Dunántúli Napló, 1980. június (149. évfolyam, 178. szám)
1980-06-19 / 167. szám
e Dunántúli napló 1980. június 19., csütörtök Közigazgatás, közművelődés (III.) Közeledni az emberekhez Brandstätter Györggyel, a Baranya megyei Tanács művelődési osztályvezető-helyettesével és Mezei Józsellel, a megyei Népművelési Tanácsadó vezetőjével próbálunk közös álláspontot kialakítani az elhangzott vélemények alapján. — Az együttműködés konfliktusai abból is adódhatnak, ha a helyi irányítás és a gyakorló népművelő a saját különböző igénye szerint fogalmazza meg a közművelődés helyi feladatát — mondja Mezei József. - Ebben a harcban a mérleg nyelve általában az irányítás oldalára billen, s a népművelő a községi vezetők „elvárásaihoz" igazodik. Nemcsak azért, mert a tanács a munkáltatója, hanem azért is, mert a népművelő alapvető munkasikerei az irányítás véleményéhez kötődnek. Mi van akkor, ha az irányítás szakmai elvárásai túl szubjektivek, vagy éppen idejétmúlt művelődési otthoni szemléletet képviselnek? Ilyenkor alakul ki az ellentét, amely végül ahhoz vezet, hogy a népművelő „bedobja a törölközőt" és elmegy. — Én nem tartom szerencsésnek, hogy a problémát pusztán a népművelő és a tanács konfliktusára szűkítjük le - jegyzi meg Brandstätter György. — Ez az ellentét már csak okozat. Azért ilyen szembetűnő, mert egyikük mögött sem áll apparátus, sőt nagyon is magányosak. A szakigazgatási szerv gyakorlatilag egy ember, a művelődési ház igazgatója pedig az esetek többségében szintén egymaga felel a körzet közművelődéséért. A járási-városi művelődési központok szakmai segítsége gyakran hiányzik. A baj ott kezdődik tehát, hogy magukra hagyják őket. A helyi értelmiségnek is igen nagyszerepe volna a népművelésben. — Abból, amit Mezei József elmondott, úgy tűnhet, hogy a népművelő mindig tudja o dolgát, csak a tanács nem hagyja kibontakozni a tehetségét. Ezzel szemben néhány helyen az volt a benyomásom, hogy a községi vezetők sokkal cse- lekvőbben és színvonalasabban képviselik a kulturális érdekeket, mint a művelődési ház igazgatója. — Nincsenek illúzióink - mondja Mezei József. - Tudjuk, hogy a népművelők egy része felkészületlen, mert él egy olyan szemlélet és gyakorlat, hogy „népművelő akárki lehet...” A körzeti központok 18 százalékában nincs főállású művelődési ház igazgató. De a hivatásosok nagy része sem szakképzett. A Népművelési Tanácsadó rendszeres tanfolyamokkal igyekszik megismertetni velük a szakma legújabb eredményeit. Persze jó volna, ha a tanácsi vezetők is részesülhetnének hasonló kulturális továbbképzésben, csakhogy erre mindeddig ritkán nyílt lehetőség. — Talán nem is annyira a szakképzettség a döntő, mint inkább a fogékonyság - teszi hozzá Brandstätter György. — A népművelőnek nem polihisztornak, hanem elsősorban kezdeményezőnek, a helyi problémákra érzékenynek kell lennie. A szak- képzettséget illetően egyébként a közeljövőben változik a helyzet. Jelenleg a tanárképző főiskolán végzettek harminc százaléka nem tud elhelyezkedni. Részben a túlképzés miatt, részben amiatt, hogy tanári és népművelői állásokban képesítés nélküliek ülnek, és hosszú időre lekötik a státuszokat. A friss diplomások falura irányulása feltehetően fokozódik majd, s ez remélhetőleg a közművelődés helyzetét is javítja. Ami pedig a művelődési házak társadalmi ellenőrzését, irányítását illeti, sok fantáziát látok a frissen megalakult társadalmi vezetőségben. Ezek alkalmasak lehetnek arra, hogy megszüntessék a népművelő magányosságát. — Elhangzott itt, hogy sok helyen idejétmúlt művelődési otthoni tevékenységet kérnek számon a népművelőtől. Ez mit jelent? Mezei József: — A művelődési otthoni