Dunántúli Napló, 1980. április (37. évfolyam, 91-118. szám)
1980-04-20 / 108. szám
DN HÉTVÉGE 4. GAZDASÁGPOLITIKA 1980. ÁPRILIS 20. Karácsonyra termel a pécsi süteményesüzem Megfeszített munka Pécs ellátásáért Bizonytalan a második és harmadik sütővonal sorsa Ilyenkor még csendes a Balo- kány környéke. A szuroksötétet a Temető utcai sütödéből kiszűrődő fény bontja meg, korcs kutya oldalog el mellettem, beleszagol a levegőbe, aztán mintha arra várna, hogy kinyíljon az expediáló helyiség ajtaja ... Odabenn asszonyok hajlonga- nak, tésztát mérlegelnek, kiflit formáznak, bádog tálcára rakják szépen sorban a reggelihez valót. Este kilencre jár: már nagyüzem van a kettes és hatos üzemben. A kemence mellől figyelem az emberek munkáját. Percenként ürülnek a kelesztő- ládák. Az üresek ismét egymásra kerülnek. Újabb láda a vetőasztal előtt. A kemencések pillanatok alatt átrakják a sütésre váró zsemlyéket, egyszerre négyet fognak az ujjaik közé. És ez így megy tizenkét órán át, immár harmadik hónapja. Mindebből mi csak annyit észlelünk reggelente, hogy az év eleje óta szebbek és nagyobbak lettek a pécsi zsemlyék. De, hogy milyen áron, azt csak az itt dolgozók tudják igazán. — Kényszerűségből tizenkét- óráznak a munkások. Van nekünk egy csodálatos gépsorunk, — mutat a másik helyiségben lévő berendezésre Matisz Jenő üzemvezető — de azzal nem tu. dunk biztosítani a szabvány által előírt száznyolcvankét milliméteres jrsemlye térfogatot. Ezért tértünk vissza a kézi munkára, de csak ilyen áron vagyunk képesek előállítani a városnak szüséges süteményt. Eddig negyvenötezer forintot emésztettek fel a túlórák az éves béralapból. De a többlet- kereset, végsősoron nem áll arányban az emberek erőfeszítésével. Reméljük, nem sokáig kell ennyit távol lenni a családtól az asszonyainknak: ha megkapjuk a térfogatnövelő farint, ismét visszaállhat a régi munkarend. Herczeg Jánosné zsemleformázó éppen a gépét tisztítja, így mód nyílik néhány perces szusszanásra. Tizedik esztendeje jár a Temető utcai üzembe, de ilyen megfeszített munkára nem emlékszik, mint amit most végeznek. — Amióta tizenkét órát dolgozunk, otthon is át kellett szervezni a dolgokat: azóta alig találkozom a fiammal. Annak idején, a minőség érdekében vállaltuk ezt a munkát, de most már kezdünk kifáradni. Igaz, a februári elszámoláson elérte a hatezerhétszáz forintot, de nem mindig a pénz számít. Abban reménykedem, ha az év végén beindul az új süteményesüzem, én is oda kerülhetek. Még Szedeczky József kemen- céssel félrehúzódunk a vetőasztaltól, három társának kézmozdulatai önkéntelenül felgyorsulnak. — Műszakonként közel ötszáz vetőasztalt kell megraknunk, ami azt jelenti, hogy legalább ötvenezer zsemlyét pakolunk át kézi erővel. Nem csoda, hogy reggelente úgy megyünk el, mintha részegek lennénk. Ezért is várjuk az új üzem megépülését. A pécsi süteményesüzem épí. tésének szükségességét először a hatvanas évek derekán fogalmazták meg, de csak most — mivel a kenyérgyár megvalósítása égetőbb gond volt — jutott abba a helyzetbe a város, a Pécsi Sütőipari Vállalat, hogy a beruházás a megvalósulás szakaszába léphessen. Tíz esztendővel ezelőtt Pécsett naponta hatvanezer zsemlye és ugyanennyi kifli fogyott az üzletekben, a vendéglátóipari egységekben; az egyéb finompékáruk száma alig érte el a negyvenezer darabot. A mostani na. pi gyártásátlagot tekintve százezer kiflit, nyolcvanezer zsemlyét és hatvanezer túrós- és ízestáskát, búrkiflit, kakaóscsigát, sajtosrudat