Dunántúli Napló, 1982. május (39. évfolyam, 118-147. szám)

1982-05-16 / 132. szám

1982. május 16., vasárnap Dunántúlt napló 3 Megkezdődtek az egyetemi napok Dr. Tóth István átveszi az emléklapot Kauser Lipót emlékülés a pécsi egyetemen A Gaudeamus igitur hangjai­val kezdődött tegnap délelőtt a Kauser Lipót tiszteletére meg­rendezett tudományos emlék­ülés Pécsett, a JPTE aulájában, mintegy háromszáz fős hallga­tóság előtt Az egyetem orszá­gos hírű jogász professzorának, díszdoktorának emlékére, szü­letésének 100. évfordulóján ren­dezett esemény egyúttal a tan­intézet baráti társaságának rendezvénye is volt és — mint dr. Gödörry Józsefnek, a társa­ság elnökének megnyitó szavai­ból kiderült — az egyetemi na­pok kezdetét is jelentette. Ezután dr. Földvári József, a tanintézet rektora emléklapokat adott át az egyetem huszonöt éve végzett diákjai közül né­hánynak, a baráti társaság tag­jainak. Köztük volt dr. Horváth Tibor jogász, a Fővárosi Bíróság elnökhelyettese, dr. Takács Ár­pád zalaegerszegi ügyvéd, az Országos ügyvédi Tanács el­nökhelyettese. A legtávolabbra került hallgatókat képviselte a Debrecenben, a TITÁSZ Válla­lat jogtanácsosaként működő dr. Szemerédy Szilárd, a pé­csieket pedig dr. Tóth István ny. főiskolai docens, lapunk Tollseprű c. rovatának írója. Az ünnepség közvetlenül Kauser Lipótra emlékező részét dr. Hercegh Géza egyetemi ta­nárnak, a kar dékánjának sza­vai vezették be. Kauser Lipót, az egyetem egykori díszdoktora, a múlt rendszerben nevelkedett ugyan — mondotta —, de onnan gazdag szellemi poggyászt ho­zott. s ebből nagylelkűen osz­totta kincseit. így fáradozott jo­gi kultúránk és gyakorlatunk jobbításán, az egyén és a tár­sadalom közti harmónia meg­teremtésén. Tovább motiválta és részle­tezte mindezt dr. Szotáczky Mi­hály egyetemi tanár előadása, amely Kauser Lipót emberi, tu­dósi, tanári portréját hitelesen, gazdagon, s az erkölcsi tarta­lomra utaló érzelmi színeket sem mellőzve mutatta be. Ki volt Kauser Lipót? Elzász-Lotha- ringiából bevándorolt iparos- és kereskedőcsalád gyermeke; ősei közt olyan személyiségek­kel, mint a dédnagybácsi Sem­melweis Ignác és a régi Pest belvárosának meghatározó épí­tészei. Kauser a budapesti egyetemen tanult jogot; széles körű olvasottság, nyelvtudás és alapos műveltség jellemezte. Ogyvéd lett, és csaknem 35 évig folytatta ezt a mesterséget, majd 1942-ben a fővárosi Páz­mány Péter Tudományegyetem magántanára lett. Később, a felszabadulás után a debreceni egyetemen oktatott, 1949-től pedig Pécsett folytatta sokolda­lú tudományos és pedagógiai munkáját. „Szerencsés volt, akiben a tudós és professzor nem vetett árnyékot az emberre, az ember pedig a tudósra és professzor­ra” — mondotta Kauserről az előadó, majd a nagy jogász tudományos munkásságát mél­tatta, pedagógiai és tanári jel­legzetességeit vázolta fel. Kau­ser meghatározó vonása volt, hogy hosszú ügyvédi gyakorlatá­ból számos olyan tulajdonságot, kérdésfeltevést merített, ame­lyek tudósi munkásságát elmé­lyítették, pregnánssá, gyakori latiassá tették. Előszeretettel foglalkozott pl. a személyiség, az emberi méltóság védelmével, a jogi megismerés és a norma- alkotás módszereivel, a jogi de­finíciók sajátosságaival. Ugyan­akkor bírálta is a jogrendszert, hangsúlyozva, hogy a kritiká­nak, a bizonyitásnak és a cá­folatnak óriási a szerepe, je­lentősége a tudomány fejlődé­sében. Az emlékülésen ezután dr. Tamás Lajos egyetemi docens és mások elevenítették fel azo­kat a tudományos értékeket, amelyekkel Kauser Lipót hoz­zájárult hazai jogtudományunk fejlődéséhez. A baráti társaság programja tegnap este