Dunántúli Napló, 1979. március (36. évfolyam, 59-89. szám)
1979-03-25 / 83. szám
GAZDASÁGPOLITIKA DN HÉTVÉGE 3. 1979. MÁRCIUS 25. Hatékonyabban, gazdaságosabban Lendületes fejlődés az állami gazdaságokban Bátor kezdeményezésre, kockázatvállalásra serkentenek az új ösztönzőrendszerek Ketffele megoldási afanlat ÚJ út épül a belváros északi peremén Érintő utak rendszere tehermentesíti majd Pécs történelmi városközpontját Klenczner András, az Állami Gazdaságok Országos Központja vezérigazgatója fogadta a Központi Sajtószolgálat munkatársát és válaszolt az ágazat 1978. évi eredményeivel, 1979. évi feladataival, kapcsolatos kérdésekre. . — A szélesebb közvélemény csak felületesen ismeri az állami gazdaságok szervezeti felépítését. Ezért talán tisztázzuk elöljáróban,, hogy az AGOK minisztérium-e, avagy tröszt? — Egyik sem. Valamikor nagyon régen valóban működött állami gazdasági minisztérium, majd az egy megyében működő gazdaságokat trösztökbe tömörítették. Közben azonban megváltozott az állami gazdaságok jellege és minősége. Erőteljes szakosodás és koncentrálás zajlott le, a vezetés felnőtt a feladatokhoz. Az állami gazdaságok ma már vállalatok, önálló gazdálkodással és felelősséggel. Az eredmények jórészt a vezetéstől, a kockázatvállalási készségtől függenek, és veszteséges mérleg esetén itt is jön a szanálási bizottság. Itt sem tud sokáig helyén maradni az a vezető, aki a vállalatot eredménytelenül vezeti. Az állami gazdaságokban ugyanúgy működnek az üzemi demokrácia fórumai, mint bármely más állami vállalatnál. Mi is a MÉM hatáskörébe tartozunk, a minisztérium azonban nem tud és nem is akar a 125 vállalat ügyeivel részletesen foglalkozni. Ezért a tulajdonosi felügyelet ellátását az Állami Gazdaságok Országos Központjára bízza. Mi azonban nem vagyunk hatóság, ilyen jellegű feladatot nem látunk el, hanem talán úgy lehetne fogalmazni: olyan speciális vállalati központ, amelynek feladata tömören, hogy biztosítsa az állami gazdaságok összességének gazdasági fejlődését, koordinálja az állami gazdaságok termelésfejlesztését az országos tervekkel, gondoskodjék az állami gazdaságok vezetési színvonalának javításáról, ellássa a tulajdonosi felügyeletet. Jogkörünkbe tartozik a fontosabb személyi kérdések, eldöntése, a hatósági törvényességi felügyeletet viszont a megyei tanácsok végzik el. Szervezetünk ebben az évben egyszerűsödött. Mostanáig minden megyében kihelyezett főosztályunk működött. Ezek segítették a gazdaságok napi ügyeinek intézését. Hasznos, jó munkát végeztek, de a gazdaságok mai helyzete már nem igényli közreműködésüket. Ezért a megyei főosztályok megszűntek, csupán a vállalatfelügyeleti főosztályunk szervezett öt kirendeltséget. Ezek székhelye: Pécs, Keszthely, Szeged, Debrecen és Miskolc. Az így felszabadult szakemberek másutt kaptak funkciót. — Ezek után hadd tegyem fel az első gyakorlati kérdést: hogyan sikerült az 1978. esztendő? — Alapjában véve jól. Folytatódott az a lendületes fejlődés, amely már több mint tíz éve jellemzi az állami gazdaságokat. Tavaly az üzemi termelési érték 7 százalékkal növekedett. * Hektáronkénti termésátlagunk búzából 45,8 mázsa, kukoricából majdnem 60, cukorrépából 360, burgonyából 250 mázsa volt. Büszkék vagyunk az állattenyésztésre, amely 1975- ben a nyereségnek még csak 15 százalékát adta, az elmúlt esztendőben pedig már 35 százalékát. Egy tehén éves átlagos hozama 4380 liter, egy kocára évi 17,5 mázsa hústermelés jut. Baromfitenyésztésünk magas színvonalú, a juhászat erőteljesen javul, a halászattal azonban komoly gondjaink vannak. Előbbre jutottunk szociális feladataink betöltésében. Tavaly egy dolgozóra átlag 330 ezer forint termelési érték és 41 ezer forint átlagkereset jutott. A munkahelyi viszonyok az utóbbi időben gyorsan javulnak, a múltból örökölt földpadlós „cselédlakásnak”, „tanyalakásnak” mintegy