Dunántúli Napló, 1982. október (39. évfolyam, 269-299. szám)
1982-10-23 / 291. szám
A népviseletéről nevezetes Zsómbokon egy régi gazdaházból tájházat alakítottak ki. A nagyközség lakosainak áldozatos társadalmi munkájával és adakozásával rendezték be a régi paraszti élet tárgyaival, gazdasági eszközeivel az egykori gazdaházat. A múzéumi és műemléki hónap egyik eseményeként adták át rendeltetésének az új kulturális létesítményt. A tájház belső szobái Az iskolai tanév kezdetén országszerte bevezették az ötnapos tanítási hetet. A hétvégi pihenőnapok számának növekedése ellenére azonban az iskolai feladatokat éppen úgy el kell végezni. Ugyanakkor a diákoknak a növekvő követelményeknek az eddigieknél biztosabb tudásanyaggal kell megfeleniük. Jó, ha a pedagógusok, a tanulók, a szülők együttesen alakítják ki a szabad idő eltöltésének programját,' amelyhez érdemleges segítséget ad a közművelődés egésze, sajátos intézményeivel. Két kérdésre kell választ keresni a jelenlegi helyzetben: először az iskola oktató-nevelő munkája hogyan tehető rugalmassá, milyen módon építhetők be a kulturális közvetítéssel eljutó értékek, másodszor a család, az iskola milyen hétvégi lehetőséget tud biztosítani. Az első kérdésnél figyelembe kell venni, hogy a rádió, a televízió, a sajtó szinte valamennyi tejepülésre eljut. A helyi közművelődési intézmé-' nyék pedig adottságaik, lehetőségeik szerint eltérő módon és színvonalon járulnak hozzá az ismeretek gyarapításához, kiegészítéséhez, a művészeti alkalmak megszervezéséhez. Éppen ezért az eddigieknél is alaposabban szükséges végiggondolni a közoktatás és a közművelődés egymáshoz való viszonyát. Figyelemmel a megváltozott feltételekre, mind az iskolának, mind a művelődési otthonnak, mind a könyvtárnak tevékenységében nyitot- tabbnak kell lennie. A nyitottság a kölcsönös lehetőségek igénybevételét, egymás tevékenységének a kiegészítését, az egységesebb nevelési eredmény elérését jelenti. Hiszen a fő cél: a gyermekek és a fiatalok nevelése az eltérő módszerek és formák ellenére közös felelőssége a pedagógusnak, a népművelőnek és a szülőnek. A második kérdésnél az eddigi művelődési gyakorlatból azokat az elemeket érdemes átvenni, amelyek a szabad idő együttes eltöltését teszik lehetővé. Néhány városban, községben családi hétvégeket szerveznek, az iskolai sportpályákon szervezett és spontán események zajlanak. A közoktatás és a közművelődés kapcsolata már régi hagyományokkal rendelkezik« A hetvenes évek ismert és fontos politikai dokumentumai — az állami oktatásról, a közművelődésről szóló párthatározatok, az 1975-ös programnyilatkozat, az 1976- os közművelődési törvény — hatására kiteljesedett az a felismerés, hogy a korábbinál összehangoltabb, jobban egymásra épülő nevelési tevékenységre van szükség a művelődés e két területe között. A művelődési élet alap- intézménye az iskola. Településeink többségén megtalálhatók a művelődési otthonok, a könyvtárak, a mozik, a sportlehetőségek, amelyek teljessé tehetik az ott élő emberek helyi művelődését, szórakozását, társas együttlétét. A kölcsönös érdekek felismerését jelentős kezdeményezések követték 1972 és 1974 után, A helyi párt- és tanácsi szervek kezdeményező támogatása révén néhány településen olyan kapcsolata alakult ki a két művelődési területnek és a sportnak, amely újszerű lehetőséget, egyben új feladatot is jelentett. FJéfdá-' kát tudunk felsorolni iskolai és közművelődési könyvtárak közös tevékenységéről, az iskolák és a művelődési otthonok együtt szervezett szakköreiről, rendhagyó óráiról, az iskola és a sportegyesület kölcsönösen támogatott csapatairól. Társadalmi céljaink megvalósításában, amelyet legutóbb az MSZMP XII. kongresszusa fogalmazott meg, feladataik vannak a művelődési és sportintézményeknek is. Ez azonban az eddigieknél gazdagabb, tartalmasabb öszefogással érhető el. Az emberek tágan értelmezett