Dunántúli Napló, 1978. november (35. évfolyam, 302-330. szám)
1978-11-06 / 307. szám
A Dunántúlt napló 1978. november 8., hétfő A fogászati ellátás szint alatt... Fogorvosképzés Baranyában Baranyának Kevés a jó és jól felszerelt rendelő Statisztikából idézek: Baranyában a fogászati órák száma 547, ami azt jelenti, hogy 10 000 lakos fogának rendbetételére 12,6 óra jut- Nem sok. (Országosan 13,2-es átlagról beszélünk.) Hogyan lehetne előrébb lépni, mit kellene az egészségügynek — társadalmunknak — tennie azért, hogy kimozduljunk a holtpontról? Dr. Szabó Imre professzor, a PO- TE Fogászati Klinikájának igazgatója segítségével próbáltunk a kérdésre választ találni. A lépéshátrány okát a fogorvosképzésben kell elsősorban keresnünk. A felszabadulás utón jó hét esztendőt kellett várnunk' arra. hogy a fogorvosképzés hazánkban elinduljon, s csak 1962-ben lépett be Szeged. Addig csak Budapesten adtak diplomát. A képzés harmadik centruma Pécs lett. A POTE-n 1975- ben 20 fővel startoltak, s ugyanennyien diplomát kaptak ez év elején. S még egy jó hír: Debrecen két és fél év múlva szintén adhat fogorvosokat. Általában az orvosok számát tekintve hazánk az európai országok sorában az élen van, fogorvos viszonylatában azonban mindössze Málta és Jugoszlávia van mögöttünkTermészetes tehát, hogy az új diplomásoknak nincsenek elhelyezkedési gondjaik. De természetes az is, hogy az a jó, ha minél rátermettebb, minél önállóbb, gyakorlati és elméleti téren minél jártasabb fogorvosokat kapunk. E felismerés nyomán a pécsi klinikán a fogorvos-képzés reformmal kezdett. A képzés öt év, az első kettő az általános orvosképzés keretében folyik, s a harmadik-ötödik években pedig a szakmát sajátítják el a hallgatók. Az újdonság, a reform: témaorien. tóit oktatási forma, az elmélet szorosan kapcsolódik a gyakorlathoz, s a hallgatók a témák lezárását követően azonnal vizsgát tettek attól függetlenül, hogy vizsgaidőszak volt-e, vagy sem. Ezt az oktatási formát intenzív oktatási formának is nevezhetjük: kevesebb az üresjárat, a lazítás lehetősége minimális. Az eredmény: a gyakorlatot — ami a fogorvosi munka manualitásót figyelembe véve döntő — a klinikai-tanulmányi évek alatt megszerzi a hallgató. s a diploma kézhezvétele után könnyebben áll meg a talpán. egy szakmunkás. Többnyire a hóna alatti diploma az egyetlen értéke. S mivel a pályázati rendszerek idejét éljük, a választás az ő kezében van: végignézi a pályázati listát és azt választja, ami számára a legkedvezőbb, vagy legkedvezőbbnek látszik. Ezt tették az első végzős évfolyam hallgatói is — és elmentek Baranyából- Oda. ahol a foglalkoztatottság lehetősége mellé lakást is csatoltak. A megyében csak három maradt a húszból, s továbbra is ásítoznak az üres fogorvosi rendelők-órák, s várhatjuk a következő évfolyamot. Nincs értelme addig új státuszok nyitásának, rendelési óraszámok emelésének. Mindez erős figyelmeztetés a jövőre nézve, s most már csak rajtunk múlik, hogy hány évfolyamot „engedünk el" .. . A fogászati ellátás másik sarkalatos pontja a rendelők felszereltsége, eszköz-ellátottsága. Megyénkben — Pécs várost kivéve — 38 munkahely van, s e rendelők 25 százalékának finoman fogalmazva kifogásolható az állapota, felszereltsége kifejezetten rossz. A maradék 75 százalék közepesen-jobban felszerelt, a kor igényeinek csak részben megfelelő. Jellemző, hogy egy egyszerű diagnosztikai kérdés — a fogröntgenezésről van szó — eldöntéséhez a baranyaiaknak átlagban 20—25 kilométert kell utazniuk, de vannak fogorvosi székek, ahonnan a leqközelebbi röntgenkészülék 40—45 kilométerre