felét sikerült modern lakásra kicserélni. — Bizonyára meghúzódik valami az óvatos fogalmazás mögött, amely szerint az eredmények „alapjában véve jók" voltak? — Igen. A termelési eredmények javulását nem követi a nyereség, az eredmény emelkedése. Az 1978. évről készült mérlegünk 3650 millió forint tiszta nyereséget mutat és ez csaknem 400 millióval kevesebb az előző évinél. Az okok — mint mindenütt — erősen összetettek. Egyet kiemelnék. Gazdaságaink között erős a differenciálódás. Ez persze a világon mindenütt így van. Abba azonban már nem nyugodhatunk bele, hogy a legjobb gazdaságokban 0,8 órai munkával állítanak elő egy mázsa búzát, az országos átlag pedig C 9ak 2,2 óra. Ugyanez egy mázsa marhahúsra számítva 11,4 és 33,5 óra. Jó gazdaságaink 3,8 kilogramm abrakot, szemestakarmányt használnak egy kiló sertéshús előállítására, az országos átlag pedig 4,3 kilogramm. A különbség itt már kisebb, de a sertéíhizlalás nem tájjellegű tevékenység, ez az eltérés sem indokolható.. . — Mit várnak az 1979. esztendőtől? — Szeretnénk, ha továbbra is töretlen maradna a fejlődés. Erre az évre az üzemi termelési érték újabb 6 százalékos növelését tervezzük, említésre méltó szerkezeti módosítás nélkül. A feltételek nagyjából adottak, egy-két géptípus és néhány növényvédőszer kivételével minden eszköz és anyag rendelkezésre áll, ami a termelés fokozásához szükséges. Bízunk a gazdaságok dolgozóiban és az évek során felhalmozódott szellemi tőke kamatozásában is. Szeretném megelőzni a ,',feltételek nagyjából adottak" kifejezésre vonatkozó pótkérdést. Ezért elmondom, hogy egy ponton itt is gondjaink vannak. Ez pedig a beruházás. Az eredménycsökkenés, valamint egyéb okok miatt az idén majdnem a felére csökkent a gazdaságok nyereségéből képezhető fejlesztési alap. Ez ugyan az idei termelési eredményeket nem veszélyezteti, hiszen eddig minden évben többet ruháztunk be, mint amit a terv előírt. A hatás majd 1980—81-ben mutatkozna, de ezt szeretnénk elkerülni. Mindent elkövetünk, hogy már az idén gyorsabban növeljük a gazdálkodás eredményességét, nyereségét, hasznát, azt a bizonyos hatékonyságot. Mert akkor a nagyobb nyereségből ismét többet ruházhatunk majd be. Tisztában vagyunk azzal, hogy a leggyorsabban a legtöbb eredményt a legjobb vállalatainktól várhatjuk. Az országos tekintélynek örvendő, ismert gazdaságoktól. De ez kevés. Meg akarjuk mozdítani azokat a gazdaságokat is, ahol aránytalanul sok munkát, takarmányt, egyebet használnak fel ugyanannyi termék előállítására. Senkitől sem kívánjuk, hogy a termeléstől anyagot, költséget vonjon el, s úgy gazdálkodjon, de azt igen, hogy a felhasznált anyagokból, költségből többet hozzon ki, több nyereséget, ehhez kezdeményezni kell, többet kockáztatni. Ehhez igazítjuk az ösztönzési rendszert és a káder- politikát, erre mozgósítjuk az állami gazdaságok minden szellemi erejét. — Kivánjuk, hogy sikerüljön. Es még egyetlen kérdés, ami talán nem is napi ak- tualitású. Az állami gazdaságokat annak idején arra alapították, hogy mutassanak példát az új módszerek bevezetésében; segítsék a tsz-eket vetőmaggal, tenyészanyaggal, szakemberekkel; járuljanak hozzá az ország ellátásához. Hogyan állnak ennek a feladatnak a teljesítésével, egyáltalán érvényes-e még ez az igény? — Érvényes! Sőt, az a kérdésben nem szereplő része is, hogy számunkra az állam korábban kedvezőbb körülményeket teremtett, gyorsabban növelhettük alapjainkat, mint a termelőszövetkezetek. A tsz-ek- ben 30 ezer forint értékű állóeszköz jut egy hektárra, nálunk 50 ezer forint érték. Ennek megfelelően a bruttó termelési érték egy ha-ra az állami gazdaságokban kereken 31 ezer Ft, míg a termelőszövetkezetek közös gazdaságaiban 18,2 ezer forint. A nagyobb eszközértékét magyarázza az eltérő termésszerkezet. Míg országos átlagban 40 számosállat jut száz hektárra (a tsz-ekben kevesebb), nálunk negyvenhét. A mi hozamaink, jelentéktelen kivételektől eltekintve, meghaladják az országos átlagot. Az ország szántóterületének 14 százalékán az országos árutermelés 18—20 százalékát állítjuk elő. Ma már persze nincsenek vagy alig vannak monopol feladataink, de tevékenységünknek ma is egyik legfontosabb része az úgynevezett biológiai alapanyagok — vetőmag, szaporítóanyag, tenyészállat stb.