kulturális igényeinek kielégítését kell alapul venni a tennivalók csoportosításánál. A kongresszus határozata hangsúlyozza: ,,az oktatás jelentősége a tudományos, technikai haladás felgyorsulásával mindinkább növekszik, társadalmi, gazdasági előrehaladásunk egyik fontos tényezője”. A közművelődés jelentőségéről szólva pedig kiemeli: „Előrehaladásunk elsőrangú feltétele, hogy tovább gyarapodjék népünk műveltsége, a közművelődés egyre inkább váljék társadalmi üggyé". A műveltség fontosságának hangsúlyozása jelzi azt a társadalmi elvárást, amely az állampolgárokkal szemben megfogalmazódik. A korszerű műveltségen az ismeretek, a képességek és a készségek összességet, illetve az erre épülő világnézetileg is meghatározott társadalmi magatartásmódot értjük, amely hozzásegíti az egyént a szűkebb és tágabb környezete, a világ dolgaiban való eligazodáshoz. A gondolatok egyszerre tartalmaznak politikai, gazdasági és művelődési megfontolásokat. Az egyén és a közösség, kölcsönös érdeke egyre inkább megfelelni a fenti céloknak. A folyamatos művelődés társadalmi igénye új követelményeket támaszt az oktatással, a közművelődéssel szemben. Az iskolának fontos feladata előkészíteni és megalapozni az egész életen át tartó művelődést, a közművelődés intézményeinek pedig már az iskoláskorban színvonalas és választékos kínálatot kell nyújtania. Hiszen csak így érhető el, hogy a művelődés az éjetmód szerves része legyen. Az eredményes munka együttműködést, egymásmellettiséget tételez fel a közoktatás és a közművelődés között. A permanens művelődés oly gyakran emlegetett szükségessége csakis a kor követelményeinek megfelelő tartalmakkal, módszerekkel valósulhat meg. Ennek része az önművelés. Az igények tudatos felkeltése, színvonalas kielégítése mellett lényeges az önművelés módszerének elsajátíttatása is. Ennek tudatában kell a pedagógusoknak, a népművelőknek munkájukat végezni, a szülőknek pedig ezt a folyamatot megfelelően segíteni. Az iskolával szembeni követelmények teljesítése ma már elengedhetetlenné teszi a közművelődés lehetőségeinek az eddigieknél rendszeresebb igénybevételét. A ma és a holnap fiataljainak ismernie kell a természeti, a társadalmi valóságot, az ember helyét és szerepét ebben a környezetben, és képessé kell válnia a valóság formálására. A szocialista oktatással szemben megfogalmazott követelménynek az iskola egyre inkább csak a rádió, a televízió, a sajtó, a könyvkiadás és -terjesztés, a köz- művelődési és művészeti intézmények segítségével képes megfelelni. Az utóbbi évtized bebizonyította, hogy a korszerű iskola nevelő-oktató munkája nem nélkülözheti a közművelődés sokszínű kultúraközvetítő, személyiséget alakító tevékenységét. A tapasztalatok azt . igazolják, hogy a kultúra lehetőségeivel a gyermek és az ifjú korosztályok élnek a legtöbbször. Ezek is hozzájárultak ahhoz a felismeréshez, hogy a falvakban, a lakótelepeken, új intézménytípust: általános művelődési központot érdemes létrehozni. Az ilyen integrált intézmények együttműködésének nem kizárólag és nem elsősorban a szervezeti megoldását kell keresni. A cél az. hogy az új módon dolgozó intézmények elsősorban színvonalasabban, jobban végezzék alapfeladataikat, nevezetesen az oktatást, a kulturális és a sport- tevékenységet. Ma már Pécstől Debrecenig, Sarudtól Kecelig léteznek egyre gyarapodó számban a művelődés új műhelyei. A rendelkezésre álló erőforrások gazdaságos és takarékos felhasználása az épületekre és a tevékenységre egyaránt érvényes. A művelődési otthon, a könyvtár oktatási célra történő használata éppúgy természetessé válik, mint az iskola igénybevétele közművelődési alkalmakkor gyermekeknek és felnőtteknek. A felismerés nemcsak a jelenlegi nehezebb gazdasági feltételekre érvényes, hanem hosszabb távra is. Főleg a kisebb településeken érdemes több célra is használható középületeket építeni, vagy a