Dunántúli Napló, 1981. május (38. évfolyam, 118-147. szám)

1981-05-19 / 135. szám

1981. május 19., kedd Dunántúlt napló ) 3 ü pécsi beosztási röuid állomás u olt Beszélgetés a Budapestre távozó Mészáros Andrással A MAII wez erigazgato- helyettesévé nevezték ki Rosszul gondoltam másfél esz­tendeje. „Vasutak és életutak1' címmel írtam riportot a MÁV Pécsi Igazgatóságának akkor ki­nevezett új vezetőjéről és a nyug­díjba vonuló dr. Szabó Tiborról. Úgy érzem — írtam akkor —, hogy Mészáros András az elmúlt hetekben ezerszer is átgondolta életét, gyermekkorának legap­róbb emlékei is elöbújnak, a sok megálló és állomás után ugyanis most úgy tűnik, olyan pályaud­varra érkezett, ahol sokáig tar­tózkodik, hacsak nem ez volt ép­pen úticélja. Nos, Mészáros András életé­ben talán a legrövidebb állo­más az igazgatóság vezetőjé­nek irodája. A régi kép, amely akkori beszélgetésünkkor még a falon függött, talán jelképe is lehetne pályafutásának: a ha­talmas fotón fénycsíkká mosó­dott egy száguldó vonat. Mé­száros Andrást a MÁV vezér­igazgató-helyettesévé nevezték ki tegnap. (V. 18.) Még az elmúlt héten Pécsett beszélgettünk, valószínűleg utolsó hivatalos pécsi interjú ez igazgatói minőségében. — ön szerint a nagyon rö­vid idő alatt mit sikerült ter­vei közül megvalósítania, mi lehet az, amelyben felismer­hető az ön tevékenysége? — Nagyon szerénytelen lenne konkrét számvetést csinálni, hi­szen alig másfél évig voltam a pécsi igazgatóság vezetői be­osztásában. Talán azt tartom méqis eredménynek, hogy az emberek önállóbbak lettek, már nem akarnak minden apró tevékenységről beszámolni, in­kább csak a végeredményről. Sokkal nagyobb lehetőséget biztosítottam az alkotóbb tevé­kenységre, mint régen — s nem- éltek ezzel vissza. Márcsak azért is nehéz kézzelfogható eredményekről beszélni, mert a gazdasági növekedés mérsék­lődése a vasútnál is bizonyos mértékű stagnálást okozott. Méais, éppen ebben az idő­szakban észrevehetően nőtt a vasutasok gazdálkodó szelleme. Igyekeznek mindent ésszerűen, a költségek mérséklésével meg­oldani. Az elmúlt évben például az igazgatóság területén 10 millió forintnyi megtakarítás volt... — Sikerült-e a személyszál­lításban előbbre lépni? Kul­turáltabb körülmények között utazhatunk-e mostanában? Ez ugyanis a MÁV kimondot­tan szolgáltató jellegű tevé­kenysége ... — Végre sikerült kimozdulni a defenzív helyzetből, amely fő­ként amiatt adódott, hogy évről évre csökkent a személyszállí­tás. Ez persze megosztotta a véleményeket. Voltak olyan álláspontok, hogy nem érdemes különleges erőfeszítéseket ten­ni, hiszen a motorizáció elviszi az utasokat. Az én véleményem az volt: ha azt akarjuk, hogy visszajöjjenek, bővíteni kell szolgáltatásainkat, még ha ez kockázatos is. Beállítottuk a győri, a szolnoki, a negyedik budapeseti gyorsvonat párt, a Balaton déli partján gyűjtő és elosztó vonatokat állítottunk forgalomba. Az hiszem, hogy valamennyi vonat az utazókö­zönség tetszését váltotta ki. Ta­lán a szolnoki vonat létjogo­sultságát kell felülvizsgálnunk, Kecskemét után ugyanis na­gyon kevés az utas. Valószínű­leg csak Kecskemétig fogjuk közlekedtetni. — Szeretnénk, ha tisztábbak is lennének vonatjaink. Pécsett nagyon nehéz volt takarítósze­mélyzetet kapni, Mohácson vi­szont egy jól működő brigád dolgozik. így most levisszük a szeerelvényeket Mohácsra, a belső takarítást ott végzik el, Pécsett pedig kívülről mossák a vonatokat. A MÁV 30 darab új étkezőkocsit vásárol (6 millió forint egynek az ára), ezeket a nemzetközi vonalakon közleked­tetjük, a régieket pedig némi átalakítás után a belföldi for­galomba állítjuk. A pécsi igaz­gatóság területén négy ilyen kocsit állítunk forgalomba a Pécs—Szombathely, a Pécs—Ba­laton vonalakon.