Dunántúli Napló, 1980. május (37. évfolyam, 119-148. szám)
1980-05-10 / 127. szám
1980. május 10., siombat Dunántúli napló 3 Csembalóest Sebestyén János és Botár Katalin koncertje a Liszt-teremben Az első életrajzíró, Forkel jegyzi meg 1802-ben, hogy Vivaldi hegedűversenyei tonítot- ták meg Bachot a gondolatok közötti rend, összefüggés és arányosság megteremtésére, és így jutott arra a szerencsés gondolatra, hogy némelyiket átírja csembalórc». Ha ez így túlzás is, mindenesetre a mediterrán muzsikával való fontos találkozás a lehető legjobbkor, huszonéves korában történt, az olasz muzsikát igen kedvelő weimari udvarbon. Sebestyén János nagyon jól játszotta a hangverseny első felében előadott három (C-dúr, D-dúr. G-dúr. BWV. 976, 972, 980) Vivalditól fogant Concer- fo-t. Már a lendületes nyitótétel sejtette, hogy korántsem a kosztümös filmek bájos kis ciripelő csembalómuzsikáját holtjuk, hanem személyes, sőt a hangszer hangjától szokatlan szenvedélyes muzsikálást kapunk. Sajátságoson szép pátosz és szabadság érződött o C-dúr Concerto gyönyörűen megformált és folyamatos Lar- gojában, ezek voltak talán az egész est legszebb percei. A G-dúr versenymű előadása azzal a tanulsággal járt, hogy a csembaló drámai hatásokra is képes, ha olyan művész szólaltatja meg, mint Sebestyén. Szerencsés ötlet volt a Liszt-terem két különböző hangerejű és kombinációs lehetőségű csembalójának váltogatása, így lényegesen több színt és hatást lehetett elérni a művek kívánalmai szerint. A weimari évek termése az a-moll prelúdium és fúga is (BWV. 894), amellyel a fiatol és szimpatikus kolozsvári művésznő, Botár Katalin kezdte a koncert második felét. Óvatos játékát a kezdeti elfogódottság okozhatta. Igazi tudását, a „mediterrán Bach” jegyében, az Olasz koncert (BWV. 971) valóban fergeteges és átélt előadásával bizonyította nagy sikerrel. A mű eredeti címe is bizonyítja — „Concerto nach Ita- liaenischen Gust" — hogy a tanítványból mester lett, amit kellett eltanult az olaszoktól, hogy felülmúlja őket. Mindezt anélkül, hogy J. S. Bach valaha is kimozdult volna Németországból. Újabb Concerto, ezúttal a C-dúr (BWV. 1601) két csembalóra írott mű zárta e szép koncertet, egyben a két évad óta tartó, és most lezárult Bach- bérletet. A két hangszer elhelyezése nemcsak a kamarázás szempontjából volt fontos, hanem így a hangerőkülönbségek is kiegyenlítődtek. Tulajdonképpen sem ebben ,a műben, sem a hangverseny első felében megszólaltatott versenyműveknél nem hiányzott az eredeti vonós kíséret, annyira teljes a hangzás. Apróbb hibáktól eltekintve igen jó volt az összjá- ték, sőt a megismételt első tételben különösen pontosan és felszabadultan muzsikáltak. Kevésbé tetszett az újabb ráadás őrlete: a második tétel eljátszása ezúttal orgonával és csembalóval. Tagadhatatlan, hogy az imitációk így sokkal világosabbak, mégis a két hangszer gyökeresen más hangképzése féloldalassá teszi a megszólaltatást. Ha már van két csembaló — bár ez lenne az utolsó anyagi probléma Pécs zenei életében —, akkor szívesebben hallgattuk volna újra együtt. Szkladányi Péter Két ünnepség József Atti'la-jubileumot ünnepeltünk áprilisban — és milyen sokféleképpen. Két ünneoségre szólított a meghívó, s oly más volt mind a kettő, hogy ez a kontraszt most papírra kíváriko. zik. Annál is inkább, mivel nem. zeti nagyjaink, költőink jubileu. ma alkalmával amúgy is félteni szoktuk a lényeget, a költő üzenetét, el >ne vesszen az ünnepi külsőségek vagy éppen az agyon beszélés, a megszokás miatt. A városi művelődési ház nagy. terme adott helyet az első ünnepségnek. Szombat volt, az utolsó óra érezhető türelmetlenségével gyülekeztek a környék diákjai. Fővárosi művészek hoz. ták a műsort, két vezető színész távolmaradt o meghirdetett elő. adásról, a teremben nem volt, mert nem kértek hangosítást — így József Attila szavai elvesztek valahol a kamaszok sustor. gásai, viháncolásai, az orkándzsekik suhogása közepette, A fiatal közönség egyre inkább megfoghatatlan tömeggé