Dunántúli Napló, 1979. április (36. évfolyam, 90-117. szám)
1979-04-30 / 117. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Vetnek a Bőlyi Mezőgazdasági Kombinát földjein Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Dunántúli napló XXXVI. évfolyam, 117. szám 1979. április 30., hétfő Ára: 1,60 Ft Májusi munkásiimep H a közvéleménykutatást rendeznénk május elseje hagyományairól, a történelmi előzményekről, bizonyára hasonló válaszokat kapnánk, legalábbis azoktól, akiknek megfelelő ismeretek állnak a rendelkezésükre a felelet megformálásához. Viszont minden bizonnyal sokszínű', különböző tartalmú lenne a válaszok sora, ha villámkérdésünket így fogalmaznánk meg: „Mit jelent önnek május elseje?" Most, az ünnepre készülve, megkíséreljük mindkét kérdésre megtalálni a legmegfelelőbb, a legőszintébb választ. Mert hiszen szép kötelességünk az emlékezés azokra, akik előttünk jártak. Harcuk, küzdelmeik és áldozataik felidézése nem csupán tanulságokkal szolgál, hanem erőt is ad hétköznapi dolgaink elvégzéséhez. A világ munkásai, a nemzetközi munkásosztály kilencven éve ünnepli meg május elsejét, mint a nemzetközi munkásszolidaritás nagy ünnepét. 1889-ben, Párizsban, a II. Internacionálé alakuló kongresszusán döntöttek úgy, hogy ezt a napot évről évre meg- ünneplik a világ munkásai, ezzel is nyomatékot adva követelésüknek: a nyolcórás munkanap bevezetésének. A napot kiválaszthatták volna akár azért is, mert ez a „legtavaszibb” hónap első napja, mintegy magában hordozza a jövő ígéretét, a holnap biztatását. Május elsejének azonban ennél gazdagabbak voltak a hagyományai. Már évszázadokkal korábban, amikor az olasz munkások először tüntettek elnyomóik, kizsákmányolóik ellen és nem sokkal a II. Internacionálé alakuló kongresszusa előtt, 1886- ban ezen a napon zajlott le a haymarketi vérengzés. A négy haymarketi mártír emlékére, illetve az amerikai munkások iránti szolidaritás kifejezésre juttatása érdekében jelölték meg május elsejét nemzetközi munkásünneppé. Ez hát a történelem. Bár jogos büszkeséggel emlékezhetünk arra is, hogy a magyar munkások már 1890-ben megünnepelték május elsejét. Azt pedig aligha lehet e néhány sorban felidézni, menynyi áldozattal járt, milyen harci sikereket hozott a múlt század vége óta a tavaszi munkásünnep, amelyet a világon egyre többfelé ünnepelnek 1917 óta szabadon. B világ proletárjait egységbe szólító klasszikus üzenet az idén is sokfelé felhangzik majd a májusi munkásünnepen és időszerűsége legalább akkora, mint akkoriban volt, amikor a május elseje megünneplésére szóló felhívás megjelent. Mert - bár a munkásosztály követelése azóta teljesült — a dolgozók megosztottsága legalább akkora, mint kezdetben volt. A nemzeti és nemzetközi szakszervezeti központok csaknem mindegyike felhívja tagjait a munkásünnep megtartására, de világszerte módosul az ünnep tartalma, mondanivalója. Nem egy helyütt az osztálybéke fórumává avatják az osztályharc hagyományos napját. De nem az egymás bírálatának, gyakorlata elemzésének kívánjuk szentelni ezeket a sorokat. Mert vannak — és ezt éppen május elseje alkalmából helyes elmondanunk — biztató jelei a közeledésnek, a jobb megértésnek a nemzetközi szakszervezeti mozgalmon belül. És most, 1979-ben ezeknek a biztató jelenségeknek megőrzésére kell a figyelmünket fordítani. A hatvanas—hetvenes évek politikai enyhülése nem maradt hatástalan a nemzetközi munkásmozgalomra sem, bár jóval lassabban és jóval több bizalmatlansággal ment végbe a közeledés folyamata, mint a különböző társadalmi berendezkedésű államok közt. Az ideológiai, világnézeti különbségek meghatározóbban gátolták az együttműködést, mint más területen. S gyakorlatilag egy negyedszázad során megkövesedett gyanakvást kellett feloldani. A nemzetközi monopóliumokkal szemben, a siker reményében, csak a nemzetközi összefogás erejével vehetik fel a harcot a munkások. Ehhez pedig nem elegendőek a kétoldalú kontaktusok. A sokoldalú együttműködés kereteit eddig csak Európában sikerült kialakítani. Vagy pontosabban: sikerült fórumot