Dunántúli Napló, 1977. augusztus (34. évfolyam, 210-239. szám)

1977-08-29 / 237. szám

Sztár érkezik... Sári Quatro csiitörtökon Pécseit szerepel A basszusgitár japán egyedi készítmény Sztár érkezik . . Ferihegy, tömeg, tülekedés, letaposott cipőorrok. Mindenki látni akarja a világ könnyűzenei életének egyik sztárját, Suzi Quatrót. Kémlelik az eget, mikor hozza a repülőgép a szép énekesnőt. Közben eszembe jut Dick Katz úrnak, Suzi Quotro me­nedzserének néhány sztorija. Londoni telefonbeszélgetés­kor kérdezgettem tőle. Suzi felfedezése: Miki Most, Nagy-Britannia vezető hang­lemez-producere egyszer all- girl bandet akart hallgatni Detroitban. Vagyis olyan mindent tudó nők zenekarát. Suzi — ez a mázli! - ép­pen ott játszott a nővérei­vel. Mister Mostnak megtet­szett az előadása, meghívta Londonba, összehozta két dalszövegíróval; Nicky Chinn- nel és Mike Chapmen-nel . . . így kezdődött. Végre! Dübörgés, aztán megjelenik az ajtóban Suzi. Felemeli karját, int az új közönségnek és a tömeg or­dít. Suzi! Su-zi! Ez van, meg­érkezett. Egykori cselgáncsos kor­szakomat visszaidézve vágok léket a tömegben, senki sem udvariaskodik. Aztán előt­tünk áll Suzi, ragyog és be­szél. Olyan a hangja, mint a most elkapkodott Agrra- Phoba lemez prózába hajló dallamainál; búgó, tiszta, határozott. — Ezen a pályán bármi­lyen tehetséges is valaki, nagyon szívósnak kell lennie. De ez más sztárra is jel­lemző. Ami talán sajátossá­gom; a rendkívül erős kép­zés, amit kaptam. Általános műveltségem drága jó szü­leim révén kiváló magánis- • kólákban szereztem. A szak­mait? . Nyolcéves voltam, amikor apám dzsessz zene­karában bongón játszottam és 14 éves koromban már apámmal turnéztam. Zenei iskoláim: hat év klasszikus zongora, hét év úgynevezett népszerű zongora, vagyis dzsessz, újabb két év dob, majd egy esztendeig ma­gánleckéket is vettem kizáró­lag rock-dobolásból. Apám zenész volt, tényleg a dzsessz-zenére ringattak. — A tizenévesek mindig hajlamosak csak a szépet látni a sztárok világából, csak a nagystilű életet? — Más világsztár sem le­het erre példa, én sem. A néha önsanyargató tanulás, meg a próbák mellett rend­kívüli zenei igényességgel igyekszem hangszeremhez, a basszusgitáromon játszani és énekelni. Sok hangverseny, sok lemezkiadás kellett ah­hoz, amíg kifizettem o vi­lágon egyedi példányban, csak nekem készült yamahai japán basszusgitárt. — A vetelytársak?- Engem is sok ország­ban az utánzók hada köve­tett pódiumon. Én ezért nem haragszom, hanem szeret­ném sikerem titkait átadni a fiatal énekesnőknek. Igaz, ilyenkor csalódtam is már. Csak ne látnék annyi hoz­zám hasonlóan viselt hajat, meg az enyémmel azonos stílusú ruhát! Én attól va­gyok egyéniség, hogy kere­sem a változatosságot. De nem a megjelenésben, ha­nem a muzsikában, a dal­ban. Suzi, az éneklésben, mu­zsikában dúsfantáziájú, a pódiumon dinamikus, a nyi­latkozatokban őszintén nyílt 27 éves detroiti lány tegnap este már Pesten énekelt. Előtte fejezte be 29 napos japáni körútját. Gyorsan alá­írattak vele odakint még egy hathetes szerződést, lehető­leg még 1977-re szólót. Más­különben Essex vidékén, egy parányi faluban lakik, már amikor lakik, évente össze­sen talán három hónapot férjével. Csütörtökön este a PVSK-pályán várják őt a pé­csiek. Földessy Dénes Az utolsó élő szemtanú A tégely alján sárgán csillogó fém Lehet, hogy mégis arany volt? „Aranybánya a Keleti-Me- csekben” című írás ez év július 25-én jelent meg a Hétfői Du­nántúli Naplóban. Néhány nap­pal később levelet kapott szer­kesztőségünk Kárászról: „Vala­mikor az 1920-as évek elején részt vettem egy geológiai ku­tatásban Kárász és Magyareg- regy környékén. Érdekes dol­gokat tudnék erről elmonda­ni” Aláírás: Keresztúri József, nyugdíjas tanácselnök, Kárász. Természetes, hogy ilyen lehe­tőséget nem hagyhattunk vesz­ni, s meglátogattuk otthonában a 71 éves Keresztúri Józsefet, mint ő mondotta: ezeknek az eseményeknek utolsó élő szem­tanúját. — 1920-ban, vagy 1921-ben