— előállítása, talán nem is rossz eredménnyel. Arról sincsen szó, hogy gyámkodni akarnánk a termelőszövetkezetek fölött, erre már régen nincs szükség. Viszont elmondhatom, hogy a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság néhány korszerű termelési vagy szervezési módszerét ml próbáltuk, mi fejlesztettük ki. Ezen túl pedig kezdeményező szerepet vállaltunk a termelési rendszerek kialakításában, „bejáratásában” is. Azon vagyunk, hogy minden tőlünk telhető módon ezután is helytálljunk. Földeák! Béla Új útrendszer — az érintő utak rendszere — épül lépésről lépésre Pécs belvárosa körül. Hajdan szűk utcácskák lépnek elő fontos városi útvonalakká, hogy majdan, amikor kiépül az egységes rendszer, végre komolyan gondolhassunk a történelmi városközpont tehermentesítésére. A nyugati érintő út — a Landler Jenő utca — már elkészült, az észak érintő út eljutott a belváros északnyugati sarkáig, az ún. Landler-csomópontig. Most készítik elő az északi érintő út Aradi vértanúk úti és Vak Boty- tyán utcai szakaszának építését, amelyhez csatlakozik majd a budai városrész rekonstrukciója során a 6-os útról a Lánc utca környékén induló keleti érintő út. A belvárost övező korszerű útgyűrű ma még szinte felmérhetetlen jelentőségű a város- központ jövőjét illetően. ♦ Az egészben talán a belváros északi peremén húzódó út építése a legjelentősebb vállalkozás. Ennek érdekében folyik évek óta a városfal külső oldalához ragasztott , házsor bontása, amivel idén a Meredek utcáig érnek el. Csak az építési törmelék és a fölösleges föld elszállítása e térségből eddig 4 és fél millió forintjába került a városnak; ennek a többszörösére rúg a kisajátítás és a lakások visszapótlásának a költsége. Megéri? A vállalkozás kettős célt szolgál: a már nagyon nélkülözött út megépítését és a középkori városfal — mint hazánkban egyedülálló műemlék — bemutathatóvá tételét. A domborzat fölöttébb szeszélyes. Nézzük csak a Landler Jenő utca felől, ahol a csomópont tengerszint feletti magassága 169,6 méter: az út innen emelkedik a Vilmos utcáig, onnan enyhén lejt, majd a -Nyíl utca után ismét emelkedni kezd, a Mecsek utcánál 184,6 m a magasság, ami a Hunyadi út tengelyében 178,2-re csökken, itt aztán meredeken emelkedik az út, s a Kálvária-domb előtt már 195,2 m a magasság. Innen aztán végig lejt. Látható: a Hunyadi úti keresztezés olyan, hogy a két utat szintben el kell választani egymástól, a Hunyadi út fölött felüljárón kell átvinni az utat. A kérdőjel itt jelent meg. Szabad-e — úgymond — elcsúfítani a városképet egy ilyen „idegen” testtel? A példa adott: Budapesten a Baross téri felüljáró is hogy beletenye- rel a városképbe. Csakhogy az a felüljáró már kilométernyi távolságból zavarja a látványt, eltakarva a Keleti pályaudvart. De mit takarhat egy Hunyadi úti felüljáró? „Hála" a Megye köz fölötti törésnek, alulról jőve csak mintegy 180 méternyi távolságon „élvezhetjük” majd a látványt; fölülről jőve ugyanez a helyzet, alig 200 méternyi út, míg a híd szalagja eltakar valamit az alsó 180-ból, Aligha megalapozott tehát az aggodalom, hisz a város más pontjairól még kevésbé nyújt zavaró látványt. ♦ A tervezés előrehaladott állapotban van: a Pécsi Tervező Vállalatnál elkészült az útterv, az UVATERV alvállalkozóként elkészítette a 82 méteres felüljáró tervét. Mindezek birtokában az UNIBER már megkezdte a munka előkészítését, jóllehet a