Dunántúli Napló, 1983. február (40. évfolyam, 31-58. szám)

1983-02-10 / 40. szám

1983. február 10., csütörtök Dunántúli napló 5 Az év végére elkészül Kisgaléria az István téren Két kiállító helyiség és vásárlási lehetőség Utólagos bejelentés Szalatnalcon nem fogadta k el a döntést Egy kocsma és a szövetkezeti demokrácia Az Országos Terv­hivatal és az Ipari Minisztérium vezetőinek megbeszélése Az Országos Tervhivatal és az Ipari Minisztérium vezetői, Fa­luvégi Lajos miniszterelnök-he­lyettes és Méhes Lajos ipari mi­niszter vezetésével megbeszélést tartottak, amelyen részt vettek a két intézmény vezető munka­társai is. A megbeszélés közép­pontjában az ipar hosszú távú fejlesztése és termelési szerke­zetének korszerűsítése állt, en­nek keretében megvitatták a távlati fejlődés legfontosabb kérdéseit és meghatározták a tervező-szervező munka további feladatait. Nagy figyelmet fordí­tottak a KGST-ben megvalósuló együttműködés bővítésére, to­vábbá az energiagazdálkodást és a gazdaságos anyagfelhasz­nálást előmozdító programokkal kapcsolatos tennivalókra. Mun­kaprogramot fogadtak el az 1984—85-c-s évek tervező mun. kájá'ra. és megtárgyalták az in­tézmények közötti együttműkö­dés további bővítését szolgáló teendőket. Mikroprocesszoros taxiórák Új típusú Viteldíj-jelző készü­lék első sorozata készült el ° tőkés importot helyettesítő kor­szerű hazai taxiórák kifejlesz­tésére, gyártására és forgalma, zására alakult Taxel nevű közös társaságnál. A hódmezővásár­helyi Metripond Mérleggyár és o Volán szegedi 10. számú Vál­lalata által rövid idő alatt ki­fejlesztett elektronikus vezérlésű taxiórát mikroprocesszoros adat­tárolóval is ellátók, s az így rögzített adatok elektronikus számítógéppel rendkívül gyor­san értékelhetők. További elő­nyük, hogy egyszerűen, gyorsan programozhatok, külső beavat, kozás ellen jól védettek. Felsze­relhetek bármely teher-, vagy személygépkocsira. Az új típu­sú taxiórákból a terveik szerint évente ezret gyártanak és vál­lalják a javításukat is. A pécsi belváros rekonstruk­ciós tervei megmenthetőnek találták az István tér 4. számú házat, amely korábban lakó­épület volt, de állapota annyi­ra megromlott, hogy ki kellett üríteni. A városi tanács 1981- ben a kulturális ágazatnak ad­ta át az épületei azzal, hogy kulturális, művészeti célra hasz­nálják fel. A városi tanács művelődés­ügyi osztálya a belváros igen jó helyén lévő házban kisgalé- riát létesít. Az épület felújítási tervei elkészültek a Budapesti Műszaki Egyetemen Radvónyí György építész vezetésével. Eszerint az utcakép megőrzése érdekében a külső homlokzaj változatlan marad. Az utcai fronton 62 négyzetméteres ki- óllítótermet alakítanak ki, az udvarra egy másik, 40 négyzet- méteres kiállítóhelyiség néz majd. Hátrább raktárát, vizes­blokkot, irodát, műhelyeket rendeznek be. A munka egy nagyobb családi ház építésé­hez hasonló nagyságú: a kivi­telezést magánkisiparosok vál­lalták. A második negyedév­ben kezdődik a felújítás, a be­fejezés tervezett határideje az esztendő vége. A városi tanács művelődés- ügyi osztálya a kisgaléria be­rendezésével a Színház téri ki­állítóterem hiányát kívánja pó­tolni — ez a Kamaraszínház átépítése miatt szűnt meg. Szervezetileg a kisgaléria a Doktor Sándor—Zsolnay Mű­velődési Ház irányítása