vált, bejáró és nem bejáró gyerekek keltek fel, és sétáltak ki kényelmesen a műsor alatt, amely egy. re inkább szétfolyt, hiszen a színész meghajolt, a közönség tapsolt még a négysorosok után is. Szabad előadásra vállalkozott a műsor egyik résztvevője József Attila életéből, de ezt a műfajt köztudottan egyre keve. sebben művelik sikerrel hazánk, ban, így előadónk is megmaradt a közhelyeknél, bakizott né. hányszor —a kamaszok nem kis derültségére. Aztán nemzetközi hírű énekesnőnk lépett a színpadra, zongorakísérőjével, s jelentette be, hogy most József Attila-dalok következnek. A zon. gorát, mint a nyílt színpadon kiderült, nem lehetett felnyitni, le volt zárva. A kitűnő énekesnő kínosan mosolygott, erre a színpadon termett egy fiatal színésznő és bejelentette, hogy a technikai problémák miatt most József Attila A Dunánál című költeménye következik . . . Én ekkor elmenekültem, és azt mondtam magamban, szegény József Attila, szegény Mama, szegény gyerekek, szegény mi mindnyájan. Mi lesz megint ebből a jubileumból? Másnap egy baranyai községből kellett tudósítanom a Jó. zsef Attila ünnepségről. Vasár, nap délután volt, ragyogó nap. sütés, a költőről elnevezett mű. velődési ház és könyvtár előtt gyülekeztek a falu lakói vezetői, a megyei vendégek, játszott a gyárvárosi iskola fúvószenekara. A régi művelődési ház nagytermét zsúfolásig megtöltőt, te a helyi közönség, s hallgatta végig Sólyom Katalin és a Szélkiáltó együttes felkavaró, él. ményt adó műsorát. Egy rezzenés sem hallatszott a teremben, pe. dig nyitva voltak az ablakok a tavaszi napsütésben; pedig re. cseghettek volna a székek, sur. roghattak volna a gyerekek orkánkabátjai. De itt egy közösség jött el a mago és József Attila ünnepére. Távol a költő színhelyeitől, távol a város peremétől — egy baranyai faluban, ahol a műsor után a község szülötte szobrászművész Jó. zsef Attila-domborművét avat. ták, ünnepi beszédet mondtak, verset és koszorúztak — s amikor vége lett, a szülők fagylal- tozni vitték a gyerekeiket, a fér. fiák sörözni mentek, a fiatalok randevúzni. Ügy érzem, ez itt ünnep volt. Költőnkhöz méltó — mert volt, aki odafigyelt apró szervezési dolgokra, mert a község, a közösség érezte, hogy ez a szoboravatás az ő ünnepe. Ehhez a délutánhoz, ehhez a koszorúzáshoz így vagy úgy, de közük van. És talán ez a kulcsszó eze. ken a jubileumokon. Valaki kell, aki ezekhez az ünnepekhez elvezeti azokat, akik tanulnak, dolgoznak, teszik, ami kell, de akik éhesek az igazi, közösségi ünnepekre. Gállos Orsolya Közös cél a kulturális kincsek ápolása Török kulturális delegáció Pécsett A török kulturális küldöttség délután találkozott a Pécsi Nemzeti Színház és a Pécsi Balett vezetőivel. Szemben balról Oguz Gök- men nagykövet, középen Tevfik Koraltan miniszter, jobbról a felesége. Pénteken délelőtt Pécsre érkezett Tevfik Koraltan, a Török Köztársaság kulturális minisztere és felesége. Baranyai látogatására elkísérte Burhonetlin Ylmaz kulturális államtitkár- helyettes; Kemal Uygul tanácsadó; Oguz Gökmen, a Török Köztársaság budapesti nagykövete és felesége, valamint Canon Irmok kulturális attasé. A küldöttséget délben a Megyei Tanács épületében fogadta Horváth Lajos, a Boranya megyei Tanács elnöke. Jelen volt Takács Gyula elnökhelyettes és dr. Németh Lajos, a Pécs városi Tanács elnökhelyettese. Horváth Lajos köszöntőjében kiemelte, hogy a megyét sok szál fűzi Törökországhoz, köztük baráti kapcsolatunk Kü- tahya megyével. Tevfik Koraltan miniszter válaszában hangsúlyozta: a Magyar Népköztársaság és a Török Köztársaság között semmi olyan probléma nincs, ami a két ország és a két megye közötti baráti kapcsolatokat megakadályozná. Három napja folyó magyarországi hivatalos tárgyalásaik eredményesnek ígérkeznek. Őszinte köszönetét mondott a közös kulturális kincseinket képező magyarországi török történelmi emlékek ápolásáért, gondozásáért. — Pozsgay miniszter úrral való tárgyalásaink keretében áttekintettük a kütahyai Kossuthház és a rodostói Rákóczi-ház