. Nagy János 29 éves üzemlakatos. Felesége gépírónő. Kisfiúk két ®s fél éves. Októberben 2,5 szobás lakáshoz juttatta őket a vállalat. — A pótlékokkal együtt 6000 forintot keresek. A feleségem 3000-et. Most hogy az új lakás megvan, a bebútorozására takarékoskodunk. Másodállást vállaltam az ATI-nál. Havonta 60 órát oktatok 1800 forintért. Szerencsések vagyunk, hogy szüléink kiskertjéből mindig jut nekünk is zöldség, gyümölcs. Egy szóval: jól megvagyunk, hiányban nem szenvedünk. De az ember mindig többet akar: ezért vállaltam másodállást, ezért takarékoskodunk, ahogy lehet. Ez utóbbi nem könnyű, de azért 'havonta másfél ezer forintot félre tudunk tenni. Természetesen így hobbira nem futja sem az időből, sem a pénzből. Rébék Nagy Tibor kazángépész a 24 évével a legfiatalabb a társaságból. Nemrég olapított családot. Felesége is a Hőerőműben dolgozik, most éppen gyesen van. Két gyermekük hároméves illetve 18 hónapos. Rébék Nagy Tibor a családi pótlékkal együtt havon, ta 7000 forintot visz haza. — Nem sok fiatal családos mondhatja el, hogy 23 évesen lakást kapott a vállalatától - mondja. — Sőt most másfél szobás lakásban élünk, de az ígéret szerint jövőre 2,5 szobásat kapunk. Azért az ilyen öröm is gonddal és főként plusz kiadással jár. Édesanyáméktól 38 000 forintot kellett kérnünk. Az új lakás rezsije is majd kétszerese lesz a mostaninak. Ezzel is számolnunk kell. Másodállásom, mellékjövedelmem nincs, tehát igencsak takarékoskodnunk kell, amivel csak lőhet. Szerencsére apósam gazdaságából ingyen kapjuk a zöldséget, gyümölcsöt, baromfit. Ami még biztató: amikor 1984-ben az új lakást megkapjuk, már a feleségem is dolgozni fog. Tóka Zoltán turbinagépész 27 éves, két gyermek apja. Felesége a zálogházban dolgozik, bár korábban neki is a Hőerőmű volt a munkahelye. Most 3000 forintot keres havonta, a férj jövedelme 5500 forint. — Közvetlenül az után kaptunk lakást a vállalattól, miután én leszereltem a hadseregből. Nagy örc-m volt, de úgy hirtelen nagy anyagi tehertétel is. Mi is nagyon szerencsések vagyunk abból a szempontból, hogy nagyszüleink a zöldövezetben laknak, s a kertjükből kitelik a zöldség, a gyümölcs. Ez hát nem kerül pénzbe. A lakbérre és az OTP-részletekre azonban havonta mintegy 5000 forint megy el a családi kasszából. Ezért kénytelen voltam alkalmi munkát is vállalni. Egy villanyszerelő kisiparosnál dolgozom. Ha jól kijön a lépés, havonta 2000 forintot keresek nála. Most végzem a technikusi minősítő tanfolyamot. Másra, szórakozásra nemigen jut idő mindemellett — mondja tárgyilagosan cseppet sem lemondóan. A beszélgetésünk végén ő fo. galmazza meg mind a négyük kimondott, vagy kimondatlan jelmondatát amely korántsem csak az ő igazságuk: — Takarékoskodunk, amennyire csak lehet. De szeretünk megfelelő szinten élni. S ezért sokat kell dolgozni. D. I. Fórum és politikai kaszinó (jk) Diákcentrum Mt éves a brigödmozgalom . Egy értekezlet margójára A forradalmi ifjúsági napok mozgalmas rendezvényének tűnik a holnap kezdődő és három napig tartó, úgynevezett „Diákcentrum" a pécsi Ifjúsági Házban. Szemezgessünk a programból — némi ízelítőnek. Szombaton 9 órakor nyílik a diák-kávéház a földszinti klubban, ahol többek között a> Royal Dixieland Band zenél, lesz diaporáma és 16.30-tól fórum az Ifjúsági Magazinról, majd 17.30-tól az 508-as ipari iskola