Dunántúli Napló, 1977. április (34. évfolyam, 90-117. szám)

1977-04-13 / 100. szám

2 Dunántúlt napló 1977. április 13., szerda 130 szakdolgozat „Éiet­szagú" javaslatok Ki hasznosítja? Százharminc szakdolgozat, élénk vita a szekcióüléseken. Ezzel jellemezhetnénk a pénte­ken zárult Tudományos Diákkö­rök .XIII. Országos Konferen­ciája közgazdaságtudományi szekciójának eseményeit. A ren­dezési jogot először kapta Pécs, s a Tudomány Egyetem Közgazdaságtudományi Kara megfelelt az előzetes várako­zásnak. A TDOK befejezését követően dr. Zeller Gyula tan­székvezető egyetemi docenssel beszélgettünk a konferencia ta­pasztalatairól. — Nagyon jónak tartom, hogy a műszaki intézmények hallga­tói is érdeklődnek a közgazda- sági témák iránt. Néhányon foglalkoznak mindössze kimon­dottan elméleti témával. A pá­lyázók többsége gyakorlati ol­dalról közelítette meg a vá­lasztott témát. A szakdolgoza­tok elemzése során meggyőződ­hettünk arról, hogy a következ­tetések és javaslatok ..életsza- gúak”. ami az oktatási rend­szer dicsérete is egyben. — Milyen területet érintett a legtöbb pályamunka? — Nagyon sokan foglalkoz­tak külkereskedelmi jellegű té­mával. Ebből is látszik, hogy a hallqatók nem vonják ki ma­gukat a mindennapi élet adta feladatokból, az országos qon- dokból. De ugyanígy említhe­tem a szervezéssel és vezetés­sel foglalkozó szakdolgozato­kat is. Komoly pályamunkák készültek a matematikai sta­tisztika témakörében is: és aminek naqyon örültünk, aqrár területről tizenöt dolqozatot jut­tattak az intézmények az orszá­gos konferenciára. — A szakdolgozat akkor hoz hasznot igazán, ha azt fel is használják és nem a fiók mé­lyén porosodik. — Ha csak annyit monda­nék, hogy a kilenc fődíjon kí­vül hatvan különdíjat osztot­tunk ki — utóbbiakat a válla­latok ajánlották föl — már vá­laszoltam is a kérdés egyik fe­lére. Az intézmények, üzemek számítanak ezekre a szakdol­gozatokra. — A tudományos diákköri munkára hosszú éveken át csak a dolgozatíró jelleg volt a jel­lemző. — Sajnos, ez még ma is így van. A tudományos diákkörök­ben nem domborodik ki a mű­hely jelleg, alig van vita. Sze­rintem, a pályamunkákat elő­ször a hallgatóknak a TDK-ta- goknak kellene megbeszélni, s csak azt követően kerüljön az intézményi zsűri elé elbírálás­ra a szakdolgozat. S. Gy. Vedlett kocsik a főúton Energiaszempontok a növénynemesítésben Kora tavaszi közlekedési rr » r . oriarat Dr. Kurnik Ernő székfoglaló előadása az Akadémián Mecseknádasdon született 1913-ban, Érettségi bizonyít­ványt Pécsett, majd egyetemi diplomát a Budapesti Műegye­temen szerzett 1939-ben. Há­rom évre rá ledoktorált. Az­tán közbejött a háború . 1950-ben már kandidátus, 1960-ban a mezőgazdasági tu­dományok doktora, 1971 óta az MTA llevelező tagja. Alapítása óta (38 éve) vezeti az Iregszem- csei Takarmánytermesztési Ku­tató Intézetet. Kutatásainak központjában a növényi fehér­jék, növényi olajok állnak. Fő­ként három növény, a napra­forgó, a borsó, és a szója ne­mesítésével ért el hazai, nem­zetközi viszonylatban is jelen­tős eredményeket Publikációi­nak száma meghaladja a szá­zat. Több könyvet írt, köztük három nagyobb monográfiát. Számos tudományos kitünte­tése mellett három ízben tün­tették ki a Munkaérdemrend