Dunántúli Napló, 1978. június (35. évfolyam, 149-178. szám)
1978-06-04 / 152. szám
1978. JÚNIUS 4. BELPOLITIKA DN HÉTVÉGE 7. Az MTI jelenti Beszélgetés Lakatos Ernővel, a Magyar Távirati Iroda vezérigazgató-helyettesével „A hírügynökségek tájékoztatása szerint... Az MTI külföldi tudósítójától kaptuk a hírt..." — hangzik el naponta a rádió, a televízió hírközlésében egy-egy világesemény bejelentése előtt. Ha végignézzük a napilapokat, általában így kezdődnek a külföldi információk: Rómából jelenti az MTI; Helsinkiből jelenti a TASZSZ vagy csak röviden: Új-Delhi, Reuter; Brüsszel, AFP; Ankara, AP és igy tovább. A Magyar Népköztársaság hírszolgálati sajtószerve, a Magyar Távirati Iroda. A tömegtájékoztatás — a sajtó, a rádió, a televízió — hírforrásának jelentős részét ez az intézmény gyűjti ősz- sze és továbbítja. Jobban ismerni és szeretni a várost Pécs megérdemli, hegy szeressék Granasztói Pál: „Az emberi mű itt a természet fölé tornyosul’' Budapesten, a Naphegyen épült fel az MTI székhaza. A többszintes épület szürke falai mondhatnánk magukba zárják az egész világot: telexen, telefonon, rádión keresztül ide érkeznek be a külföldi tudósítóktól, hírszolgálati irodáktól, fotó-ügynökségektől, a 19 megyei szerkesztőségtől a nap 24 órájában történt események. Folyamatos „hírüzem” működik itt. Az intézmény bel- és külföldi szerepéről, technikai fejlesztéséről, a hazai hírforgalom óramű-pontosságú mechanizmusáról Lakatos Ernő, a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatójának első helyettese tájékoztatta munkatársunkat. — Az MTI klasszikus hírügynökség, magába foglalja a hír-, cikk-, sajtó- és fotószol - gálaiot. Európa egyik legrégibb hírügynöksége, még az Osztrák-Magyar Monarchia idején, 1880-ban alapították. Létrejöttét magyar szabadságtörekvések motiválták, s ez a haladó hagyomány jellemezte később is: a fasizmus idején sok ellenálló, kommunista újságíró dolgozott az MTI-ben, akik közül többen mártírhalált haltak. — Hogyan működik ez az egész világot átfogó, élő „gépezet"? — Alapvető feladatunk a magyar lakosság gyors, pontos, hiteles — tehát valósághű tájékoztatása. A szocialista demokrácia szélesítéséhez szükséges az emberek tisztánlátása. Emellett az MTI arra is törekszik — egyetértésben a sajtó- irányító szervekkel -, hogy a kormány bel- és külpolitikájának megfelelően a magyar valóságról külföldön is közöljön híreket, cikkeket, fotókat, melyek a nagy hírügynökségek — az angol Reuter, a szovjet TASZSZ, az NSZK-beli DPA, az amerikai AP és UPI, a francia AFP - és 70 hírszolgálati iroda útján jut el a világ minden részébe. A híráramlás tehát oda-vissza történik. Intézményünk naponta — 70 ezer szót tartalmazó — mintegy 3500 gépelt oldalnyi híranyagot fogad és továbbít. A világ valamennyi jelentős orgánumát — 450 lapot — rendszeresen szemlézünk. A bel- és külföldi témájú fényképek napi forgalma eléri a háromszázat. A külpolitikai főszerkesztőség 3-4 nyelven beszélő újságíró apparátussal dolgozik. Külön részlegek foglalkoznak a szocialista, a fejlett kapitalista, továbbá a fejlődő országok anyagaival. Idetartozik a világgazdasági információk figyelemmel kísérése, begyűjtése is. A belföldi főszerkesztőség tükrözője hazánk belpolitikai, gazdaságpolitikai és kulturális életének. A 19 megyéből érkező