Dunántúli Napló, 1980. június (149. évfolyam, 178. szám)
1980-06-21 / 169. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúlt napló XXXVII. évfolyam, 169. szám 1980. június 21., szombat Ara: 1,20 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Az MSZMP XII. kongresszusa után jártunk XII. kongresszusán fő jelszó volt: „Tovább a lenini úton." A Központi Bizottság ennek alapján adott számot az elmúlt 5 év munkájáról. A beszámoló Hangsúlyozta; minden sikerünk és eredményünk kútforrásának tekintjük, hogy a két és fél évtized alatt a pártpolitika fő irányvonala nem változott, ragaszkodtunk a kipróbált lenini úthoz. Pártunknak állandó törekvése, hogy megőrizze a nagyon nehéz küzdelemmel kialakított politika fő vonalát, amelyet az MSZMP országos értekezlete 1957. június 27-29-én hagyott jóvá, s azóta a párt- kongresszusok fejlesztették azt tovább. A XII. kongresszus félre nem érthető választ adott arra is, hogy a politika fő irányvonalának folytatása nem jelent valamiféle konzervatiz- must. Pártunk nem akar megpihenni a babérokon, hiszen az új helyzethez mindig alkalmazkodni kell, keresni az új előrevivő módszereket. A XII. kongresszus a marxizmus—leninizmus elvei alapján reálisan elemezte és értékelte társadalmunk valóságos helyzetét. Kétségtelen, értette, hogy a meglévő gondok és problémák nem a szocializmus természetében gyökereznek. Megerősítette a párt eddig folytatott politikáját, pontosította a fejlett szocialista társadalom építésének soron következő tennivalóit. Most és a következő években legfőbb feladatunk: elért nagy vívmányainkra építve, erősítsük és fejlesszük tovább társadalmunk minden szocialista vonását; jobb munkánkkal alapozzuk meg a népgazdaság további fejlődését, az életszínvonal fejlődésében elért eredményeinket szilárdítsuk meg és javítsuk népünk életkörülményeit. A fejlett szocialista társadalom építésének útján a most előttünk álló feladatok megvalósítása során nem tudunk gyors tempót diktálni. Egy gyors ütemű fejlődést nem tesz lehetővé az ország gazdasági helyzete, nem teszik azt lehetővé a nemzetközi gazdasági viszonyok sem. De megvan a lehetőségünk arra, hogy az eddigi eredményeinket megszilárdítsuk, azokat megvédjük, és eddigi vívmányainkra támaszkodva tovább tudjunk előrelépni. A XII. kongresszus határozata kiemelten hangsúlyozza, hogy a gazdaságpolitika változatlanul a pártmunka legfontosabb területe. Arra van most szükség, hogy a pártszervek és -szervezetek mindenütt munkájuk középpontjába állítsák a párt gazdaságpolitikájából adódó helyi feladatok megoldását. A fejlett szocialista társadalom építése során — de különösen a gazdasági élet területén - megnövekedett feladatok most határozottabban igénylik, hogy az ideológiai terület, a nevelő munka közvetlenül és hatékonyan segítse a gazdaságpolitikai céljaink megvalósítását. A pártszervezetek eszmei-po- ■ litikai nevelő munkája arra irányuljon, hogy a párttagság erkölcsi-politikai tudata jobban igazodjon a megnövekedett követelményekhez és segítse elő népünk műveltségi színvonalának növelését. A politikai, ideológiai agitációs munka alapvető feladata lett, hogy erősítse a szocialista nemzeti egységet, mozgósítson az éves terv teljesítésére, segítse elő az egyensúly javítását, növelje a munka becsületét, a közösségi szellem erősítését. Az előttünk álló bonyolultabb és nehezebb feladatok megoldása most megköveteli a párt vezető szerepének, egységének, tömegkapcsolatainak és a szövetségi politika talaján kialakult népi nemzeti egységnek a további erősítését. Mindez nagyobb követelményeket támaszt, megnövekedett felelősséget és példamutatást, következetesebb végrehajtást igényel a párttagoktól és a kommunista közösségektől. A párt vezető szerepével kapcsolatban a kongresszuson most az kapott nagyobb hangsúlyt, hogy a vezető szerep érvényesülése nálunk azon múlik: milyen a párt politikája, hogyan valósul meg ez a politika, és előrehalad-e a szocializmus ügye. A párt vezető szerepének ma feltétlenül az egyik legfontosabb tényezője, hogy hány embert tudunk megnyerni a párt politikai céljainak, a