Dunántúli Napló, 1977. október (34. évfolyam, 270-300. szám)
977-10-06 / 275. szám
e 1977. október 6., csütörtök Dunántúlt napló Csillagosok# katonák... Az OK(b)P magyar csoportja Jfr Batthyány Lajos kivégzéséről 1849. október 6-a, a 13 magyar tábornok és Batthyány Lajos volt miniszter- elnök törvénytelen kivégzésének napja, a szabadságharc leverését követő terrorhullám csúcspontjaként, a magyar történelem egyik leggyászosabb napjaként került be népünk emlékezetébe, hazánk történetébe. A tragikus nap egyik legszomorúbb eseménye Batthyány kivégzése volt. Az egykori miniszter- elnökkel október 5-én közölték a haditörvényszék ítéletét, melyet lepecsételt levélben futárok hoztak Haynau- tól. Az ítélet mindenkit meglepett, leginkább Batthyányi, ki kegyelmet várt. Maguk a császári tisztek is döbbenten hallgatták a kegyetlen ítéletet: kötél általi halál! A végrehajtást másnapra, október ó-ra tűzték ki. A kivégzés előtti este Batthyány feleségének 5 percnyi időt adtak, hogy elbúcsúzzék férjétől. Az asszony ekkor csúsztatta férje kezébe azt a tőrt, amellyel később öngyilkosságot kísérelt meg. Sikertelenül. A nyakon levő súlyos Jegyzetek a Kossuth- bankó hátoldalán seb és vérveszteség miatt azonban a kötél általi halált golyó általi kivégzésre változtatták, amit végre is hajtottak október 6-án. A kivégzés előtt egy császári katonaorvost vezényeltek ki a súlyos sebesült mellé, kinek az volt a kötelessége, hogy a sebesültet fölerősítse, hogy a halálos ítéletet végre tudják hajtani rajta. Batthyányi a 3. huszárezred lelkésze mellett ő kísérte a kivégzésre. A közelmúltban égy pécsi család ajándékaként a Janus Pannonius Múzeum helytörténeti osztályára két olyan Kossuth-bankó került, melynek a hátoldalán tintával írt feljegyzés található. A jegyzetet készítő nem volt más, mint az a katonaorvos, ki Batthyányi kezelte és a kivégzésre kísérte. Az egyik papírpénzre azokat az állomáshelyeket jegyezte fel a katonaorvos, ahol a szabadságharc alatt megfordult 1848. július 3-tól 1849. augusztus 9-ig; a másik pénzen a kivégzésről írt feljegyzései találhatók. A magyarul nem tudó, német származású orvost Johann Ludwignak nevezték, s az osztrák tábori tüzérség egészségügyi orvosa volt. Feljegyzése alapján fontosabb állomáshelyei a következők voltak: 1848. július 3.: Futak, december 19.: Fehérvár, december 30.: Komárom; 1849. június 30.: Győr, július 2—11.: Komárom, augusztus 3.: Szeged, augusztus 9.: Temesvár. A felsoroláshoz még hozzáfűzte: „keserű emlék... 1848-49- ből”. A másik Kossuth-bankón a következő feljegyzés olvasható: „Az én legszomorúbb napom 1849. október 6-a volt, amikor az egész napot Batthyány Lajos grófnál töltöttem, ahol én a sebe miatt inspekciót tartottam és ezt a kedves, barátságos embert egészen az Újépületig elkísértem, ahol őt kivégezték. Az utolsó szavai ezek voltak: éljen a halál! és így fogadta a halált." A hevenyében, gyorsan papírra vetett német nyelvű feljegyzés valószínűleg közvetlenül a kivégzés után készülhetett. Ludwig doktor nem tudhatott magyarul. Batthyány utolsó szavait félreértette, hisz tudvalevő, a miniszterelnök szavai ezek voltak: „Rajta vadászok, éljen a haza!” Ez az írás is bizonyítja: még a császári tisztek is rokonszenveztek Batthyányval. Csak Haynau volt kérlelhetetlen. Bezerédy Győző ToHsepru Harkányi zuhany Jókai Mór és Pécs Egyhangúlag