Dunántúli Napló, 1981. július (38. évfolyam, 178-208. szám)

1981-07-25 / 202. szám

/ 1981. július 25., szombat Dunántúli napló Harkányi jubileum Fiatalok üdültetése Az öregek közben Pestre mennek Idén van a mozgássérültek éve, de a Baranya megyei szo­ciális otthonok harkányi üdülő­je már tíz éve segíti a mozgás- sérült fiatalok két fővárosi in­tézetének, lakóit. A mostani ju­bileumi évig több mint fél ezer fiút és leányt gondoztak a ba­ranyai fürdőhelyen. . A megye tizenhat szociális otthonának és valamennyi öre­gek napközi otthonának itt van ugyanis a közös üdülője, aho­vá a gyógyulás, vagy kikap­csolódás végett sorra beutalnak sok gondozottat. . Nyáron azon­ban, amikor vége a tanítás­nak, cserélnek a budapesti Marczibányi téri fiú és leány, valamint a Május 1. úti fiú mozgássérültek otthonával. A baranyai öregek Budára és Pestre mennek nyaralni, onnét a két intézetből pedig négy csoportbon 15-15 ifjú jön Har­kányba, a gyógyvíz mellé. Kö­zülük nyolc az emeleten lakik, hét pedig, aki tolókocsival jár, a földszinten. A tíz év tapasztalatai igen jók. A fiúk és lányok annyira élvezik a közelben levő stran­dol, hogy sokszor csak unszo­lásra jönnek be ebédelni. Sok szocialisto brigád ingyen belé­pőjegyet biztosít nekik. Élel­mezésük, lakásuk kiváló, a har­kányi kórház reumatológus or­vosai rendszeresen ellenőrzik állapotukat. így a gyógyvíz mellett, bár elsősorban üdül­nek, de állapotuk némileg ja­vulhat is. Ezek a fiúk és lányok azért jönnek csak nyáron Harkány­ba, mert intézetükben az élet­koruknak megfelelő iskola tan­anyagát oktatják nekik. Van­nak közöttük középiskolások is. Sőt, aki ki tud járni, az a kö­zépiskolát intézeten kívül vég­zi, s nem egy közöttük egye­temre, főiskolára is beiratko­zott, és sikeresen tanul. Harkány, ahol ezzel a ven­déglátással a jó hírű Baranya megyei intézet jubilál, életre szóló kellemes élményt, az emberi segítségbe vetett hitet adja nekik. Augusztus I-tol Tánc- és popdal­fesztivál Augusztus 1-én kezdődik, majd a következő két szombat esti elődöntő után az augusz­tus 21-i döntővel fejeződik be a magyar televízió tánc- és popdalfesztiválja — jelentette be a pénteki sajtótájékoztatón Czigány György, a televízió ze­nei főosztályának vezetője. Az elődöntőket és a döntőt egye­nesben közvetíti a televízió a Nemzeti Színházból, s az elő­döntőket kedd délutánonként, a döntőt pedig augusztus 29- én, szombaton megismétli. A fesztivál szervezői mintegy 1200 jeligés pályamű közül vá­lasztották ki az általuk leg­jobbnak tartott 36 dalt, ame­lyeket ismert és kevésbé ismert előadók, együttesek mutatnak be. Az elődöntő során héttagú zsűri - Tamássy Zdenkó,' Kin­cses Veronika, Keveházi Gá­bor, Antal Imre, Császár Angé­la, Bodrogi Gyula és Baranyi Ferenc — pontoz majd. Dönté­seiket jelentősen módosíthat­ják a közönségszavazatok, amelyeket szabvány postai le­velezőlapon lehet feladni. A döntőben tizenöt dal ver­senyez, s nemzetközi zsűri ítéli oda a díjakat a legjobb dalok­nak, előadóknak és hangsze­relőknek. A kapcsolataink bővíthetők Interjú Ivan Bilandíijával, az eszéki pártküldöttség vezetőjével Mint mór jelentettük, öttagú jugoszláviai pártküldöttség tar­tózkodott három napig me­gyénkben. Háromnapos ittlétük alatt sokoldalúan tanulmányoz­ták Pécs-Baranya életét. A Iá és a sport területén alakultak ki a legélénkebb kapcsolatok. Vendéglátóinkkal úgy gondol­juk, hogy a gazdasági együtt­működés terén is léphetünk elő­re. Ezt szolgálta az, hogy itt­létünk alatt ismerkedtünk az önök iparával és mezőgazdasá­gával. Mi majd Szlavónia- Baronya gazdaságát kívánjuk bemutatni a viszontlátogatás során a baranyai pártküldött­ségnek. A gazdasági együttmű­ködésre eddig főképp a mező- gazdaságban találhattunk pél­dát, de ez azt