- Milyen területen veszi át a munkát Budapesten? — A teljes áru- és személy- szállításért felelek. Úgynevezett üzemi vezérigazgató-helyettesi beosztást kaptam. Mint mon­dottam, Pécsett a rövid idő alatt a személyes kapcsolatok kialakítására volt csupán idő. Budapesten mások lesznek a viszonyok: 140 ezer vasutas, le­szűkül a személyes kapcsolatok lehetősége. Európa közepén vagyunk, a Magyar Állanv vasutak tevékenységében 40 százalék körüli a tarnzitfor- galom, az időeqyeztetések, az OPV vagonparkja, a magyar- szovjet árucsere-forgalom, a belföldi forgalmi feladatokon kívül olyan mértékű munkát jelent, amely sajnos már nem teszi lehetővé, hogv mint Pé­csett egy-eqy váltókezelővel személyes kapcsolatot alakít­hassak ki.- Baranya, de úgy gon­dolom egész Dél-Dunántúl számára nagyon fontos len­ne a Mohács-Bátaszék vas­útvonal megépítése. Lehetsé­ges, hogy a MÁV új vezér­igazgató-helyettese most ké­pes lesz ezt megépíttetni? — Szívem szerint én is sze­retném, hét évtizedes gond ez. Ha majd azonban a személyes véleményemet kérdik, hol le­gyen új vasútvonal és ezeket rangsorolni kell, nem biztos, hogy erre szavazok. Ma Szé­kesfehérvár az egész Dunántúl forgalmát képes megbénítani — a legutóbb télen meg is tör­tént —, annyira szűk az áteresz­tő képessége. Arra nem lesz mostanában pénz, hogy egy, a szolnokihoz hasonló méretű beruházást kezdjünk itt. Meg­kerülő vonalakat kell építe­nünk, amelyek — nagyon nehéz szívvel mondom - fontosabbak az említett pályánál. A legna­gyobb baj, hogy a székesfehér­várihoz hasonló szűk kereszt­metszetű csomópont több is van hazánkban.- Bizonyára nehéz búcsúz­ni Pécstől, ahol végül is ti­zenhét évig dolgozott, élt ■.. — Nagyon. Egy csomó ember volt, akik tanítottak, akik azt mondták: utánam fiú és gon­dolkodás nélkül követtem őket, mert bizonyos voltam abban, hogy jót akarnak. Amikor itt vezetőnek kineveztek, jó néhá­nyon beosztottjaim lettek, és nekem kellett azt mondanom, hogy utánam fiúk. És jöttek ... Köszönöm mindannyiuknak ... Lombosi Jenő A szakcsoport előnyösebb lenne Kifizetődő a gyógy nő vény- és uborkatermelés Nagy az érdeklődés az Űjpetrei Áfész körzetében A Szigetvári Konzervgyár sok uborkát vár Baranyából, ugyan­akkor Vas megyéből is vásárol. A szigetvári, a sellyei, a siklósi, a szenlőrinci és az Űjpetrei Áfész egyéni termelőktől vásá­rol uborkát és ad át a konzerv­gyárnak. Szakcsoporttá csak az Űjpetrei Áfész akarja toboroz­ni kistermesztőit, ugyanis a 14 kiskossai, szökédi, peterdi és új- petrei uborkás a tavalyi indu­Csökkent munkaképességgel - odaadó szorgalommal Nyolcán ülnek a szobában. Az asztalokon halomban előt­tük a színes műanyag csíptető. Tízesével egy papírlapra csíp- tetik, zacskóba teszik, mellé csúsztatják a reklámfeliratot, tűzőgéppel összetűzik és kar­tondobozba helyezik. Csendben dolgoznak, nagy odafigyeléssel. Égy fiú mellett kis Szokol rádió zümmög. Az ablakban virág, a padló ra­gyog. A csoportvezetőt keresem, mondják, benn van a központ­ban. Bemutatkozom, érdeklő­döm, faggatózom eredményte­lenül. Átmegyek a szomszéd szobába. Ugyanaz a kép fogad. — Marika nézz