van. S ezek utón mór nem illik megkérdezni: miért van az, hogy a fogorvosi munka döntő részben fogeltávolításból áll. Nem titkolt célunk, hogy mozgósítsunk a fogorvosi rendelők felszereltségének, javításáraAz ellátás személyi és eszköz-feltételei mellett, a megelőzés fegyvertárát is ki kellene alakítani. E megelőzés egyik fontos láncszeme az iskolafogászat, a gyermekfogak rendbetétele. Baranyában és Pécsett iskolafogászatról csak részben beszélhetünk- Van, van, de hatékonysága megkérdőjelezhető. Amikor a NEB 1976-ban a megyei fogászati ellátás helyzetét A POTE Fogászati Klinika egyik részlete Évente 20-25 fogorvost ad a klinika ezután: segítve, hogy felzárkózzunk az európai élmezőnyhöz. Azért nem többet, mert a klinikai kapacitás többet nem bír el a képzés minőségének rovása nélkül. Most már az a kérdés, hogy miként profitálhatunk a pécsi diákokból, sikerül-e őket az országosnál is nagyobb fogorvoshiánnyal küszködő Baranyában letelepíteni? A kezdő fogorvos anyagiak tekintetében semmivel sem áll jobban, mint egy tanár vagy 5-(-1-es rendszerben segíthetné a pécsi 44 fogorvos, összegezve: néhány új státusszal, némi szervezéssel, hatékonnyá lehetne tenni az iskolafogászatot. Ahhoz, hogy a fogászati ellátás megyénkben elfogadható szintre emelkedjék, még sok-sok injekcióra lesz szükség. Mindenkinek a maga posztján kell figyelnie: hol és mit tehet. Az első lépcsőre - megindult a fogorvosképzés - már felléptünk. Jövőre ismét vagy húsz friss diplomás tallózik majd az ajánlatok között. Tegyünk ajánlatot mi is! — A második lépcső rendelők rendbetétele. Áldozzunk rá! A harmadik — de nem sorrendileg — a prevenció. S ehhez ismét csak orvosok kellenek •.. Kozma Ferenc vizsgálta, dr. Szabó Imre, mint a megye stomatológus főorvosa a következőket javasolta: minden járásban egy-egy főfoglalkozású iskolafogorvost kel! beállítani, aki szívvel-lélekkel — és főleg elsőrendű feladatként — dolgozna a gyermekfogak rendbetételéért. Segítene nekik a felnőtt fogászat 5+1 -es rendszere, ami annyit jelent, hogy a járás fogorvosai a hat munkanapból egyet az iskoláskorúnkra fordítanak. Ugyanakkor Pécsett a már meglévő hat főfoglalkozású iskolaorvost hasonló N épgazdaságunk egyik legérzékenyebb pontja a beruházási tevékenység. Az építészetre egyre nagyobb feladat hárul, a folyamatban részt vevő valamennyi intézményt szorítják a szűkös anyagi eszközök, az ipari háttér fejletlensége, a munkaerőhiány, s közben az ellenérdekeltségű vállalatok között az együttműködés sem a legtökéletesebb. Sorozatunk első írásaiban a tervezők és kivitelezők elsősorban a Beruházási Vállalat alkotó részvételét hiányolták a beruházások előkészítő szakaszaiban, többek között erről beszélgettünk Gádor Andrással, az UNIBER igazgatójával. Jobb együttműködésre van szükség — Az UNIBER és a Pécsi Tervező Vállalat együttműködése a baranyai beruházások megvalósításában köztudottan nem a legjobb. On szerint mi ennek az oka? — Amikor az ország nagy gondokkal küzd a tekintetben, hogy a kitűzött fejlesztési célokat, vagy annak nagy részét meg tudja valósítani és elsősorban azon múlik, hogy a kivitelezők minél gyorsabban és minél hatékonyabban dolgozzanak, akkor a tervezőnek kötelessége ezt figyelembe venni. Szólnunk és minden esetben hallatni kell és hallatjuk is szavunkat akkor, amikor azt látjuk hogy a tervező más irányban tevékenykedik. Hiszen alkotó módon való részvétel az a mi törekvésünk is és a tervezőt az irányban kívánjuk befolyásolni, hogy a létesítménye a rendelkezésre álló szűk anyagi és kapacitáslehetőségek mellett időben megépíthető legyen. Ez az egyik ütközési pontunk ezenkívül van sok más is.