város csak 1980-ban tud a pinceprogram terhére fedezetet biztosítani e célra. Miért a pincepénzből? Az állami támogatással együtt bizonyos feladatokat is megszabtak: a pincékkel terhelt belváros körül tehermentesítő utakat kell építeni, meg kell oldani, hogy a hegyről lezúduló csapadékvíz ne jusson a felszínen a belváros területére. A belváros fölött ez az első vonal a csapadékvizek megfogására. Milyen lenne e terv szerint az út? Nagyjából követné — legalábbis az Aradi vértanúk úti szakaszon — az út mai vonalát, a Hunyadi úti keresztezésben a felüljáróval korrigálná a két útszakasz közti törést, az úton átnyúló Kálvária-dombból pedig mintegy 5 méternyit lefaragnának, a felüljáró azonban még így is enyhe lejtéssel hidalná át a Hunyadi utat. Nyilvánvaló, hogy megfelelő kapcsolatot kell teremteni az északi érintő út és a Hunyadi út között. Ezt az Aradi vértanúk úti oldalon építendő le- és felhajtó ágakkal oldanák meg. A terv teljes egészében szabadon hagyja az egykori várárkot, lehetővé téve az igen hézagoson megmaradt kontrafal maradványainak bemutatását. (A kontrafal a várárkot védte a beomlás- tó1 — a várfallal szemben.) Ennél a megoldásnál megmarad a Kodály Zoltán út és az Aradi vértanúk útja közötti nyomvonaleltérés, az utat a déli oldalon hosszú szakaszon vasbeton támfal védené. Magát a várárkot a nyugati oldalihoz hasonló sétánnyá lehetne formálni. ♦ A továbbgondolkodásra a PTV-nél Biczó László építész kapott megbízást: „Abból indulok ki, hogy itt véglegeset kell csinálni, a bővítés — majd egyszer — hihetetlenül drága lenne. Ezért mindent nagyon jól kell csinálni: az utcák kapcsolatait, a Hunyadi úti csomópontot," a városfal bemutatását és megközelítését... s mindezt úgy, hogy nyitva hagyjuk az utat egy későbbi nagyobb arányú építkezéshez az Aradi vértanúk útja északi oldalán (és másutt is), amit — ismerve annak óriási terhét — egyelőre nem bántottak. Úgy vélem, hogy nemcsak a meglevő városképi értékekhez kell igazítanunk az egész objektumot, hanem azokhoz is, amiket általa lehet létrehozni. Tehát: az út egésze optimálisan alkudjon meg régi értékeinkkel, tudja azokat a korszerű paramétereket, amelyek több évtized múltán is biztosítják jó használhatóságát, ne rombolja a városképi értékeket, tegye lehetővé újak kibontakozását.” A Biczó-féle alternatíva szerint az utat nem az eredeti nyomvonalon kellene vinni, hanem a Landler csomópontról a törést kiküszöbölve a várárokba kellene vinni. Elszakadva az eredeti úttól, egyenletesebben emelkedő terepen lehetne vinni az új utat, nem lenne szükség a déli oldal hatalmas vasbeton támfalára, helyette sokkal egyszerűbbet kellene az északi oldalon építeni, a közművek elhelyezésére egyszerűbb lehetőség kínálkozik, Igaz, hogy a városfal menti sétány — ha nem is teljes egészében — elveszne, viszont egy olyan panoráma-sétányt lehetne nyerni az északi oldalon, amit soha nem fenyegetne az a veszély, hogy a déli oldalát beépítik, megszüntetve a kilátást. Több ponton meg lehetne nyitni a városfalat, s ezzel új gyalogos útvonalakat lehetne kialakítani a belváros megközelítésére. Igen szép megoldásnak kínálkozik az a gyalogoshíd, ami a Kálvária-domb alatti majdani bevágás fölött kötné össze a dombot a várfal legmagasabban fekvő bástyájával. ♦ Ez valósul-e meg vagy a másik? Döntés végett két megoldási ajánlatot tesznek az asztalra. Előbb azonban az Országos Műemléki Felügyelőségnek is véleményt kell mondania. Sok múlik azon, hogy ragaszkodik-e a majdnem nem létező kontrafal bemutatásához vagy megérti-e, hogy a várárokban vezetett út a fölötte emelkedő panorámasétánnyal korszerű funkcióval felruházva sokkal hatásosabban érzékeltetheti velünk a várárkot, ami végeredményben a mintegy 1200 méternyi útszakasznak csupán az egyhatodá- ra terjed ki. Hársfai István Aradi vértanúk útja és a Hunyadi út torkolata