történt. Községünkbe érkezett Grósz Károly geológus mérnök. Munkásokat keresett a kutatá­saihoz. Jó néhányon elszegőd­tünk hozzá. Magyaregregy és Kárász határában ástunk, megnyitottunk egy régebbi tá­rót, amelyet Grósz Károly — mint elmondta nekünk — még az első világháború előtt létesí­tettek. Szívügye volt a Mecsek, amikor csak pénze volt, ide jött kutatni. — Mi után kutattak? — Ezt nem mondta el ne­künk Grósz Károly, csak annyit tudok, amit az ott dolgozó geo­lógusok szavaiból kivettem. Egy társammal együtt az ércmosónál dolgoztunk. Higannyal mostuk a kibányászott földet, majd a □Hétfői higanyt elpárologtattuk, s ak­kor a tégely alján kevés sár­gán csillogó érc maradt. Nem valami jó, Erdélyben sokkal jobb található — mondták —, de még így is gazdaságos. Az­tán 1921 őszén elfogyott a pénz, és az idő is elromlott. A kuta­tás abbamaradt, Grósz Károly kőzetmintákkal visszautazott Pestre. Decemberben érkezett a távirat, hogy meghalt. A ku­tatás így abbamaradt, ám még a télea. jött egy levél Pestről, egy geológustól. Azt írta, hogy látta Grósz Károly feljegyzé­seit, hogy mi mindent talált - például aranyat is - Kárász és Magyaregregy környékén, s kérte, hogy küldjünk neki kő­zetmintákat. A válaszlevélben mi azt írtuk neki, hogy jöjjön le Kárászra és mi elvezetjük azok­ra a helyekre, ahol Grósz kuta­tott. De a geológus nem jött le, s nem is írt többet. Aztán a hcrmincas évek közepén újra szóba került a kutatás. Egy is­merősöm meglátogatott, s meg­mutatta azt a levelet, amelyet rokonától kapott Amerikából. Az amerikai magyar üzletem­ber arról írt, hogy amikor leg­utóbb Magyarországon járt lá­togatóban, egy kárászi ember­től kőzetdarabot kapott. Ezt otthon megvizsgáltatta és ara­nyat találtak benne. Arra kért minket, hogy küldjünk még kő­zetmintákat. Hogy ki adhatta neki azt a kőzetdarabot, nem tudtuk, csak gyanítottuk, ki le­hetett : egy vékényi ezermester. Felkerestük, de nem jutottunk vele zöldágra: magas jutalé­kot kért azért, hogy megmutat­ja a lelőhelyet. Nem tudtunk mást tenni: összecsomagoltunk néhány olyan kőzetdarabot azokról a helyekről, ahol Grósz Károly kutatott korábban. Ezt a csomagot a hatóságok nem engedték át a határon. Az amerikai üzletember az Egye­sült Államok budapesti követsé­géhez fordult segítségért. A magyar hatóságok végül bele­egyeztek abba, hogy itt Ma­gyarországon megvizsgálják a kőzetmintákat, s az eredményt elküldik Amerikába. Hogy így volt-e, nem tudom. Mi is ér­deklődtünk: mi volt a vizsgála­tok eredménye? Nekünk azt mondták, nem találtak a kőze­tekben aranyat. Érdekes történet. Keresztúri József igazán belevehetné Ká­rász közséq krónikájába, ame­lyet immár évek óta ő ír. Az általa elmondott történethez egyetlen megjegyzés: o kőzet­por higannyal való mosása a Born Ignác által felfedezett amalgámos eljárással azonos. Arany és ezüst csekélyebb ér­tékű kőzetekből való kivonására használják. Sellei—Panyik: Kritsai templom (Kréta-sziget) Réz Bear csór ozat Baranya történelme képekben Baranya történelme képek­ben címmel több rézkarcsoro­zat elkészítésében és terjesz­tésében állapodott meg a Ba­ranya megyei Tanács műve­lődésügyi osztálya és a bu­dapesti Képcsarnok Vállalat. 1977. negyedik negyedévében jelenik meg az első kiadvány, amely a megye történelmi ese­ményeit eleveníti fel életké­pek segítségével az újkőkortól a honfoglalásig. A második illetve a harmadik kötet 1980 -1983-ban jelenne meg, s a honfoglalástól a mohácsi vé­szig, illetve az 1943-as sza­badságharcig elevenítené fel a megyében lezajlott fonto­sabb történelmi eseményeket. A tematika összeállítását dr. Szita László, a Baranya me­gyei Levéltár igazgatója, Be- zerédy Győző, a JPM helytör­téneti osztályának vezetője és dr. Vargha Károly ny. főisko­lai tanár vállalta, a rézkarco­kat pécsi művészek, Bérces Gábor, Bizse János, Erdős Já­nos, H. Barakonyi Klára, Si­mon Béla és Soltra Elemér készíti. Huber Kálmánné, a Megyei Könyvtár dolgozója történelmi bibliográfiát állít össze az egyes