helyzetét. Bizakodunk, hogy a közeljövőben aláírásra kerülő kulturális egyezményünket újabb pontokkal gazdagíthatjuk. Ma, amikor a világpolitikai helyzet nem kedvező, rendkívül fontos, hogy két ország, amely földrajzilag nem, de lélekben szomszédos, jó kapcsolatokat ápoljon egymással, hiszen ez a viágbékét szolgálja — hangsúlyozta a török kulturális miniszter, majd megemlítette, hogy magyar kollégájával folyó tárgyalásain szóba került a törvényhozó Szulimán szultán szigetvári- emlékműve. A jószándékú támogatásért ez ügyben külön is köszönetét mondott. Pohárköszöntőjében kiemelte: a két nép a testvéri barátság szellemében él, o fájdalmas emlékek a történelemé. Jóleső érzés mosolygó és jólelkű emberekkel találkozni Magya rorszógon.. Ezután Horváth Lajos tájékoztatta a küldöttséget Baranya megye társadalmi, gazdasági és kulturális helyzetéről, s töröik kori emlékeiről. Oguz Gökmen nagykövet felszólalásában tolmácsolta Horváth Lajosnak Ihsan Sabri Csaglayartgil köztársasági elnök személyes üdvözletét, aki tíz éve külügyminiszterként Ba- ianya részéről őszinte segítőkészséget tapasztalt a szigetvári Szulimán-türbe helyreállítására vonatkozóan. Búcsúzóul a török kulturális miniszter bejelentette: szeretné, ha a kütahyai Kossuth-ház megnyitásán Baranya tanácselnöke is részt venne. A miniszter és kísérete délután megtekintette a Pécsi Balett Salome előadását; ellátogatott pécsi múzeumokba, és megtekintette a város török kori emlékeit. Ma a megyében folytatják látogatásukat. Leleplezések (?) Ha az ember nem nézi meg a hét ikét bemutatóját, az amerikai Földi űrutazást és a francia-olasz Államérdeket, még csak elképzelni sem tudja, mennyi gonosz, álnak, kegyetlen ördögfattya él a világban. A NASA élgárdája például el. 'határozza, hogy a műszaki 'hi. ba miatt meghiúsult Mars-utat a földről, makettek közül kell közvetíteni a világnak — mintha valóban a Marson lennének a bátor asztronauták. S hogy ki ne tudódjon a dolog, „visszatérésüket" úgy rendezik, ‘hogy elégjenek az űrhajósok, akik „haláluk” pillanatában még jó egészségnek örvendenek egy elhagyatott támaszponton. Következésképp meg kell ölni őket... Az Állomérdek fekete figurái pedig azt akadályozzák meg gyilkosságok sorozatával, hogy kitudódjék; a nemzetközi fegyverkereskedelem o tőkés, adott esetben francia állom monopóliuma. Hogy ezt titokban tartsák, soriban teszik el láb alól a biológiatudamányök nyugati professzorait. . . Látszólag ez utóbbi, oz Ál. lamérdek a fajsúlyosabb alkotás, bár nem tudom, hogy egy ma született kisdeden kívül valakinek is kétségei lennének afelől, hogy a fegyverkereskedelem ma a tőkés állaim nagy üzlete. Jó, tegyük fel, ez eddig titok volt. Akkor azortban felvetődik a nagy kérdés: a film rendezőjét, André Cayatte-t miért Qem tette el láb alól a francia titkosrendőrség. Hiszen ő oz, s nem szegény Monica Vitti, aki most a forma szerint ország-világ előtt leleplezi a nagy titkot. Talán azért, mert egy tőkés állam valójában nem hagyja magát leleplezni. Adott esetben még azt sem tartom kizártnak, hogy örül az Államérdek-féle álleleplezéseknek. Hí. szén ennél nagyobb ügyekben is eléggé leplezetlenül mutatja ő saját magát a világnak, örül inkább, mert az ilyesféle „leleplezések" elterelhetik a figyelmet a ténylegesen leleple- zendő'kről — amik azobban jó százötven éve szintén nem titkok. Amióta feltárták a tőkés rendszer működésének szabályait De amiről — gyakran sikerrel — éppen a tőkés állam tereli el a figyelmet álkanf- liktusök propagálásával. Például az Áilamérdékkel. Ha a francia—olasz film ál- pesszimizmusa Okán nem tét. szik, tetszeni kellene az amerikai filmnek, hiszen ott végül is minden jóra fordul. Tetszeni kellene, hiszen egy újságíró kideríti a disznóságot, s megmenti a megölés elől az egyik űrhajóst. De semmi sem mentheti a Földi űrutazás „üzenetének" hazugságait. Míg az előző film azt mondta, hogy nincs mit tenni, ilyen az élet, s így szereli le a nézőt, addig az amerikai nem lesz hűtlen a nagy amerikai