gyakorlat a hatvanas években kialakított egy optimálisnak mondható „tevékenységstruktúrát", amely nagyjából az ismeret- terjesztés, szakkörök, amatőr művészeti csoportok működése s a különféle szórakoztató rendezvények formájában öltött testet. Kénytelenek voltunk azonban észrevenni, hogy ami akkoriban megvalósult, a 80-as években ugyanolyan hatékonysággal már nem ismételhető meg, mert megváltozott az emberek életmódja, felgyorsult életritmusuk. Hat és hajt bizonyos gazdasági szükség- szerűség a szabad idő „ma- teriálisabb” kihasználására. A művelődési otthon jó munkája ma ott kezdődik, ha a falu, a körzet számára fontossá tudja magát tenni. Ezt akkor tudja elérni, ha az alapvető emberi-társadalmi szükségletekből indul ki, ha képes a hatókörébe tartozó emberek mindennapi problémáit felismerni, s erre a művelődés-műveltség lehetőségeivel megfelelő választ, vagy eligazítást adni. — Nagyon sok helyen hivatkoztak arra, hogy az érdektelenség oka a háztáji gazdálkodás, az anyagiasság, a motorizáció . .. — Ezek kibúvók a megoldás keresése alól. Az emberek nem azért ülnek autóba, hogy a kultúra elől elmeneküljenek. Ellenkezőleg: oda zarándokolnak, ahol a szabad idejük eltöltéséhez érdekesebb lehetőségeket találnak. A gazdálkodás sem né^ külözheti a kultúrát, sőt a művelődés olyan beruházás, amely a termelés számára térül meg elsőnek. Csakhogy ennek az elfogadásához ki kell lépni a pusztán szellemi kultúraként értelmezet't kultúra-felfogásból. Az irányításnak ezt a szemléletet kell a művelődési háztól számon- kérnie, ellenkező esetben a ház csak perifériális tevékenységet képes kínálni, s végül maga is a perifériára szorul. A legfontosabb tehát az, hogy „nyitni kell”, azaz közeledni az emberekhez. Nem az intézmény állandó nyitvatartására gondolok — az alapvető —, hanem az em. beri-társadalmi nyitottságra, az érdekek felismerésére. Ez azonban csak a községi vezetés, a népművelő és a helyi értelmiség összefogásával sikerülhet. Havasi János Favár-dí&zlet a Szabadtéri Tánc színen Próbálják az Othellót Verdi-apera oratórikus balett feldolgozásban Eck Imre beállít egy jelenetet Tizenegy nap múlva — immär harmadik alkalommal - szólal, nak meg a harsonák, jelezve a Pécsi Nyári Színház háromhetes rendezvénysorozatának nyitó előadását. öt helyszínen (egyenként 4—5 előadásban) összesen 7 bemutatót hirdet az idei program. Sokunkban meg. fordul a kérdés: milyen leszva. jón az időjárás? Támogatja-e olyan tánc. és színházszeretettel az előadásokat a pécsi közönség, mint az előző két évben? Minderre a most követke. ző egy hónapban kaphatunk választ — mi, a közönség. Akik viszont szerepelnek —a produkciók több mint 200 részt, vevője: táncművészek, szólisták, operaénekesek, prózai színészek, kórustagok zenekari tagok, bábművészek, karmesterek és az al. kotóművészek, akik a 7 bemutatót színpadra álmodták; s ne hagyjuk-ki: a műszaki dolgozók, a sminkesek öltöztetők, világo. sítók, ügyelők — most nem ezen gondolkoznak. Többségük, azaz csaknem mindenki hónapok óta keményen dolgozik a próbatér, mekben, s egy hete a Tettyén és Szabadtéri Táncszínen is próbálják a program két bemutatóját. Majd sorra, ahogyan a hely és a próbarend lehetővé teszi, a többit is. Ezekről rendre beszámolunk a hátralevő időben. Elő. szőr a Káptalan utcába látogat, tunk el. Este 8 óra. Az alkonyaiig még jó másfél óra. A nap alighogy elindult a látóhatár felé, de su. garai, az egész napi forróság után jólesően érezni: vesztettek erejükből — kezdődhet a munka. Alighogy elhalkul régi jó „szomszédunk”, a Dóm esti ha. rangja, a Pécsi Balett népes tábora szinte tört másodpercek alatt birtokba .veszi a Szabadtéri Táncszin