hiszem, bővíthe­tő a feldolgozó iparra is. A jelenlegi világgazdasági hely­zetben a gazdasági együttmű­ködés javíthatja mindkét terület esélyeit, s természetesen to­vábbra is hozzájárul ahhoz, hogy az emberek jobban meg­ismerjék egymást. A fejlesztés másik módját ab­ban találtuk a baranyai vezető togatás végén kértük meg Ivart elvtársakkal, hogy Pécs és Eszék Bilandziját, a delegáció vezető­jét, az Eszék nagyközségi párt- választmány elnökét, hogy ösz- szegezze látogatásuk tapaszta­latait. — Delegációnk útjának az volt a célja, hogy megismer­jük a magyar kommunisták pártjának, ezen belül a bara­nyai kommunistáknak a munká­ját. E cél teljesült: úgy érez­zük, jó keresztmetszetet kap­tunk Pécs és a megye életéről, és az itt szerzett tapasztalatain­kat saját munkánkban maximá­lisan kihasználjuk. A két város sok éves kapcsolata bizonyítja, hogy ez gyümölcsöző, s jelentős távlatok állnak még előtte. Azt tapasztaltuk, hogy az önök me­gyéje gyors iramban fejlődik, ez a fejlődés delegációnk vala­mennyi tagjára mély benyomást gyakorolt. — Milyen további lehetősé, geil látja az együttműködés fej­lesztésének? — A dolgok természete sze­rint eddig főképpen a kultúra kapcsolatát bővítsük ki a két terület kapcsolatára. Szlavó- nia-Baranyában tizennégy vá­rossal lehetne bővíteni a lehe­tőségeket. Bennünket csak a határ választ el, a két terület sok mindenben hasonlít egy­másra — ez komoly alap az együttműködésre. A gazdaság területén a legfontosabb lehet a mezőgazdasági kapcsolat, az ipar területén pedig a fa- és a bőripar ad lehetőségeket. — Hogyan értékeli a jugo­szláviai magyarok és a magyar­országi délszlávok kulturális le­hetői*. eit az anyanyelv és a szokások ápolása terén? — Az a meggyőződésem, hogy az utóbbi években szép eredmények születtek. Ezt bi­zonyítják a mohácsi délszláv klubban, illetve a pécsi rádió- és tv-stúdióban szerzett benyo­mások is. A stúdióban elmond­ták, hogy nagy az igény az anyanyelv ápolására, s ők nagy súlyt is fektetnek erre. A pécsi rádió naponta ad hírt horváf­A III. magyar-szovjet ifjúsági barátságfesztivál pénteki programja Pénteken délelőtt a Barát­ság Házába látogattak a III. magyar—szovjét ifjúsági barát­ságfesztivál magyar és szovjet delegációjának vezetői, Fejti György, a KISZ Központi Bi­zottságának e|ső titkára és Dmitrij Filipov, a Lenini Kom- szomol Központi Bizottságának titkára. A baráti találkozón Té­tényi Pál, az MSZBT alelnöke c Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság országos elnöksége ne- • vében köszöntötte a vendége­ket, akikkel együtt érkeztek a barátságfesztivál díszvendégei, köztük a szovjet delegáció ré­széről Valerij Kubászov, a Szovjetunió űrhajósa, a Szov­jetunió kétszeres hőse, a Ma­gyar Népköztársaság hőse, Alekszej Zseltov vezérezredes, a Szovjetunió hőse, a háborús veteránok szovjet bizottságá­nak elnökhelyettese, Mihail Va- sziljev, az uszty-ilimszki vízierő­mű építésének állami-díjas bri­gádvezetője, a Szocialista mun­ka hőse, Nona Gaprindasvili női sakk ex-világbajnok, nem­zetközi sakknagymester, to­vábbá magyar részről Farkas Bertalan űrhajós alezredes, a Magyar Népköztársaság hőse, a Szovjetunió hőse, Verőd Zsuzsa nemzetközi sakkmester, Mészáros István, az Oroszlányi Szénbányák Vállalat vájára, a Szocialista munka hőse és Úsz­ta Gyula altábornagy, a Ma­gyar Partizán Szövetség főtit­kára. Tétényi Pál üdvözletében szólt az immár 1700 munkahe­lyi, iskolai tagcsoport, a ma gyár dolgozók és diákok száz­ezreit tömörítő barátsági moz­galomról, amely egyidős a ma­gyar nép szabadságával, s amely hosszú történelmi múltra tekint vissza. Elmondta, hogy az MSZBT is kiemelkedő fi­gyelmet fordít az ifjúság köré­ben végzett munkára, s az utóbbi években jelentősen meg­nőtt a barátsági mozgalomban