hazugsághoz: alapvetően nagyszerű az amerikai életforma. Ha netán mégis felüti fejét gonoszság és igazságtalanság az USA-'ban, akkor mindig vannak becsületes és bátor férfiak, akik helyreállítják az igazságot. Az ilyesféle tanulság a klasszikus western- nek mégcsak valahogy jól állt, hiszen azt felfoghatjuk népme- sepótlékként, a klasszikus western elemeit ellopó kolandfil- mekiben ozoniban már egyértel-. műén népbutítás. Legfeljebb Monica Vittin és Elliott Gouldon szánakozhatunk. Életük nagy tévedései közé tartozhat, hogy elvállalták ezeket a szerepeket az Antonioni. és Bergman-filmek után, amelyben igaz témákban meggyőzően alakítottak valódi embereket. (bodó) Képetnyó el ótt Történelem Oly hosszú tévés hét van mögöttünk, amelyben igazán bőven akadt érdekesség, szórakozás elegendő, de amelyben ezúttal az aktualitás és a történelem dominált. Tito elnök halála az egész világot megmozgatta, hogyne borította volna föl műsorát emiatt a Magyar Televízió is — s ezt most a legdicsérőbb értelemben mondjuk. Ugyancsak dicsérhetjük azokat az aktuális vitaműsorokat is, amelyek hangulatukban is példázzák, hogy a nemzetközi helyzetben igen kemény összecsapások zajlanak. Másfelől az aktualitás és egyidejű jelenlét fémjelezte ezeket a napokat azért is, mert a nézők szeme-füle előtt zajlott a nemzetközi karmester- verseny, am'elynek színvonalát nem kell itt méltatnunk, megtette azt nem egy nemzetközi zsűritag, nem fukarkodván dicsérő jelzőkkel, ami a Magyar Televíziónak erre a kezdeményező, iskolát teremtő rendezvényére vonatkozott. A tévé dicséretét ezúttal tovább kell folytatnunk más vonatkozásban is. Ebben a friss és odafigyelő időszakban volt még egy pont — a meg sem említetteken kívül is —, amely megint csak a szerkesztői gondosságot és koncepciót jelzi. Szombaton vetítették — igaz, a második csatornán — a Mussolini végnapjai című olasz filmet, amely mellesleg igen gyenge produkció volt, dokumentumfilmnek üres, „művészfilmnek" siralmasan didaktikus. Ámde a nézők érdeklődése a közeli múlt eseményei iránt kiapadhatatlan. A második világháború végnapjainak története ezekben a napokban, amikor több helyütt emlékeznek a felszabadulásról, amikor Európa-szerte ünnepük a győzelem napját, különösképpen aktuális. A filmből elég keveset tudtunk meg Olaszországnak erről a forrongó, izgalmas időszakáról, Mussolini viselt dolgairól se sokat, a film mégis jelezte azokat a drámai küzdelmeket, amelyeket az ellenállási mozgalom vívott még a fasiszták bukása után is. Ámde igazából nem ez a film jelentette az élményt, hanem az a beszélgetés, amelyet Leo Va- liani olasz történészprofesszorral folytattak a film után, a film témájához kapcsolódva. Azok a nézők, akiknek elment a kedvük a témától — látván a diktátor elfogatásának és ide-oda szállításánalk ügyetlenül bonyolított történetét a filmben —, akik elcsavarták a készüléket, gondolván, hogy egy olasz történészprofesszor már csak kiegészítéseket fűzhet a látottakhoz, ugyancsak sajnálhatják. Részint "azért, mert Leo Valiani egyik tagja volt annak a szűkebb, háromtagú bizottságnak, amely annak idején az ellenállási mozgalom — és az olasz nép — nevében meghozta az ítéletét Mussolini fölött. Ma történészprofesszor, de évtizedeken át aktív politikus volt, fantasztikus történelmi események tanúja, aki tízévesen Budapesten már megérte a Tanácsköztársaságot, aki az olasz fasizmus első ellenfelei között korán börtönbe, majd emigrációba került, aki megjárta Spanyolországot, aki a második világháborúban is harcolt, s utána is aktív politikus volt sokáig. Mindezt pedig hogyan beszélte el Leo Valiani a magyar tévénézőknek? Magyarul. Olasz és német családból Fiumében született ugyanis, s gyermekkorában tanult meg magyarul és horvátul is. Számos izgalmas kérdésről szólt ez a ma is aktív harcosként élő, rokonszenves idős férfi, így egészen egyéni és hiteles módon a jelen Olaszországáról, az ottani terrorizmusról. Élményt jelentett ez az interjú — kár, hogy nem tartott tovább. H. E.