híreket is ők továbbítják a lapoknak, a rádiónak, a tévének. Az MTI-ben nyomdai úton 56 napi, illetve heti kiadvány, bulletin készül magyar és külföldi előfizetőknek. Budapress néven önálló, 30 tagú szerkesztőséget hoztunk létre, mely valamennyi világnyelven dolgozik. A hazánkban tartózkodó külföldieknek adjuk ki kétnyelvű napilapunkat, a Daily News-t és a Neues Nachrichten -t. — Az MTI külföldi ludósitó- hálózata Washingtontól Tokióig szinte átfonja a Földet, de vannak még fehér foltok. Ter- vezik-e o közeljövőben a 21 tagú hálózat bővítését? — Feltétlen szeretnénk. A szocialista országokban — Moszkvában, Berlinben, Varsóban, Szófiában stb. —, Nyugat-Euró- pában sűrű a tudósítóhálóza-' tunk, de Skandinávia, Ázsia, Afrika és Dél-Amerika egyes területeit még nem tudtuk átfogni. Jelenlétünket indokolnák a magyar tájékoztatáspolitika általános követelményei, az, hogy a külföldi adókkal egy- időben tájékoztassuk a magyar lakosságot a világeseményekről. Saját tudósítóink jelentései ugyanis mindjárt fontossági sorrendben érkeznek, tehát nem kell a nemzetközi tömegtájékoztatás csatornáit elárasztó hírözönből szelektálni, mert már a források színhelyén megtörténik. Szó van arról, hogy az említett fehér foltokra is küldünk ki tudósítókat. — Beszélgetésünk alatt elhangzott, hogy az MTI előkelő helyet foglal el a hírügynökségek között. Ez plasztikusan is érzékeltethető? — Elég, ha annyit mondok, hogy az ogadeni frontról tudósítóink, fotóriportereink jelentéseit olyan neves hírügynökség vette át, mint az amerikai AP. Munkatársaink ott voltak az utolsó puskalövésig Angolában, mi tudósítottuk a külföldi hír- ügynökségeket a kambodzsai- vietnami határkonfliktusról. Megbízható, gyors informátorként tart számon bennünket az egész szocialista sajtó. — Mit értenek gyorsaság alatt? — A hazai hírközlés gyorsaságára jellemző például, hogy ha 11 óra 45 perckor történik egy világesemény, az már a rádió 12 órás híreiben hallható. Külföldi tudósítóinkkal állandó telex- és telefon-összeköttetésben vagyunk. Kis Csabával Moszkvában vagy Heltai Andrással Washingtonban egy percen belül kapcsolatot tudunk teremteni. A nagyobb nemzetközi eseményekről is percek leforgása alatt érkezik hozzánk a hír. Például a VIT-en résztvevő újságíróink a következőképpen juttatják majd el hozzánk tudósításaikat: Kubában mikrohullámú sugárzással „fel- Jövik" a mesterséges holdra, azt Berlin többcsatornás továbbító-rendszere veszi, s azonnal közli Napheggyel. — A nyomtatott és elektronikus sajtó hírszolgálati igénye egyre növekszik. Hogyan tud ezzel az MTI - jelenlegi technikai leikészültsége mellett - lépést tartani? — A hírszolgálati munka hagyományos eszközei, a telefon, a távirógép helyhezkötöttsége, a központok, illetve a vonalak túlzsúfoltsága valóban egyre jobban nehezíti munkánkat. Napjainkban a hírügynökségek életében valóságos technikai forradalom zajlik. A jövő a video-display rendszeré, mely egyesíti magában az írógép, a telex, a televízió, a tárolás-visz- szakeresés, vagyis a komputer tulajdonságait. Ezzel a képernyős szerkesztési rendszerrel egy másodperc alatt egy gépelt oldal továbbítható, míg telexen percenként 10 soros a szövegsebesség. Magyarországon ebben az évben kezdjük meg bevezetését: a külföldre irányuló híreket a második fél-, évtől