és töpörtyűspo- gácsót fogyaszt a város lakossága. Ezt a hatalmas mennyiséget előállítani mind nagyobb erőfeszítésekbe kerül, és tekintve a finom pékáruk iránti kereslet dinamikus növekedését belátható időn belül egyszerűen ellátási gondokat okozna a jelenlegi behatárolt termelőka. pacitás. Pécs új iparnegyedében, az Engel János úti kenyérgyár mögött már áll az új süteményesüzem váza, a födémeket is beemelték a hatalmas kétszintes csarnok tetejére. Kísérőim Csa- bafi András, a vállalat műszaki osztályvezetője menetközben ismerteti a beruházás legbeszédesebb számadatait. — Az üzem beruházási költ. sége, jelenlegi árszinten számolva nyolcvanhatmillió forint. Az alsó szinten alakítják ki a kiszolgáló létesítményeket, a tmk-műhelyt, az orvosi rendelőt, a rekeszmosót, a sütemény, raktárt, Maga a gyártócsarnok hatvan méter hosszú és tizennyolc méter széles tagolt épület, amely ugyanolyan pirogránit burkolatot kap mint a kenyérgyár. Az üzemet kiszolgáló négy darab egyenként hetven köbméteres lisztsilót az épület mel. lett helyezzük el: az ÉLGÉP- Reimelt kooperációban készülő tartályok várhatóan április végén érkeznek meg. A technológiai szerelés június elején ve. szí kezdetét. A folyamatos tésztakészítő vonalat, mint ahogy a lisztsilókat is, magyar cég ké. szíti. A Werner—Pfleiderer-cég osztrák leányvállalata pedig a zsemlyeformázó, a kelesztő be. rendezést és a kemencét szállítja. A vonal óránként tizennégy és fél ezer zsemlye készítését teszi lehetővé, ami tízórás műszakot tekintve bőven fedezi majd a város igényét. Úgy számítjuk — igaz, ez megfeszített ütemű munkát kíván a kivitelezők, tői, a BÉV-től és az ÉLGÉP-től — hogy az új üzemben karácsonyra kisüthetjük az első zsemlyéket. A beszerelendő folyamatos tésztakészítő vonal korszerűségére egyébként jellemző, hogy azt a munkát amit jelenleg tizenhat ember végez a Temető utcában, maximum három dolgozó egy műszakban látja majd el az automatikus irányítású berendezések segítségével. A műszaki osztály vezetője visszafelé jövet keserűen jegyzi meg, hogy a jelenlegi anyagi fedezetet tekintve, csak a zsem. lyekészítő vonal valósulhat meg. A kifli és az egyéb finompékáruk előállításához szükséges berendezésekre egyszerűen nincs pénz. Gyors számítást végzünk és kiderül: amennyiben csak a zsemlyevonal működik majd, éves szinten — tavaly júniusi árszinten számolva — kétszázhetvenhatezer forint veszteség éri a vállalatot. Ha viszont mindhárom vonal megépülne, az több mint hárommillió forint eredményt hozna o Pécsi Sütőipari Vállalatnak. 'A vállalat ve. zetői abban bíznak — lévén a pékáruellátás alapvető feladat — a felsőbb szervek méltányol, jók gondjaikat: annál is inkább, mert jelenleg a szocialista piacról nem szerezhetők be az említett berendezések. Salamon Gyula Begyógyulnak a Mecsek kősebei"? ff Ma már lehetetlen számonkénti, hogy ki is kötelezhető az 5—30 éve felhagyott Mecsek- béli, Így a tettyei, szamárkúti, báránytetői és a Papp-féle kőbányák rekultivációjára, vagyis olyan átalakítására, hogy a környezetbe harmonikusan illeszkedjenek. A régi tulajdonosok megszűntek, vagy beolvadtak más cégbe, mint a Baranya megyei Építő- és Anyagipari Vállalat a Dél-dunántúli Kőbánya Vállalatba (a DÉLKŐ-be.) Mindenesetre szigorú előírás, hogy legkésőbb három éven belül az egykori bányakezelő rekultivációba fogjon. Ez a türelmi idő napjainkban még tovább csökkent — mondták a Baranya megyei Földhivatalban. Nagyon költőien -azt