Dunántúli Napló, 1980. november (37. évfolyam, 301-329. szám)
1980-11-15 / 314. szám
1980. november 15., szombat Dunántúlt napló 3 A termelési együttműködés rögös útja a bútoriparban Itt vannak például a Pécsi Faipari Szövetkezet stílbútorai, finden jelentősebb hazai ki- fillításon megcsodálhatok, ám az üzletekben jószerivel sohasem látjuk viszont. Az őszi Budapesti Nemzetközi Vásárt követően Farkas Bertalan űrhajós sem térhetett be úgy valamelyik pesti áruházba, hogy a kiállításon látott pécsi stílbútorokból szeretne rendelni, hanem Pécsre, a szövetkezetbe kellett jönnie, ahol természetesen készséggel rendelkezésre álltak. Persze, a szövetkezet főként a tőkés piacokra szállít, ezekre a devizabevételekre pedig a népgazdaságnak nagyon is szüksége van. Csakhogy ma rrár a hazai fogyasztó is szeretné élvezni a könnyűipari — benne a bútoripari — rekonstrukció gyümölcseit. Vége azoknak az időknek, amikor a vevők szinte a vagonokból kapkodták ki a bútort. A fogyasztók igényesebbek lettek. Amit ez is jelez, hogy a BNV-t követően telefonon, levélben, személyesen szinte megostromol- tók a Pécsi Faipari Szövetkezetei, hogy bármi áron rendelni szeretnének a vásáron látott magas minőségű, ezzel együtt magas árú stílbútorokból. Jó hír, a szövetkezet a közelmúltban megállapodott a BÜ- TORÉRT-tel, hogy jövőre több mint 70 millió forint értékben a hazai piacra is ad termékeiből. Ugyanabból, amit a külpiacokra is szállít. Tizennyolcféle, nemes fából készült, felületkezelt stílbútorról van szó: egyedi szekrényekről és szekrényfalakról, ülő-, fekvő- és kiegészítő kisbútorokról. A szövetkezet ugyan eddig is szállított a hazai piacra, ám a jövő évre lekötött mennyiség több mint kétszerese a szokásosnak. Hogyan birkóznak meg ezzel a feladattal? A kérdés azért jogos, mert a hazai piacra szánt többleteket nem a tőkés export rovására adják, mindezeken felül kapacitásuk már ma is igencsak leterhelt, a szövetkezet több üzemében három műszakban dolgoznak. Kié legyen a több nyereség? — A többletet kooperációban szeretnénk gyártani —■ mondta Klement László, a szövetkezet elnöke, majd érdekes eszmefuttatásba kezdett, rávilágítva a hazai bútoripari kooperáció gyengeségeire. A BÜ- TORÉRT-tel kötött szállítási szerződés kapcsán, mintegy széljegyzetként, tanulságos közreadni Klement László fejtegetéseit. Ha kitekintünk, azt látjuk, a fejlett tőkés országokban a bútoripar kooperációs szintje csaknem megközelíti az autóiparét. Sok a beszállító. A nagy gyárak a legkülönbözőbb helyekről szerzik be a nagy sorozatban gyártott, s így olcsóbb Zöldüveg, fehérüveg pannon homokból? bútoralkatrészeket, amit már csak összeszerelni kell. Tegyük hozzá, a nyugati országokban nagy a verseny, a bútorkereskedők igyekeznek alacsony termelői árakat diktálni. Ez a helyzet arra szorítja a bútorgyárakat, hogy minél többet lefaragjanak költségeikből, s a legteljesebben kihasználják a termelési együttműködésben rejlő lehetőségeket. Nálunk a bútorgyárak sajnos nincsenek rákényszerítve ilyen termelési együttműködésre, hiszen költségeikbe úgymond minden belefér, kalkulált áraikat minden további nélkül érvényesítik. Nálunk egészen másként, előnytelenül alakult ki a gyártás szerkezete. Mindenki végterméket akar gyártani, nem pedig esetenként berendezkedni néhány bútoralkatrész nagy sorozatban való gyártására. így aztán a gyárak párhuzamos kapacitásokat hoztak létre, a szakosodás hiányzik. Külön-külön aztán egyikük sem tudja a lehető legteljesebben, a leggazdaságosabban kihasználni kapacitásait. Lépni kellene A termelési együttműködések útja egyelőre rögökkel van kira kva. — Könnyebb kooperálni egy innen kétszáz kilométerre levő szövetkezettel, mint bármelyik baranyai bútorgyárral — állapította meg sajnálattal Klement László is. A nagyfokú elzárkózás érthetetlen, érzésünk szerint szubjektív okok is akadályozzák a bútorgyárak kézfogását. A faiparinak mindössze két baranyai termelőszövetkezettel és az erdőgazdasággal van némi kapcsolata, ámbár az érdekeket nagyon nehéz összeegyeztetni. Azt a bizonyos belföldi piacra szánt jövő évi többletet egyébként a budapesti Béke Kárpitos- és Faipari Szövetkezettel együttműködve gyártják majd. Mindemellett helyben is tovább keresik a termelési együttműködés lehetőségét. Erre biztatást ad, hogy a megyei pártbizottság is erőteljesen szorgalmazza a megye fa- és bútoriparának együttműködését. A leendő pécsi Domus Áruház bútorválasztékán mindenesetre majd magunk is lemérhetjük, az ügyben léptek-e valamit előre a baranyai bútorgyárak. Miklósvári Zoltán A napokban, hogy fellapoztam az évekkel ezelőtti lapszámokat, magam is meglepődtem hányszor is foglalkoztunk a pécsváradi földpátos homoklelőhellyel. Több mint öt esztendeje arról számoltunk be lapunkban, hogy Vasastól Pécs- váradig legalább harmincmillió köbméter felső pannonkori vastag homokréteg húzódik, amelyből többmillió köbméter földpát nyerhető, és egy leendő feldolgozó üzem a hazai üveggyáraknak is biztosíthatná a kvarchomokot. 1977 elején — ekkor már a DÉLKŐ üzemeltette a bányát - egy nagyteljesítményű tisztítómű beruházását latolgatta az új tulajdonos. Három műszakban százötven emberrel évente kilencvenezer tonna homok tisztítását gondolták elérhetőnek, a százhetvenmillió forintos beruházás megvalósításával. Ennek viszont a félüzemi kísérletek elvégzése volt az elsődleges feltétele. Az időközben üzembe helyezett rendszerrel az elmúlt esztendőben tizenötezer tonna mosott homokot szállítottak a hazai porcelángyáraknak. Idén pedig ez a mennyiség eléri a húszezer tonnát. Az ÉVM támogatásával és a Pollack Mihály Műszaki Főiskola közreműködésével beépített kísérleti folyamatos őrlőberendezés is jól vizsgázott, Így mór nem volt akadálya a nagyobb tisztaságú anyag előállítását biztosító őrlő-, mosó-, és vasoxid kivonó berendezések technológiai tervei elkészítése megkezdésének. Ennek ellenére ismét úgy tűnik, hogy a vállalat anyagi helyzete, továbbá a korábban tervezett nagyberuházás magas költségei miatt a DÉL- KŐ a szakaszos fejlesztés mellett dönt. De vegyük sorra a dolgokat I* A korábban beépített hidro- ciklonok módosításával — amelyben a Pollack Mihály Műszaki Főiskola szakemberei is segítettek - elérték, hogy azok megfelelő elválasztási fokon dolgoznak és alapjai lehetnek a további bővítésnek, egy későbbi nagyberuházásnak. Időközben megoldották a mosási technológiához szükséges vízgazdálkodási rendszert: mindezt a saját, fúrt kút teszi lehetővé. A félüzemi kísérletek szerint a homok földpáttartalma megközelíti a 34 százalékot, ám ez a művelési területtől függően változik, csakúgy a vasoxid- tartalom is. Bebizonyosodott, hogy a kialakított technológiával az eddiginél jobb minőségű terméket nem tudnak előállítani: a minőség javításának feltétele újabb eljárások beiktatása a jelenleg alkalmazott folyamatba. Erre vonatkozólag két elképzelése van a DÉLKŐ szakembereinek. Egy homogenizáló rendszer beiktatásával megszüntethető lenne a mosásra kerülő homok minőségi hullámzása. Úgy tervezik, hogy a jövő esztendőben beépítik a kísérleti berendezést, amennyiben erre biztosítani tudják a műszaki fejlesztési forrásokat. Az említettek mellett a minőség további javítását szolgálná annak a mágneses szeparátornak a beszerelése, amit az NSZK-beli Humboldt cégtől szereznének be. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium egyetértésével megkeresték az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságot, hogy- annak devizakerete terhére a vastalanítási kísérleteket elvégezhessék a nyugatnémet cégnél, 1981-ben. A két műszakban működő kísérleti félüzem által előállított földpátos homok a Finomkerámia Ipari Művek gyárai igényének megfelelő. E téren tehát nem szükséges a nagy tisztaságú alapanyag biztosítása. A FIM üzemeinek igénye évi tizenháromezer tonna, amit a mostani mosóberendezéssel biztosítani is tudnak. Megemlítendő, hogy a pécsváradi homok iránt az Orosházi Síküveggyár is érdeklődött, és a részükre szállított háromszáz tonna homok megfelelőnek látszott a zöldüveg gyártásához: az olvasztási kísérletek eredményesek voltak. Az említett kísérletet egyébként jövőre megismétli az orosházi gyár, akkor már ezer tonna pécsváradi mosott homok fel- használásával. És ezt követően adnak végleges választ arra, mekkora mennyiséget is igényelnek a DÉLKŐ pécsváradi üzemétől a jövőben. Megjegyzendő, hogy az üvegipar évente tizenháromezer tonna homokot használ a zöldüveggyártáshoz és ezt a mennyiséget Pécsvárad képes is lenne szállítani. Az idén elkészült őrlőmű segítségével jövőre tovább folytatják a termék minőségét javító kísérleteket, amely a beépítendő mágneses szeparátorral egy új technológiai egységet alkotva alkalmas lehet a fehérüveg alapanyagának előállítására. A piaci igény e téren évi negyvenezer tonnát tesz ki. Ez viszont egy nagyobb üzem építését tenné szükségessé, amire a DÉLKÖ-nek egyelőre nincsenek anyagi eszközei. A vállalat számára biztosított állami kölcsön - ami tizennégy és fél millió forint — ugyanis arra elegendő, hogy a megépített kísérleti félüzemet az ÉVM-nek kifizetve, az a vállalat tulajdonába kerülhessen. Az viszont már szinte biztosnak látszik, hogy a zöldüveg alapanyagának nagytömegű biztosítására Pécsvárad tűnik a legalkalmasabbnak. Ezért is bízták meg a SZIKKTI-t a nagyüzem beruházási programja elkészítésével, amelynek a lépcsőzetes megvalósításával zöld utat kaphat a zöldüveg alapanyagának nagytömegű tisztítása Pécsváradon. Salamon Gyula A FEJÉRTEJ székesfehérvári üzemében a közelmúltban fejezték be a rekonstrukciót. Az üzemből naponta százezer liter tejet szállítanak a lakosság részére, krémtúrából pedig mintegy kilencvenezer darabot készítenek, ezenkívül ötven mázsa vajat csomagolnak. Több tízezer tonna kvarchomokot szállíthatnának az üveggyáraknak Építőipari szakmai napok a KiOSZ-nái B aranya megyében 225 villanyszerelő kisiparos tevékenykedik. Szakmai továbbképzésük, az új villamossági berendezések megismerése ma már nélkülözhetetlen. Ezt a célt szolgálja az építőipari szakmai napok sorozat, ahol a legkülönbözőbb foglalkozású iparosok megismerkedhetnek a legújabb szakmai követelményekkel. Csütörtökön a villanyszerelők találkoztak, ízelítőt kaptak az általános építőipari villamos gépek, berendezések telepítésének és védelmének tudnivalóiról, valamint a villamossági kéziszerszámok használatáról és gyakorlati bemutatón ismerkedhettek az építőipari villamosgépek üzemeltetésével, a szükséges felvonulási és elosztó villanyszekrények, központi kapcsolótáblák kivitelezésével. Gröbl Ferenc villanyszerelő mester, a KIOSZ pécsi körzeti csoportjának elnöke 40 tanulónak adta tovább a szakmai titkokat. — Nálunk apóról fiúra szállt a mesterség, apám, a bátyám és én is villanyszerelő vagyok, tanítványaim között sok kiváló villanyszerelő van. Ma már a gyakorlati munka csak úgy lehet eredményes, ha elméleti tudás is van mögötte. Ma számtalan olyan villamos berendezést használunk, amelyek táv- és prog- ramvezérlésűek, és javításuk feltétlenül nagyobb felkészültséget igényel. Én is elvégeztem a technikumot, mivel a tanítványaim közül többen lettek mérnökök, technikusok, hát nem akartam lemaradni mögöttük. Ennél a szakmánál két lehetőség van, vagy lemaradni a világtól, vagy haladni a technikával. Vigh György, a villanyszerelő szakcsoport elnöke alig egy hónapja tölti be ezt a tisztségét. — Érdekes és veszélyes szakma a miénk, itt nem lehet toldozni-foldozni, csak pontos munkát végezni, hiszen az áram nem játék. Szakcsoportunk valamennyi tagja szeretné a lakosság bizalmát elnyerni, a kisiparosok munkájára egyre nagyobb szükség van, egyre több elektromos gép üzemel a háztartásokban és az építőipar is nagyon sok berendezést használ. Márpedig ezek csak akkor szolgálják az ember kényelmét, ha hibátlanul működnek. A mostani szakmai napok is azt a célt szolgálják, hogy megismerjük a legújabb technikákat, érintésvédelmr követelményeket és ezt a gyakorlatban alkalmazzuk is. E. K. ■ Több pécsi stílbútor a hazai piacra ■ Elzárkózás a kooperációtól Baranyában Farkas Bertalan pécsi bútort rendelt R égi keserv, minket baranyaiakat mindeddig nemigen kápráztatott el a bútorkereskedelem, még lakberendezési áruházunk is csak ezután lesz, jóllehet, viszonylag mindig is jó jövedelmi viszonyok között éltünk, az igény, a vásárlóerő megvolna. Felemás helyzet, ha meggondoljuk, megyénkben is több bútorgyár dolgozik, a tőkés piacokra is szállítanak, feltehetően tehát keresett bútorokat gyártanak. Vajon miért nem jelenik meg nálunk is az exportkinálat?
