Dunántúli Napló, 1978. április (35. évfolyam, 90-118. szám)
1978-04-19 / 107. szám
1978. április 19., szerda Dunántúlt napló 3 A film társadalmi forgalmazása 1978 kísérleti esztendő Az 1975-ös pécsi játékfilmszemlén vetődött föl először, hogy az úgynevezett moziválság okait nem az ütött-kopott termek, recsegő székek felől kell csak megközelíteni. A film sokféle — hírközlési, szórakoztatási, művészeti és dokumentáris — funkciója nem azonosítható ugyanis a mozi feladatával. A magyar filmművészetnek az utóbbi években felvirágzott ágát, a Balázs Béla stúdió dokumentumfilmjeit például nehéz is lenne beilleszteni a mozik heti programjába. Kísérőfilmként lepergessék? Túl sok fontos momentumot tartalmaznak, vagy hosszabbak, mint a megszokott kisfil- mek. A stúdió kortársi nemzedéke viszont a mai Magyarország társadalmi kérdéseinek olyan kereszt- metszetét adja alkotásaival, hogy ezek a filmek őszintén érdekelhetnek mindenkit: munkásokat, értelmiségieket, falun és városon egyaránt. A feladat azonban az, hogy ezek a filmek ne csak véletlenszerűen találjanak közösségre, hanem éppen azokhoz a közösségekhez jussanak el, melyek érdekeltek az érintett kérdésekben. Ezt a célt hivatott szolgálni a társadalmi forgalmazás rendszere. Nem pusztán mozin kívüli vetítéseket jelent ez a forgalmazási módszer, hanem azt kívánja elérni, hogy egy konkrét ,-irsadalmi problémában érdekelt közösség, és a róluk szóló film találkozzék. Ez persze nemcsak a film levetítését jelenti, hanem az azt követő vitát, beszélgetést is, az alkotókkal való eszmecserét. (Ahogyan a Nevelésügyi sorozat filmjeit látták például pár évvel ezelőtt a megye iskola- igazgatói, oktatási vezetői egv továbbképzés keretében.) A pedagógiai témák nemcsak a tanárok, de a szülők széles körét is érdekelhetik. Még nagyobb figyelemre tarthatnak számot a Balázs Béla stúdió alkotásai közül az életmód, az üzemi és közéleti demokratizmus témakör filmjei vagy a -olitikai témájú filmek. A társadalmi forgalmazás a művelődési központ, a moziüzemi vállalat, a szakszervezet, a párt, a tanácsi apparátus, valamint a filmekben felvetett problémákban érdekelt intézmények, szervezetek összehangolt, közös munkájára épül. 1978 kísérleti esztendő, melyben kiderül, eljuttathatók-e ezzel a módszerrel az érdekeltekhez Dárda y István, Vitézy László, Mihályli László és a többi „ba- lázsbélás” filmjei: a Botütés, saját kérésre, a 7a- t nil ókisasszony ok, a Tagfelvétel, a Rejtett hiba, a Mai telepesek, a Küldöttválasztás. A címek is azt sugallják, hogy társadalom- és önismeretünk, életmódunk legégetőbb kérdéseit vetik fel mindenki számára közérthető módon. G. O. Huszonhat év tanácsi fuitkciébati Szép szóval, türelemmel Nyolcféle ügykörből legkedvesebb az anyakönyvvezetés — Nem lehet azt mondani rólam, hogy vándormadár vagyok — mondja Varga Ernő. — Több mint huszonöt évet töltöttem tanácsi munkában itt, az Ormánságban. Nem innen származom, de már én is szinte idevalónak számítok, hiszen itt élek huszonöt éve. Megszerettem az ormánsági embereket, és örülük, ha el tudom intézni ügyes-bajos dolgaikat. Jobban örülök én ennek, mint a pénznek. Nem szabad elkallódni — Honnan került az Ormánságba? — Siklósnagyfalun születtem. Tizenegyen voltunk testvérek, hatan élünk. Apám uradalmi szegődményes cseléd völt, a két kezével kereste a kenyerét, mert gépek nem voltak még akkor. Hamarosan mi is segíteni kezdtünk neki a bátyámmal, pedig azt mondta a tanítóm : fiam, neked nem szabad elkallódni, neked tanulnod kell. De jött a háború, nagy volt a család, tizennégyéve- sen dolgozni kezdtem. Negyvenöt után könnyebb lett az életünk, kaptunk nyolc hold