Dunántúli Napló, 1977. október (34. évfolyam, 270-300. szám)

977-10-26 / 295. szám

2 Dunántúli napló 1977. október 26., szerda Házi muzsika A harsogó rádiók és magnók korában alig tudjuk elképzelni, mit jelentett a régi ember szá­mára, ha otthonában olykor­olykor felcsendült a muzsika. A házi muzsikálás fénykora a polgári társadalom forradalmi korszakával esett egybe: a XVIII. század polgárházaiban kiváló zeneszerzők alkotásai szóltak, rendszerint képzett amatőrök előadásában. Csalá­dias, bensőséges volt ez a mu­zsikálás. Előadóit és hallgatóit nem feszélyezte a koncertter­mek illemszabálya. A Csontváry-múzeum jó le­hetőséget kínál az ilyen benső­séges muzsikálásra. Ha az elő­adók olyan ügyesen, valóban a régi házi muzsika repertoárjá­ból válogatják darabjaikat, mint azt a vasárnapi matiné közreműködői tették, az illúzió tökéletes. Telemann, Scarlatti és Fasch kvartettjei még in­kább a rezidenciák zeneter­meinek hangulatát árasztották, de Johann Christian Bach kvin­tettje már valódi polgári házi muzsika. Barth István (fuvola), Kircsi László (oboa), Gyermán István (hegedű), Varga Márta (zon­gora), és Gácsik Vera (gor­donka) csupán erre az alka­lomra társultak. Előadásuk mégis olyan összecsiszolt, any- nyira egységes volt, hogy csak néhány kényesebb indítás egyenletlensége árulta el együttesük alkalmi jellegét. Kamarazenéről szólva nem szo­kás az előadók egyéni teljesít­ményét méltatni. Gácsik Vera szép gordonkahangját, muziká­lis dallamformálását mégis kü­lön megemlítem, mert öröm volt hallani, hogy a fiatal gordon­kás milyen kiválóan illeszke­dett bele a rangos művészekből álló együttesbe. A barokk darabokban zavar­tak a kontinuót játszó zongora túlságosan vastag, visszahan- gos akkordjai. Itt a csembaló jobb lett volna. Igaz viszont, hogy J. Ch. Bach kvintettjének arioso-jellegű szólama meg fel­tétlenül zongorát kívánt. Bár a műsor első három darabját is végiggyönyörködtem — a Scarlatti-kvartett szellemes fu­vola—oboa felelgetései gyö­nyörűen sikerültek —, J. Ch. Bach elegáns, rokokó díszek­ben pompázó zenéje tetszett legjobban. Kecsessége, a ko­rabeli közhely-fordulatokon át­ütő természetes bája az elő­adókat is magával ragadta. A lassú tétel szerenádhangulatú, fuvolaszólóra épített rondája kimagaslóan szép volt. A zeneszámok között Pákoz- di János néhány zenével kap­csolatos irodalmi szemelvényt olvasott fel. A szövegek egyike- másika kevesebb színészi esz­közzel talán többet mondott volna. Dobos L. Mikor lesz elegendő Ivóvíz? Az épülő vizmü tározója Szovjet előadó Baranyában Gennagyij Vasziljevics Mal­cev, a Szovjetunió Társada­lomtudományi Akadémiája állami és jogi tanszékének vezetä helyettese tegnap Ba­ranyába látogatott. Pécsett, a megyei pártbizottság szék­házában Rajnai József, az MSZMP Baranya megyei bi­zottságának osztályvezetője fogadta, s tájékoztatta a me­gye politikai, gazdasági és kulturális helyzetéről. Ezt kö­vetően Malcev elvtárs Siklói Tamásnénak, az Oktatási Igazgatóság tanárának kísé­retében megtekintette a fel­szabadulási emlékművet és tv-tornyot. A szovjet vendég délután a megyei pártbizott­ság Oktatási Igazgatóságát kereste fel, ahol Földes And­rásáé igazgató fogadta és tájékoztatta az intézményben folyó munkáról, majd G. V. Malcev, A Szovjetunió alkot­mánya — a fejlett szocialista társadalom alkotmánya cím­mel előadást tartott az igaz­gatóság tanári karának és hallgatóinak. Utána Pécs nevezetességeivel ismerke­dett. G. V. Malcev ma — szer­dán — délelőtt, program sze­rint