eseményekhez. A rézkarcsorozatok iránt első­sorban a megye iskoláiban, művelődési és más közintéz­ményeiben mutatkozott érdek­lődés, illetve üzemek, hivata­lok díszítésére is sok helyütt megrendelték. G. O. Energiatakarékosság, tiszta levegő, biztonságos özein Kalorikus berendezések tervezése, kivitelezése, szervize, hőtechnikai mérései, automatikus blokkégök rendszeres karbantartása. MÁRKASZERVIZ: PB, TÜKI, ANYO, MMG (MÜTHERM), WEISHAUPT, RIELLO, ELECTRO OIL, BLOWTHERM, DANHEAT, WAAGNER-BIRO. □ Korszerű olajégők értékesítése: Prometheus Kirendeltség, Szigethalom, a Pestvidéki Gépgyár területe (TEK). Tel.: 478-562/276-os mellék. • 1108 Budapest X., Gyömrői út 140. Tel.: 272-018, 475-730. Vevőszolgálat: 1016 Budapest I., Krisztina krt. 75. Tel.: 358-343. Csak az érdekel, ami társadalmi mondanivalót hordoz Sorsforduló volt a nagyszalontai séta Simonyifalva — Arad me­gyében — egy a Kárpát-me­dence 12 ezer magyarlakta fa­lujából. Onnét jött Pécsre szín­házat rendezni Gáli Ernő, na­gyon hosszú úton. Tizenhárom esztendősen a nagyváradi épí­tész-szakközépiskolába került. Marosvásárhely, Nagyvárad, Temesvár, Pest, szóval sorsa olyan életdobálta, mint szülő­földjének, Erdélynek a törté­nelme. Most a pécsi kamara­színpadon, a Novotny dráma alakuló díszletei között mégis egy nagyszalontai séta tűnik sorsfordulónak, abban a szép kamaszkorban. — Egyik barátommal járkál­tunk — meséli — és ezt a fiút megszólitotta a helybeli szín­játszók valakije: „Nem jönne el színésznek, hiszen olyan jó­képű?" Engem is odavetett a kíváncsiság, és három évig ott játszottam ráérő időmben. — Éppen állás nélkül voltam, amikor 1957-ben a Marosvá­sárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola felvételt hirdetett. Egyetlen verssel, A walesi bárdokkaí felültem a vonatra. Amíg az kanyargóit velem, megtanultam hozzá egy Heltai-verset is, és igen sok, 20—30 költeménnyel jelent­kezők közül felvettek színész­növendéknek. — Az építészet?! — Érettségi után (elvettek volna Bukarestbe építészmér­nök hallgatónak, de nem volt pénzem. Nagyszalontán az amatőr színészkedés mellett építészként dolgoztam. Ez hasz­nos volt a színházművészethez is: megtanultam a térlátást, a térben való gondolkodást. • Gáli Ernő tovább küzdött. A főiskola után Aradon hét évén át eljátszott vagy harminc sze­repet, mindenfélét, de belül, magában berzenkedni kezdett a rendezői igénytelenséggel szemben és szerep helyett el­kezdett egész darabban gon­dolkodni. Sok-sok kérvény, végre Pestre jöhetett tanulni, 1968—1973 között megszerez­te a színházrendezői diplomát. Közben haza-hazament, s ott­hon mindenféle elképzelését „élőben" kipróbálta. Rende­zett. — Én sokáig a tiszta művé­szi színházban hittem, a szép­ségben, az artisztikumban. De egyszer megnéztem Major Ta­más Rómeó és Júliáját és ész­revettem benne a legnagyobb szépséget: az igazság szépsé­gét. Ez érett bennem tovább, amikor asszisztáltam Major Brecht-rendezéséhez, a Sze- csuáni jólélek színpadra állítá­sakor. Diploma, majd az aradi színházban viták az új szelle­mű Gáli Ernővel. Következett Temesvár. Lelkes, tehetséges, új dolgokra fogékony, fiatal magyar társulat. Aztán — sok ok miatt - mégis átköltözött az államhatárok innenső olda­lán élő magyarokhoz, a Pécsi Nemzeti Színházba. — A Simonyiialvától Pécsig tartó élet milyen szinházrende- zői hitvallást formált ki Gáli Ernőben? — A szellemi őseim: Meyer­hold, Brecht és Peter Brook. Ha fakad belőlem valami, an­nak az erei főképpen tőlük folytak belém. Hogy mit szeret­nék, ha fakadna? Unom a jól megszerkesztett, csattanókra kiélezett, de sokszor problémát- lan színházat. Csak az érdekel, ami társadalmi mondanivalót hordoz. A harsányságtól, trük­köktől mentes, a térben mozgó színészre épülő színház az én alkotói világom, örömöm, hogy ilyen színházhoz kerültem, ahol Novotny Gergely A va­csora című darabjában már remek alkotói mühelygondokat okoznak a problémák. Egy verssel ült fel a vonatra Dunai Imre F. D.

Next

/
Oldalképek
Tartalom