Dunántúli Napló, 1979. április (36. évfolyam, 90-117. szám)

1979-04-30 / 117. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Vetnek a Bőlyi Mezőgazdasági Kombinát földjein Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Dunántúli napló XXXVI. évfolyam, 117. szám 1979. április 30., hétfő Ára: 1,60 Ft Májusi munkásiimep H a közvéleménykutatást rendeznénk május el­seje hagyományairól, a történelmi előzmé­nyekről, bizonyára ha­sonló válaszokat kapnánk, legalábbis azoktól, akiknek megfelelő ismeretek állnak a rendelkezésükre a felelet megformálásához. Viszont minden bizonnyal sokszínű', különböző tartalmú lenne a válaszok sora, ha villámkér­désünket így fogalmaznánk meg: „Mit jelent önnek má­jus elseje?" Most, az ünnepre készülve, megkíséreljük mindkét kér­désre megtalálni a legmeg­felelőbb, a legőszintébb vá­laszt. Mert hiszen szép köte­lességünk az emlékezés azok­ra, akik előttünk jártak. Har­cuk, küzdelmeik és áldoza­taik felidézése nem csupán tanulságokkal szolgál, ha­nem erőt is ad hétköznapi dolgaink elvégzéséhez. A világ munkásai, a nem­zetközi munkásosztály kilenc­ven éve ünnepli meg május elsejét, mint a nemzetközi munkásszolidaritás nagy ünne­pét. 1889-ben, Párizsban, a II. Internacionálé alakuló kong­resszusán döntöttek úgy, hogy ezt a napot évről évre meg- ünneplik a világ munkásai, ezzel is nyomatékot adva kö­vetelésüknek: a nyolcórás munkanap bevezetésének. A napot kiválaszthatták volna akár azért is, mert ez a „legtavaszibb” hónap első napja, mintegy magában hor­dozza a jövő ígéretét, a hol­nap biztatását. Május elsejé­nek azonban ennél gazda­gabbak voltak a hagyomá­nyai. Már évszázadokkal ko­rábban, amikor az olasz munkások először tüntettek elnyomóik, kizsákmányolóik ellen és nem sokkal a II. Internacionálé ala­kuló kongresszusa előtt, 1886- ban ezen a napon zajlott le a haymarketi vérengzés. A négy haymarketi mártír emlé­kére, illetve az amerikai mun­kások iránti szolidaritás kife­jezésre juttatása érdekében jelölték meg május elsejét nemzetközi munkásünneppé. Ez hát a történelem. Bár jogos büszkeséggel emlékez­hetünk arra is, hogy a ma­gyar munkások már 1890-ben megünnepelték május elsejét. Azt pedig aligha lehet e né­hány sorban felidézni, meny­nyi áldozattal járt, milyen harci sikereket hozott a múlt század vége óta a tavaszi munkásünnep, amelyet a vi­lágon egyre többfelé ünne­pelnek 1917 óta szabadon. B világ proletárjait egy­ségbe szólító klasszikus üzenet az idén is sokfe­lé felhangzik majd a májusi munkásünnepen és időszerűsége legalább akkora, mint akkoriban volt, amikor a május elseje meg­ünneplésére szóló felhívás megjelent. Mert - bár a munkásosztály követelése az­óta teljesült — a dolgozók megosztottsága legalább ak­kora, mint kezdetben volt. A nemzeti és nemzetközi szakszervezeti központok csak­nem mindegyike felhívja tag­jait a munkásünnep megtar­tására, de világszerte módo­sul az ünnep tartalma, mon­danivalója. Nem egy helyütt az osztálybéke fórumává avatják az osztályharc hagyo­mányos napját. De nem az egymás bírálatának, gyakor­lata elemzésének kívánjuk szentelni ezeket a sorokat. Mert vannak — és ezt éppen május elseje alkalmából he­lyes elmondanunk — biztató jelei a közeledésnek, a jobb megértésnek a nemzetközi szakszervezeti mozgalmon be­lül. És most, 1979-ben ezek­nek a biztató jelenségeknek megőrzésére kell a figyelmün­ket fordítani. A hatvanas—hetvenes évek politikai enyhülése nem ma­radt hatástalan a nemzetkö­zi munkásmozgalomra sem, bár jóval lassabban és jóval több bizalmatlansággal ment végbe a közeledés folyamata, mint a különböző társadalmi berendezkedésű államok közt. Az ideológiai, világnézeti kü­lönbségek meghatározóbban gátolták az együttműködést, mint más területen. S gyakor­latilag egy negyedszázad so­rán megkövesedett gyanak­vást kellett feloldani. A nemzetközi monopóliu­mokkal szemben, a siker re­ményében, csak a nemzetközi összefogás erejével vehetik fel a harcot a munkások. Eh­hez pedig nem elegendőek a kétoldalú kontaktusok. A sokoldalú együttműködés kereteit eddig csak Európá­ban sikerült kialakítani. Vagy pontosabban: sikerült fórumot teremteni