földet, meg a téeszben is dolgoztunk. Alapító tagok voltunk, sőt magam is jártam téeszt szervezni. Anyám fölkészített útravalóval, aztán elindultam. Nem engedtem a túlkapásokat, sikerült is szép szóval meggyőznöm mindenkit. Én soha nem szerettem az erőszakot. Aki olyan természetű, ne töltsön be tanácsi funkciót. Mi azért vagyunk tanácsiak, hogy eligazítsuk az embereket a komplikált jogszabályok között. — Hogyan került tanácsi területre? — 1950-ben pártfeladatként kaptam a megbízatást. Elvégeztem a szükséges iskolát, két évig voltam Diósviszlón, aztán megkértek, menjek Hi- ricsre egy évre. Ebből aztán huszonhat esztendő lett. Itt alapítottam családot, három gyermekem született, egy kis ház is került idővel . . . — Nehéz időkben kezdett dolgozni a közigazgatásban ... — Bizony volt, hogy Pestre is felutaztam a begyűjtés idején, hogy nyolc—tíz nagycsaládosnál csökkentsék a terheket. Hiricsen ért az ellenforradalom is. Börtönviselt csőcselék szállta meg a falut, halállista készült, géppisztollyal kísértek minden éjjel, fekete kereszttel jelölték meg a kommunisták házát... November 4-én aztán fegyvereiket szétdobálva elmenekültek. Viszonylag gyorsan helyreállt a községben a rend. Akkor is inkább leültem órák hosszat beszélni az emberekkel, de a hirtelen megoldásoknak nem voltam híve. Sokan megtévedtek abban az időszakban, de bennünket nem a bosszúállás vezérelt. És mi voltunk a humánusabbak. — Más a mai tanácsi munka, mint a húsz évvel ezelőtti volt? — Hogyne lenne más, noha még nagy korszerűsítés előtt áll a közigazgatás. Ha helyet kap benne az adatok gépi feldolgozása, több idő jut az emberekre. Ezenkívül napjaink gyakorlatából kiemelném az önkormányzatot, mely a tanácstagokon keresztül valósul meg. Mi, régi káderek egyébként a fizikai munkából kerültünk a tanácsokhoz. Nehéz lenne felsorolni, milyen sokan segítettek, hogy megálljuk a helyünket. Volt sok buktatója ennek a huszonhat évnek, de azért nyeregben maradtam. Az erőszakot mindig elítéltem. Hatalmaskodni könnyebb, de veszélyesebb is. Szép szóval többre megyünk. Engem utcán, szórakozóhelyen, bárhol megkereshetnek az emberek. Meg is dorgál érte néha a feleségem — persze csak tréfásan .. . Legfőbb a segítségadás — Jelenleg mi a munkaköre a Vajszlói nagyközségi Tanácson? — A mezőgazdasági szak- igazgatás dolgozója vagyok. Legfőbb dolgom a segítségadós. Szerencsére jók a partnereim, a vajszlói meg a veiti téesz, szépen fölfejlődik most mindkettő. Ismerem jól a határ minden zegét-zúgát — meg is szűntek a parlagföldek, — meg ismerem az embereket is. — Haragosa van-e? — Talán egy-kettő, akik ellen törvényes úton kellett eljárni. Pedig náluk is inkább megelőzni próbáltam a bajt, de nem lehetett... — Azt mondják, a tanácsi munka elég hálátlan. Mi erről a véleménye? — Jelenleg nyolcféle ügyköröm van, nyolc község tartozik Vajszlóhoz, és bizony sokat kell talpalni. De van szépség is az én munkámban. Legkedvesebb nekem az anyakönyvvezetés. Eddig 1260 házasságot szentesítettem, és ebből csak 2,6 százalék végződött válással. Tudom, hogy nincs benne érdemem, mégis örömmel tölt el ezt a tudat. Persze volt sajnos olyan időszak is, hogy ott akartam hagyni a tanácsi pályát, aztán mégis maradtam, és most ötvenegy évesen már maradok is ... Varga Ernő, a Vajszlói nagyközségi közös Tanács dolgozója régi tanácsi ember. A fel- szabadulás után indulók közül való. Harminchat éve dolgozik, ebből huszonhatot töltött el községi tanácsok vezető és beosztott pozícióiban, helytállt a legnehezebb időkben. Egészségét próbára tették a sok munka, a betegség, az élet nagy csapásai. Ő mégis derűsen és mosolyogva hirdeti tovább