mondhatnánk, hogy a Mecsek „kő- sebei” ezek az elfelejtett bányák, melyek azonban porzónak, felszínükön át szennyezés éri a mélységi vizeket és 24 órán belül bűzös szemétteleppé alakulnak át. Egyszóval ártalmas környezetszennyezők. Egyesek szerint 5—6, mások szerint 20—25 hektárra tehető az így megbontott felszín a Mecsekben. Bár jó páran enyhítő A statisztika mindenkihez szól Emberek a számok mögött A statisztikát száraz tudományként ismerik a laikusok. Mikor ezt megemlíten dr. Erdélyi Ernőnek, a Központi Statisztikai Hivatal Baranya megyei Igazgatósága egykori igazgató- helyettesének és tájékoztatási osztályvezetőjének, azonnal megcáfol. — A számokon keresztül a társadalmi és gazdasági élet lebontva jelentkezik, a számok mögött emberek vannak — s ezért eleve nem lehet száraz. A statisztika iránytű, s egyben egy társadalomnak a tükre. Harminc esztendeig csináltam, s kijelenthetem, hogy érdekesnek találtam az utolsó percig, annak ellenére, hogy a számokat soha nem szerettem. Az imént azt írtam, hogy egykori igazgatóhelyettes és osztályvezető. Dr. Erdélyi Ernő idén januárban kérte felmentését beosztásai alól, s a nyáron vonul nyugállományba. Pontosan harminc évig dolgozott az igazgatóságon, megszakítás nélkül. — Gyermekkorom óta jól rajzoltam, a képzőművészeti főiskolára szerettem volna menni. Mégis 1941-ben a pécsi jogi egyetemen végeztem. A háború után a városházán főispáni titkár lettem. Egy évig dr. Mün- nich Ferencnek voltam a titkára. Sok támadás ért ekkor, de Münnich elvtárs megnyugtatott: „Erdélyi elvtárs, maga csak tanulja a marxizmust—leniniz- must, a többit bízza rám!" 1950- ben alakult meg Pécsett a KSH Baranya megyei kirendeltsége, ahol szakemberekre volt szükség. Hívtak, én az egyetemen tanultam statisztikát, és szívesen elmentem. Hárman dolgoztunk akkoriban. Néhány év múlva létrehozták a tájékoztatási csoportot, melynek vezetésével dr. Erdélyi Ernőt bízták meg. — A feladatunk az volt, s ez alapjában a mai napig sem változott, hogy a statisztikai adatok alapján elemzéseket, értékeléseket végezzünk, s ezeket eljuttassuk az illetékes szerveknek. Az itt dolgozóknak nagyon széles körű ismeretekkel kell rendelkezniük, nem elég ezt vagy azt a területet jól ismerni. Ennek ellenére mindenkinek van saját szakterülete, amiben aztán'tényleg nagyon otthon kell lennie. Szép munka volt, mert az ember évről évre, hónapról hónapra figyelemmel tudta kísérni, hogy fejlődik a megye, milyen eredményeket mutathat fel Pécs. Beszéd közben időnként megigazítja nyakkendőjét, s homlokáról félretolja őszes haját. — Hibáznunk nem volt szabad. Olyan nem fordulhatott elő, hogy rossz következtetéseket alkossunk. Dr. Erdélyi Ernő most, hogy már nem dolgozik, több időt szentelhet különféle társadalmi funkcióinak, nyolc unokájának, s kedvtelésének, a festésnek, a rajzolásnak. Három évtizedes tevékenységét több kormány- és miniszteri kitüntetéssel jutalmazták. — A stafétát át kell adni a fiataloknak. Ez az élet rendje. Biztos vagyok benne, hogy ők még jobban csinálják majd ... A tájékoztatási osztály élére Böröcz Gyulóné került, egyelőre megbízottként, aki 1967 óta dolgozik az igazgatóságon. — Erdélyi elvtárs tanított be, nagyon sokat köszönhetek neki. Mikor idekerültem, akkor részfeladatokkal kezdtem, aztán fokozatosan bővült a területem. Hosszú időbe telt, míg az egyetemen tanultakat alkalmazni tudtam. Most az élet- színvonal alakulásának a figyelemmel kísérése a feladaDr. Erdélyi Ernő Böröcz