- A tervező túlzott leterhelése miatt a feladatok megoldásához csak a teljesítési határidő előtt párhónappal tud hozzákezdeni, ami azzal jár, hogy különböző kifogások és álproblémák felvetésével próbál határidőmódosítást kicsikarni. Ez a probléma szerintem abból adódhat, hogy a PTV nem készült fel kellőképpen az V. ötéves tervi program fogadására, pedig az V. ötéves terv fejlesztési elképzelései már 1974- ben nagyvonalakban ismertek voltak, de 1975. IV. 2-án már részletes vonalas ütemterv is készült róla. Tehát az V. ötéves tervre vonatkozó feladatok, úgy a tervező, mint a kivitelező számára — a létesítmények és a kívánt határidők megjelölésével — meg voltak határozva. Ennek ellenére az 1976. éves kapacitásának nagy részét exportálta, és ezt még 1977-ben 6 százalékkal fokozta. Úgy vélem, hogy a tervező értékítéletében nem mindig rakodik le az, hogy mennyi élő-munka igénye van a túldíszített egyedi építményeknek és mennyire költségesek. Nekünk ebben a kérdésben a kivitelező mellett kell állnunk és csak olyan terveket Fórum a beruházások hatékonyságáért (4.) fogadhatunk el, melyet a kivitelező a rendelkezésre állóeszközeivel képes megvalósítani. — Úgy tudom, korábban szocialista ogyOttmükidási szerződőst kötöttek? — Az V. ötéves terv előkészítése során valóban részletes ütemtervet készítettünk, melyben rögzítettük, tnit és mikor kell építenünk. — A beruházási folyamatban részt vevő vállalatok akkor szocialista szerződésben kötelezték magukat kötelezettségeik teljesítésére. Mi a szükséges információkat, mint már fent említettem, egészen 1980 végéig időben a tervező és a kivitelező tudomására hoztuk. Ennek ellenére a szerződés értelmét veszítette. Nincs meg az a közreműködői szándék minden partner részéről, amit korábban abban a szerződésben megfogadtak. Együtt örülünk a szépnek — Az UNIBER és a kivitelező érdekellentétben áll, mégis az 5 érdekeit jobban védik.- Mindenki tudja, hogy a kivitelező építőipar a rá háruló feladatokat csak abban az esetben tudja teljesíteni, ha a nagyüzemi iparosított módi szereket minél nagyobb mértékben tudja alkalmazni. Ebben a legnagyobb segítséget elsősorban a tervező vállalat tudja megadni. Nyilvánvalóan ebben az esetben, és ilyen esetekben a kivitelező érdekeit kell figyelembe venni. Mi is örülünk, szeretjük, ha egy szép létesítmény épül meg, vagy ha szebb városnegyedek alakulhatnak ki, azonban nekünk kell elsősorban megálljt mondanunk akkor, ha erre a megbízó lehetőségei nem adnak módot. A Baranya megyei Állami Építőipari Vállalattal régebben nagyon rossz volt a kapcsolatunk, ma pedig a felsőbb és a középszintű vezetéssel is jó. Bár közös nevezőre nem mindig jutunk, éppen az érdekellentétek miatt. Ennek ellenére normális a kapcsolatunk, persze ebben a városi pártbizottságnak is fontos szerepe van. A pártbizottság koordináló tevékenyéé ge a beruházások terén elengedhetetlen, mert a beruházások teljesítése azóta került egyenesbe, mióta a koordinációt a kezébe vette. Okok és okozatok — Jó az, hogy önök átvállalják az építtető feladatát?