arany fokozatával. Dr. Kurnik Ernőt, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választotta. Az erről szóló okmányt tegnap délután Budapesten, a Tudományos Akadémia székházában nyújtot­ta át dr. Somos András akadé­Ha egy Opel elmúlt 20 éves.. Tükörsima az első gumi A népszerű rádióadás Pécsről jelentkezett A külcsínre is No, itt a nyár — mond­tuk reggel, látván a ragyogó napsütést. Délben aztán Hi­dasnál már esett a hó. Mind­ez persze nem jelenti azt, hogy az országutakon nem kezdődött meg a tavaszi for­galom, s ilyenkor fölöttébb fontos a járművek műszaki ál­lapota — ez tehát e heti köz­lekedési őrjáratunk témája is. A 6-oson nekiindulva Pécs- váradnál rögvest egy vállalati kocsival találkozunk, szélvédő­je mint a szita. Kiderül, hogy fácánnal randevúztak az imént, Pécsig még kibírja a kocsi üvege, a fácán egy percig sem bírta ki. Pár méternyire ettől a kocsitól, a lejtőn egy Cl-s Trabant vesztegel, gyúj­tásproblémái vannak. Külön­ben a kocsi már annyira meg­viselt, hogy a lejtőn lefelé se gurul — most lesz a műszaki vizsgája, ki tudja, átmegy-e... IM-es Opel érkezik, mind­össze húszéves, úgy is néz ki. Jobboldali hátsó fényei telje­sen rosszak, a rend szám-vilá­gítás nem működik. A vezető megigazítja: — Most ég? — érdeklődik, aztán lemondóan hozzáteszi. — Hát... pedig égnie kéne. Bizony kéne, de ha egyszer hiányzik az az égő, meg még a burája is. A KRESZ szerint a rendszámtábla színe fekete­fehér, nem pedig fekete-szürke. vezető megtörölgeti, igaz, ez figyelmeztetés nélkül kel­lett Ina elvégeznie, no meg a kocs ^tisztogatását is, mert a közúti nűszaki vizsgálatok­nál a kocs. esztétikai állapota is számbajön. Ha tegyük fel olvashatatlan o rendszámtáb­A tárlatlátogató meghökke­nését alighanem csak kíván­csisága gyűrkőzte le Pinczehe- lyi Sándor kiállításán, amelyet húsvét vasárnapján nyitottak meg Pécsett, a színház téri kiál­lítóteremben. A kiállítás ge­rincét a fotók, festmények, gra­fikák mellett a művész reklám- grafikai tevékenységének átte­kintése alkotja. Pinczehelyi Sándor alkotói világát aligha értenénk meg annak a művészeti csoportosu­lásnak eszmei-művészi törekvé­sei ismerete nélkül, amely Pé­csi Műhely néven éppen egy évtizede ad otthont az új uta­kat kereső alkotói kísérletek­nek. A Műhely szellemisége, a csoportmunka prioritása azon­ban a csapat keretei között adni kell la — figyelembe véve az idő­járást is — bírságot vonhat maga után. Az Opel motorja szépen mű­ködik sebességben. Mikor le­áll, a kocsi behúzott kézifékkel lágyan gurulni kezd a lejtőn. Még csoda, hogy menni tud, meg, hogy elér — talán — Budapestig. Pécsváradnál konvojban jön­nek a hihetetlen külsejű autók. Egy özönvíz előtti Volkswagen kinézésre borzalmas, viszont di­vatos ködlámpák virítanak raj­ta, középen. Gyakran látni olyan autókat, amelyen négy is van ebből a világítótestből, pedig a szabályok szerint a kocsi szélétől maximum negy­ven centiméterre lehet csak fölszerelni a ködlámpákat. Tejszínes rózsaszín CM-es Skoda közeleg, a bal első csaknem a kerékagyon gurul, a köpeny bordázatának híre- pora sincs. Defektes lett — mondja a vezető, most cserél­te le. Viszont a másik három gumi is éppen hogy elbírja a tűréshatárt. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy átlagosan minden tizedik kocsi műszakilag hibás, vagy csak egyszerűen „esztétikai­lag" csúnya. A legfontosabb, hogy rendben legyen a fék, a kormány és a gumi, valamint a fények, ahol nemcsak az a lényeg, hogy minden lámpa működjön, hanem az is, hogy a lámpák egyszínűek legyenek, a féklámpa ne legyen mond­juk sárgás fényű (útközben ilyennel is találkoztunk) és négyszer annyi fényt adjon, mint a helyzetjelző. mindig érvényesíteni engedte a szuverén módon kialakított egyéni elképzeléseket. Pinczehelyi Sándor 1946- ban született Szigetváron. A pécsi Művészeti Gimnáziumban 1964-ben érettségizett, majd a Pécsi Tanárképző Főiskola ma­gyar—rajz szakát végezte el 1970-ben. Jelenleg grafikai res­taurátor a Janus Pannonius Múzeumban. Pinczehelyi Sándor fotókísér­letein a cselekvésre a megal­kotás folyamatára esik a hangsúly. Ezek a fotókísérletek a ráismerés síkján nem nehe­zítik a megértést, hiszen min­dig és azonnal lehet tudni, mi történik a képeken. A jelen­ség, amit látunk azonban még­is bonyolultabb, időben előre Nagy volt a nyüzsgés tegnap délután Pécsett az újmecsek- aljai Hunyadi János könyves­boltban. A Magyar Rádió iro­dalmi osztályának Könyvről, könyvért műsora ezúttal itt rendezte tízperces játékát. A jól ismert szignói elhang­zása után Liptay Katalin kö­szöntötte a játékosokat és a rádió hallgatóit, majd feltette az első kérdést. A játékosok megilletődötten álltak a mik­rofon előtt, míg Kézdy György, a Pécsi Nemzeti Színház szín­művésze az Emléksorok egy pécsi uszodára című versből mondott el egy részletet. A kér­désre, hogy ki a vers szerzője Tancsafalvi Edit pécsi rokkant­sági nyugdíjas adta meg a he­lyes választ: Babits Mihály. A megérdemelt százforintos könyvutalvány után következett a második kérdés, majd ismét egy helyes válasz, amit Garádi Andrea, a Leöwey Gimnázium kiállítása és hátrafelé is igazolást kere­ső közvetítési és értelmezési módszert igényel. Pinczehelyi Sándor alkotásai a vizuális összefüggések finomabb régiói­ban gyökereznek, és megpró­bálják magukba fogadni a látással és fogalomalkotással egyaránt kapcsolatos kifejezé­si lehetőségeket. A korábbi konstruktív szellemben fogal­mazott művei után sorra szü­lettek a processz- és koncep­tuális jellegű alkotások, ame­lyek a kitalálásnak, az ötlet­nek központi szerepet szánnak. Pinczehelyi Sándor kiállítá­sát vasárnap délelőtt 11 óra­kor Erdélyi Zoltán építész nyi­totta meg Kircsi László és Varga Márta közreműködésé­vel. A kiállítást kedd kivételé­vel naponta 10—18 óráig lát­hatják az érdeklődők. Proksza László tanulója adott. A percek mú­lásával oldódott a feszültség, és az üzlet kirakatai előtt is megjelentek a nézelődők. A következőkben Markó Nándor földrajz—rajz szakos főiskolai hallgató, Vertényi Miklós nyug­díjas és Vertényi Éva, a Dobó Gimnázium tanulója nyerte el az utalványt. Liptay Katalint, a műsor szerkesztőjét, a játék vezetőjét arról faggattam, mit jelent számára a Könyvről, könyvért. — Nagyon szeretem csinálni. Nem vagyok izgulós típus, de az adások előtt megesik. Ezút­tal nehéz volt játékosokat ta­lálni, úgy hogy most ezért iz­gultam. Sokan szemrehányóan mondják, hogy túl könnyűek a kérdések. Célunk az, hogy el­sősorban