hatalmas terét. Eck Imre mikrofonnal a kezében el. foglalja szokott helyét a nézőtér közepén. A hangszóróból fölcsendül, szétárad a Verdi- muzsiko, a vihar kórus tömör, kifejező dallamvilága. Az együt. tes tánca egy tömegjelenet ujjongó hangulatát érzékelteti. Az Othellót kísérő két ifjú egy szép fiatal kurtizánnal játszadozik a tömeg előterében. Cip. rus szigetén - a táncjáték szín. terén - vagyunk, az emberek Othello győzelmét ünnepük o cölöpvárszerű díszletek között, amiket a Mecseki Ércbányászati Vállalat építőbrigádja épített fel. . A táncjáték próbáját figyelve, s a szereplő személyek neveit vizsgálva, illetve Eck néhány ko. rábbi nyilatkozatából lassan ki. bontakozik, mit is láthatunk és hallhatunk majd az Othello új táncjáték-feldolgozásában. Eck Imre az opera keresztmetszetét tehát legdrámaibb, legerőtelje. sebb részleteit, illetve a Shakes, peare-dróma tartalmát használ, ja fel a táncjáték-változatban. Elképzeléseiről egyebek közt Így vallott a próba szünetében:- Ha lehetne, szívesen kiírnám: Németh Antal elképzelése nyomán oratórikusan mutatunk be egy operát, miközben balettet táncolunk. Az ő zseniá. lis ötlete volt ez_ de annak idején egyedül a Hoffmann meséi tudott ilyen formában megváló. sülni. Tehát az Othellót itt öntörvényű oratorikus balettnek tekintjük. A koncepcióban tulajdonképpen a Jan Kott-i felfogást követem. Ebben a táncjátékváltozatban ,,a féltékeny, ség drámája” helyett a különböző életformák összeütközésének drámáját szeretnénk színre állítani. Ez az egész környezet, ahol játszódik, valamennyi szín. hely a játéktéren bizonyos élet. formák hordozója. Ciprus itt egy végvár, Velence előretolt bástyája - egy katonai tábor. Ennek az életformája merőben különbözik, más, nyersebb törvények szerint szerveződik, mint az a velencei világ, amit Des- demono, az előkelő velencei hölgy\ Othello kedvéért elhagyott ... A játék térbelileg szimultán módon folyik, azaz ugyanabban az időegységben, de más-más helyszínt jelezve. A táncjáték formanyelvét illetően ötvözni szeretném mindazt, ami a Verdi-Rekviem s legutóbb a Petrovics—Sárospataky Salome- koreográfiáiban megjelent . . . Mindezt lehetővé teszi sőt aláhúzza a stilizált favár-jelle- gű díszlet, kétoldalt bástyaszerű emelvénnyel. Középütt a játéktér a tengerre, azaz a nézőtér felé néz. A címszereplő Ke- veházi Gábor csak a napokban kezdhette meg a próbákat egyéb szerződései miatt. Des- demonát Paronai Magdolna, Já. gót Hetényi János, Cassiót Haj- zer Gábor, Roderigót Lovas Pál, Montanót Kuli Ferenc, Emíliát Bán Teodóra táncolja, Az oratorikus balett szereplői közé az eredeti Shakespeare-műben tömegként vagy csoportokként jel. zett személyek (tisztek, nemesek, kíséret stb.) közül többet átemelt szólisztikus feladatokkal a koreográfus. így kapott fősze. repet Sólymos Pál, Körmendy László (Ifjak); Zarnóczai Gizella (Kurtizán), Szabolics Éva (Szolgáló), Uhrik Dóra, (Mar- kotányosnő) Gallovits Attila, Herda János, Koronczay László, Majoros István (Örtisztek); Horváth Irén, Kovács Zsuzsa, Pre- peliczay Annamária (Lányok), vagy a Bolond verepében Bre- tus Mária. A főpróbákon, tehát a jövő hét második felében már zenekarral, az Operaház hang. versenykórusával és szólistákká! — Tarnay Gyula és Horváth József (Othello). Misura Zsuzsa (Desdemona), Bándi János f. h. (Cassio) Sólyom Nagy Sándor és Vághegyi Gábor (Já- gó). Tihanyi Éva (Emília) valamint Marczis Demeter (Lodovi- co) közreműködésével — vezényli a produkciót Nagy Ferenc az idei zenés produkciók karmestere. W. E. „Oktatáspolitikánk a hosszú távú gazdaságpolitika kulcskérdése99 Gimnázium után... A gimnáziumokról beszélgettünk ezekben a hetekben több