Gyuláné tóm. Az az igazság, hogy soha nem érezheti itt az ember úgy, hogy tökéletesen végzi el a munkáját, a másik dolog pedig, hogy mindig tanulni kell. Nagyon fontos a naprakész fel- készültség, elkerülhetetlen a folyamatos önképzés. — Statisztika nélkül már nem lehet irányítani a mai gazdaságot. A tájékoztatás pedig fontos és szép munka. Roszprim Nándor tényként hozzák fel, hogy a jótékony természet nem várt o tájrendezőkre, hiszen gaz, gyom veri fel a bányafalakat és megindult a bokrosodás is. Az biztos, hogy a Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalatot az elmúlt három évtizedben egyszer sem kérték fel, hogy szárazságtűrő cserjéket, fákat telepítsen földlabdáson a volt kőfejtők sziklafelületeibe, rézsűibe. Szerintük ez azért van, mert méregdrága dolog felhagyott kőbányákat újrahasznosítani. A Bányaműszaki Felügyelőségen is ugyanezt az érvet erősítették meg, megtoldva azzal, hogy nagyon kevés az egykori tulajdonosok pénze erre. Egyébként a rekultivációra egyetlen szerv kötelezhet, maga a Bányaműszaki Felügyelőség. A Pécsi Állami Erdőrendezőségen közölték, hogy legalább egy évtizede fáradoznak a bezárt bányák szépítéséért, de csekély sikerrel. Mindenképpen fontos, hogy a Bányaműszaki Felügyelőség megkövetelje: a bányaművelési tervvel együtt szülessen rögtön rekultivációs terv is. S mindezt számon is kérje. Pillanatnyilag a legnagyobb remény a tettyei bányo rendbetételére van, ha a DÉLKŐ valóban határozottan lép ebben az ügyben. A pécsi Városi Tanácson megtudtuk, hogy a hasznosítás sokféle variációja látott napvilágot, így régebben beszéltek a Tettyével kapcsolatban úszómedencéről, sporttelepről, ideiglenes szabadtéri színpadról, víztározóról, kollégiumról is. S most végre reményt keltőek a Pécsi Műszaki Főiskola tanárainak a pihenőpark megvalósítására tett javaslatai. A tanács álláspontja, hogy az északi oldalon megközelíthető erőgépekkel a bánya a rendezési munkák közben és ezért nem szükséges telkek csücskeit, szegélyeit kisajátítani. Erre legfeljebb a déli részen kerülhet sor. A természet- és környezetvédők nagy reményeket fűznek a tettyei bányaudvarhoz, hiszen „természetbe-juttatása” révén végre zöld felület kapcsolhatja össze a Tettyét a mecseki védett parkerdővel és megszűnik a talajpusztulás, ezzel együtt a ritkaszép növényzet elhalása is. Az évtizedek óta terebélyesedő „problémakomplexus" mintha a megoldás utcájába érkezett volna, legalábbis a DÉLKÖ egyik szakemberének, Majsai Lászlónak a megvilágításában: — Megígértük, ha megkapjuk a kozári és a bükkösdi kőbányát, akkor 1986 végéig a mecseki táj esztétikus részévé tesszük a ránk maradt tettyei, szamárkúti, Papp-féle és a Bárány úti művelés alatt nem lévő bányákat. Erre több mint tízmillió forintot fordítunk. Ez év nyarától abbahagyjuk a fejtést a kozáriban és természetesen ott is rekultiváció következik. A 'kantavári bánya nem a miénk, azt a Pécsváradi Építőipari Szövetkezet kezeli. A tettyeiben épp egy éve folyik a fenékfeltöltés építési hulladékkal, földdel, törmelékkel, és eddig legalább ötezer köbméternyit tömöritettünk össze. Legalább 1800 négyzetméteres felvonulási terepre van szükség, mert a régi tulajdonos kibányászta a bányafal biztonsági zónáját is. Még idén befejezzük a rekultivációt a Tettyén. A DÉLKŐ rekultivációs ígéretét pontosan 1976-ban tette, aminek megvalósítása tavaly kezdődött el. Úgy tűnik, hogy a „kősebek” begyógyításának az ügye most már nem torkollik zsákutcába. Csuti János