pantomimcsoportja lép fel. Az IH-galériában nonstop videó-vetítés, lemezbemutató és .vásár, valamint képző, és ipar- művészeti vásár lesz. A színházteremben mozielőadások, mo- derntánc-bemutató, jazz-balett és egyebek várják a fiatalokat. Este 8-tól a Mini együttes koncertje kezdődik. Vasárnap — 20-ón — politikai kaszinó és játéktár az IH egész területén, majd 19 órától a színházban a Bonanza Country együttes koncertje kezdődik; összeállítás közép-amerikai költők verseiből-dalaiból. Hétfőn — 21-én — 9 órától az IH tanácsköztársasági emléktúrát szervez a Március 21. térről, 15.30-tól pedig az IH- ban kiscsoportos beszélgetéseket tartanok a Tanácsköztársaságról. Az IH-klubban 18 órától Sport-tájoló címmel beszélgetés kezdődik Wichmann Tamás világbajnok kenussal. A rendezvények szervezői a KISZ Pécs városi Bizottsága és az Ifjúsági Ház. Huszonöt éve alakultak meg az első brigádok, melyek a szocialista munkaverseny új formáit honosították meg, s alkalmas helyeivé váltok a közösségi ember formálódásának is. A huszonöt év alatt sok sikert ért el a szocialista brigádmozgalom, egyúttal sok akadályt küzdött le: voltak időszokok, amikor szinte „leírták" őket, amikor csend volt körülöttük. Ám éppen ezek a csendes idők bizonyították, hogy igenis szükség van a brigádmozgalom minden elemére. Voltak ugyan időszakok, amikor valóban formálissá vált a szocialista brigádok többségének élete; volt, amikor azt várták el tőlük, hogy a „magas kultúra" művelőivé váljanak a brigádtagok, máskor általában időtlen erkölcsi normákat kértek számon rajtuk. Ám a szocialista brigádok mindig akkor tudtak újítani, amikor létük alapfeltétele került középpontba :• a munka. Mert — s anélkül, hogy lebecsülnénk a gazdasági irányítás rendjét, a szabályzók hatását, a vezetés színvonalát — a szocialista brigádok igenis mindig sokat tehettek a jobb, a hatékonyabb munka érdekében. Nem a gazdasági élet más tényezőinek ellenére, hanem azokkal együtt. Ha a huszonöt év alatt valamikor is, akkor ma különösképpen fontos szerep hárul a szocialista brigádokra: gazdaságpolitikánk tudatos végrehajtása elképzelhetetlen nélkülük. S erre ma már érettek a feltételek: ma már nemcsak a politikusok, a gazdasági élet irányítói, de a dolgozók túlnyomó többsége is felelősséget érez az ország sorsa iránt. Olyan erkölcsi tőke ez. ami újabb lendületet adót: máris a szocialista briqádoknak. E megújulásról győződhettünk meg o Bólyi Mezőgazdasági Kombinátban is, ahol a szocialista brigádvezetők tartottak a napokban tanácskozást. Itt huszonhárom évvel ezelőtt alakult meg az első, a Kossuth traktoros brigád, amely azóta elnverte a Magyar Népköztár- sasóq Kiváló brigádja címet is. A tanácskozáson a brigád vezetője, Balázs Sándor felhívással fordult a mezőgazdasági kombiné* másik 103 szocialista briaádjához, hoqy e közösségek is célozzák meg a termelési érték kétszóza'ékos emelését és az önköltség egyszázalékos csökkentését. Ezzel ugyanis félszáz milliós bevételhez juthot idén a kombinát — tovább öregbítve jóhírét itthon és külföldön. Ahogy a Bólyi Mezőgazdasági Kombinátban, úgy a megye többi gazdálkodó egységében is számolni kell a szocialista brigádok tevékenységével. Nélkülük nem teljesülhetnek céljaink — erre a felismerésre egyre több helyütt kényszeríti o gazdasági vezetőket is a feladatok sokasága. B, L.