rám! — kéri már vagy ötödször az egyik kislány a másikat. Marika oda­néz. összenevetnek, de közben jár a kezük rendületlenül. Végre egyikük elmondja, hogy a Kesztyűgyárban dolgo­zott, de az ujja miatt nem tud­ta rendesen elvégezni a mun­káját a gépen. Elment ai Tem­pó Szövetkezetbe anyagmozga­tónak, de az nehéz volt és há­rom éve már, hogy itt van, ez egy jó munkahely és iskolába is jár, most hetedikes. — Mi is a neve az utcának? — Magdi! — kiabál át a másik szobába. - Melyik iskolába já­runk? Magdi megjelenik és mond­ja, hogy a Székely Bertalan út­ra. Aztán elmeséli, hogy kell a nyolc osztály, mert különben nem lehetnek szakmunkások. A Háziipari Szövetkezet fő­könyvelőjénél és munkaügyi ve­zetőjénél tájékozódom a rész­leg tevékenységéről. — Tíz éve kötöttünk megálla­podást a pécsi Városi Tanács Munkaalkalom Szemben és otthon munkaügyi osztályával, hogy 300 fő csökkent munkaképessé­gű ember foglalkoztatását megoldjuk az üzemben és a be­dolgozó hálózatban - mondja Bakucz Béla főkönyvelő. — 1972-ben már ennyien dolgoz­tak nálunk. Azóta megcsappant a létszám. Most csupán a Fel­sőmalom utcában egy csoma­goló részleg dolgozik 16 fővel, és 70 mozgásképtelen bedol­gozónk van még, akiknek ház­hoz szállítjuk az anyagot, el­hozzuk tőlük a kész munkát és a fizetésüket is kivisszük. — Milyen kereseti lehetőséget biztosítanak számukra? — A csomagoló részlegben 1000 darab csipesz csomagolá­sáért 11 forint a norma, a moz­gássérültek 16 forintot keresnek ugyanezért. Egy fő 1000-től 2000 forintig keres. — Kapnak valamilyen dotá­ciói erre a célra? — Pénzügyminiszteri rendelet kapcsán kapunk valamennyi visszatérítést, de a nagyobb rész a szövetkezet eredményé­nek terhére kerül kifizetésre. — Megemlíthetem még — mondja Varga Zoltán munka­ügyi vezető -, hogy a Kulich Gyula utcai Kisegítő Foglalkoz­tató Iskolának is adunk ki mun­kát: számolópálcikák, csipe­szek összeállítását végeztetik a nevelők a gyerekekkel. Kéz­ügyességüket is fejleszti ez, a munkának megfelelő bért ter­mészetesen fizetjük részükre. A műhelyben lassan barát­ságosabbak lesznek. Mosolyog­nak, betessékelnek a csoport- vezető üvegfalú irodájába, ká­véval kínálnak. Mi történhe­tett? Acs Lászlóné, a csoport- vezető ad választ. — Tudja, ők megijednek min­den új dologtól. Egymást isme­rik és szerelik is, magát még sose látták, ráadásul minden­félét kérdezgetett, ne csodálja, ha nem válaszoltak. Pedig rendkívül ragaszkodóak és sze­retnek dolgozni. Mi vagyunk a Hámán Kató szocialista bri­gád. Az idén második helye­zést értünk el a szövetkezetben. Ezüstkoszorút kaptunk, de vol­tunk már elsők is. Havonta egy­millió csipesz csomagolását ké­rik tőlünk és teljesítettünk már másfél milliót is. Az egész or­szágot mi látjuk el műanyag csipesszel — mondja. — Persze néha előfordul ösz- szekoccanás köztük. Nagyon érzékenyek. Zsuzsika például ha megsértődik — ami sűrűn előfordul, azt mondja: nem be­szélek veied tízezer évig. Én meg kibékítem őket. — Baleset fordult-e már elő? — Eddig nem. Van köztünk elsősegélynyújtó is. Állandó kapcsolatot tartok a szülőkkel és a klinikával. Megnyugvás a szülőnek, ha biztonságban tud­ja gyermekét, hisz többen míg gyermekük otthon volt, csak éj­szakai munkát mertek vállalni, hogy nappal együtt lehessenek. Néha behozom a lemezját­szómat és munka után még táncolunk is. Van akinek ez az egyetlen szórakozása. Előfor­dul, hogy egy ORI-műsorra is elmegyünk, nagyon élvezik. A balatonberényi . szövetkezeti üdülőbe pedig mindenki eljut évente két hétre ... Müller Gyula lásnál már 82 mázsa, szabad földön nevelt nyári uborkát adott el. Az átlaghozamok száz négyszögölről az 5—6 mázsát is elérték és a termesztő tiszta haszna meghaladta az ötezer forintot. 