teremteni az olyan kérdések megvitatása számára, amelyekben nagyjából-egészéből egyetértés mutatkozik. És ez nem kevés! Idén ősszel lesz a svájci Genfben az európai szakszervezeti vezetők harmadik konferenciája. Egy előkészítő tanácskozás után ugyanis két ízben foglaltak helyet egy tanácskozó teremben a kontinens valamennyi nemzeti szakszervezetének irányítói. A munkásokat közvetlenül érintő kérdéseket vitatták meg. Sokan nehezményezik, hogy olyan általános érvényű, és lényegében ugyancsak érdek- védelmi kérdések, mint a béke megőrzése, a biztonság garanciáinak megszilárdítása, a leszerelés előmozdítása, nem kerültek napirendre. Ezekben a politikai kérdésekben azonban már túl sok a lényeges nézetkülönbség, így napirendre tűzésük azzal a veszéllyel járna, hogy az egész konferencia kudarcba fullad. Ezt pedig nem szabad megkockáztatni. B evezetőben két kérdést tettünk fel. A szubjektív jelentéstartalmú másodikra még nem adtunk választ. Május elseje számunkra a béke ígérete. Biztatás arra, hogy a világon mindenütt emberibbé formálódik a munkásélet, szorosabbá válik a kézfogás, erősebbé a szolidaritás. Mert 90 esztendő bebizonyította, hogy a nemzetközi munkásszolidaritás nagy győzelmekre képes. Üjmecsekalja Uj szakasz a Hl Elf lf-ös bánva üzemi beruházáson Helyükön vannak a szállítóakna szerelvényei Következik a légakna mélyítése Üj szakaszához érkezett az ország egyik legnagyobb bányászati beruházása, a Mecseki Ércbányászati Vállalat V-ös bányaüzemének építése. A Bányászati Aknamélyítő Vállalat a szállítóaknát április elejére a kívánt szállítási mélységig sze- relvényezte, ezzel együtt megkezdődött az aknamélyítők elvonulása a szállítóaknáról. Az új szakaszt most az jelenti, hogy az onnan 860 méterre lévő légaknához vonulnak, s újabb nagy munkába kezdenek. Egyébként ha elkészül, ez lesz a legmélyebb légakna a Mecsekben. A szállítóakna szerelésén négy cég: a Bányászati Aknamélyítő Vállalat, az Országos Bányagépgyártó Vállalat, a VERTESZ Villamoserőmű Tervező és Szerelő Vállalat, a Gép- és Felvonószerelő Vállalat vett részt. A munkával, melynek minden egyes ütemét hálótervbe foglal- - ták, gyorsan, a tervezett 9 hónap helyett 6 hónap alatt végeztek. Az aknamélyítők nyárig tartó folyamatos elvonulása utón a szállítóakna külszíne jön mozgásba, a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat megkezdi az aknatorony olapozásának földmunkáit, ezt követően az aknamélyítők elkészítik a vasbeton alapokat, s ezen magasodik majd föl csúszózsalus technológiával az 58 méter magas aknatorony. A torony alapozásával év végéig készülnek el, az aknatorony építése tehát jövőre kezdődhet. Ugyanakkor a föld alatt is tovább folytatódnak a bányabeli munkák, a vakaknák mélyítése, a rakodók kihajtása. A soron következő új nagy feladatot, mint említettük, a légakna jelenti. Az aknamélyítők berendezéseikkel ide vonul, nak át, s rendezkednek be a külszínen. A légakna környezetében már folyik a tereprendezés, ezt követően kiépítik a szükséges energia-, víz- és sűrített- levegő-hálózatot. A dolgozók elhelyezésére újszerű megoldást találtak: egy debreceni gyártól komplett — kívül alumínium bordáslemez, belül fényezett farostlemez borítású — barakkokat rendeltek, melyeket konténerként szállítanak a helyszínre. öt ilyen, egyenként 18 négyzetméter alapterületű, közművekkel ellátott, irodának és melegedőnek használt barakkot állítanak fel. A tervek szerint év végéig az összes mélyítő berendezés a helyére kerül, fölébe pedig épületet húznak. A MÉV V-ös bányaüzemének beruházásán a külszínen jelenleg 200—220-an, a föld alatt 110-en dolgoznak. A tervek szerint az idén, csakúgy mint tavaly, 300 millió forintnyi összeget ruháznak be. Hogy meddig tart a beruházás? Az V-ös bányaüzem a következő ötéves tervidőszakban kezd termelni, miután az új üzemnek a kimerülő 11-es, majd lll-as bányaüzemek helyébe kell belépnie. Lényegében tehát kapacitástartó beruházás. Teljes kapacitását fokozatosan, a hetedik ötéves tervidőszakban — ekkor hagynak fel a lll-as üzemi termeléssel — éri el. (— mz —)