helyütt, szakemberekkel, kívülállókkal. És a gimnáziumokból kikerülő fiatalok lehetőségeiről. Hogyan vetődik fel ma és holnap ez a kérdés: mihez kezdhet tudásával, bizonyítványával az az érettségizett fiatal, aki nem tanul tovább egyetemen? A választ ma az élet fogalmazza, és kimondják az ország ebben illetékes vezetői, valamint a társadalomtudósok Is. Eddig így fogalmaztunk: legfontosabb a gazdasági szféra, de emellett nem szabad elhanyagolni a kultúrát sem. A XII. pártkongresz- szus viszont már azt hatgsúlyoz- tc, hogy a kettő fejlődése csak együtt lehetséges. A kultúra, az oktatás aktív támogatása nélkül sehol sem tudunk előrehaladni. Dr. Kornidesz. Mihály, az MSZMP KB osztályvezetője idézte ezeket a gondolatokat a közelmúltban lezajlott országos tanévzóró értekezleten. Hangsúlyozta, hogy nem a szűk, túlspecializált szakmai műveltségre van ma szüksége társadalmunknak, hanem széles látókörű szakemberekre, akik nemcsak követni tudják a fejlődést, hanem maguk is képesek kezdeményezni, újítani, kockáztatni. Mindennek feltétele, hogy mindenki számára biztosítsuk a jelenleginél szélesebb és mélyebb alapműveltséget. Alapozó iskoláink felelőssége, munkájának javítása a legfontosabb továbbra is. Alapozó iskolán értem nemcsak az általános iskolát, hanem a gimnáziumot, a szakközépiskolát, a szakmunkásképzőt is. Ezeknek azt a konvertálható tudást kell adniuk, ami képessé teszi az embert az új gazdasági feladatok felismerésére és megoldására. Ne „napra kész” ismeretekkel küldjük a fiatalokat az üzemekbe, hanem alapos, tovább fejleszthető tudással. E gondolatsort folytatva dr. Kornidesz Mihály kitért felsőoktatásunkra is, ahol ugyancsak a túlszakosodás jellemző, és ahol hiányzik a tudományok között meglévő életszerű kapcsolat. Az az általános műveltség, az a rugalmas reagálási képesség, amit a kor egyre inkább számon kér munkástól, értelmiségitől, már rég nem azt a bizonyos „humán tudásblokkot”, Berend T. Iván szavaival „az ünnepi tudást” jelenti, hanem a társadalomban, gazdaságban, politikában, emberi és tárgyi világunkban való rugalmasabb tájékozódást. Nem a napra kész szaktudás hiányzik ugyanis abban az üzemben, ahol képtelenek munkafolyamatok megszervezésére, ahol krónikusan csúsznak a határidők, ahol nem takarékoskodnak az ember és az anyag energiáival, hanem a lehetőségek és a szükségletek feletti áttekintés képessége, az általános műveltség. És itt térjünk vissza a gimnó. ziumhoz. Ahhoz az iskolatípushoz, amely ma leginkább képes ennek a konvertálható tudósnak a megalapozására. Nem lehet tovább csökkenteni a gimnáziumok számát, hallottuk ugyanazon az országos értekezleten dr. Polinszky Károly oktatási minisztertől. Ellenkezőleg: a fővárosban és a megye- székhelyeken újabb gimnáziumi osztályokat kell indítani. A szükségletek ellenére ugyanis középfokú oktatásunkban egyre inkább az általános képzést nyújtó gimnázium rovására és a szakképzés javára tolódott el az arány az utóbbi másfél évtizedben, a gazdasági szükségletek sürgetésére. És itt idézzük Berend T. Ivánt, aki ezt írja öt előadás gazdaságról és oktatásról című kötetében: ...... e ddigi gazdasági értékrendünkben — nagyjából szükségszerűen — a gazdaságfejlődéstől függött a képzés fejlesztése. A jövőben azonban ez a kölcsönös meghatározottság megfordulhat, és a képzés fejlesztése határozhatja meg a gazdaságfejlődést. A rugalmas gazdasági reagálás, a gyors ágazati és termékszerkezet váltási képesség egyik meghatározó feltétele a kor színvonalán mért általános képzettségi és kulturális színvonal, ami megalapozza a szakmai szerkezet rugalmas változásainak lehetőségét.” G. O. Az Othello próbájának egyik pillanata