találkozik a Magyar Rá­dió pécsi stúdiójának vezetői­vel és munkatársaival. Láto­gatást tesz a Pécsi Tudo­mányegyetem jogtudományi karán, ahol a tanároknak és hallgatóknak szintén előadást tart. Délután találkozik a Mecseki Szénbánya Vállalat MSZBT elnökeivel és a ma­gyar-szovjet barátsági mun­káról beszélgetnek. Szigetvár gondjai Javultak a cigánylakosság élet- körülményei — „Csúszik” a vízmű átadási határideje Hogyan alakultak a cigány­lakosság életkörülményei, lesz-e elegendő és jó minőségű ivóvíz Szigetváron? E két téma bizo­nyult a legfontosabbnak a Szi­getvári Városi Tanács Végrehaj­tó Bizottságának tegnap meg­tartott ülésén. Három éve született egy in­tézkedési terv, azzal a céllal, hogy 1979-ig a hírhedt Vágó­hídi putritelepet megszüntes­sék, a cigányok közül többen vállaljanak rendszeres és állan­dó munkát, a valóban dolgo­zók gyermekei bejussanak a bölcsődébe, óvodába, napkö­zis otthonba és minden fiatal iskolázott szakmailag is képzett legyen. A tanács erején felül is többletet vállalt és 14 család tanácsi bérlakáshoz, újabb há­rom pedig tanácsi értékesítésű lakáshoz jutott eddig, 6 ingye­nes házhelyet biztosítottak, tár­sadalmi munkában kiviteli tér-' veket készítettek, és fizették az építőmunkások bérét. Négyen a munkáslakással járó kedvez­ményben részesültek. Továbbra is gond, hogy jó páran nem költöznek be az új otthonba, míg mások engedély nélkül a megüresedett putrikat foglalják el. A tanács nem győ­zi a lakásigények kielégítését és ennek a problémának a megoldásához az üzemek na­gyobb anyagi támogatását ké­ri. Egyébként senki nem tudja pontosan, hány cigány él Szi­getváron; számuk 5—700-ra te­hető. A dolgozó cigányszülők gyermekei mind felvételt nyer­tek bölcsődébe, óvodába. Arra törekednek, hogy a munkát'fíem vállaló nagy családos anyák apróságai is gyermekintézmény­be kerüljenek. Az elért eredmények termé­szetesen nagyon is kezdetiek és a mindennemű anyagi támo­gatás mellett nem mondhatunk le a közösségek valóban pozi­tív erkölcsi, tudatformáló hatá­sairól. Hiába tűnnek el a vis­kók, ha a szemléletbeli visszás­ságok, előítéletek továbbra is hatnak. A városi vízmű építését — ami most a legnagyobb beruházás Szigetváron — három éve kezd­ték meg, a kutakat is megfúr­ták. Azóta kiderült, hogy a ter­vezett napi 3000 köbméter vi­zet nem adják a kutak, ezért újabbak fúrását, kijelölését szorgalmazzák. Az sem mindegy, hogy a gáz- és ho­mokbetöréseket miként hárítsák el teljes biztonsággal. Bár elké­szült a nyersvíz szállító vezeték- rendszer, a belső szenny- és csapadékvíz csatornahálózat, technológiailag felszerelték az 1000 köbméteres tározót és zár­kamrát; — a gondok garmadá­val sorakoznak. így nem szige­telik az ivóvíztároló medencét, mert a szigetelő anyagok alig vagy akadozva érkeznek. Az al­vállalkozók és a generál kivi­telező (képviselője nem jelent meg a tanácskozáson) nem kellően összehangoltan tény­kednek, és így jó néhány határ­idő módosult. Az átadási ha­táridő csúszott: most 1978. de­cember 31. Csuti J. » Hímzés, csomózás, gyöngyfűzés Díszítőművészet A József Attila Művelődési Ház szakkörének kiállítása Jubilál a József Attila Mű­velődési Ház díszítőművész szakköre. Éppen tíz éve an­nak, hogy húsz — főként környék­beli — lelkes asszony szakkört alapított, hogy nemes szenve­délyüknek hódolandó, felkutas­sák, megismerjék, ápolják, s nem utolsó sorban maguk is műveljék a baranyai népi dí­szítőművészet gazdag hagyo­mányait. A baranyai falvakat és múzeuYnokat járva az ormán­sági, a