már video-display rendszerrel szerkesztjük. Ezt követően kiterjesztjük a magyar lapokra, rádióra, majd a nyolcvanas évek elején már országos méreteket ölt. Horváth Anita Nemrégiben portrét közöltünk Granasztói Pálról, a kiváló író-építész-esztétáról, a mai magyar urbanisztika egyik legkiemelkedőbb egyéniségéről. Pécsi kötődései révén műveiben mindig megkülönböztetett szeretettel jeleníti meg a Mecsek-alji várost, melynek értékeire szinte kötelességsze- rűen hívja fel a figyelmet. A portré bemutatta Granasztói Pált, az embert és gazdag életművét. Mi most másra vállalkozunk. Granasztói Pál minap Pécs vendége volt: a Doktor Sándor Művelődési Központban a „Beszélgetések tudományról, művészetről" c. sorozat keretében találkozott a városukat szerető és még jobban ismerni és érteni akaró pécsiekkel. Az alábbiakban a beszélgetésen elhangzottak rögzítésével szeretnénk közkinccsé tenni a város értő megismerésének és szereteté- nek kis enciklopédiáját úgy, ahogy Granasztói Pál elmondta. Mitől város egy város? „ötven éve foglalkozom az urbanisztikával, de még ma sem tudom, és más sem ... Le is mondtunk a meghatározásról. Talán az a város, amit az adott időben a benne élők annak tartanak. Egyébként az egész európai tudatban élő városforma még mindig középkori eredetű. De a mi korunk mást diktál, egy másfajta esztétikumot ad, ezért az összkép, amit ma a városokról alkotunk, nem tiszta. A városok mindig egyediek, mindig valami különlegesség jellemzi őket. A faluk lehetnek hasonlók, sőt egyformák, de a városok soha!” Mitől jó és szép a város ? „Egy város jósága a kényelmességétől, a praktikusságától függ, s hogy tényleg jó-e, azt mindenki a saját bőrén érzi. Az ember leginkább a hiányt, a bosszantót érzékeli, semmint azt, ami megvan. De ez jó is, hiszen ez a fejlődés rugója. A város sohasem a látványáért épül. Egyszerűen megépül, mert kell. Legfeljebb egyre többet gondolnak a szépségére is, mert természetes igényünk, hogy ne csak jó legyen. De hiba lenne a leg- magasabbrendű értelemben vett szépre törekedni, mert a város egészére ezt amúgy- sem lehet elérni, és egyébként is: ez megmerevítené a várost. És ne úgy legyen szép, mint egy szobor. A város egyszerűen csak tetszetős legyen, mert abban már benne van az ígérete annak, hogy szép is lesz. Itt van pl. a pécsi dómtér: ez Magyarország elismerten legszebb tere, pedig nem így tervezték és nem is műalkotásnak épült; egy folyamat eredményeként lett egy szép városépítési műalkotássá. Pécsett nagyon fontos, meghatározó elem a táj. A környezet ugyan nem feltétele a város szépségének, mégis kevés az olyan város, ami a tájtól függetlenül is szép lenne. A táj mindenképpen hat a városra. Vannak szép fekvésű városaink, de Pécs talán az egyetlen, ahol a leginkább meghatározó a táj hatása. Ez a város szinte leomlik a Mecsekről a hegy lábánál levő síkságra, alkalmazkodva a tájhoz, de ez az alkalmazkodás nem mimikri és az emberi mű itt a természet fölé tornyosul.” Mitől függ a jó városi közérzet? „A város maga objektív valóság, a város otthonossága azonban szubjektív fogalom. A városlakó igényli az otthonosságot, hiszen minden életfunkciója a városhoz köti. A lakás bármennyire is szép és otthonos, a környezet nélkül csak félig tekinthető otthonosnak. És ahol sok a bosszantó körülmény, ott