tevékenykedő fiatal aktivisták száma. Kifejezte meggyőződé­sét, hogy a III. magyar—szovjet ifjúsági barátságfesztivál ren­dezvényei, baráti találkozói, ta­pasztalatcseréi tovább erősítik a két ország ifjúságának együttműködését, s a magyar, valamint a szovjet nép törté­nelmi barátságát. A szívélyes, elvtársi légkörű találkozón részt vett Biró Gyula, az MSZBT főtitkára. Ott volt Jurij Aszaturov, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének tanácsosa és Ivan Szalimon, a Szovjetunió nagykövetségi ta­nácsosa, a Szovjet Baráti Tár­saságok Szövetségének ma­gyarországi képviselője. • A délelőtt folyamán Aczél György, a Minisztertanács el­nökhelyettese baráti beszélge­tésen fogadta Csingiz Ajtmatov Lenin- és állami-díjas írót, a Szovjetunió írószövetségének titkárát, a Szocialista munka hősét, a III. magyar—szovjet if­júsági barátságfesztivál dísz­vendégét. szerb nyelven, ez nagyban hoz­zájárul ahhoz, hogy a Magyar- országon élők és jugoszláviaiak is egyaránt jól tájékozódjanak. A személyes véleményem az, hogy ez nagyon jó, de úgy lá­tom, hogy ez még tovább is javítható. A mi majdnem új eszéki tv-stúdiónkkal való kap­csolatfelvétellel, s azzal, ha nemcsak híreket, információkat, hanem komplett műsorokat is cserélnek a pécsi és az eszéki rádiósok és tv-sek. — Köszönjük az interjút. Harmadfokú készültség a Szigetközben A Duna áradása folytatódik, ezért Szigetköznél, a Rajka és Vének közötti szakaszon pén­teken reggel másodfokúról harmadfokúra növelték a ké­szültséget. Egyidejűleg a Mo­soni-Duna bal partján és a Duna komáromi szakaszán el­ső fokúról másodfokúra emel­ték a készültség szintjét „míg az esztergomi védvonalakon el­sőfokú készültséget rendeltek el. Az árvízvédelmi munkákban csaknem 300-an vesznek részt. Győr határában tovább dol­goznak egy 5 kilométer hosszú nyári gát erősítésén. A dunare- metei vízmérce pénteken reg­gel 535 centiméteres vízma­gasságot mutatott, s az előre­jelzések szerint még mintegy 40-50 centiméteres áradásra lehet számítani. Mészégetők Berkesden Maszek vállalkozás a lakosság ellátására Év végére havi kétszáz tonna égetett meszet forgalmaznak Begyújtották tegnap az első kemencét az egykori berkesdi téglagyár telephelyén. Olyan kemence ez, amilyet évszáza­dokkal ezelőtt is készítettek a mészégető mesterek. Jövő hé­ten keddre kiég az első száz­húsz mázsa mész, amit szer­dán szállíthatnak a megrende­lők. Ősi módszerekkel, gazda­ságosan készített és kiváló mi­nőségű meszet. .. Ma ez gz egyetlen működő mészégető kemence nemcsak Baranyában, talán az egész Dél-Dunántúlon. Nemrég Aba- ligeten dolgozott egy a terme­lőszövetkezet kezelésében, de az is kihűlt. így aztán az épít­kezők hiába keresik ezt a fon­tos építőipari anyagot, ez is az országos hiánycikklistára ke­rült. Pedig az előállításához nem szükséges milliós beruhá­zás, csupán szaktudás, vállalko­zói kedv és a kitartó munka. Berkesden, a téglagyár elha­gyott telephelyén magánvállal­kozók építettek mészégető ke­mencét, amihez őszre további hármat készítenek. Sajót tő­kéből bérelt területet a helyi termelőszövetkezettől Balogh Ferenc és Ferenczik Gyula. ■Másfél hónapja kezdték meg a munkát a parlag területen, ahol ma begyújtották az első kemencét. A vállalkozás motor­ja Ferenczik Gyula, képzettsé­ge szerint vájár, de elvégezte a közgazdasági technikumot, a kereskedelmi iskolát. Nem riad vissza semmilyen mestermunká­tól, de a tárgyalásokon sem le­het eladni. Olyan kiváló mész­égető mesterrel szerződtek, mint Bihari Bertalan, aki ország­szerte ismert, évtizedes gya­korlattal, tudással dolgozik. Tudják, hogy olyan vállalko­zásba kezdtek, amire nagy szükség van, ezért is szeretnék minél előbb beindítani az üze­mel, természetesen tisztességes haszonnal minél több