a magyar irodalmat népszerűsítsük játékos formá­ban. A játékosoktól megkérdez­tem, miért vettek részt, és mit vásárolnak a könyvutalványon. — Húsvét előtt a Mecsek Áruház előtt árultunk könyvet a boltnak, most összesítettünk. Megkérdezték van-e kedvem játszani, mire én örömmel fe­leltem, hogy igen. Azt hiszem művészeti könyvet veszek — vá­laszolta Markó Nándor. — A kislányommal együtt indultunk a játékon. Kétszáz forintos utalványt nyertünk Évá­val. Biztos, hogy régészeti köny­veket vásárol — mondta Verté­nyi Miklós. Háromnegyed négykor ren­des kerékvágásba került ismét a bolt. A feszültség eltűnt, csak néhányon keresgéltek a köny­vek között. R^^^^ftUándor mikus, az MTA növénynemesí- tési bizottságának elnöke dr. Kurnik Ernőnek, aki az Akadé­mia zsúfolásig megtelt felol­vasó termében az MTA agrár- tudományok osztálya előadói ülésén tartotta meg székfoglaló előadását. A nagy tetszést és elismerést kiváltó székfoglaló előadás új, igen aktuális és újabb pers­pektívát nyitó megközelítés­ben vizsgálta a növények ener­giafelhasználását. Elöljáróban rámutatott; szántóföldi növé­nyek energiafelhasználása vi­lágszerte nő. A századforduló óta az Egyesült Államokban 8,7-szeresére, Angliában 5,7- szeresére, hazánkban 3,5-sze- resére emelkedett csak a köz­vetlen energiafelhasználás. Ez mellett nagymértékben nőtt a közvetett (műtrágya stb.) ener­giaigény is. A kukoricánál a műtrágya igény ma már a köz­vetett energiaszükséglet 40 százalékát teszi ki, annyit, mint a szállításra, szárításra fordí­tott energia összessége. A kérdés úgy merült fel, hogy genetikailag befolyásol­ható-e a növények energiaigé­nye? Kurnik Ernő akadémikus válasza, a kutató intézetében elért eredmények alapján az, hogy igen. A növénynemesítők az asszimilációhányados csök­kentésével a növények tőkésí­tésével, a napenergia ésszerű hasznosításával szabályozhat­ják az energiaigényt. Az Iregi törpe — csak 70 cm-re növő, igen jól termő — napraforgó­hibridek biztosítják ezt. A napraforgó sok, fel nem hasz­nálható mellékterméket gyártó olajosnövény. Nemesítéssel, tör- pésítéssel a tőállomány besű­rítésével a felhasznált energiát a növény a nagyobb szemter­mésre fordítja, és kevesebb energiát használ fel az érték­telen részekre. Talán nem is a távoli jövőben, megvalósulhat a gyakorlati szakemberek vá­gya. A genetika képes rá, hogy „kevesebbet fogyasztó” mégis bőtermő növényfajták álljanak a mezőgazdaság rendelkezésé­re. Rné KGST­tanácskozás Siklóson (Folytatás az 1. oldalról) amely egy új településnek meg­adja azt a vonzó hatását, han­gulatát, varázsát, amihez a múltban évtizedek, vagy évszá­zadok kellettek. A magyar de­legáció vezetője elmondotta őzt is, azért választották az ülés színhelyéül Baranyát, mert ebben a megyében hagyomá­nyai vannak a korszerű telepí­tésnek és építészeti kultúrának, mind a történelmi, mind a je­lenkori építészetnek. Ezt a ta­nácskozás ideje alatt a hely­színen mutatják be Pécsett. Az ülésszak programja lesz még az állandó munkacsoport 1978. évi munkatervének, va­lamint a szabványosítás öt éves munkatervének jóváhagyá­sa. A tanácskozás szombaton ér véget. Szántó Péter Pinczehelyi Sándor Alkotói kísérletek Könyvről — könyvért

Next

/
Oldalképek
Tartalom