bogádi, a sokác, a né­met és székely területek bősé­ges anyagot szolgáltának az etnikum sajátságos formakin­csének megismeréséhez és fel­dolgozásához. A szakkör munkájának ge­rincét a hímzés adja. A ba­ranyai hímzésen kívül gyakorta kölcsönöznek elemeket mun­káikhoz más magyar területek formavilágából. Legújabb hím­zett munkáik a szigetvidéki, (Merenye, Szigetvár, Szörény,) fehér hímzés stílusában szület­tek. Az áttört — csipkés fehér bogádi kendők érdekessége, hogy az alapanyag és a hím­zés egyaránt fehér. Szövéssel csak az utóbbi időben próbál­koztak. Az úgynevezett gatya- madzag-szövő kereten készült övék — habár a díszítőművé­szet igényével születtek — ke­vésbé épülnek a népművészet hagyományaira. Csakúgy, mint a csomózás és a gyöngyfűzés. A csomózás (makra-mé) alap­anyaga kenderkötél; a munka eredménye tetszetős és divatos lakásdísz, akár térelválasztó is készülhet ezzel az eljárással. A gyöngyfűzést főként o ma- gyaregregyi népi hagyományok és minták szerint művelik. A porcelán gyöngyből készült munkák is inkább a lakáskul­túra céljait segítik. A tavaly nívódíjat kapott, most tízéves születésnapját ünneplő szakkör jubileumi ki­állítására tegnap délután 5 órakor került sor a József At­tila Művelődési Házban. Tímár Irma tanácsos, a Baranya me­gyei Tanács népművelési cso­portvezetője megnyitó beszédé­ben kiemelte a szakkör szere­pét a város kulturális életében, a művészeti neVelés, a közíz­lés-formálás céljait segítő el­méleti és gyakorlati tevékeny­ségét hazai népművészetünk megismerésére. P. L. Így közlekedünk mi Táblák Harkányban # Hogyan igazodjunk el? # Bonyodalom a kisegítő úton A felcím sokatmondó — így közlekedünk mi, de vajon ho­gyan is viselkedjünk olyan helyzetekben, amikor a táblák nem igazítanak el bennünket? Tegnap a siklósi járásban jár­tunk, s Harkányban egy sereg hibára bukkantunk. Persze, ezek nem főbenjáró bűnök, igen hamar helyrehozhatók. Kiszélesítették, korszerűsítet­ték az 58-as főközlekedési út belterületi szakaszát. Ideje volt, mindnyájan örülünk. A község is szépült, a főútvonal két oldalán rendezték az ár­kot, sőt, kisegítő utakat is létrehoztak. E kisegítő utak a szezonban nagy segítséget jelentenek Harkány közlekedé­si gondjainak megoldásában, addig azonban ajánlatos ki­tenni néhány közúti jelzőtáb­lát, amelyek jelenleg hiányoz­nak. Ha Pécs felől érkezünk, mindjárt a község elején, a te- rehegyi elágazás előtti ka­nyarnál ott virít a behajtani tilos tábla — kisegítő útvonal­ról szabad a főútvonalra haj­tani róla. Igen ám, de a ki­segítő út másik végén ott kel­lene lennie az egyirányú út jelzőtáblának. Nincs. Sőt. A hajdani Virágcsokor vendéglő­nél levő útkereszteződésben egy kevés bonyodalmat is okoz a kisegítő út. Mert; ha a Für­dő Vállalat, Bányász étterem felől szép lassan haladok a fák közötti kisegítő úton, a Dráva szálló felől érkező ko­csiknak — a jobbkézszabály értelmében — elsőbbségük van. De ha valaki a fűútvo­nalról szeretne a Dráva szálló j felé kanyarodni, azzal szem­ben nekem van elsőbbségem, hiszen ott is a jobbkézsza­bály a mérvadó. Jó lenne, ha a kisegítő út e szakaszának végén elhelyeznének egy el­sőbbségadást jelző táblát. A másik oldalon, a Bolgár Múzeum előtt a mindkét irány­ból behajtani tilos táblát lát­tuk — az úttest másik végén ennek sincs megfelelője. El­mentünk a széles, ismert par­kolóhelyre is, a harkányi szál­lodák — Baranya, Napsugár — előtti utcába. Megrökö­nyödve láttuk, hogy a behaj­tani tilos tábla alatt kiegészítő tábla van, óriási betűkkel: FI­ZETŐ. EnneE vajon mi az ér­telme? Mert, ha valaki ott be­hajt, az csakugyan fizet. Nem is keveset. Ugyanezt a táblát láttuk odébb is, sőt, a kötele­ző haladási irányt jelölő tábla alatt is ott díszlett a FIZETŐ kiegészítés. Az igazsághoz hoz­zátartozik, hogy az úttest má­sik végén, a Dráva szállónál szintén nincs ott az egyirányú utcát jelző tábla, ott van vi­szont az a tábla, amely vala­mikor a régi KRESZ idejében az egyirányú forgalmat jelen­tette, ma viszont a szembejövő forgalommal szembeni elsőbb­séget. Ezt a kiszolgált, öreg táblát ideje volna lecserélni az igazira. Meg kellene gondolni an­nak a lehetőségét is, hogy a Zsigmondi sétány Bolgár Mú­zeum felőli részén kijelölt gya­logátkelőhelyet létesítsenek. Az sétány, a gyalogos- forga­lom egy jó része biztosan át­kelne a fűútvonalon is. Autó- buszmegálló is van, éppen a múzeum oldalán . . . Hát hogyan is közleked­jünk? Óvatosan, figyelmesen. De ahol táblával szabályoz­hatják a viselkedésünket, te­gyék meg.- kp ­Megkezdődtek a „Munka >7 és Művelődés vetélkedői A tavalyi kísérleti évhez ha­sonlóan idén is meghirdette az MSZMP Pécs városi Bizottsága, a Pécs megyei város. Tanácsa, a Szakszervezetek megyei Ta­nácsa, a KISZ Pécs városi Bi­zottsága és a Doktor Sándor Művelődési Központ a Munka és Művelődés mozgalmat a ter­melő üzemek szocialista brigád­jai számára. A tavalyi kulturális mozga­lom is sikeres volt, a vetélke­dő kollektívák száma ebben az évben azonban jóval megha­ladja a tavalyi létszámot: hu­szonnyolc üzem 366 szocialis­ta, illetve ezért a címért küz­dő brigádja, összesen 5014 nyújtotta be benevezését. A mozgalom célja, hogy egész éves programot biztosít­son a munkásművelődéshez, s hogy a legfontosabb politikai, gazdasági és kulturális kérdé­sekre irányítsa a figyelmet. A folyamatos, egész évre szóló önálló és közösségi tevékeny­séget az akció két fázisa biz­tosítja. Az első szakasz a fel­készülésé volt, ez csaknem egy évet ölelt fel időben; a máso­dik fázist a vetélkedők, dön­tők alkotják, melyeket október 25-től kezdődően rendeznek. A Munka és Művelődés moz­galom négy fő témát jelölt meg: politika-történelem, szak­mai kérdések, természettudo­mányos és művészeti ismeretek. A felkészülésre egy éven át tematikus rend szerint adtak módot a dolgozóknak: a Pécsi Műsorban és a brigádvezetők­nek küldött levelekben tájé­koztatták a résztvevőket a kü­lönböző rendezvényekről, elő­adásokról, feladatokról. Szak­ma- és üzemismeretből írásbe­li feladatokat kellett benyújta­ni október 15-ig: ez volt az a téma, amelyet rendkívül sike­resnek könyvelhetnek el. A most kezdődött szóbeli ve­télkedőkre a közvetlen felkészü­lést két forgatókönyvminta ki­küldésével segítették, ezek kö­zül maguk a résztvevők válasz­tották ki, hogy melyik alap­ján versenyeznek. A forgató- könyvek — melyeket szeptem­ber 5-ig kézhez kaptak —csak a témákat, a verseny temati­káját tartalmazzák, a kérdé­sek természetesen titkosak. Brigádonként háromfős csa­patok indulnak az üzemen be­lüli vetélkedőkön, ahol kivá­lasztják azt a 48 legjobb bri­gádot, akik az elődöntőbe ke­rülnek. Az első versenyt ok­tóber 25-én tartották az Érc- bányászati Vállalat kővágószöl- lősi Ércdúsító üzemében, s ezt tizenkilenc hasonló vetélkedő követi majd. November 10-én négy helyen, egy időpontban rendezik meg az elődöntőket, s az innen továbbjutó tizenkét brigád november 26-án küzd majd az első helyért a Pécsi Nemzeti Színházban rendezen­dő döntőben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom