Dunántúli Napló, 1980. június (149. évfolyam, 178. szám)

1980-06-24 / 172. szám

1980. június 24., kedd Dunántúli ncrolö 3 Jó úton indult el az Építőipari Szervezetek Gazdasági Társasága Nagy teljesítményű, automatikus fűrészgép az ácsüzemben, a BÉV központi telephelyén Hazánkban a legjobb gyerek- és bébicipőket Pécsett készítik Rugalmas igazodás a piachoz ■■■' 1 1 ' Év elején 70 munkanap alatt 47-szer szervezték át a terme­lést, kezdtek újabb modell ki­vitelezésébe a Baranya megyei Cipőipari Szövetkezetben. A fennállás alatt ez volt a legna­gyobb próbatétel. Az „átállási szezon" létre­jöttében közrejátszott, hogy a Tetszetős kollekció a Baranya megyei Cipőipari Szövetkezet gyer­mekcipőiből Fotó: Proksza L. Első lépések a koordináció terén Mikor tavaly augusztusban Baranyában is megalakult az Építőipari Szervezetek Gazda­sági Társasága, az alapok­mányt aláírók tudták, hogy az első esztendőtől nem várhat­nak csodákat. Már amiatt is érthető ez, mert az 1980-as év­re az építőipari cégek nagy­részt lekötötték kapacitásukat, így hát a társaság az első hó­napokban minimálisan azt a célt tűzhette maga elé: mi­előbb alakítsák ki azt a prog­ramot, ami a tagok munkáját összehangolja. A tizenöt építő­ipari szervezetet tömörítő tár­saság arra számíthatott, hogy a szórványkapacitások feltárá­sával és azok kihasználásával élővé válik a koordináció. Az alapokmány aláírását kö­vetően létrehozták az igazga­tótanácsot — melyben minden tag az általa képviselt vállalat, szövetkezet nagyságától füg­getlenül egy szavazati joggal rendelkezik - a koordináló fel­adatokat ellátó irodát, valamint a munkabizottságokat. Ezekben valamennyi építőipari szervezet képviselteti magát. A kilenc munkabizottság a következő: vállalkozáspolitikai, anyaggaz­dálkodási, gépgazdólkodási, szervezési, jogügyi, pénzügyi, oktatási, munkaügyi és szállí­tási. Jaszenovics Miksa irodaveze­tő annak ellenére optimista, hogy az eltelt tíz hónap alatt csak a kezdő lépések megté­telére futotta erejükből. Több munkabizottság megkezdte te­vékenységét, így a vállalkozás- politikai munkabizottság ja­vaslatot készített az idei évi igények és építési feladatok összehangolására, felhasználva a koordinálás adta lehetősége­ket. A felmérés szerint az el­múlt év végén mintegy hatvan- millió forint értékű kivitelezői kapacitáshiányt tártak fel, és ugyanilyen értékű volt a ren­delkezésre álló szórványkapaci­tás is. Egyszerű lenne azt mon­dani, hiszen akkor minden rendben. Csakhogy! Mikorra a koordinálás került előtérbe ez év elején, kiderült: a hatvan- millió forintos többletkapaci­tásra nagyrészt más területen lenne szükség, így aztán mind­össze tízmillió forint értékű munka realizálódott eddig. Amire ebben az esztendőben lehetőség nyílik és a vállalko­záspolitikai munkabizottság eh­hez segítséget nyújthat, az" a következő. Főként a szak- és szerelőipari munkák terén van mód a koordinálásra, a társa­ság tagjainak kisegítésére. Megjegyzendő, hog a Baranya megyei Állami Építőipari Válla­lat komplex telepe és az ott működő üzemek erre lehetősé­get biztosítanak, amelyek mindeddig nincsenek kellőkép­pen kihasználva. Egyébként a komplex tele­pen alakították ki az ÉPTEK regionális telephelyét is, amely­ben nagy szerep jutott a tár­saság irányítása alatt működő anyaggazdálkodási és szerve­zési munkabizottságoknak. Ez év elejétől a társaság tagjai ugyanis a patacsi komplex te­lepről kaphatják meg a beton-, cső-, rúd- és idomacélt. Ez mindenféle szempontot figye­lembe véve előnyös, hiszen az anyagbeszerzőknek nem szük­séges külön-külön Budapestre utazni, illetve a fővárosban megrendelni a szükséges anya­gokat. Ide kívánkozik a követ­kező megjegyzés is: a BÉV komplex telepén működő Ped- dinghaus üzem kapacitása le­hetővé teszi, hogy a társaság tagjainak igényei szerint ké­szítsen betonacélt és hegesztett hálót. Nagy lehetőség rejlik az építőipari szervezetek géppark­jának optimális kihasználásá­ban is. Ehhez nyújthat segítsé­get a gépgazdálkodási munka- bizottság. Ismeretes, hogy a rendelkezésre álló berendezé­sek egy része nincs kellőképpen kihasználva, ezek átadása, az integráció gyakorlati megvaló­sítása egymás támogatásában nagy lehetőségeket biztosít. Sajnos, e