az olyan kérdések megvitatása számára, ame­lyekben nagyjából-egészéből egyetértés mutatkozik. És ez nem kevés! Idén ősszel lesz a svájci Genfben az európai szakszervezeti vezetők har­madik konferenciája. Egy előkészítő tanácskozás után ugyanis két ízben foglaltak helyet egy tanácskozó terem­ben a kontinens valamennyi nemzeti szakszervezetének irányítói. A munkásokat köz­vetlenül érintő kérdéseket vi­tatták meg. Sokan nehezményezik, hogy olyan általános érvényű, és lényegében ugyancsak érdek- védelmi kérdések, mint a bé­ke megőrzése, a biztonság garanciáinak megszilárdítása, a leszerelés előmozdítása, nem kerültek napirendre. Ezekben a politikai kérdések­ben azonban már túl sok a lényeges nézetkülönbség, így napirendre tűzésük azzal a veszéllyel járna, hogy az egész konferencia kudarcba fullad. Ezt pedig nem szabad megkockáztatni. B evezetőben két kérdést tettünk fel. A szubjek­tív jelentéstartalmú má­sodikra még nem ad­tunk választ. Május el­seje számunkra a béke ígé­rete. Biztatás arra, hogy a világon mindenütt emberibbé formálódik a munkásélet, szo­rosabbá válik a kézfogás, erősebbé a szolidaritás. Mert 90 esztendő bebizonyította, hogy a nemzetközi munkás­szolidaritás nagy győzelmek­re képes. Üjmecsekalja Uj szakasz a Hl Elf lf-ös bánva üzemi beruházáson Helyükön vannak a szállítóakna szerelvényei Következik a légakna mélyítése Üj szakaszához érkezett az or­szág egyik legnagyobb bányá­szati beruházása, a Mecseki Ércbányászati Vállalat V-ös bá­nyaüzemének építése. A Bányá­szati Aknamélyítő Vállalat a szállítóaknát április elejére a kívánt szállítási mélységig sze- relvényezte, ezzel együtt meg­kezdődött az aknamélyítők elvo­nulása a szállítóaknáról. Az új szakaszt most az jelenti, hogy az onnan 860 méterre lévő lég­aknához vonulnak, s újabb nagy munkába kezdenek. Egyébként ha elkészül, ez lesz a legmé­lyebb légakna a Mecsekben. A szállítóakna szerelésén négy cég: a Bányászati Aknamélyítő Vállalat, az Országos Bánya­gépgyártó Vállalat, a VERTESZ Villamoserőmű Tervező és Sze­relő Vállalat, a Gép- és Felvo­nószerelő Vállalat vett részt. A munkával, melynek minden egyes ütemét hálótervbe foglal- - ták, gyorsan, a tervezett 9 hó­nap helyett 6 hónap alatt vé­geztek. Az aknamélyítők nyárig tartó folyamatos elvonulása utón a szállítóakna külszíne jön moz­gásba, a Baranya megyei Álla­mi Építőipari Vállalat megkezdi az aknatorony olapozásának földmunkáit, ezt követően az aknamélyítők elkészítik a vas­beton alapokat, s ezen maga­sodik majd föl csúszózsalus technológiával az 58 méter ma­gas aknatorony. A torony ala­pozásával év végéig készülnek el, az aknatorony építése tehát jövőre kezdődhet. Ugyanakkor a föld alatt is tovább folytatód­nak a bányabeli munkák, a vak­aknák mélyítése, a rakodók ki­hajtása. A soron következő új nagy feladatot, mint említettük, a légakna jelenti. Az aknamélyí­tők berendezéseikkel ide vonul, nak át, s rendezkednek be a külszínen. A légakna környezeté­ben már folyik a tereprendezés, ezt követően kiépítik a szüksé­ges energia-, víz- és sűrített- levegő-hálózatot. A dolgozók elhelyezésére újszerű megoldást találtak: egy debreceni gyár­tól komplett — kívül alumínium bordáslemez, belül fényezett fa­rostlemez borítású — barakko­kat rendeltek, melyeket konté­nerként szállítanak a helyszín­re. öt ilyen, egyenként 18 négy­zetméter alapterületű, közmű­vekkel ellátott, irodának és me­legedőnek használt barakkot állítanak fel. A tervek szerint év végéig az összes mélyítő be­rendezés a helyére kerül, fölébe pedig épületet húznak. A MÉV V-ös bányaüzemének beruházásán a külszínen jelen­leg 200—220-an, a föld alatt 110-en dolgoznak. A tervek sze­rint az idén, csakúgy mint ta­valy, 300 millió forintnyi össze­get ruháznak be. Hogy meddig tart a beruházás? Az V-ös bá­nyaüzem a következő ötéves tervidőszakban kezd termelni, miután az új üzemnek a kimerü­lő 11-es, majd lll-as bányaüze­mek helyébe kell belépnie. Lé­nyegében tehát kapacitástartó beruházás. Teljes kapacitását fokozatosan, a hetedik ötéves tervidőszakban — ekkor hagynak fel a lll-as üzemi termeléssel — éri el. (— mz —)

Next

/
Oldalképek
Tartalom