Dunántúli Napló, 1980. május (37. évfolyam, 119-148. szám)
1980-05-27 / 144. szám
Büszkeség és üröm Szovjet—magyar űrexpedíció a világűrben, magyar űrhajóssal indult útnak a Szojuz—36 űrhajó... Még meg kell szokni ezt a gondolatot, akkor is, ha tudtuk, hogy erre sor kerül, ha hallottunk arról, hogy a Moszkva melletti Csillagvárosban, a Jurij Gagarin kiképző központban készül már útjára az a fiatal magyar, akit erre a megtisztelő feladatra kiválasztottak. Megilletődöt- ten gondolunk arra, hogy hazánk mindössze a hetedik ország, amelynek képviselője eljutott a világűrbe, a magyar űrhajós az első száz ember között van, akinek ilyen megtisztelő feladat jutott osztályrészül. Jogos a büszkeség és öröm, amit most érzünk — de ez az öröm elsősorban és mindenekelőtt annak szól, hogy olyan közösség tagjai lehetünk, amely ilyen eredményre és ilyen összefogásra képes. Az űrkutatás korszakát 1957 novemberében a Szovjetunió nyitotta meg az első szput- nyikkal, szovjet felségjel díszítette az első űrhajós, a felejthetetlen Jurij Gagarin szkafanderét, s a világ első szocialista állama volt az, amely lehetőséget adott a baráti országok képviselőinek, hogy a legfejlettebb kozmikus technikát, a legátfogóbb felkészítés lehetőségeit kihasználva bekapcsolódjanak az űrhajózásba is. Az űrhajózás, a világűr kutatása fiatal tudomány még, de hazánk — erőihez, lehetőségeihez képest — eddig is kivette részét fejlődéséből. Magyar tudósok, műszakiak által tervezett, szerkesztett műszerek jártak már a világűrben és sikerrel alkalmazták azokat mesterséges holdakon, kutatórakétákon. Tudósaink hozzájárultak az űrbiológia, az űrorvostudomány, az űrkutatás más ágazatainak fejlesztéséhez, részesei a világűrből érkezett adatok feldolgozásának. Az űrkutatás békés tudomány. Célja az, hogy új ismeretekkel gazdagítsa az emberiséget, segítse világképünk gazdagodását, tudásunk gyarapodását. Olyan terület ez, ahol nemcsak lehetőség, hanem szükség is van a nemzetközi együttműködésre. Az olyan országok, mint Magyarország, saját erejükből nyilvánvalóan képtelenek lennének jelentős előrelépésre ezen a téren, de az együttműködés útján maguk is hozzájárulhatnak a tudomány gazdagításához, az új eredmények eléréséhez. S tegyük hozzá, hogy ma már az űrkutatás közvetlen gyakorlati haszonnal jár. Az erőforráskutatás, a Földnek a világűrből történő vizsgálata olyan lehetőségeket nyit meg planétánk kinsseinek kihasználására, amelyek eddig rejtve maradtak, de amelyekre égetően nagy szükség van. E fiatal tudomány első magyar űrhajósa maga is fiatal ember, annak a nemzedéknek képviselője, amely már a szocialista Magyarországon született, nevelkedett. Életútja azt példázza, milyen lehetőségeket nyit meg a szocialista társadalom mindenki előtt, aki becsülettel igyekszik helytállni, legjobb képességeit hasznosítani. Most, hogy az űrhajó már a Föld körül kering, készül a találkozásra az űrállomással, örömmel és büszkén kívánunk jó utat, sok sikert, a repülők és az űrhajósok kifejezésével „sima leszállást" a szovjet— magyar űrpárosnak. Szovjet-magyar űrpáros indult a Szaljut-6-ra Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXVII. évfolyam, 144. szám 1980. május 27., kedd Ara: 1,20 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A Szojnz-36 űrhajó két utasa Valerij Kubászov és Farkas Bertalan 1980. május 26-án, moszkvai idő szerint 21 óra 20 perckor, budapesti idő szerint 20 óra 20 perckor a Szovjetunióban felbocsátották a Szojuz-36 űrhajót. Az űrhajón tartózkodó nemzetközi személyzet parancsnoka Valerij Kubászov, a Szovjetunió űrhajós-pilótája; kutató űrhajósa Farkas Bertalan, a Magyar Népköztársaság állampolgára. A