szocializmus ügyének, egy-egy konkrét feladat elvégzésének. A XII. kongresszus határozata azt is hangsúlyozza, hogy fejlődésünk nélkülözhetetlen erőforrása szövetségi politikánk megfelelő érvényesülése. A párt ezt a szövetségi politikát a nyíltság jegyében folytatja, ezt tette a kongresszuson is. Hangsúlyt kapott, hogy van értelme a keményebb munkának, ha jobban dolgozunk, annak meglesz az eredménye. A gondokról, a hibákról is mindenütt úgy beszéljünk, hogy az ne leszerelje az embereket, hanem mozgósítson a megoldásra. Őszintén és nyíltan beszéljünk a nehézségekről, hogy az emberek tudják: mit és hogyan akar a párt leküzdeni, ne hagyjuk őket bizonytalanságban. sszhangban az előttünk álló feladatokkal, a kongresszus tovább gazdagította a párt káderpolitikájának elveit, megnövelte a kádermunkával szemben támasztott követelményeket is. Kiemelt feladat a káderpolitika alapelveinek érvényesítésében, hogy az adott feladatokra, az adott pontra való alkalmasság legyen a döntő. A párt szervezeteitől a kongresszus után az lett az elvárás, hogy hatékonyabban segítsék elő és követeljék meg, hogy a vezetők mindenütt a társadalmi érdekek figyelembevételével képesek legyenek a helyi feladatokat megjelölni és az emberekben meglévő képességek jobb kibontakoztatásával a végrehajtást biztosítani. A kongresszus határozatából adódó feladatok indokolják, hogy a pártellenőrzés segítse a politika helyi megvalósítását, a hibák eredőinek feltárását, a munka megjavítását. Az ellenőrző munkában az eddiginél nagyobb hangsúlyt kell kapjon a megelőző, segítő jelleg, s feltétlen érvényesüljön a személyes felelősség. A párt minden szervezetében szükséges tovább növelni a felelősséget, a végrehajtást akadályozó okok feltárásában és megszüntetésében. Dr. Kovács József, MSZMP Központi Bizottság politikai munkatársa Zsúfolt program Ä szovjet-magyar űrpáros és kíséretének látogatása Borsod és Heves megyében Valerij Kubászov, a Szojuz— 36 parancsnoka és Farkas Bertalan kutató űrhajós — az első szovjet—magyar űrpáros — valamint az Alekszej Jeliszejev, a közös űrrepülés földi repülés- irányító parancsnoka vezette szovjet küldöttség és Magyari Béla kiképzett űrhajós vidéki programja pénteken Borsod- Abaúj-Zemplén megyében folytatódott. A vendégeket a megyehatáron, Tokajban, Borsod és a nagyközség párt- és állami vezetői fogadták. A két kozmonautát kenyérrel, sóval és paprikával köszöntötték a helybeliek, a fiatalok virágcsokrokkal kedveskedtek nekik. Az út innen Miskolcra vezetett, a közbeeső falvakban zászlócskákkal integető apróságok, úttörők, felnőttek éljenezték a vendégeket. Valerij Kubászov és Farkas Bertalan Miskolc határában nyitott gépkocsiba szállt át: a József Attila, a Szeles és a Kazinczy utcán végig lelkes tömeg köszöntötte az érkezőket. Zúgott a taps, valóságos virágesővel fejezték ki örömüket a kedves vendégek láttán, akiket a megyei pártbizottság épülete előtt ünnepélyes külsőségek között fogadtak. A zászlódíszbe öltözött városközpontban ezrek és ezrek várták az űrhajósokat és kíséretük tagjait. A pórtszékház előtt nagy szeretettel, baráti kézszorítással üdvözölte őket Grósz Károly, a Bor- sod-Abaúj-Zemplén megyei Pártbizottság első titkára és Rácz Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője, valamint á megye párt-, állami és társadalmi szervezeteinek számos képviselője. A pártbizottságon tájékoztató hangzott el az észak-magyarországi terület életéről és tevékenységéről, s az űrpáros is tartott rövid élménybeszámolót a kozmoszbeli utazásról. Dísztőrt kaptak az űrhajósok A vendégek ezután a megye egyik legnagyobb ipari központját, a diósgyőri Lenin Kohászati Műveket keresték fel. A szívélyes fogadtatást pergő események követték: a tanácsteremben díszoklevelet, emlékplakettet és dísztőrt kaptak a kozmonauták, akiket itt tiszteletbeli kohásszá avattak. Megtekintették az elektro-acélmű ll-es üzemét, ahol a Szojuz— 36 nevet felvett szocialista brigád tagjaival beszélgettek és brigádnapló-bejegyzésükkel, kohászkalapok dedikálásával örökítették meg ittjártukat. Valerij Kubászov és Farkas Bertalan délután a miskolci sportcsarnokban nagygyűlésen találkozott a város lakóival. A magyar és a szovjet himnusz, valamint az elnöki megnyitó után Grósz Károly beszédében hangsúlyozta: hazánk első űrhajósának repülését, a magyar tudósok, mérnökök alkotásainak gyakorlati alkalmazását mindenekelőtt az tette lehetővé, hogy hazánk szilárd és elkötelezett tagja a szocialista világ- rendszernek, és hogy őszinte szövetségesének, barátjának vallhatja a Szovjetuniót. Valerij Kubászov a jelesre vizsgázott magyar műszerek készítőinek tudását, szakértelmét dicsérte. Farkas Bertalan a megye összes lakójának mondott köszönetét azért a meleg, szeretetteljes fogadtatásért, amelyben valamennyiüket részesítették, s kívánt további nagyszerű sikereket az itt élő embereknek. Ezután Varga Lajos, a diósgyőri Lenin Kohászati Művek Szojuz—36 brigádjának tag. ja, olvasztár, üdvözölte a kozmonautákat, majd Czibere Tibor akadémikus, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem rektora, tanszékvezető egyetemi tanár méltatta az űrhajózás tudományos jelentőségét. A nagygyűlés a zárszót követően az Internacfionálé hangjcnval ért véget. Ünnepség Gagarin emlékművénél Ezután a Szojuz—36 űrhajósai és kíséretük tagjai Mezőkövesdre utaztak, ahol a matyó múzeumot nézték meg. Itt Vaskó Mihály, a Heves megyei Pártbizottság első titkára _várta őket, akinek társaságában Gyöngyösvisontára látogattak a vendégek. A Gagarin Hőerőmű környékét ezrek népesítették be, hogy a megyén átutazókat köszönthessék. Valerij Kubászov és Farkas Bertalan a Gagarin emlékműnél üdvözölte a tiszteletükre összesereglett dolgozókat, elhangzott a magyar és a szovjet himnusz, majd az űrpáros és kísérete megkoszorúzta az emlékművet. Az ünnepélyes esemény az Internacionáléval ért véget. Ezzel a vendégek Borsod és Heves megyei programja befejeződött. (Murányi László felvétele) Bárhová leszállhat, ahol segíteni kell A kis fehér helikopter szelet kavarva ereszkedett le a po- gányi repülőtéren, ahol már várta az MA 55-83-as mentőautó. Az Országos Mentőszolgálat két új mentőhelikoptere közül az egyik, a HA-BCA tegnap délelőtt először érkezett Pécsre. Varga Pál főpilóta a lengyel gyártmányú Mi—2-es tartályait feltölti üzemanyaggal, közben bemutatja a kis „szitakötőt": — A négy mentőrepülőgép mellé nemrég kaptuk. A repülőtérhez kötött Mórává k és a Pilátusok a nagy távolságú betegszállítás nélkülözhetetlen eszközei, ezeknek viszont alapvetően más a rendeltetésük. A helikopterrel súlyos közúti, vagy egyéb tömeges balesetnél szinte bárhová a helyszínre le- szállva vihetünk gyors segélyhez orvost, ápolót, mentőeszközt. — Mit tud a Mi-2-es? — Egy fekvő- és két ülő-, vagy két fekvőbeteget, ha kell orvost, mentőtisztet, felszerelést szállít, az utazási sebesség 180 km óránként, a repmagas- ság 200 méter... A mentőorvos, dr. Ács Tamás: — önkéntes jelentkezés alapján kerülünk repülőgépre, újabban helikopterre. Reggel indultunk Székesfehérvárra, ott a kórház közelében leszállva felvettünk két beteget, őket az idegsebészetre hoztuk Pécsre, innen beteggel repülünk Sopronba. A repülőgéppel csak Szombathelyig vihetnénk, így meg majdnem házhoz szállítjuk. Megmutatja a gép mentőfelszerelését: a törésrögzítésre pneusin, vákuumágy, infúziós és egyéb mentő-felszerelések mellett a tömeges mentőláda segíti a munkáját. Rövidesen rohamkocsiszintne műszereziik ezt is. A rádiókészülék segítségével repülés közben beszélhet a pilótával, rádiókapcsolatban állhat a repülésirányító központtal és az OMSZ rádióközpontjával. Az első pécsi „utasok” először utaztak légimentővel. A Pécsre hozott Horváth Sándor és Klíma László a repülőút kényelmét ecseteli a légiútra készülő Hergovics Ferencnek, nyugtatják, ne féljen, gyönyörű felülről a táj a tűző napsütésben. Dél előtt néhány perccel a mentőhelikopter felemelkedett, irány Sopron. Murányi M. Tanévzáró ünnepélyt tartottak tegnap délelőtt a Zeneművészeti Főiskolán. Képünkön: Antal György igazgató átadja a diplomákat a végzős növendékeknek. (Tudósítás a 2. oldalon). Fotó: Proksza László Először hozott beteget , Pécsre a mentőhelikopter