a türelem, a szép szó, a megértés erejét. Gállos Orsolya Törvénysértők nevelése Hit jelent a kriminálpedagógia? Vannak látványos és kevésbé mutatós eredmények . Sokáig vitatták a kriminálpedagógia létjogosultságát Magyarországon s főleg azért, mert a Tanácsköztársaság ideje alatt Budapesten európai szintű kriminálpedagógiai központ működött. A II. világháború után, a személyi kultusz éveiben pedig a tudománytalan nézeteké volt az elsőbbség; kozmetikázták a bűnügyi statisztikát. Az érdeklődés a 60-as években élénkült meg újra e sajátos tudomány iránt, de csak 10 évvel később jutott igazán szerephez. Ma már több százan foglalkoznak kriminál- pedagogiával, némely főiskolán tantárgy is. öt évvel ezelőtt megalakult a Magyar Gyógypedagógusok Egyesületén belül a kriminálpedagógiai szakosztály, amely az elmúlt napokban rendezte Budapesten első országos tanácskozását. A kriminálpedagógia, mint a neveléstudomány egyik ága, elsősorban a nevelésre koncentrál: feladata a törvénysértők visszavezetése a társadalomba.* Támaszkodnia kell a kriminológiára és a kriminálpszicholó- giára, s eredményeiket felhasználva kell kidolgozni a sajátos eszközöket, módszereket. Mindez nem egyszerű, hiszen törvénysértő és törvény-' sértő között óriási különbségek léteznek. Még Kovaljov állította össze a személyiségtorzulások három típusát, miszerint vcnnak részlegesen, potenciálisan és globálisan torzult egyének. Hiszen nem bűnöző az, aki véletlenül autóbalesetet okoz, de hiba van a figyelmével, az észlelésével. S az sem elvetemült gyilkos, aki gyűlöli például a főnökét, de ha ez az ellenséges attitűd magatartássá fajul és kést ránt, már más a helyzet. A kriminálpedagógia mellett egy egészen új fogalom is kialakult, a kriminálandragógia, vagyis a törvénysértő felnőttek nevelése. S bár ez még nem ,,lefixált tény”, de a kriminálpedagógia inkább riatal bűnözők nevelésével, a kriminálandragógia pedig a felnőttkorúakkal foglalkozik. Eredmények - látványosak és kevésbé mutatósak — szép számmal akadnak. Csak egy konkrét esetet, szinte már klasszikus példát hadd említsünk. A tolvajnő első büntetésekor analfabétaként került a börtönbe, és itt kezdte el az általános iskolát. Szabadulása után még ötször visszakerült ide, de közben végezte tanulmányait. Az egyik irodalmi órán jelentkezett és kívülről elmondta A vén cigányt. A dicséretek után még rendszeresebben kezdett foglalkozni az irodalommal, s ezután többé már nem találkoztak vele a bíróságon. Természetesen ez kirívó példa, de a pozitív érzelmi motiváció, a tanulás és a nevelés hatása sokszor jelentkezik. Vácon különösen bevált ez a módszer, ahol a szocio-kulturá- lisan legelmaradottabb bűnözők is megtanulnak írni, olvasni, számolni, vitatkoznak a társadalomról, világnézetről, s ha nem is mindenki és nem is egycsapásra, de elindulnak a változás, a javulás felé. Igaz, akadnak olyanok is, akik a börtönben megjátsszák a „jó rabot”, kint pedig folytatnak mindent elölről, és olyanok is, akik valóban meg akarnak változni, mégsem sikerül nekik. Útjuk az első kocsmába vezet és a környezet visszahúzza őket. A kriminálpedagógiának még ez is kidplgozatlan területe, hogyan lehetne tartósan segíteni ezeken az embereken és egyáltalán milyen megelőző módszereket lehetne alkalmazni. S ki nevezhető kriminálpeda- gógusnak? Hiszen a személyiséget érő káros hatások a letartóztatáskor is jelentkezhetnek, és a kriminálpedagógus- nak, a jogvédelem keretén belül és az igazság érdekeit nem feledve, valahogyan mégis ki kell ezt egyensúlyoznia. A kihallgatást végző rendőröktől kezdve a bírón át a börtönőrökig. A kriminálpedagógiát csak a