Szojuz-36 űrhajó a tervek szerint összekapcsolódik a Szaljut-6—Szojuz- 35 űrkomplexummal, s ezt követően együttes kutatómunka kezdődik Leonyid Popov és Valerij Rjumin űrhajósokkal, akik 1980. április 9-e óta dolgoznak Föld körüli pályán. Az újabb nemzetközi űrrepülés részvevői az Interkozmosz együttműködési programja keretében folytatják a szocidista országok közös űrkutatási célkitűzéseinek megvalósítását. E munka során korábban már csehszlovák, lengyel, NDK-beli és bolgár űrhajós hajtott vége űrrepülést szovjet űrhajós társaságában. A Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság állampolgárainak a világűrben szovjet űrhajón megkezdett útja újabb fényes bizonyítéka a szocialista országok együttműködésének. Valerij Kubászov és Farkas Bertalan űrhajósok közérzete jó, a Szojuz-36 személyzete a meghatározott program szerint dolgozik. Farkas Bertalan (balról) és Valerij Nyikolojevics Kubászov a magyar—szovjet űrhajós páros Farkas Bertalan 1949-ben született Gyulaházán, Szabolcs-Szatmár megyében. Édesapja nyugdíjas, korábban cipész-szövetkezetben dolgozott Kisvárdán, édesanyja háztartásbeli. Az általános iskolát Gyulaházán végezte. Ezután a Bessenyei György Középiskolában folytatta tanulmányait. Nemsokára belépett a Magyar Honvédelmi Szövetség nyíregyházi . klubjába, ahol első repüléseit hajtotta végre vitorlázó repülőgépen. Az érettségi vizsgák után 1967-ben Farkas Bertalan a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola hallgatója lett. Az első két év sikeres befejezése után a Szovjetunióban folytatta tanulmányait. 1972-ben hadnagyi rendfokozattal avatták tisztté, és a légierőkhöz került beosztásba. 1977-ben kapta meg az I. osztályú vadászrepülő minősítést. 1978-ban századossá léptették elő. Különösen jelentős sikereke ért el a harci manőverezési fa lyamatok végrehajtása során. Nős, kislánya: Aida három éves és fia: Gábor kilencéves Farkas Bertalan fegyelme zett, politikailag képzett, ön tudatos tiszt. 1976-ban lett c Magyar Szocialista Munkáspár tagja. Azóta, hogy tiszti rendfoko zatot kapott, öt alkalommá* részesítették kitüntetésben é- többször érdemelte ki parancs nokai dicséretét. Sok társával együtt adta be jelentkezését, hogy irányítsák ót az űrrepülésre való felkészítésre. A nehéz kiválasztási kö. vetelményeknek megfelelve 1978. március 20. óta tar tózkodik a Jurij Gagarin űrha jóskiképző központban, c Csillagvárosban, és készült an nak a feladatnak a végrehaj tására, amelyet a legnehe zebbnek, de egyben a leg szebbnek is tart az életben. V. N. Kubászov Valerij Nyikolojevics Kubászov, a Szovjetunió kétszeres hőse, űrhajós-pilóta, a műszaki tudományok kandidátusa, 1935. január 7-én született Vjaznyiki városában, a vlagyi- miri járásban. V. N. Kubászov 1958-ban végezte el a moszkvai repülési főiskolát. Utána szerkesztő-irodában dolgozott. Repülőberendezések tervezésével, fejlesztésével és kipróbálásával foglalkozott. 1966-ban választották be a kozmonauták csoportjába. Elvégezte a Szojuz űrhajókon és a Szaljut űrállomásokon való repüléshez szükséges teljes felkészülést. 1968 óta Kubászov a Szov jetunió Kommunista Pártjánál tagja. 1969-ben hajtotta végre else űrrepülését a Szojuz—6 űrha jón. 1975 júliusában fedélzet mérnökként részt vett az else nemzetközi űrutazásban a Szó juz—19. szovjet és Apolló ame rikai űrhajó fedélzetén. Kubászov nős. Felesége Ludmilla Ivanovna tudományo kutatóintézetben dolgozik. Lá nya: Jekatyerina 1966-ban, fia Dimitrij 1971-ben született, je lenleg iskolások. V. N. Kubászov a Szovjet- Amerikai Baráti Társaság el nökhelyettese, a Nemzetköz Repülésügyi Szövetség űrrepü lési tagozatának pedig társéi nöke.