alatt működik majd, és a közműve­lődés, a művészeti nevelés egyik színhelye lesz: a részletes terveket ezután dolgozzák ki. Ugyanakkor a galériában a megfelelő jogi szabályozás szerinti lehetőséget megterem­tik arra, hogy Pécsett és Ba­ranyában élő képző- és ipar­művészek, népművészek meg­felelő színvonalú, zsűrizett és árazott alkotásait a közönség megvásárolhassa. G. T. Kis üzem a Sásd és Vidéke ÁFÉSZ baranyajenői műanyag­feldolgozó részlege, hogy ilyen­ként is jó és hasznos, több tény igazolja. Többek közt például az, hogy raktárra szinte egyál­talán nem termelnek: polietilén és PVC-tasakjaikat, műbőr­mappáikat, autóstáskáikat, fű­zős dossziéikat, de még a leg­egyszerűbb, átlátszó PVC cso­magolózacskókat is azonnal szállítják. Az sem közömbös per.1 sze, hogy kiknek, lagzán szép- vonalú, formatervezett, fülbeü tétes, erősített „kézbenyúlós" — tehát súlyt is jól bíró — tasak- jaik megrendelői közt megtalál­ható a Szegedi Konzervgyár, a Magyar Hirdető és a Vilati épp úgy, mint a NIKEX vagy a Vi­deoton. Belföldi kiskereskedelmi forgalomban sajnos, nem kap­hatók igényes, a reklámot is szolgáló csomagolóeszközök. Kelendőségüket s egyben az üzem életképességét egy-két adat az említetteknél is vilá­gosabban bizonyítja. Éves árbe­vételük 1969-ben még kétmillió forint volt, tavaly azonban meg­közelítették a negyvenkettőt, az idén pedig valószínűleg elérik a 43 milliót is (jegyezzük meg: 6 százalékos nyereséghányad­dal). Persze, tenni, mozgolódni s —* jó értelemben —■ ügyeskedni is kell mindezért. Saját kivitele­zésű gépük több is dolgozik, „kéz alól" vettek rakodógépet, felhasználják a műanyag hulla­dékot; a MÉV egyik szakembe. rének közreműködésével szintén „házilagos”, de jól működő el­szívóberendezést s/erkesztettek. Az import-anyagokkal és a konvertibilis valutával kapcso­latos fokozott takarékosság jócs­kán megnehezíti a termelést ná­Majdnem szűknek bizonyult hétfőn este a szalatnaki presz- szó, ahol a Komló és Vidéke Áfész és a szövetkezet községi intéző bizottsága részközgyűlé­sét tartotta. Nem jutott min­denkinek ülőhely, pedig igen sűrűn rakták a székeket. A szö­vetkezet 84 fős szalatnaki tag­ságából legalább hatvanon jelen voltak, a település la­kosságának egytizede. A rész- közgyűlés tehát felért egy fa­lugyűléssel, márcsak azért is, mert a MÉSZÖV képviselőjén luk is. Legfőbb alapanyaguk a polietilén-granulátum, ezt Jugo. szláviában hozzák feldolgozha­tó állapotba, érte valutát kell adni. Import-alapanyagból ké­szül — bár már idehaza — a műanyag-festék is, egy PVC- festéküket Svédországból vásá­rolják, s itthon, a Nyomdaipari Grafikai Vállalat hozza forga­lomba. Az ezekkel kapcsolatos ismert — legalábbis könnyen elképzelhető — beszerzési és egyéb nehézségeken azonban a baranyajenőiek egyre inkább túlteszik magukat: megtalálják az ellenszerét. Hogyan? Például úgy — szá. mól be róla Keresztes József üzemvezető — hogy az igények és lehetőségeik szerint át- meg átcsoportosítanak, illetve eleve', olyan piacokat, megrendelőket igyekeznek szerezni, amelyek esetében az alapanyag vagy a festék a lehető legkisebb problémát okozza. Szemléletes példa erre egy automata mű­anyag-feldolgozó gép, amit a közelmúltban egy jugoszláv cég­től — nem vásároltak,_ hanem egyelőre csak bérbe vettek át. Az eredetileg olasz, már nem vadonatúj, de felújított géppel jelentősen megnövelik a tasa- kok gyártását, ugyanakkor két műszakban — ismét készít­hetik vele azokat a műanyag „aprócikkeket" is, amelyekkel az utóbbi években már nem foglal­koztak, mert nem volt gazda­ságos. Törekvéseikből — például a munkakörülmények javítását célzó tevékenységből — ezúttal csak keveset érzékeltethettünk, ám talán ennyi is jó példa lehet ró, hogyan alkalmazkodhat ered. ményesen a gazdálkodás nehe­zebb körülményeihez — még egy kisüzem is. Varga J. kívül részt vett a gyűlésen a Bikali Közös Községi Tanács — idetartozik Szalatnak — elnöke és elnökhelyettese és a községi népfrontbizottság elnöke is. A Komló és Vidéke Áfész elnökének, dr. Finta Józsefnek a beszámolóját a tavalyi ered­ményekről és az idei tervekről érdeklődéssel hallgatta a tag­ság, de azért érezhető feszült­ség volt a levegőben. A sza- latnakiakat ugyanis ezen az estén egyetlen téma izgatta: miért záratta be az áfész a község kocsmáját? Erre a kér­désre már a beszámolójában kitért a szövetkezel elnöke — ez is érzékelteti az ügy fontos­ságát, legalábbis a szalatna- kiak szemszögéből. Az áfész elnöke rémhíreknek, téves kö­vetkeztetéseknek minősítette mindazokat az információkat, amelyek a kocsma bezárásával kapcsolatban Szalatnakon el­terjedtek. „Arról van szó csu­pán — mondotta —, hogy a kocsma üzemeltetése szüne­tel, mert nincs, aki az üzletet vezesse”. De nézzük a tényeket, ame­lyek a beszámolót követő vita során más-más megvilágítás­ban szóba kerültek. Szalatnak- nak két vendéglátóegysége van: a kocsma (a Komló és Vidéke Áfész tulajdonában) és a lakosság társadalmi munká­jával épített presszó, amelyet a tanácstól bérelve üzemeltet az áfész. A kocsmát 1982. no­vember 14-én zárták be. Az ok dr. Finta József tájékoztatója szerint: a vendéglátóegység vezetőjének ki kellett adni évi szabadságát. Helyettesítését nem tudták megoldani, menta komlói áfész ahhoz a belső szabályhoz tartja magát, hogy olyan községbe, ahol két ven­déglátóegység is működik, nem küldenek helyettesítőt. A kocs­ma korábbi üzletvezetője azon­ban szabadsága után nem Szalatnakra került vissza. Az áfész a két szalatnaki vendég­látóegysége közül a vezetőség szerint kulturáltabbat, a presz- szót tartotta nyitva, s a kocs­ma üzemeltetését szünetelteti november közepe óta. A szalatnakiak véleménye szerint — mind ez ideig ők a kocsma végleges bezárásáról tudtak — a község mindkét vendéglátóegységére szükség van. A presszó kicsi, nem al­kalmas arra, hogy nagyobb rendezvényeket, bált, lakodal­mat, családi estet tartsanak benne. A lakosság igényét a községi népfrontbizottság és a MÉSZÖV képviselője is támogatta. Sőt a MÉSZÖV képviselője azt is megjegyezte, hogy a Komló és Vidéke Áfész megsértette a szövetkezeti demokráciát is, amikor a kocsma bezárásával kapcsolatban elmulasztotta tel­jesíteni a jogszabályban előírt bejelentési kötelezettségét. Mindebből dr. Finta József el­nök annyit elismert, hogy a be­jelentésre és a lakosság tájé­koztatására — bár ez aligha volt eredményes — egy héttel a kocsma bezárását követően került sor. Lehetne tovább folytatni a vita ismertetését, lehetne a kö­rülményeket elemezni a kocs­ma leromlott állagától kezdve a KÖJÁL talán túl szigorú rendelkezéséig, de a két leg­főbb