nem is várható, hogy az ember jól érezze magát és gyönyörködni is tudjon a városában. Egy lakóterület amíg vadonatúj, az ottlakónak idegen és közömbös, de ha megszokottá válik, otthonossá is lesz, kialakulnak a kapcsolati formák az ember kiismeri magát. A megszokottság ereje segít hozzá, hogy idővel megtanuljuk másként látni az új városrészt. És ha otthonossá válik a város, meg is szereti a városlakó, akinek tevőlegesen is sok lehetősége van a város továbbformálására, nem pedig folyton csak azt hangoztatni, hogy ez sincs, az sincs ..." Szépek-e a magyar városok? „Nyugat szép városai felől jőve problematikus a válaszadás. De nem is helyes így megközelíteni a kérdést. Mindig a helyi értékeket kell megtalálni. Ilyen közelítésben megérthetjük, hogy a történelmi viharok után, a századforduló, majd különösképpen az 5Ó-es évek óta tartó városépítészeti robbanás óta a mi városaink nem is mutathatnak higgadt, leszűrt képet. A magyar városok megőrizték a tájjal, a környezettel való kapcsolatukat. Alföldi városainkban például benne van a nagy, végtelen táj és vonzó sajátosságuk, hogy horizontálisak, tágasak. Ezért tartom ilyen tekintetben unikumnak Debrecent, amit sokkal inkább kellene mutogatnunk az idegeneknek, mint pl. Sopront, vagy Kőszeget, amikhez hasonlókat rengeteget lehet látni a nyugati országokban." Mire kell Pécsett vigyázni ? „Pécs egy kicsit nyugatibbnak számít és sűrűbb is, mint az alföldi mezővárosaink, ezért rettenetesen kell vigyázni a kertekre (nagyon örülök, hogy az új lakóterületeken mindenütt sok a zöld, ez számomra mindig vigasztaló), a koraeklektikus, a klasszicista házsorokra. Olyan értékek ezek, amelyeket meg kell tartani. De a műemléki környezetet ne azzal tiszteljük, hogy rezervátummá merevítjük. Tiszteletünket azzal fejezhetjük ki leginkább, ha az, amit a foghíj- jakra építünk, más, de a környezettel egyenlő értékű és mai. Vigyázni kell arra is, nehogy a szűzterületen folytatott építés módja benyomuljon a történelmi múltat őrző városrészbe. A belvárosnak rehabilitációra van szüksége: gyógykezelésre, nem pedig operációra, nehogy a régi karakter torzulást szenvedjen." Mi a város- rendező szerepe? „Mindenekelőtt egy városvédő erő kellene, mert a tervező egymaga nem elég erős. A városrendező egy láncszem egy óriási folyamatban, sokminden deformálja azt, amit tervez, ezért ma a szerepe is eléggé behatárolt. Steindl Imre, a Parlament építésze annak idején már halálos betegen minden nap körülvitette magát az építkezésen, ennyire fontosnak tartotta az alkotó és a mű szoros kapcsolatát. Valami ilyesmit várnék a mai építésztől is, akinek azonban erre ideje és — sajnos — megbízatása sincs. Egész mai építészetünket és fejlődését a tömeges lakásépítésből mérjük le, reprezentatív középületépítés pedig még késik. És közben elfeledkezünk a nagy ipari építkezésekről — építészetünk nem egyszer ott produkál maradandót. De azok valahogy kiesnek a látókörünkből.” A beszélgetés közben volt egy mondata Granasztói Pálnak; az kívánkozik e cikk végére; „Pécs megérdemli, hogy szeressék azok is, akik a városnak azt a százezres többségét alkotják, akiket az utóbbi évtizedek robbanásszerű fejlődése hozott ide, s akik most még talán csak lakosai a városnak, de a polgáraivá válnak . .." Hársfai István Fotó: Cseri László