börtönökben, fegyintézetekben „vezetik be”. Viszont vannak, akik nem kerülnek börtönbe, mégis szükségük lenne az „át- nevelésre". A kriminálpedagógia tehát még nem kiforrt tudomány, fejlődnie kell, és arra is szüksége van, hogy ne le- gyintsenek a hallatára, a szakemberek fogjanak össze és így segítsék kibontakozását. Barlahidai Andrea Megható látvány, amikor kicsi gyerekek elszántan birkóznak az írás—olvasás tudományával. De nem gondoltam volna, milyen megindító, ha elnehezült kezű felnőttek róják a keskeny vonalas füzetekbe a szavak, gondolatok jeleit. A Szigetvári Konzervgyárban az általános iskolai 7., 8. osztály szervezésének már hagyományai vannak. Annak is megtalálják a módját évek óta, hogy fölzárkóztassák azokat, akiknek az 5., 6. osztály is hiányzik. De mi van azokkal, akiknek még kevesebb van vagy semmi? ... — Most jutottunk el oda, hogy ezzel a kérdéssel is foglalkozzunk. Egyszerűbb dolog lenne persze azt írni a papírra: „hat osztály alatt” — hiszen ebbe sok minden belefér —, s nem firtatni, kinek mennyi van. De nem lehet csak úgy belenyugodni, hogy a mai világban is vannak emberek, akik keresztet tesznek a bérjegyzékre fizetéskor. Ezt szeretnénk minél előbb Itt én egyszer Írni tudok...! Alapfokú tanfolyam a Szigetvári Konzervgyárban megszüntetni — mondja Papp Istvánná, a személyzeti osztály vezetője, majd így folytatja: — 40 dolgozónkat érinti ez a dolog. Az ő részükre indítottuk el februárban kísérleti jelleggel az első alapfokú tanfolyamot. Jelenleg két csoportban tizennégyen tanulnak. (Sajnos, egy- egy csoportban 8 személynél több nem lehet.) A többieknek majd meg kell várni, míg sorra kerülnek. Az intenzív tanfolyam négy hónapig tart, hetente kétszer 4-4 órás elfoglaltsággal, irást-olvasást és számtant tanulnak, és sikeres vizsga után az első és második osztályról kapnak bizonyítványt. Néhányon már most tervezgetik, ha sikerül, nem hagyják abba, szeretnének több osztályt is elvégezni.- Milyen korúak a tanfolyam résztvevői?- Fele részben 30-40 és 40- 50 év közöttiek, néhányon 50 felettiek. 30 évesnél fiatalabb viszont nincs köztük — és ennek nagyon örülünk.- Milyen segítséget kapnak a tanuláshoz?- A tanítási órákra munkaidőkedvezményt, sikeres vizsga után pedig pénzjutalmat. Ellátjuk őket füzetekkel, írószerekkel. De a legnagyobb segítséget az I. sz. Általános Iskola adja azzal, hogy Bernáth Bélá- né és Kiss Józsefné nevelők vállalták ezt az óriási türelmet igénylő munkát. Ráadásul még a szükséges tankönyveket is megvette az iskola, ajándékban. A tanteremben szétszórva ülnek, előttük nagyalakú betűk, írólapok, füzetek, könyv, s mindenki mellett egy üres szék. (Mindig más mellé ül le a tanítónő.) Vannak, akik még csak betűket, mások már szavakat írnak. Az összeolvasás mégy a legnehezebben. Vári Eleonóra 52 éves. Hatodik éve dolgozik a gyárban. Gyöngyösmellékről jár be naponta, hat felnőtt gyereke és hét unokája van. Minden második héten, amikor délelőttös, hazaküldi valakivel a családnak a vacsoráravalót, ő pedig beül a tanterembe írni az „ó”-t meg az „l”-t.- Az én időmben nem vették olyan szigorúan az iskolát — mondja. — Telepen laktunk, ruhánk, lábbelink se volt, nem járattak minket iskolába. Mondják is sokan, ha énnekem eddig jó volt így, minek töröm magam annyira, örülök neki, hogy itt a gyárban megadják a lehetőséget, de nagyon nehéz ... Nem hittem volna, hogy ilyen nehezen megy. Egyáltalán nem akar rájárni a kezem ... — mutatja a remegős betűit a füzetében.- Majd belejön. Meglátja, minden nap jobban sikerül...- Tudja, ha én egyszer le tudom írni a nevemet úgy, mint mások, hát az lesz az életem legboldogabb napja. Hegedűs Magdolna