meglévőket integrálni. Ezt a folyamatot azonban csak akkor szabad elindítani, ha az összes feltétel megvan. Ebben a munkában nagy a helyi párt-, tanácsi, intézményi vezetők felelőssége. Az azonban már az eddigiek alapján biztosan elmondható, hogy új szemlélettel, új módszerekkel, új funkciókkal jól lehet működtetni az új típusú művelődési intézményeket. Fontossága miatt szólni kell arról, hogy a szabad idő átrendezése, bizonyos növekedése új követelményeket jelent a művelődéssel szemben. A szabad idő növekedése fontos és kedvező fordulat az emberek életében. Elsősorban életformaváltást jelent, és erre fel kell készülnie szülőknek, gyermekeknek, iskoláknak, munkahelyeknek, sport- létesítményeknek, könyvtáraknak, művelődési otthonoknak, múzeumoknak, moziknak. A növekvő szabad idő növekvő felelősséget és lehetőséget jelent az embereknek, a művelődési élet szervezőinek. Ezt pedig nemcsak a kulturális szolgáltatások kérdését fedi, hanem igen alapos és tudatos nevelési tennivalókat ad. Művelődéspolitikai céljainknak megfelelően a közoktatás és közművelődés együttes munkájában elsősorban azt kell megvalósítani, ami a kultúra értékeinek közvetítésében, az ismeretek gyarapításában, a közösségi és egyéni élet alakításában, a szocialista életmód formálásában fogalmazható meg. Ennek megfelelni bátrabb kezdeményezéssel, több ötlettel, a létező szellemi, anyagi, szervezési tartalékok mozgósításával, a társadalmasítás szélesítésével lehet Fodor Péter Az emődi csoda Virágzó falu a Bükk lábánál Ernőd a Bükk lábánál, Mis- kolctól 20 km-re fekszik. Első pillantásra, mintha Duna menti vagy Balaton-melléki település lenne: fás-ligetes, dimbes-dbm- bos. Az eleven élet jelei közül legelsőbb a sók új ház tűnik szembe, s hogy itt nem akárhogyan építkeznek. Mintha valamelyik északi országban járnék: barna faborításos, erké- lyes, kétszintes sorházak tűnnek fel itt is, ott is. A tanácsháza még csak nem is emlékeztet sok más településünk hasonló intézményére: barna faborításos ez is; bent tágas folyosók, szépen, igényesen rajzolt eligazító táblák, zöldfüves belső udvar. Erre jutunk a tanácsterembe. Barna fagerendák tartják ennek a tetőszerkezetét is, némelyikük hornyaiban apró világítótestek. Rájuk most nincs szükség, mert épp elegendő fényt kapunk föntről, a tartóként is szolgáló hatalmas üvegfalon át. Emel8. HÉTVÉGE vény itt nincs sehol — ami van: faragott székek, virágok, puha szőnyegek .. . — '„Miért nincs eleje meg vége a teremnek?" — kérdezte egyik vezető emberünk, mikor idelátogatott. Azt feleltem: „Mert így mindenki egyformán részese annak, ami itt történik .. Tóth Elek idézi föl ezt, a község tanácselnöke, és egykét szóval vázolja a település történetét. Ernőd ősidők óta lakott hely volt az Alföld és a Bükk találkozásánál; Anonymus is megemlékezik róla. A Mátyás-kori mezőváros 1882-ig nagyközség, azután fokozatosan rangját, súlyát veszti. 1930- ban mintegy kétezren lakják, később pedig még ezek közül is sokan elvándorolnak Diósgyőrbe, Ceninvárosba, Miskolcra, Ma viszont már ismét nagyközség; lakossága meghaladja a hatezret. Es itt kezdődik Ernőd életének újabb, izgalmas fejej zete ... Tizennyolc évvel ezelőtt az akkori tanácselnök öngyilkos lett. A község népe elégedetlen volt a jelöltekkel, s — mindenképp helybélit akarván — első emberének Tóth Eleket, az akkori könyvtárost választotta. Ma is ő a tanácselnök — köz- megelégedésre. Szívós, gondos, körültekintő, szinte minden errv- beri gonddal — súlyának megfelelően — törődő munkája nyomán az elvándorlás — sőt, még a tömeges ingázás is!' — megállt, Ernőd lassan éledezni kezdett, s az utóbbi évtizedben már rohamosan fejlődik. Szerte az országból jönnek ide körülnézni, s amit látnak, arra többnyire ezt * mondják: az emődi csoda . .. „Csoda nem — de példa talán igen" — felelik az emődiek. A falu 731 régi háza közül 375 zsúpos volt — ma az ötödik-hatodik