1980 a kezdés éve volt, ahogy kissé a 1981 is annak tűnik. Az Űjpetrei Áfész tíz községében a talajadottság nem a legked­vezőbb, és a zöldáru-termelés­nek nincs hagyománya. Kivéve Atát és Szőkédet, ahol koráb­ban a káposztát eladásra is termelték. Ma még nem terjedt el a zöldségtermelési kultúra, de annál nagyobb keletje volt a gyógynövényeknek, főként a mór. és a festőmályvának. Ba­ranya az ország legnagyobb ellátója, épp ezen gyógynövé­nyekből produkálta a legtöb­bet és megteltek a mályvarak­tárak: az Űjpetrei Áfész körze­tében pedig új jövedelemforrás után néztek a kiskerttulajdono­sok A mórmályva száz négyszö. gölenkénti 10—20 000 forintos hasznához viszonyítva az uborka tűnt a legjövedelemezőbbnek. Nagy az érdeklődés és áp­rilis 13-ig az áfész ötven új ter­mesztővel kötött szerződést csaknem öt vagon uborka szál. lítására, de ebben az évben legalább 70 jelentkezőre számí­tanak, főként Szőkédről és Pe- terdről. Remélik, hogy a termő- területek is növekednek, házán, ként legalább 200—300 négy­szögölre. Mag van elég és telex-kérés­re Szigetvár azonnal küldi a magtételt. Idén a gyár nem irányít a helyszínre szállítójár­műveket, ezeket az áfész adja, sőt az áfész ebben az évben először, mint önálló felvásárló a telkeken minősíti a terményt. Ezen kívül egy lánctalpas kerti traktort átalakít közös haszná­latra. Az új szerződőknek a szak­csoport fontosságát hangsúlyoz­ták, ugyanis megalakulása ese. tén a helyi tsz a talajművelést gépekkel könnyen támogathat­ja, sőt az áfész részt vehet a vetőmag, fólia, műtrágya, kü­lönféle gépek kedvezményes be­szerzésében. Ezen kívül lehető­vé válik a kiskerti uborkaterme­lés szervezett irányítása főként a fajtatisztaság és a még jobb minőség érdekében. A konzerv­gyár eddig is elégedett volt az újpetrei uborka minőségével. Hónig István, az áfész keres­kedelmi osztályvezetője bízik, hogy őszre létrejön Baranya el. ső áfész uborkatermesztő-szak- csoportja Újpetrén. Ez csak az első lépés, mivel ezek után zöld­ségtermesztő szakcsoporttá akarnak bővülni. A 15—20 fős termelőgárda szakmai tapasz­talata erre már lehetőséget nyújt, de az is bátorító, hogy a most jelentkező uborkater­mesztők között mind több a tsz-tag Az Újpetrei Áfésznél önellá­tásra akarnak berendezkedni a tíz községben, hogy ne kelljen a Zöldérten keresztül árut ho­zatni falvaikba. Az említett te­lepülések lakói a paprikához, paradicsomhoz, kelkáposztá. hcz a Zöldért, míg salátához a villányi kertészek révén jutnak. Az uborkatermesztés önálló szakcsoporttá szerveződése az önellátásban az első próbálko­zást jelzi, de két év múlva a zártkertekből akarják felvásá­rolni az összes helyben szüksé­ges paprikát, káposztát, kar­fiolt, retket hagymát. Kiskas- sán Maróti Bélát megbízták, hogy kísérleti jelleggel idén 25 000 forint értékben paprikát, paradicsomot „állítson elő" fó­lia alatt. Az áfész három zöldárubolt­ja Egerágon, Újpetrén és Vó- kányban végzi majd a helyi felvásárlást és értékesítést. Csutj János | A Háziipari Szövetkezet missziója ^áSS&i&S:. •• • . .........••• .v..-.v.-.:V. .........v. • .•••••••• • ............

Next

/
Oldalképek
Tartalom