filmve­títéssel és ünnepélyes rektori fogadással ért véget. Varga J. Május 17-én Pécsett Szovjet bányamentő készülékek kiállítása Budapest és Tatabánya után Pécsre is elhozza bányamentő készülékeit a szovjet Mashpri- borintorg Ossz-Szövetségi Egye­sülés. A kiállításra a HUNG- EXPO szervezésében május 17-én, délelőtt 10-től délután 4 óráig kerül sor a Mecseki Szénbányák központja (Komját Aladár utca 5.) előtti parkoló­ban. A bányászatban alkalma­zott védőberendezések széles skálája látható majd: önmentő készülékek, respirátorok, lég- zögázcsere-vizsgálók, ellenőrző és segédberendezések, mester­séges lélegeztető-készülékek, kompresszorok. Örömteli hír a baranyai földekről Befejeződött a kukorica vetése Hélszáz hektáron végezték el a gyomirtószeres permetezést Ró­zsafa határában csütörtökön a MÉM repülőgépes szolgálat 41-es brigádjai — Szokolai I. felvétele — Jól jött a májusi eső Az őszi gabonák megfelelően fejlődnek Egy örömteli hír — lényegé­ben befejeződött a kukorica vetése. Sőt, azokban a gazda­ságokban, ahol a legkoráb­ban elvetették, már kizöldellt a kukorica, s a tőszám is meg­felelő. Mindemellett van még mun­ka a földeken. Hogy mást ne említsünk, jól jött a májusi eső a növényeinkre, de egyúttal a gyomok is felmagasodtak, így most van elég dolguk a növényvédós repülőgépeknek. A májusi eső jótékony hatá­sának köszönhetően megfele­lő képet mutatnak az őszi ga­bonák, a búza és az árpa. A hideg telet kissé megsínylet­ték, de a kipusztulás nem szá­mottevő. A növények további csapadék esetén fejlődésükben bepótolhatják a késést. Ugyan­akkor megjelent a lisztharmat és a gyom, ezért a gazdasá­gok egy részében folyik, több­ségében pedig befejeződött a vegyszeres gyomirtás, ami a gombabetegségek ellen is vé­delmet nyújt Folyik továbbá a búza második fejtrágyázása, amit a jobb gazdaságokban repülőgépekkel végeznek. A tavaszi gabonák — a tavaszi árpa, a zab és a borsó — is szépen kikeltek, tőhiány nem mutatkozik. A megyében lényegében be­fejeződött a kukorica vetése. Néhány gazdaságban még si­ló- és vetőmagnak való kuko­ricát vetnek. Ahol már kikelt a kukorica, folyóméterenként 5— 6 a tőszám, aggodalomra te­hát egyelőre nincs ok. Ezt fo­lyamatosan és nagy izgalom­mal figyelik a gazdaságokban, mint ahogy figyelnek a cukor­répára és a napraforgóra is, jól kelnek-e, nem kell-e újra vetni. Ahol szükséges, gyorsan cselekszenek. Rétjeink és legelőink is szé­pen zöldellnek már, s végre megkezdődhetett az állatok ki­hajtása. Mivel lucernából nem állt rendelkezésre elegendő ve­tőmag, egyes gazdaságokban nem szántották ki a régebbi lu­cerna-területet. Ezeken a terü­leteken főként az Ormánság­ban gyors gyomosodás figyel­hető meg. Az ilyen lucernákat még a gyommagvak beérése előtt sürgősen kaszálni kell, il­letve vegyszeres gyomirtást vé­gezni. Színes betoncserép Hosszú élettartam, energiatakarékos előállítás Nemcsak a szakemberek — vállalatok —, hanem a magán­építkezők figyelmét is felhívta magára a legutóbbi Pécsi Ipa­ri Vásáron az NSZK BRAAS- cég színes tetőfedő betoncse­repe, amely az akkori bemu­tatóra a Pécsváradi Építőipari Szövetkezet jóvoltából került. A cserepek mintapéldányai már felkerültek egy 18 laká­sos pécsváradi társasház tető­zetére. Alapanyaguk hazai: be- remendi cement, pécsváradi ho­mok és magyar festék. Az NSZK cég egyik osztrák leányvállala­tánál készítették próbaképpen, összesen 40 000 darabot. Mufics József, a pécsváradi szövetkezet elnöke éppen az elmúlt héten mutatta be a ter­méket a szakembereknek. Néhány jellemzője: hosz­szú élettartam, kiváló véde­lem, árban versenyképesség, négyzetméterenkénti