sorlakásos „szalagházat” építik, célcsoportos erőforrásokból; e házsorokat inkább szétszórják, de nem szigetelik el az „öreg” területektől. A falu öt régi kútja közül 4 használhatatlan volt — ma 38 kilométeres a vízvezeték-hálózatuk, annyi, mint a belső utak hossza, vagyis minden házban van vezetékes ivóvíz. A községközpontban egészségügyi centrumot építenek, orvoslakásokkal; a régi településrészekről sem mondanak le: megőrzik például — sőt, komfortossá változtatják — a falu régi, kazettás, paticsfalas (egymásra rétegzett sárral, polccal épített) házait. A példákat még hosz- szan lehetne sorolni, de fontosabb: miből ered, táplálkozik mindez? — A fejlődés egyik okát abban látom — mondja Tóth Elek —, hogy engem választottak, tehát bíztak bennem. A másik: jó tervezőkkel, munkatársakkal hozott össze a sors, akikkel tudok dolgozni. A harmadik: mertem és merek is ellentmondani, lefelé is, fölfelé is, -ha erre van szükség. A negyedik körülmény sem elhanyagolható: az emődiek túlnyomó többségével ^zót lehet érteni: meggyőzhetők! Csupán tavaly 5 millió Ft értékű társadalmi munkát végeztek - bizonyítottan, kimutathatóan ennyit! Segítettek a körzeti rendelő építkezésén, féliq elkészült a park a község központjában, a kezük nyomán. Emlékezetes: egyszer néhány vagon kavics érkezett a vasútállomásra egy építkezéshez. Szombat volt, de gyorsan ki kellett rakni, hogy ne terhelje kötbér a tanács amúgy sem bőséges keretét. Egy órán belül ötven emődi polgár jött össze, és fél nap alatt kirakták a kavicsot... — Sokat vitatkozunk mostanában a személyiség szerepéről — csatlakozik az elhangzottakhoz egyik beszélgetőtársunk, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei tanács munkatársa. — Szerintem az „emődi csoda" nyitia az, hogy a tanácselnök a község bizalmát élvezve tekintélyt teremtett — jó értelemben, mert a funkciót nem stal- lumnak, hivatalnak, hanem szolgálatnak tekintette. Am egyedül ' mégse lett volna képes semmire — jó érzékkel választotta ki munkatársait. Ki tudta hozni a faluból a jó szellemet — miért?! Mert hitele volt a szavának. Miért?! Mert tett, és tesz, de nem a saját, hanem a közösség érdekében! — Megtanultam — veszi vissza a szót Tóth Elek —, hogy már egy parányi eredmény is büszkévé teszi az em-' bereket, s erre lehet is, kell'is alapozni — hiszen akár két miniszter se tudná a falut fel- éoíteni az emődiek nélkül! A tanácstagok zöme itt már nemcsak a gondot mondja, hanem a megoldást is, és ez már jó, már szinte pihentető. Egy dologban nem tudunk még igazán szót érteni: hogy ami az udvaron belül van, az sem csak magánügy, hanem a községé is, mert a község képéhez tartozik. Sokat köszönhetünk annak, hogy ebben is mellénk áll a párt: itt nem adnak igazat a panaszkodóknak automatikusan. Kavicsbányánk nyomán pl. nem lesz bányató:'a „bodeaákat" rögtön lebontatjuk, senki nem kaphatja meg. Kezdünk eljutni ahhoz a felismeréshez, hogy nem elég nem támogatni a rosszat, hanem el is kell utasítani, és a iát állito- ni a helyébe .... A mérleg persze így is, úgy is az, hogy tíz elkéozelés közül kilenc kudarc, — és egy tjtegvalósul. De én nem tudom nem szeretni az embereket, s ez mindenen átsegít . . . Időnk fogytán, de egy kiadós sétát azért még megteszünk a községben. A miskolci út mentén már épül a legújabb húszlakásos ház; nem messze tőle hátizsákos, idős férfi iramlik át egy talicska frissen szedett krumplival az orszáqúton. Megyünk lefelé a tv-relé mellett, a Hegy utcán. Minden házban történik, minden udvarban látszik, hallik valami: itt vasat kalapálnak, ott bádogot, emitt avart égetnek, amott kerti kapa zúg, megint másutt motorszivattyú, vagy éppen törektől válogatja a szemet egy régi-régi szele- lő . .. Ernőd él, lélegzik, dolgozik, gyarapodik. Varga János Tájház Zsám bokori A közoktatás és a közművelődés együttműködéséről A több mint százesztendős épület, az új tájház