díszpolgárrá választották A jelentések szerint a harkányi gyógyfürdőt ebben az évben eddig mintegy másfél millió ember látogatta. Nemzetiségüket tekintve a fürdő- zők 35 százaléka idegén, tehát csaknem egymillió magyar nyelven írni-olvasni tudó ember lubickolt az idén a meleg vízben. Mielőtt azonban bárki a medencék valamelyikének vizébe lépett volna, az idegen anyanyelvűeket német és horvát nyelvű, a magyarokat magyar nyelvű szöveg figyelmeztette bizonyos egészségvédelmi szabályok betartására. Mivel bennünket elsősorban a magyar szöveg érdekelt; azt kezdtük el olvasni: „Felhívjuk kedves vendégeink figyelmét, hogy a medence gyógy pihenő medencének van fentartva." A „fentartva" szó helytelen írásán kívül mellbe vágott bennünket a magyartalan fogalmazás is. Mintha idegen nyelvből fordította volna valaki magyarra! Magyarra? No, magyarosnak semmiképpen sem mondható ez a nyelvi szülemény. Hogy volna hát helyesen? Imigyen: „Felhívjuk kedves vendégeink figyelmét a medence gyógypihenő jellegére." Még egy érdekes mondatra akadtunk: „Fürdés előtt a taposó zuhanyok használata kötelező!" Mielőtt a mondatot boncolgatnánk, megjegyezzük, hogy minden medence előtt van egy téglalap alakú lábmosó. amelyet valaki toposának nevezett el. A Magyar Értelmező Kéziszótár ugyan nem ismeri még ebben az értelemben ezt a szót, de használata kétségtelenül telitalálat, mert a toposában az ember talpával rugdossa, tapossa a benne levő vizet. A „zuhany" szón elsősorban felülről bőven aláömlő, természetes vagy mesterséges vizet értünk. De zuhany az a mosdószerkezet is, amely felülről permetezi, önti valakire vagy valamire a vizet. Ez utóbbira a zuhanyozó kifejezést inkább szoktuk használni, de jó a zuhany szó is. A zuhannyal tehát — főleg, ha működik — nincs különösebb baj, de nem tudom, milyen lehet a „taposó zuhany". Minden bizonnyal ez is fogalmazási elírás. A toposokban levő zuhanyozókról van itt szó, s helyesen í^y kellett volna fogalmazni: „Fürdés előtt kötelező a toposokban levő zuhanyok (zuhanyozók) használata." Ha már a vizes témánál tartunk, hadd említsük meg a víztároló és a víztározó közötti különbséget. Nemrégiben még a tározó szót helytelenítettük, hiszen csak tárolni lehet, tároz ige nincsen. Az új értelmező szótár azonban a régebbivel ellentétben mindkét szót ismeri. A tároló tárolásra qlkalmas medence vagy helyiség. A tározó pedig tó nagyságú víztároló. Új szóval gyarapodott tehát szókincsünk. Tóth István dr. 1894. január 6-án volt Jókai 50 éves írói jubileuma. Ebből az alkalomból Pécs város közönsége díszpolgárává választotta az írót. A díszpolgári oklevelet, amit Reimer János helybeli könyvkötő készített, 1893. július 8-án írták alá. Az oklevél szövegének egy részét idézzük: ,, . . . Jókai Mór urat, á magyar nemzeti géniusz halhatatlan kegyeltjét, a bámulatos termékenységű, mindig nemes czélért küzdő s e miatt az egész művelt világnak is tiszteletét és csodálatát méltán kivívott önzetlen nagy írót a hazaszeretet, szabadság, egyenlőség és testvériség eszméinek lánglelkű apostolát, az igazi eredményekért mindenkor hálára és elismerésre kész szív és lélekkel, városunk díszpolgárává egyhangúlag megválasztottuk . . .” A díszpolgári oklevél kiadásával egyidőben nevezték el a városunk központjában fekvő „Kisteret" Jókai térnek. 