- A beruházási vállalatot azért hozták létre, hogy minden olyan feladatot, amelyet a beruházó szakember- vagy létszámhiányában nem tud megoldani, azzal egy arra alkalmas szakvállalatot bízhasson meg. A tervek biztosításával a közművesítés, szanálás, árverezés, koordinálás, szervezés stb., mind olyan munkát követelnek, amelyet a tanácsok létszám- hiányukkal nem lennének képesek ellátni. — Egyértelműek a tanácstól kapott feladatok? — Fő megbízó ez idő szerint a Pécs m. Város Tanácsa V. B. Tervosztálya, de ezen belül szinte valamennyi osztály külön kívánságlistát ad a beruházás megvalósítása során. Természetesen mindenki a legszebbet, a legjobbat akarja, de mi itt is ütközőpont vagyunk a tervező és a szakigazgatási szervek között, mert nekünk a feladatunk felhívni a figyelmet arra. hogy csak azokkal a költségekkel számolhatunk, amelyek a tanácsi tervben a rendelkezésre állanak. A jövőbe látás szerepe — Hogyan Ítélik meg a saját szerepüket? — A beruházások nagyobb hatékonysága érdekében a vállalaton belül is akad tennivaló. Középszintű vezetőinkben nem volt elég kompromisszumra való törekvés. Véleményem szerint minden egészséges kompromisszumba bele kell menni, ha az ügyet előbbre viszi. Nem szabad apró részletkérdésekben vitatkozni, mert az a kapcsolatot rontja. Kis részben ez is belejátszott a tervezővel való együttműködés elromlásához. — Ezen már régebben változtattunk a kivitelezőkkel szemben ez eredményre is vezetett. A Pécsi Tervező Vállalattal a feszültséget azonban nem oldotta fel. Az az álláspontunk, hogy a partnerek érdekeit is el kell fogadni. — Hogy a megnövekedett feladatokat jobban el tudjuk látni, átszervezést hajtottunk végre vállalatunknál. Az előkészítést, a műszaki ellenőrzést és a pénzügyi lebonyolítást egy osztályba tömörítettük, így elértük, hogy a létesítményi főmérnök kíséri figyelemmel a beruházás egész megvalósulását. — Hogy tátja őn a hatékonyság növalhatőségét? — Úgy a tervezőnek, mint a kivitelezőnek vállalati szervezetét felmérve és azt megismerve meg kell tudni állapítania azt, hogy mit képes egy évben vagy középtávú tervciklusban megoldani. Ha ezt jól meg tudta állapítani, akkor már a nagyobb bajokat, buktatókat elkerültük. — Nem tartom helyénvalónak, hogy akkor, amikor az éves, vagy egy-egy tervciklus feladatát kérik számon, arra való hivatkozással mentegetőzünk, hogy ezeket azért nem tudják teljesíteni, mert nem ismerik az 1990-es és 2000-es évi feladatainkat. — Fontos és szükséges az, hogy nagyvonalakban és körvonalakban határozzuk meg az elképzeléseket a távlati fejlesztésre vonatkozóan. E célt szolgálják a 15 éves lakásfejlesztési tervek. Pécs város és Baranya megye második 15 éves lakásfejlesztési terve is elkészült, kellő tájékoztatást nyújt hosszabb távon is. — Tehát nem hivatkozhat senki sem jóhiszeműen arra, hogy azért nem tudja munkáját megszervezni és úgy megszervezni, ahogy azt kellene, mert nem ismeri távlatban a terveket és a technológiát. Tévedés azt hinni, hogy a technológiát a beruházó, vagy a tervező határozza meg. A technológiát minden esetben a kivitelező köti ki, határozza el, megnevezve, hogy milyen technológiával hajlandó a létesítményeket felépíteni. Abban az esetben, ha a tervező ennek a kívánságnak részben, vagy egészében nem tesz eleget, képtelenek vagyunk a kivitelezővel szerződést kötni. Mindenki a maga területén — A VI. ötéves tervi feladatainkat már ismerjük — bár ezt még felsőbb országos szinten nem hagyták jóvá, arra viszont elegendő, hogy fel tudjunk készülni a következő tervidőszak feladataira. — Hogy ez miként sikerül, abban döntő, hogy a munkában részt vevők fel tudják mérni a rájuk háruló feladatokat, a rendelkezésre álló kollektívák kellő mozgatásával úgy szervezzék meg, hogy az elvállalt munkákat, adott szavunkat teljesíteni tudjuk. Ha ez mégsem sikerül, akkor ne a partnerekben, és ne a 20 éves és 15 éves tervek hiányában keressük a problémát, hanem mindenki önmagában. Lombosi Jenő Lakóház építkezés Pécsett a iurisics úton Az érdekek ütközőpontjában Szocialista együttműködési szerződés végtelen vitékkal