megren­delőt kiszolgálni. Azt tervezik, hogy a tsz-től bérelt, csaknem három hektár területen ősszel már négy kemence üzemel. S hogy a téli hónapokban se kelljen elküldeni a vevőket, biz­tosítják az oltottmész-ellátást. Jövőre pedig a ma még szin­tén hiánycikknek számító be­tonelemeket gyártanak: járda­lapokat, kútgyűrűket, kerítés- oszlopokat. Úgy számolnak, hogy az év végére már havonta kétszáz tonna égetett meszet forgalmazhatnak. A vállalkozás első partnerei a nagyharsányi kőbánya és az ÉPFU, amelyekkel rendszeres és biztonságos kapcsolatra töre­kednek. Két telephelyet is léte­sítenek a hird—hosszúhetényi elágazásban, a tsz-major köze­lében, és ígéretet kaptak a Komlói városi Tanácstól is egy telep üzemeltetésére. Több cég­gel tárgyaltak, építőipari vál­lalatokkal, a bányával, halgaz­daságokkal. Az előzetes meg­beszélések alapján biztosított lesz a rendszeres megrendelés­szállítás, s még nem is szá­moltunk a magánépítkezők­kel. . . Szerdára várják az első Ve­vőket, utána tíznaponként le­het majd szállítani. G. M. FILMJEGYZET A színésznő B filmrendező különleges helyzetébe vetett hi­temet olykor meg­megingatja egy-egy színé­szi alakítás nagyszerűsége. A filmrendező ugyanis va­lóban egyeduralkodója egy film összes erényének, fűződjék az közvetlenül akár a színészhez, opera­tőrhöz: egy film elkészíté­sének minden résztvevője a rendező elképzeléseit va­lósítja meg. Ha netán mégsem, akkor a rendező érdemtelen nevére: bár­mely közreműködő csak az ő gyengeségének köszön­hetően valósíthatja meg saját elképzelését és aka­ratát. A filmrendező ilyen egyeduralmát főképpen a filmkészítés gyakorlata tet­te lehetővé: a színész ki­szolgáltatottságát például az, hogy nincs módja és lehetősége a szerepépítés­re, hiszen a pár perces jeleneteket nem filmbeli rendjük szerint, hanem „össze-vissza” veszik fel, gyakran előfordul, hogy az egymást váltó jelenete­ket több nap vagy hét el­teltével veszik filmszalag­ra. Az olasz Steno amolyan hétköznapi filmrendező: nem. törekszik művészi ba­bérokra, nem akar kitűnni filmformanyelvet megújító kísérleteivel. Inkább tisztes iparosember, aki hozott anyagból (a forgatókönyv­ből) hagyományokon ala­puló szakmai fogásokkal eladható árut készít a mo­zik hétköznapjai számára — s ez sem bírálatra, sem dicséretre nem érdemesíti. n filmrendező egyedül­álló helyzetéről le­mond, hogy ő lehes­sen a lehetőségteremtő. Ez viszont már igencsak di­csérhető gesztus részéről, amikor világszerte gyakor­lat, hogy érdemtelenebb társai A Filmrendezők akarnak lenni — különö­sebb tudás, tehetség és el­hivatottság nélkül is. A Szerelmeim című olasz filmben Steno Monica Vil­iinek teremtett lehetőséget. A történet lényege, hogy egy asszonynak két férje van, s nagy boldogságban élnek, míg ... — ez a tör­ténet nem sokban külön­bözik szakállas polgári vígjátékok elporosodott meséjétől. (Képzeljük el ezt a filmet Monica Vitti nélkül — a hiba nem fan­táziánkban van, ha az eredmény elszomorító.) Amíg a világ Michelan­gelo Antonioni filmjeiből ismerte Monica Vittit — ta­lán senki nem gondolt ar­ra, hogy ez a szabálytala- nul-szabályoson, nyugtala- nító-nyugtatóan gyönyörű asszony mennyi humort, derűt, életörömet, vidám­ságot rejt magában. Nem írom azt, hogy addig ki­használatlanul hiszen An­tonioni elidegenedett asz- szonyai helyébe is nehe­zen képzelhetnénk más szí­nésznőt. D e paradox módon még­is írhatjuk (annyi víg­játéki figura remek eljátszása után is), hogy Monica Vitti komikus te­hetsége kcrántsincs annyi­ra „kihasználva", mint volt korábban drámai képessé­ge. Hiszen átlagos forgató- könyvek szerepeit játssza átlagos rendezők irányítá­sával. Milyen kár, hogy nincs a humornak egy Miche­langelo Antonionija. (bodó)

Next

/
Oldalképek
Tartalom