súlya 46 kilogramm. (A hódfarkú cse­répé 70, a hagyományos cse­répé pedig 38 kilogramm.) Elő­állításához feleannyi energiára van szükség, mint a cserép­égetéshez. A szövetkezet már csak a döntést várja: mikor kezdheti el a cserépgyártáshoz szüksé­ges beruházás — 50 milliós nagyságrendről van szó — meg­kezdését? A tervek szerint rö­videsen megkezdődik az üzem- csarnok-épités, s egy év múl­va már megkezdődhet a gyár­tás. Évi 500 000 négyzetméter betoncserép előállítása szere­pel a programban, ezen belül háromféle színben: grafitszür­kében, négerbarnában és pi­rosban. E mennyiséget 30 em­ber fogja legyártani 2 mű­szakban. A piaci igényeket fi­gyelve a beruházás 4—5 éven belül megtérül. K. F. A színes betoncserép prototí­pusai jól vizsgáztak: felkerül­tek egy 18 lakásos társasház tetejére. Fotó: Proksza László Vonalak az útburkolaton A szórófej beállítása mind­össze néhány percig tartott. Laisz Ernő és Kovács István mégegyszer el­lenőrizték a festőkocsi szele­peit. A csőszerű tartályok tele fehér festékkel. Indulhat a Zsi­guli alvázra épített célgép. Laisz Ernő a kormánynál foglal helyet. Kovács István mögötte háttal, aztán kifordulnak a pécsi Megyeri útra a szenny­víztelepnél __ E ste fél tízre jár, a Tüzér utcai felüljáró forgalma alig gyérül. A közeli telepre igyek7 vő ÉPFU-s kocsik haladnak el mellettem, miközben lehúzód­nak a padkára, utat engedve a középen haladó festőgép­nek. Kovács István egymás után rakja a babákat a felezővonal szaggatottjára. Igyekeznem kell, hogy menet közben szót válthassunk, a tempó elég gyors__ Felkapom a fejem, m iközben a mellettünk elhúzó Zsiguliból kiszól egy úr: — Az anyád__ G yorsabban érkezett a kel­lettnél, holott a festőgép fö­lött villogó sárga fény kellő­képpen felhívja a figyelmet ránk. Hátra fordulok, a fris­sen szórt felezőcsíkon át for­dul be éppen egy teherautó, félrelökve a műanyag aka- dólyjelzőket. — Este kilenckor kezdünk, és hajnali ötig dolgozunk, mikor kevesebb a jármű az utakon. — mondja Varga József, aki társával, Molnár Tiborral újabb műanyag kúpokat helyez a festökocsi tartójára. — El sem tudja képzelni, hogy sokszor minek vagyunk kitéve éjsza­kánként. A szórakozóhelyekről hazatérők fölszedik a babákat, a parkoló kocsik tetejére rak­ják azokat, és továbbállnak. A kapatos vendégek helyett bennünket szidnak az autósok, mikor a kocsikról leszedjük az odaragadt gúlákat. Jó vicc, nem? Laisz Ernőék most viszonylag nyugodtabb szakaszon dolgoz­nak. A Budalakk festéke gyor­san köt- — fél óra múltán már áthajthat az autós, ráléphet a gyalogos. De hiába rakják körbe a zebrákat műanyag ba­bákkal, kerítik el a frissen fes­tett záróvonalat és nyilakat, felelőtlen emberek belelépnek, lábméretük maradandó nyomot hagy az aszfalton. Ilyenkor az­tán javíthatják utánuk a ke­rék- és cipőnyomokat a mele­gített bitumennel. A Pécsi Köztisztasági és Út­karbantartó Vállalat évente másfél millió forintot költ az útjelek festésére, e munkát nagyrésit kézi erővel végzik. A két gép ugyanis nem alkalmas □ zebrák és nyilak mázolására. — Legalább huszonöt mázsa festéket szórunk az utakra csak gépi úton — mondja Laisz Er­nő gépkezelő, miközben a fe­lüljáró előtt leállítja kocsiját. — Évente kétszer járjuk végig azo­kat a pécsi utcákat és utakat, ahol szükséges a közúti jelek felfestése. Pécsett két brigád dolgozik. Ök javítják és szerelik fel a közlekedési táblákat. Elköszönünk, mert hajnalra a négyfős brigádnak a 48-as tér környékén az új forgalmi rend­nek megfelelően be kell fejez­ni az útburkolati jelek mázo­lását. S. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom