Dunántúli Napló, 1980. július (37. évfolyam, 179-209. szám)

1980-07-19 / 197. szám

e Dunántúli napló 1980. július 19., szombat „Ejtőernyős akarok lenni” Az első ugrás előtt Az ejtőernyőzéshez hozzánőtt a jelző, „a bátrak sportja”. Va­lóban az. Bátorság kell ahhoz, hogy 800 méterről vagy még magasabbról az ember a fel­szerelés — a hát-, a hasernyő, a magasszárú, vastag talpú cipő, a sisak — több mint 20 kilója alatt görnyedve megáll­jon a repülőgép nyitott ajtajá­ban, lenézzen a mélybe és ugorjon ... A kezdők bekötött ugrással 3 másodperc zuhanás után, a fejük felett csattanva szétnyíló ejtőernyő enyhe rán­tását követően már biztonsá­gosan lebegnek ég és föld kö­zött. Az első ugrás a legnehe­zebb, átesni a légikeresztsé- gen. Pusztai Júlia hosszú barna hajába bele-belekap a szellő, első ugrására készülve neki­kezd a beöltözéshez. Jól jön a segítség, a kezdők még nehe­zen birkóznak a felszerelés sza­bályos felvételével. Sikerül. A végén nagy nehezen bedolgo­zó haját a sisak alá. — Mikor szánta rá magát? — Még hetedikes koromban apa munkatársa, Stettner Jó­zsef ejtőernyős-oktató megkér­dezte: „kislány, nem lenne kedved ugrani?” De igen —, válaszoltam. Erre ellátott szak­könyvekkel és vártam, hogy 16 éves legyek és megpróbálhas­sam. Tavaly jelentkeztem a tanfolyamra, idén április 21-én töltöttem be a 16. évemet. Meghirdették a Győr melletti Perre az ejtőernyőstábort, örül­tem, hogy majd ott. . . Sajnos, oda idén csak fiúk mehettek. Újabb várakozás. Az itteni tá­bor végre megadja a lehetősé­get az első ugrásra. Julika szeptembertől harma­dikos a pécsi Janus Gimná­ziumban. — Ki, hogyan fogadta elha­tározását? — Apunak tetszik, anyu nem lelkesedik túlzottan, de nem til­totta meg, az osztálytársaim közül alig néhánynak mond­tam meg. Ők csodálkoznak, hogy ki merek-e ugrani. — Az ejtőernyős fiúk is be­fogadták? — Köztünk nincs semmi gond, nincs lány vagy fiú, csak ejtőernyős van. Azért jól jön a bátorításuk, segítségük és hogy segítenek beöltözni, ernyőt haj­togatni. — Az első ugrása előtt hogy tervezi a jövőjét? — Szeretnék majd tovább­tanulni és ejtőernyőzni. — Nem fél? — Nem. Nagyon izgulok. Indulás —, hangzik az irá­nyító utasítása. Feláll. Társai­val elindul a dübörögve szelet kavaró Mi—8-as helikopterhez. Mire gondol, mit érez? A ta­nultak járnak eszében, míg emelkedik a helikopter, milyen­nek látja a gép nyitott ajtajá­ból a földet, vajon fél-e ott fönt? Határozottan ugrik-e ki a gépből? Apró pontocskák jelennek meg a helikopter alatt, kinyílik fejük felett a kupola, hallani a csattanását. Köztük van Pusztai Júlia is, aki évek óta várta ezt a napot. Murányi László Építőtábori kis trakta „Érik a szőlő, hajlik a vessző” Szolnok megyei építőtáborozók Villányban A Villány—Mecsekaljai Bor- gazdasági Kombinát 1965 óta megszakítás nélkül üzemeltet nyáron KISZ-építőtábort. Most nyáron is 1100 Szolnok megyei középiskolás dolgozik a gazda­ság szőlőjében.- Munkájuk pénzértékét elég bonyolult előre kiszámítani, de annál talán jellemzőbb is, hogy a gyerekek 700 felnőtt, gyakorlott dolgozó kétheti munkáját végzik el a nyáron — mondja Tiffán Ede, a gaz­daság technológiai osztályveze­tője, akivel a grécpusztai tá­borban találkoztunk. Minden­napos vendég itt, hiszen ő a gazdaság építőtábori felelőse. A diákok zöldmunkát végez­nek a szőlőben: törzstisztítást, hajtásigazítást, csonkázóst, olyan idényjellegű fontos fel­adatokat, amire egyébként nincs munkaerő. Az idei nyári tábor összesen 1 100 000 forint­ba kerül a gazdaságnak, de azt vallják, hogy így is megéri: a diákok munkája pótolhatat­lan. — A felnőtt munkanorma 60 százaléka jelenti a gyerekek 100 százalékos teljesítményét. Az első három nap alatt 124 százalék volt az átlagteljesít­mény, a legjobb brigádunk eredménye 174 százalék. Ez már meghaladja a felnőttek 100 százalékos normáját, pedig a gyerekek csak hát órát dolgoz­nak naponta. A többi idő a játéké, sporté, szórakozásé, pi­henésé — tájékoztat Tóth Ju­lianna fiatal pesti tanárnő, aki táborvezetőként már tavaly megismerkedhetett a grécpusz­tai táborral. Nagyon elégedett a tábor lakóival, 205 lánnyal és fiúval, akiknek nem túl sok tapaszta­latuk lehet még az építőtábo­rozásban, majdnem valameny- nyiük csak most végezte a kö­zépiskola első osztályát. Jó, hogy mindezt előre tu­dom, mert bizony elhamarko­dottan értékelhettem volna a tábor és a táborlakók hangu­latát, amire délután 5 óra táj­ban már (vagy még) az ál­mosság jellemző. Kiss János kissé gömbölyded fiatalember, aki nemcsak a tá­bortanács diákelnöke, de szem­mel láthatólag a tábor móka­mestere is, megmagyarázza a helyzetet: — Nagy „tragédia" ért ben­nünket: ma nem volt munka, mert reggel zuhogott az eső. így aztán ma egész nap pi­henünk -r a siklósi kirándulást leszámítva — mert ugyan itt minden nagyon szép, Tninden nagyon jó, de ez a korai fel­kelés nagyon megvisel bennün­ket. A gyerekek legszívesebben a közös szórakozásról beszél­nek az előző esti lábszépség­versenyről, ahol fiú lett a győz­tes, mert a lányok többsége bojkottálta az egyébként nagy sikerű rendezvényt. Csak any- nyit fűznek még hozzá egymás között labdázva a szavakkal: a munka kellemes meglepe­tésként könnyű, a kaja szín­vonala „emelkedő tendenciát mutat", tetszik a táborozás, „jó kis mulatságok akadnak”. Va­lahogy így képzelték, ezért is jelentkeztek az építőtábora. S majd ők lesznek holnap, akik meghajtják a munkát, Délutáni pihenő a grécpusztai alaposan túlteljesítik a tervet a többiekkel versengve, mert hát ez is „mulatság". Ezt is vállalták, ezért is jöttek ide, s felháborodottan lehurrogják pisze, szemüveges kis kékha­risnya társnőjüket, aki az egye­temi felvételihez szükséges jó KISZ-jellemzést említi az építő- táborozással kapcsolatban. Ők vannak többségben. D. I. építőtáborban Fotó: Proksza László Santa Maria és Babtlsn folyéi Mégis lesz világsztárunk? Magyar popzene a nemzetközi lemezpiacon aláírt szerződésünk van. Argen­tínában pedig Pepita Argentí­na néven egy új cég alakult, amely kizárólog a magyar pop­zenére specializálja magát. — Ez a hosszú felsorolás azt is jelenti, hogy ömlik a pénz a vállalathoz? — Sajnos nem, mert a sike­rekhez nincs meg a kihasználó apparátusunk. De ha lenne, már üzleti sikereket is elkönyvel­hetnénk. Nagylemezenként 3—5 ezer márkát vagy 2000 dollárt, illetve a kislemezekért 200 dol­lárt kapunk előlegként. Aztán attól függően, hogy milyen fel­tételekkel kötöttünk szerződést, úgy részesedünk az üzleti forga­lomból. Ez általában 8—12 szá­zalékos részesedést jelent, Ja­pánban például 3,5 dollár egy kislemez, a Santa Mariából 267 ezer darabot adtak el. A bevé­telből a szerzők 8 százalékos jogdíjat kapnak, a vállalat pe­dig 10 százalékot. Ez az egyik véglet. Az országok nagy több­ségében azonban nem tudjuk ellenőrizni a piacot és kizáró­lag a partnerek jóindulatára vagyunk bízva. Ezért is fordul­hatott elő: eqy kanadai cég megvette a Fonográf nagyle­mezt, elküldte az előleget és azóta sem hallottunk róluk. Saj­nos a japán üzleti siker ma még egyedi, mert a spanyol piac még nem olyan jövedel­mező, mint gondolnánk. — A Neoton tehát nemzetkö­zi hírnévre tett szert. Hogyan sikerült a robbantás a M/DEM fesztiválon felvonultatott és a vállalat által favorizált többi magyar előadónak? — A Fonográfnak nagylemeze jelent meg Hollandiában és szerződésünk van egy NSZK- ban megjelenő nagylemezről is. Szűcs ludittal a nyugatnémet Electrola cég vesz fel két kis­lemezt. A Piramisnak oláírt szerződése van Spanyolország­ban és tárgyalunk japán és francia lehetőségekről is. Az I.GT most fejezte be egy angol nyelvű nagylemez felvételeit, amely az NSZK-ban és Spa­nyolországban jelenik meg, az EDDA iránt — a kislemezük alapján — ugyancsak az NSZK- ból mutatkozik érdeklődés. — Mindez azt jelentené. hogy már van világsztárunk? — Ha azt nézem, hogy mii ért el az ABBA, azt kell mon­danom, hogy még nincs, de ha azt nézem, hogy honnan indul­tunk, akkor már komoly ered­ményeket könyvelhetünk el. Sebők János E rdős Pétert, a Magyar Hanglemezgyártó Vál­lalat Pepita márkame­nedzserét az elmúlt hóna­pokban többször is bírál­ták a sajtóban, számon kérve rajta azt a nyilatko­zatát, amelyet 1979 elején tettek közzé d Magyar If­júság poprovatában „Há­rom éven belül világsztá­runk lesz” címmel. Úgy tűnt, hogy a nyilatkozat csupán egyike a popszak­mában már megszokott túlzásoknak.----------------------* Felüfított bútorok Himeshäzän Hohmann Erzsébet Hét pufók csecsemőarc mo­solyog a látogatókra a himes- házi öregek napközi otthona folyosójának faláról, érzékel­hetően sebtében összetákolt tablóról. A már-már sárguló fényképek azonban inkább mintha a maradandóságot su­gallnák. Az egymásnak ellent­mondó jelek feletti tűnődést szakítja meg a gondozónő sza­va.- Ök voltak az utolsó böl- csődések a faluban . . . Heten voltak. Illetve a dadával együtt nyolcán. Éppen úgy, mint a Hó­fehérke és a hét törpe a me­sében. Már tíz éve ennek. A következő évben már csak ket­ten maradtak. Az öregek pe­dig megszaporodtak, főleg mi­óta Szűr is hozzánk tartozik. Most is kevés a férőhelyünk. Tíz éve már, hogy az aprósá­gok helyét az öregek foglalták el . . .- Tíz esztendő hosszú idő. Fiatalok az öregekért Főleg túl a hatvanon — áll fel a szövőszék mellől egy néni, aki még Bukovinában látta meg a napvilágot, most pedig Hímesházán álmodja vissza az általa készített szőnyegekbe, falvédőkbe a fél évszázada lá­tott színeket és formákat. — Tíz év elfutott felettük, de felettünk csak csordogál. És vigyázzák ide — élénkül fel, fordítva nyelvén a gondolatot - ezek a gyerekek, meg a tő­lük többet értek, vizitbe járnak hozzánk. Egyszerre nekilódul és meg sem áll a középső szobáig. - Látja, de széppé tették?... — simogatja a tarka huzatba bújtatott bútorokat. — Ezeket is ők csinosították, Erzsiké és Ildikó. Virágokat is hoztak - dicsekszik. Hohmann Erzsikét és Rugós/ Ildikót - mindketten délutáno- sok lévén — Mohácsot!, qSzék és Kárpitos Ipari Vállalat kár­pitos üzemében értük utol.- C, a nagyikról van szó? - pirul el Erzsiké. - Sokat törtük a fejünket, hogy milyen társa­dalmi munkát vállalhatnánk a faluban mi, KISZ-esek. Talál­koztam Kati nénivel, vagyis Biró Péternével, az otthon ve­zetőjével és tőle kérdeztem: nem tudnánk-e valamit segíte­Rugási Ildikó ni az öregeknek? Ő pedig azonnal ajánlotta, hogy húzzuk át a megkopott bútorokat az otthont patronáló szocialista brigádtól -kapott színes bútor­vászonnal. — Erzsi az alapszervezet tit­kára a faluban, amikor szólt, hogy miről van szó, azonnal vállaltam én is — kapcsolódik a beszélgetésbe Ildikó. - Már csak egy fotel van vissza. A héten délutánosok vagyunk, így csak a jövő héten tudjuk befejezni. Ugyanis csak este dolgozunk ott, hogy ne zavarja őket a varrógép zakatolása. És látná, hogy másnap ' hogyan örülnek az elkészült bútorok­nak! .. .- Tudja, mi is ott voltunk bölcsődések. Csak néhány év­vel előbb, mint azok, akik a tablón vannak — mosolyog a két kislány. Kapu László Fotó: Soós György Az utóbbi hónapokban azon­ban változott a kép. A külföldi partnerektől ez év elejétől egy­re kedvezőbb hírek érkeztek a Vörösmarty téri üvegpalotába; elsőként a Neoton família „rob­bantott". A fejleményekről Er­dős Péter a következőket mond­ja: — Az együttes első Spanyol- országban megjelent kislemeze, a Santa Maria az egyik leg­népszerűbb diszkófelvétel volt a spanyol fiatalok körében. A spanyol popzenei szaklap nagy összesített slágerlistáján a nyol­cadik helyig verekedte fel ma­gát, olyan világhírű együttese­ket is megelőzve, mint például a Queen. A sikert követően megjelent és népszerű lett az együttes nagylemeze, a Sun­flower. Az együttes tagjai már tettek egy bemutatkozó látoga­tást Spanyolországban, július 29-től pedig 30 napos nagy turnéra indulnak. 15 koncertet kötöttek le velük Madridban- Barcelonában és a tengerparti vá rosokban. Japánban a Toshiba EMI cég a sikert látva megvette a lemez licencjogát és a lemez további öt távol-keleti országban került piocra. Szerződést kötöttünk egy másik kislemezre is, július közepén pedig a Sunflower nagylemez ott is megjelenik. Most jártak nálunk japán filme­sek. 30 perces promociós filmet készítettek az együttessel, ami ismerve a japánok üzleti meg­fontoltságát, komoly sikert je­lent. De folytassuk a sort... A Sunflower júniusban megjelent az NSZK-ban, Dániában már üzletekben van a Santa Mario, és év végén megjelenik a nagy­lemez. Görögországban több cég is verseng a licencjogokért, Mexikóban és Kolumbiában is

Next

/
Oldalképek
Tartalom