téren még gyermek­cipőben járunk. A társaság életképessége vi­tathatatlan, az viszont még ma is érzékelhető, hogy a tagok óvatosak. Jelenleg az egyik legfonto­sabb feladatnak a gazdasági társaság végleges együttműkö­dési formájának a kialakítása tekinthető. Emellett a közeljövő feladata lesz a VI. ötéves terv építőipari ágazatra vonatkozó elképzeléseinek kialakítása is. Csak helyeslendő az irodá­nak az a kezdeményezése, mi­szerint legutóbb az oktatási munkabizottságot megbízta: mérje föl, hogy a VI. ötéves terv időszakában az építés­fenntartás terén mekkora szak­munkásgárdára lesz szükség, mert az épület- és lakásfelújí­tásoknál egyre inkább nélkü­lözhetetlenné válnak a koráb­ban hagyományos építőipari képzést kapott szakemberek - például műkövesek, ácsok. Fontos ez már csak azért is, mert a következő tervciklusban minden valószínűség szerint nagyobb hangsúlyt kap az épí­tőipari feladatok között a fenntartás. A szakemberek kép­zéséhez, továbbképzéséhez a felmérés alapján már segítsé­get nyújthatnak a szakmunkás- képző intézetek is. Salamon Gyula U j névtáblák a Sopiana Gépgyár öreg falán! Miután az Egyesült Iz­zó a pécsi kertvárosban megépítette vákuumtechni­kai gépgyárát és irodahá­zát, fokozatosan kitelepült a Szalai András úti régi gyárból, az egykori Sopia- nából. Ugyan néhány rész­legük még visszamaradt, de a későbbiekben viszik ezeket is, mindennek he­lyet szorítva kertvárosi bi­rodalmukban. így kerülhe­tett sor a régi gyár dobra verésére, pontosabban bér­be adására. Ismerkedjünk meg az új honfoglalókkal. Sokáig úgy volt, hogy négy ipari szövetkezet osztozkodik a Sopiana üzem. és irodaépüle­tein. Másként alakultak a dol­gok. A Szalai András úti két­szintes épületet végül is a Be­vételi Főigazgatóság Baranya megyei Hivatala vette birtokba. Még ugyan kívül-belül csinosít­ják az épületet, de máris lát­hatóan otthonosan berendez­kedtek. Mellesleg: a bevételi- sek a Technika Háza földszinti helyiségeiből költözködtek ki. Oda a TIT megy, hogy az ő he. lyén, o Technika Háza emele­tén terjeszkedni tudjon a Csont, váry Múzeum. A másik honfoglaló a Sopia. na gyárban a Pécsi Vasas Ipa­ri Szövetkezet. Az adminisztrá­ció és a vezetés a Cinderi ut­cai épületben rendezkedett be. Csak a felső szinten lévő helyi­ségeket foglalták el, a szövet­kezet nem dolgozik vízfejjel. Az épület alsó helyiségei üresek, szó van róla, hogy esetleg az OKISZ dél-dunántúli szervező irodája költözik ide. A földszin­ten étterem és orvosi rendelő található még. Ami a vasasokat leginkább a Sopianába vonzotta: a daru. zott nagycsarnok. Itt kapott he. lyet a szövetkezet gépgyártó részlege, az emeleti részen né­hány irodahelyiség is az övék. A csarnokban egyelőre társbér. let alakult ki, az egyik leválasz. tott hajót továbbra is megtar­tották maguknak az izzások, ámbár év végéig ezt is átenge. dik. — Lényegesen megnőttek le­hetőségeink mennyiségben, mi­nőségben, mindenben. Egész másként, sokkal szervezettebben megy a termelés — mutat körbe a nagycsarnokban Török Lász­ló, a' szövetkezet elnöke, aki mellesleg az élelmiszeripari gépgyártás idején egykor a Sopiana igazgatója volt. Lát­hatóan nagyon elégedett. Nem csoda. Az új hely megváltás ahhoz képest, ahogyan a Zsol- nay utcában, lebontásra ítélt telepükön, a sufnikban, éltek és dolgoztak. A szövetkezet gépgyártó rész. lege máris otthon érzi magát, zavartalanul folyik a termelés, mintha alapítás óta itt dolgoz, nának. A honfoglalást még csak emlékezetesebbé teszi, hogy éppen most rukkolnak elő ■ Az irodaépület a bevételi hivatalé ■ Szövetkezeti gépgyártás a nagycsarnokban több új termékkel. Ismét meg­kezdték a motoros fűnyirógé- pek gyártását, hamarosan el­készítve az önjáró változatot is. Megszületett és ugyancsak nagy jövő előtt áll motoros kapájuk. Ezekből több ezret gyártanak. Termékváltásuk a nagy szak­értelmet, precíz munkát igény­lő gyártmányokra vett irányt, ezekkel esetenként kapcsolód­nak a nagyiparhoz. Például hidraulikákat szállítanak o Dl- GÉP-nek. Most Juhász Ádám államtitkár felkérésére az Or­szágos Bányagépgyártó Válla­latnak az önjáró biztosításnál használatos fémtámok hidrauli­kus szelepeinek elkészítésével próbálkoznak meg. Az első da. rabok hamarosan elkészülnek. Gyártásukban óriási lehetőség van, hiszen vele jelentős tőkés importot takaríthatna meg bá­nyagépgyártásunk. Ha beüt, akkor a Sopiana nagycsarnok­ban csak erre rendezkednének be. Mint említettük, az Izzónak visszamaradt még néhány rész. lege, így a festőműhely, a sze­relőcsarnok, a teljes tanműhely, a szerszám lakatos-műhely, a raktár. A későbbiekben ezeket is átadják, terjeszkedésre te­hát van lehetőség. A szövetke­zetiek mellesleg most is jól megférnek, mi több, jól meg­vannak az izzósokkal. Termeié, si együttműködés is kialakult közöttük, a szűk keresztmetsze­teket feloldandó, egymásnak besegítenek. A tervek szerint ősszel közösen indítják a szak­munkástanuló-képzést. Némi felhő azonban mutat­kozik az égen. Erről se hallgas. sunk. — A város terveiben lebon­tásra ítéltetett a gyártelep. Most azt hagyjuk, szabad-e értékes ipari épületeket csak úgy eldó. zerolni, helyette netán a város­képbe illően felújítanák és kör. beépítenék. Mindenesetre a lebontással számolni kell. Mi lesz azután? — Engedélyünk 1985-ig szól, de remélem, egy darabig még utána is maradhatunk — la­tolgatja Török László. - Szö­vetkezetünk addigra minden bizonnyal megerősödik, lesz annyi pénzünk, hogy saját gép. gyárat építsünk. Ha lépnünk kell, Pellérden alakítjuk ki gyá­runkat, ahol öntödénk is dol­gozik, s terjeszkedésre van le­hetőség. Miklósvári Zoltán Sorozatban készülnek a fűnyíró gépek termelőárak változtak és a két megrendelő cég, a Dunántúli Cipőnagykereskedelmi Vállalat, a Fővárosi Cipőbolt magasabb igényekkel lépett fel. Az első negyedévre 17 modellt rendel­tek meg, és havonta elvárták a megadott mennyiség szállítá­sát is. A legkisebb tétel 50, míg a legnagyobb 5000 pár lábbeliből állt. Tavaly csak 23 modellt gyártottak, de na­gyobb szériában. Az idén a kis- szériák száma emelkedett és következményeként nemegy­szer naponta szervezik át a termelést. Az biztos, hogy ez az állapot marad, hiszen a második negyedévre 12 modell gyártására kaptak megrende­lést. Dr. Tassy Erzsébet elnök sze­rint a kitűnő minőség, a gaz­dag modell-változatosság, a szállítási határidő és a kisszé­riás termelés tartása mellett a legfontosabb feladat, hogy mi­ként is alakítsák ki q helyes ár- és értékesítési rendszert. Ala­pos piaci körültekintéssel meg­alapozták az induló árakat úgy, hogy se veszteség, se a tisztességtelen haszonszerzés vádja ne érje a kollektívát. Há­romféle belső és külső ellenőr­zés után jónak ítélték az alap­árképzést. A gondokat kiváltó feszültsé­gek továbbra is „élnek", így például az anyagellátás zava­ra. A 47 átállást tizenhét al­kalommal éppen ez váltotta ki. Mégsem hivatkoznak erre, mi­közben zsebre tett kézzel vár­nak, hanem keresik a gondo­kat enyhítő házi megoldásokat. A kis szériák miatti gyakori átállás átmenetileg visszaveti a termelékenységet. Az év első három hónapjában 72 000 pár lábbelit adtak át a kereskede­lemnek, míg a megszokott ter­melékenységi színvonalon 100 000 párt produkáltak ugyanezen idő alatt. A lema­radást azonban behozzák. Op­timisták a tervezésben is, és az idei terv 281 000 pár bébi- és gyermekcipő, 14 000-rel több mint tavaly. A fokozódó elvárások teljesí­tése döntően a 115 árutermelő munkásra vár. Két éve ekkora a létszám, amit nem növel­nek és belső átcsoportosítással oldják meg a feladatokat. Erő­teljes a mozgatás a szolgálta­tásból a termelésbe vagy for­dítva. Január 1-től az árutermelés­ben bevezették a teljesítmény­bérezést. Egy szabásznak na­ponta legkevesebb 300-320 pá­rat kell kiszabnia, míg egy fej­tűző egy műszakban 200-250 párral végez. A kézi és a gépi fára-foglalásban 200, valamint 600 pár az egy személytől megkövetelt mennyiség alsó határa nyolc óra alatt. Szigorították a közvetlen ter­melésirányítók minőségi premi­zálását. Korábban akkor jutal­mazták őket, ha az előállított termékek 80 százalékát minő­sítette első osztályúnak az át­vevő. Most viszont csak akkor jár jutalom, amennyiben 90 százalékát sorolják az első osz­tályba. A Könnyűipari Minisztérium­ban kétszer hangzott el, hogy hazánk legjobb gyermekcipőit ez a Pécsett székelő szövetke­zet viszi a piacra. Csuti János Új honfoglalók a volt Sopianáhan

Next

/
Oldalképek
Tartalom