1893. október 30-án a Jókai- Jubileum Nagybizottságának Elnöksége felhívást intézett Jókai Mór tisztelőihez, hogy járuljanak hozzá az író összes művei díszkiadásának költségeihez. A Jókai-ünnepélyt rendező bizottság 1893. októberében kérte Pécs szab. kir. város Törvényhatóságát, hogy az 1894. január 6-án Budapesten, a Vigadó termeiben tartandó Jókai-ünnepélyen megfelelő számban képviselje magát. Egyben felhívta a Törvényhatóság figyelmét, hogy ugyanazon a napon a pécsi iskolák, közművelődési és irodalmi társulatok és egyesületek szintén az írót ünnepeljék. A pécsi iskolákban rendezendő ünnepségek megszervezésével Schneider István felügyelő igazgatót bízták meg. A községi tanítói testületi könyvtár részére pedig megrendelték az ünnepelt író összes művei díszkiadásának egy sorozatát. Jókai halálakor Pécs tanácsülése május 6-án a gyászlobogó kitűzését, az elhunyt özvegyének részvéttávirat küldését, 100 korona értékben koszorú megrendelését és a temetésre utazó küldöttség megválasztását határozta el, valamint kérte a helybeli református egyház lelkészét, hogy folyó hó 15-én „gyászistentiszteletet” tartson. Jókai Mórt 1904. május 9-én temették el. 1904. május 7-én a Pécsi Naplóban Hajdú Gyula a szocialista munkásság helyi vezére a következőket írta: „... Tán az ifjúi hevet bámuljuk . . . vagy a lelkiismeretességet tiszteljük benne . . . vagy hazaszeretetéért becsüljük inkább . . . vagy, mint elbeszélőt bámuljuk legjobban . .. vagy a fenkölt gondolkodású férfiút szeressük leginkább . . . Nagy álmodó, ki már itt köztünk is egy mesés, egy szebb világot állítottál szemünk elé... S ha bekövetkezik e kor, a nemzet partheont emel majd, hol azok nyernek helyet majd, kik ennek létrehozásában munkálkodtak, kiknek érdeme a szebb világ.” Erdődy Gyula Március 25. előtt Lenin magyar hadifoglyok csoportjával beszélget az OK(b)P magyar csoportjának létrehozásáról és a csoport által „Szocialnaja Revoljucija” címmel kiadandó lapról. Az említett, a magyar kommunista mozgalom számára döntő fontosságú, történelmi jelentőségű találkozó és megbeszélés minden valószínűség szerint 1918. március 20. táján történt. Az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt magyar csoportja — amelynek létrehozásáról Leninnel a magyar internacionalisták vezetői beszélgettek — ugyanis 1918. március 24-én megalakult. A csoport elnökének Kun Bélát, titkárának pedig Pór Ernőt választották. A csoport ismertebb tagjai Szamuely Tibor, Rud- nyánszky Endre, Iványi János, Jancsik Ferenc és Karikás Frigyes. A Moszkvában megalapított „magyar csoport elfogadta az OK(b)P elméleti és gyakorlati platformját, célul tűzte ki a kommunizmus eszméinek terjesztését és a reformizmus elleni harcot”. A volt hadifogoly magyar kommunisták két szorosan ösz- szefüggő feladat megoldását tűzték célul maguk elé: 1. Elősegíteni a forradalmi munkásmozgalom fejlődését Magyarországon; 2. Tőlük telhetőén kivenni ré- szűkét a szovjet népnek a külső és belső ellenség ellen vívott harcából. A magyar kommunisták 1918. március 25-én levélben jelentették be csoportjuk megalakulását az OK(b)P Központi Bizottságának. A levélben egyebek között jelentették, hogy „A csoport - a Központi Bizottság segítségével — hetenként kétszer megjelenő politikai és tudományos, újságot ad ki „Szociális Forradalom" címmel. A lap célja a kommunista eszmék terjesztése a hadifoglyok között