tanulság ezek nélkül is megállapítható: ilyen ügyek­ben nem lehet dönteni a la­kosság megkérdezése nélkül, s a pontos és érdemi tájékoz­tatás elmulasztása, késlekedé­se megengedhetetlen, mert bi­zonytalanságot, feszültséget teremt. Könnyebb mindenki számára'elfogadható komp­romisszumot találni, ha a la­kosság részt vesz döntés előtti vitában. Erre jó példa volt a hétfő esti szalatnaki részköz­gyűlés is, ahol kétórás vita után dr. Finta József bejelen­tette: jövő kedden, február 15-én újra kinyit a szalatnaki kocsma! D. I. Ki gondolná, hogy erről az egyszerű kultúrnövényről több mint 150 lapnyi terjedelmű tu­dományos munkát lehet alkot­ni? Pedig ezt tette Szabó László kandidátus, a fiatal pé­csi tudós, akinek több társával közösen írt A zab című művét most adta ki az Akadémiai Ki­adó a Kultúrflóra sorozatban. Mennyi megfigyelés, kísérlet kellett ahhoz, hogy a zab ag­rotechnikáját, örökléstanát, ne­mesítését, gazdasági jelentő­ségét és felhasználását tudo­mányosan föltárják! E 239 szakirodalmi mű is­meretét is tanúsító tanulmány- kötet beható bírálatával nem foglalkozhatunk. Elvégezte azt helyettünk a nyolc lektor. Amit mégis közérdekűként kiragad­hatunk a műből, és hellyel- közzel kiegészíthetünk, úgy hisz- szük, nem lesz zabhegyezés. A legtöbb városi ember a arab fogalmát összekapcsolja azzal a tejjel vagy tejszínnel leöntött, főzött étellel, amelyet zabpeheiy néven ismerünk. E fogalmon kívül sosem gondol­tam volna, hogy e fontos gaz­dasági növénynek még számos más névváltozata is van: kul- túrzab, abrakzab, héla zab, üres zab, szőrös zab, fekete zab, repülő zab, cigányzab, kütyazab, aranyzab, zászlós zab stb. Latin neve: avena sativa, s már a nagy római költő, Ver­gilius is említi. A zabszálból készült nádsípof (pásztorsípot) is e szóval illették a rómaiak. Nyelvükben a zab főnévnek igen sok származéka fordul elő: zabái, zabigyerek, zabla, zabol, zabláz, zaboláz, zabo­látlan stb. A magyar nyelv történeti-eti­mológiai szótára déli szláv ere­detűnek mondja zab szavun­kat. 1211-től személy- és hely­névként is többször előfordul okleveleinkben. Egy 1815-ből származó német nyelvű oklevél így ír a zabról: „apró fehér mirigy marha, ló, juh szájá­ban”. A zab a népi szóhasználat­ban is gyakori. A téli napfor­duló pogány alakoskodásának régi regölő énekből fennma­radt szövegét örökítették meg a Zala megyei Csében: ........ke­l etkezik egy kis kerek pá­zsit, / Abba legelészik csuda fiú szarvas. / Csiszeggnk, cso­szogunk, cserfakéreg bocsko- runk, l Hajdina pelva köntö­sünk, zab nadrágunk." Népdalainkban is megtalál­ható: „Kis pej lovam nem sze­reti a zabot, / Kocsmárosné árpájára rákapott. / Mer az árpa nem is olyan, mint a zab . . Gyakoriak a zabbal kapcsolatos szólásmondások is. Ha valaki „szorgos" munka közben elszundikál, tréfásan ekként ébresztgetik: Zabban a lovak! Arra az emberre pedig, akivel nem törődünk, aki me­het, ahova akar, azt szoktuk mondani: Elmehet Kukutyinba zabot hegyezni. A zabhegyezés szót az értel­metlen, haszontalan, hiábavaló munka kifejezésére használjuk. Vas Gereben írja egy helyütt: „Megveszünk minden magyar könyvet, és elolvassuk, ha a zabhegyezésről írnák is”. írtak is! Salinger amerikai írónak világsikert aratott első regénye a Zabhegyező címet viseli. Ebből a magyar