Oroszországban, és a proletárok és parasztok között Magyarországon — a szocialista forradalmat segítő fegyveres felkelés érdekében”. A „Szociális Forradalom" élére háromtagú - Kun Béla, Rud- nyánszky Endre, Szamuely Tibor — szerkesztő bizottság került. A lap első száma 1918. április 3-ón jelent meg. Ettől kezdve 1918. november 6-ig hetenként kétszer, majd a továbbiakban 1919. február 19- ig hetenként egyszer adták ki. A lap első számának szerkesztőségi cikke világosan, félreérthetetlenül határozta meg a magyar kommunista csoport céljait. A nevezetes, a magyar forradalmi munkásmozgalom, a magyar kommunista párt megalapításának az előkészítése számára alapvető jelentőségű elvi állásfoglalást tömören így foglalhatjuk össze: küzdelem a forradalomért, a tőkés társadalmi rendszer elpusztításáért. A szerkesztőségi cikk kifejti, hogy a magyar kommunisták szilárdan az osztályharc alapján állnak, s vallják, a „hamisítatlan forradalmi marxizmust”. Az OK(b)P Magyar Csoportja roppant nagy munkát végzett avégett, hogy a lenini tanítások, a szocialista forradalom eszméi ismertté váljanak, elterjedjenek a magyar hadifoglyok tömegeinek körében. E nagyszabású és jól szervezett munka eredményét bizonyítja, hogy 1918 őszéig az európai Oroszországban, minden jelentős városban, ahol nagyobb számban éltek hadifoglyok, megalakult a magyar kommunisták helyi csoportja. így például Asztrahanyban, Kurszkban, Őreiben, Permben, Szamarában, Szaratovban, Szimbirszk- ben, Tambovban, Voronyezsben, Rjazanyban, Szerpuhovban, Garicinben, Tverben, Kazany- ban és még más városokban is. A magyar kommunista csoportok nagy figyelmet fordítottak a hadifoglyok eszmei felvilágosítására. A moszkvai központi lap a „Szociális Forradalom" mellett Szovjet-Orosz- ország területén több városban is kiadtak magyar újságokat. 1917 és 1921 között összesen 50 magyar forradalmi újság jelent meg Szovjet-Oroszország- ban. Ezek a lapok nagyon sokat tettek a magyar hadifoglyok mozgósításáért. 1918 folyamán Moszkvában a magyar csoport iskolát szervezett, amelyen több mint száz agitátort képeztek ki. A szervezett, átgondolt és széles körű felvilágosító munka eredményeként a magyar hadifoglyok mind jobban megértették az oroszországi szocialista forradalom eseményeit, jelentőségét, tanulságait. 1918 áprilisában és májusában megalapították az OK(b)P más külföldi - német, román, jugoszláv, csehszlovák stb. — csoportjait is. E csoportok tevékenységének az összehangolása és irányítása végett 1918 májusában az OK(b)P Központi Bizottsága mellett Moszkvában létrehozták a Külföldi Csoportok Központi Föderációját. A föderáció elnökévé Kun Bélát választották, A bolsevik párt és Lenin roppant fontosnak tartotta az internacionalisták, a külföldi kommunisták körében végzett munkát. Lenin több alkalommal is fogadta az internacionalisták vezetőit — köztük Kun Bélát, Szamuely Tibort —, s ezeken a találkozásokon, ahogy maga Lenin írt róla „a kommunizmusról és a kommunista forradalomról” cseréltek eszmét. Az OK(b)P Vili. kongresszusán, a párt Központi Bizottságának beszámolójában Lenin sokra értékelte a külföldi kommunista csoportok munkáját, jelentőségét. (Folytatjuk) Timár Ede Felvételeink a Színház téri galériában rendezett népi műemlékek kiállításán készültek. Sorrendben: a túristvándi vízimalom, palkonyai pincék és a pankaszi harangláb.