nyelvre is le­fordított „alkotásból” tanul­hatta meg ifjúságunk a kamasz kor „kiruccanásait" — és per­sze a kamasz stílust is ilyen szavakkal: kaja, pia, klassz, krapek, piszkosul kanos, nagy- fenekü gennygóc, marhára, ál­lation érzékeny, kornál, bego- rombul stb. Vagy az ilyen mondatot: „Eléggé megjátszol- ta magát a pipi, de azzal együtt nagyon jó bőr”. Nem csoda, ha a könyv nálunk is több kiadást ért meg, s lá­nyaink, fiaink úgy falják, mint­ha zabszem volna a zsebük­ben. Persze ezt Salinger más­ként írja „marha nagy” mun­kájában. Tóth István Blokk nélkül A minőséghibás áru sorsa? Vonzóan szép kirakatok, mutatósán elhelyezett muta­tós áruk — ez ma a legfon­tosabb külsődleges jellemző­je a fellendülő magánkeres­kedelemnek. És ez szinte su- gallja, hogy bent a boltban is valami más világ van, min(t az állami és szövetkezeti bol­tokban. Talán így is van. Bár... Tóth Jánosáé (Hajnóczy u. 11.) olvasónk panasza szerint azonban úgy tűnik, hogy nem mind arany, ami fénylik. „Ruhafélét vásároltam egy magánkereskedőnél, az anyag mosásnál deformáló­dott, és mikor visszavittem, szinte szóba sem állt velem, de én sem ugrálhattam na­gyon, hiszen nem kaptam blokkot ,a vásárlásnál". Időn­ként hallunk hasonló pana­szokat úgy általánosságban megfogalmazva, de keveset tudunk az elintézés lehetősé­geiről, A panasz nyomán előbb az Állami Kereskedelmi Felügyelőségnél érdeklőd­tünk. Herr Józsefné főelőadó: —■ Tapasztalataink szerint egészen elenyésző az, amikor a magánkereskedő nem in­tézné el a vásárló minőségi kifogását. De ha ilyen mégis előfordul, a felügyelőség — jogos panasz esetén — intéz­kedik. A magánkereskedő általában nem vitatja a vá­sárló jogos kifogását (elte­kintve attól, ha a vásárolt áru minőségromlása szemlá­tomást a szakszerűtlen hasz­nálat vagy kezelés következ­ménye). A kereskedő köteles KERMI-vizsgólatra küldeni az árut és a költséget is neki kell állnia. Ehelyett inkább cserél és nem vitatkozik, mert a vita csak rontja az üzletet. Egyébként a vásárlói kifogá­sok intézését szabályozó 4 1978-as bélkereskedelmi miniszteri rendelet előírásai a magánkereskedelemre is vo­natkoznak. De mi van a blokkal, a ■számlával? Köteles-e adn, ilyent a kereskedő? A vá­sárlónak ugyanis ez az egyet­len igazolása. A kérdéssel Sárdi Imréhez, a KISOSZ me­gyei titkárához fordultunk. —• A magánkereskedő 500 forinton felüli vásárlás ese­tén blokkot, 1000 forint felett pedig számlát köteles adni, de a vevő kívánságára min­denkor — ezen nem lehet vita. — Mi a leendő, ha még- sincs blokk vagy számla? — Szerencsére csak szórvá­nyosan fordulnak elő ilyen vi­tás ügyek. Ha jogos a kifo­gás, mi mindenképpen a pa­nasz elintézésére beszéljük rá a kereskedőt; neki is ez az érdeke, továbbá az is, hogy a panasz ismeretében lépé­seket tegyen a szállítója felé. — És mi lehet az elintézés . módja? —• Természetesen ugyanaz, mint az állami és szövetke­zeti kereskedelemben: a mi­nőséghibás áru visszavétele, cseréje, kijavítása, vagy meg­egyezés szerinti értékcsökken­tés^ H. I. Ebbe csomagol a NIKEX is a Videotoo Szitanyomással kerül a minta c műanyagfóliára Fotó: Proksza L. // Nem „adták fel - továbbléptek! Bővülő termelés, növekvő nyereség a sásdi Áf ész baranyajenői üzemében

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom